Magyar Vasutas, 1959 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1959-01-01 / 1. szám

­m JANUÁR 1. /1/vUA Bangó Sándor MÁV vezérigazgatóhelyettes: „A vezelők és a beosztottak közötti bizalom, megbecsülés erősödését ” Mit várok az új esztendő­től? Elsősorban a jó munka egyik fontos alapfeltételének, a vezetők és a beosztottak kö­zötti bizalomnak, megbecsü­lésnek további erősödését. Mint vezető tudatában va­gyok annak, hogy az elsősor­ban rajtunk, a mi magatartá­sunkon, munkamódszereinken múlik. Úgy akarunk tevékeny­kedni, vezetni, hogy a dolgo­zók érezzék: reflektálunk vé­leményükre, megbecsüljük munkájukat­ A vasút vezetőinek nagy ré­sze — nem is olyan régen — még ott állt a mozdonysza­bályzó mellett, indította a vonatokat, vagy lendítette a krampácsot. Ismerik a vasuta­sok munkáját, életét, de gyak­ran megtörtént, hogy a hiva­tali elfoglaltság mellett nem jutott elég idő arra, hogy felkeressék a dolgozókat, ta­nácsot kérjenek tőlük, segítse­­nek bajaikon. Bízom abban, és minden igyekezetem arra irányul az új esztendőben, hogy ez a kapcsolat sokkal szorosabb le­gyen. Minden vasutas érezze, hogy az a munka, amelyet végez, elengedhetetlenül fon­tos a nagy futószalag, a vasút zavartalan működéséhez. Ha ez így lesz, akkor joggal vár­hatunk az új esztendőben fe­gyelmezett, utasítás szerinti munkát. És azt, hogy a vas­utasok áldozatos munkájával született eredményeket nem fogják balesetek, dézsmálások beárnyékolni. Pártunk és kormányunk az utóbbi években sokat tett a vasút korszerűsítéséért és — ahogy a lap is megírta — még többet kíván tenni 1959-ben. Az új technika alkalmazása kulturáltabb vasutasokat köve­tel, olyanokat, akik megfele­lően alkalmazni tudják az új gépeket, berendezéseket, mun­kamódszereket. Ez az érdeke egész népgazdaságunknak, de egyéni érdeke a vasutasoknak is- Az 1958-as évben a szállí­tási tervek túlteljesítésének kedvező hatását közvetlenül is érezték a dolgozók, hiszen több kategóriának a bérét si­került emelni, kormányzatunk jelentősen segíteni tudott a nyugdíjasok helyzetén. Remé­lem, hogy egy esztendő múl­va hasonló kedvező intézke­­désekről adhatunk számot Meggyőződésem, hogy a vas­utasok, fokozva az elmúlt esz-­­ tendő nagyszerű munkalendü­­letét, udvarias, szolgálatkész magatartásukkal tovább fog­ják növelni népünkben a vas-­­­utasok iránti bizalmat és megbecsülést Kiss IV. Károly vonatfékezd, Bp. Ferencváros: „Szakképzett vasutas szeretnék lenni“ többször gondoltam arra, hogy­­ itthagyom a vasutat. Vonatve-­­ zetőm és idősebb munkatár-­­ saim, szerető biztatása, bátorí- ■ tása, segitlés­e után azonban,• ha nem is könnyebbnek, de • szebbnek látom a vasutas szol­gálatot. Remélem, hogy az új­ esztendőben sikerül a vonat­­vezetői és kezelői szakvizsgát­­ megszereznem. Rónai János mozdonyvezető, Budapest, Hó­man Kató futó­­ház: „Ritkábban állítsanak meg a bejárati jelző előtt” Öt perc késéssel futott be a Nyugati pályaudvarra a Bali- Orient-Expressz. Odamentünk a mozdonyvezetőhöz, aki ola­jos rongy csomóval a kezében éppen akkor kászálódott le a 424-esről- Bemutatkozás után előbb amiatt bosszankodott, hogy Nógrádverőcén kitérőn engedték át, Rákosrendező és Nyugati előtt pedig késve kap­­tak szabad jelzést. Kérdésünk­re így válaszolt: — őszintén megmondom, én a jelenlegi szolgálattal és a keresettel elégedett vagyok. Havonta a szolgálat 210—260 óra, a kereset pedig 2600—3000 forint között váltakozik. Azt azonban szeretném — úgy gondolom rajtam kívül mások is , ha 1959-ben ritkábban állítanának meg bennünket a A ferencvárosi pályaudvar krökmozgó áramlatában, a 969 számú tehervonat érkezése után találkoztunk Kiss IV. Ká­roly újfelvételes vonatfékezé­­vel. Szívesen válaszol kérdé­sünkre: — Négy hónapja vagyok vasutas. Nem mondom, az első hosszú hideg éjszakák után bejárati jelzők előtt, mert a vonatok késése, elsősorban a gyorsvonatoké a legtöbb eset­ben ebből adódik. Zsongott, hullámzott az élet, mintha egy népvándorlás vonulna­­keresztül az állomáson. Részve­vői csomagnak bőrönddel birkóz­tak. De a szemekben már ott bujkált az ünnep hangulata: a Szülő, gyermek, testvér, jóbarát viszontlátásának öröme, az aján­dékozás felemelő érzése, az ün­nepi bor csillanó gyöngye, a megbékélés, a megbocsátás, a szeretet. • Az I. számú torony, a vezér­állás, mint a test életét a szív, mozgatta a na.tv ..Wenk’Vet. Pat­togó parancsszavak. Csattogó váltókarok, katonásan szalutáló váltójelzőik. A karcsú fényjelzők villanó sárga, zöld és vörös szí­nei, az ívlámpák fényeivel keve­redve mint egy nagy-nagy kará­csonyfa. A torony sziluettje csak homályosan kerekedett ki a párás, lomha sötétből. Az időt habzsoló villanyóra sárga világú számlapja mint a horizont mö­gül kapaszkodó különös égitest. Az eső láthatatlanul szitált, millió csepp­je be­rágta magát a köpeny, a sapka rostjai közé, vaery a felázott talajon vált csiz­mát támadó, alattomos fekete la­tyakká. Éjfélre járt az idő, de még sűrűn­ puffantak az ellö­kött kocsik. Mellettük imbolygó fények, a kocsirendezők kézilám­pái. Az őrhelyek elárvult sar­kaiban fényezetlen kályhák pislá­koltak, rajtuk fejdíszként egy­­egy lábos — jóféle hazaival. A sűtőháziőns is üres. A reg­geli vonatok összeállítása talpra parancsolt mindenkit. ..Ilyenkor a bakternek kinn a helye” — mondta futtában a váltóőr, s nagy lendülettel dobja át az an­gol váltó földbebú­it súlykörtéjét. Utána léptem. Arról kérdezge­tem, hogyan vélekedik a vasutas munkáról, a vasutas­­omról, a karácsonyi vasutas hétköznapról, amikor még a vonatok ikertest­vére, a sárga villamos is a re­mízben pihen, csak a vasút, a nagy futószalag mozog. Nem tudott belemelegedni a be­szélgetésbe. Jobbra, balra tekint­­getett, figyelte a mozgást. Kerek kénében ülő barna szemei jó­kedvű, melegszívű emberre val­lanak. Kérdezgetem . .. elmondja, hogy Domnándról jár be szolgálatra. — Én csak belenyugodtam, hogy be kellett jönni, de a gye­rekek .. . Kicsit elhallgatott, aztán, foly­tatta: — A legkisebbel, a 3 éve karácsony éjjelén született Já­noskámmal sok baj volt. Neki nehéz volt megmagyarázni, hogy az apja vasutas. Nyakamon csimpaszkodott egész nap ez a kis vasigyúró. Cirógatott, hizel­­gett: - Apu ne menj el! Maradj itt­hon! — Nekem ígérte a kis biciklit, amit úgy várt, a bundacipőt, a meleg nadrágot és sok minden olyant is, ami apró kis agyában utolérhetetlenként élt. ölembe vettem és a pajtába rejtett kará­csonyfáról lelopott szaloncukor­ral megvesztegettem a kis zsar­nokot. — igen! — születésnap, kará­csonyest és én itt­­ mondja eny­he nosztalgiával. Na, de .. . — így van rendjén! Valakinek itt is kell lenni! Hazasegíteni ezt a tö­méntelen utast: apát, anyát, ro­kont, jóbarátot, a Jancsikákhoz és a Juliskákhoz. És­ mintha az elérzékenyülést akarná, letörölni a szigorú rán­cokba­­ feszült ábrázatáról, ke­­ménykérgű tenyerébe fogta ar­cát. El is tűntek az elpuhu­lt vo­nások, de a szemében valahogy úszkálva csillogott az éjjeli lám­pa fénye. ..A szegedi szerelvény tolhat, a kitolón, körbe, a csarnok elsőre”. — Recseg, dörög a hangszóróból a parancs. S szalad az emberem szinte megfeledkezve rólam, ha­tározott mozdulatait a hivatásér­zet, a vasút iránti szeretet ve­zérli. Tol a szerelvény... A moz­­donykonyha olajos függönye mö­gül kikandikál, figyeli a jelzést­­ a mozdonyvezető. A kocsiren­dezők a lépcsőkön csüngenek. Rövid-hosszú füttyjelek. A híd boltozata alatt néhányan beszélgetnek. Az egyik szőkeké­pű kocsirendező azt meséli, hogy náluk a karácsonyest reggel lesz. A többiek mosolyognak, de ő hozzáteszi: ,,Ha­t gyermekem van, látni akarom hogy örül­nek az ajándékoknak”. Kicsit szomorkás a hangja. Csak akkor derül fel, amikor egy idősebb cimbora játékosan megfricskázza: ,,Fel a fejjel békás, 1916. má­jus 1-én­­kezdtem a vasutat, az­óta járuik be Bércéb­ől. Sok ka­rácsonyt töltöttem itt, de jól ki­bírtam. Elhun­e a pocak, fis két­­kézzel húzogatja feljebb a nad­rág korcát. . Zajlik az élet. Itt is, ott is csi­korogva fékez egy mozdony, a sörre rarók a kocsik, dobbannak a nehéz csizmák. Hajnali szél kerekedik, hordja a csípős de­cemberi esőt. Lengenek az oszlo­pokra függesztett lámpák, fé­nyük játékos, mozgó árnyakat kelt. Az állomás körül minden csen­des, a világ az igazak álmát alussza. Az összebújt házak fe­lett alig észrevehetően lopakodik a színtelen sötétség, védtelen lep­le alá bújtatva viszi, viszi a ka­rácsonyéit. Gensely József Karácsonyén az állomáson Rónai Ferenc és Bárdos Sándor oktatók vezetésével m­ozdonylakatos­anulók a műszaki egyetem részére egy mozdony­ modellt készítenek. (Hám­án Kató Fűtőház) (Kovács Géza ferv.) Stein Dániel hegesztő és Farkas Ferenc agregát­or-kezelő a Felépítmé­nyi Vasanyagjavító UV dolgozói keresztezés feltöltését végzik Puszta-Szabolcson (Mező László felv.) MAGYAR VASUTAS Minden év , küszöbén, ha már számot vetettünk a múlt­tal, emberi megszokásból ter­veket szövünk, célokat tűzünk ki az elkövetkezendő évre. Ki országos problémák megoldá­sát, ki sajátos célkitűzései va­­lóra váltását szeretné ha meg­hozná az új esztendő. Asze­rint, hogy kit, a munka milyen­ posztjára állított az élet. A nagy vasutas család né­hány vezetőjét, egyszerű dol­gozóját mi is felkerestük és feltettük a kérdést: mit vár az új esztendőtől? Íme a válaszok: Reznák János, a Ceglédi VSE válogatott nehézsúlyú birkózója, többszörös magyar bajnok: „Az eddiginél is többször szeretném győztesen elhagyni a szőnyeget” Két éve versenyzem nehéz­súlyban, 1957-ben még gyen­gébben ment. 1958-ban viszont mind kötött-, mind szabadfo­gásban megnyertem a magyar bajnokságot, s a válogatott viadalokon is én képviseltem a magyar színeket. Bár nyáron a Budapesten rendezett kötöttfogású világ­­bajnokságon csak az ötödik lettem, de ha egy kicsit is szerencsésebb a sorsolásom és nem kerülök mindjárt az első fordulókban össze a legjobb nehézsúlyú versenyzőkkel, az első három között is végezhet­tem volna. Számomra 1959 nem lesz könnyű év. A magyar bajnok­ságok, a nemzetközi versenyek mellett, amelyek már a római olimpiára való felkészülés je­gyében zajlanak le, Iránban bonyolítják le a szabadfogású birkózó világbajnokságot. Nem kis feladatok ezek. Ennek el­lenére a magam részéről a tavalyinál is eredményesebb szereplést várok az új eszten­dőben- Újévi levél Éjfélt az óra elütötte. Az Új év sietve megszökött s elvágtatott a végtelenbe szikrázó csillagok között. Nem volt idő a búcsúzásra, a percmutató úgy futott. Lehet az Új szokatlan —■ s pár nap elírjuk még a dátumot. Hallgatag áll a karácsonyfa, az ezüstpapír nem remeg, az éjszakát nem szántja gránát, nem sírnak fel a gyermekek. Éjfélt az óra elütötte, az Ó­ év valamit itthagyott: Hajamban néhány szürke szálat, de attól nyugodtan alkatok. S hogy meglegyen az arányosság milliárd öröm s gond között: türelmet, erőt nem kímélve Valaki mindig őrködött. Szeretném Néki megköszönni s ha lehet egyet kérni még: Sorsom leteszem érckezedbe vigyázz rá bátor Emberiség! Éjfélt az óra elütötte, az Ó-év valamit itthagyott; Hajamban néhány szürke szálat, — és azt, hogy nyugodtan alhatok.. Irtó Gyult. 3 Tarján Szilveszter, a budapesti csomóponti pártbizottság más­od­titkára: „Erősödjék tovább a párt tömegkapcsolata . Mosolyogva válaszol kérdé­sünkre.­­ . Azt várom, amit a párt­bizottság levelében kívánt a pártszervezeteknek, eredmé­nyekben gazdag, békés, boldog új esztendőt. Komolyra fordítva a szót így folytatja: Mint kommu­nistának mély meggyőződé­sem, hogy 1959-ben töretlenül javulni fog a pártunk által vezetett munkásosztály és az egész magyar nép élet- és munkakörülménye. Hogy ez így legyen, ahhoz szükséges, hogy pártunk minden egyes tagja szüntelenül munkálkod­jon a párt politikájának meg­valósításán, harcoljon a há­roméves terv sikeréért, a gyors, biztonságos, gazdaságos szállításért. Az 1958-ban elért eredmé­nyek bizonyítják a vasutasok hűségét a proletárhatalomhoz, a Magyar Szocialista Munkás­párthoz. Azon leszünk, hogy­­ezt a bizalmat tovább erősít­­ésüik- Pártunk Központi Bizott­­­sága nagyszerű példát muta­­­tott arra, hogyan kell kommu­nista módon dolgozni. A mun­kásosztály helyzetéről szóló határozat előtt 40 ezer mun­kásnak a véleményét kérte ki. A hozott határozattal és egy, sor azóta megvalósult intézke­déssel bizonyította, hogy ko­molyan veszi tanácsaikat, hogy együtt él, együtt érez a dolgo­zó néppel. Mély meggyőződé­sem, hogy a vasutas pártszer­vezetek tanulnak a példából. Mi magunk minden erőnkkel azon leszünk, hogy a pártha­tározat minden egyes pontjá­nak érvényt szerezzünk a vas­úton. Az új esztendőtől pártszer­vezeteink további erősödését várom egyrészt a párt tömeg­kapcsolatának növelésén, más­részt a párt tagjainak elmé­leti, politikai felkészültségé­nek emelésén keresztül. Emel­­et nem feledkezünk meg ar­ról sem, hogy a munkásosz­tály legjobbjaival erősítsük sorainkat. A búcsúzásnál ismét ham­is­­kás mosollyal mondja: persze azt sem bánnám, ha ötös talá­latom lenne a lottón. Dajka József jegyvizsgáló, Szolnok állomás: „Minél több időt tölthessek a család körében” [ Álmosan, elcsigázva száll­tnak ki az utasok a Keleti pá­­l­­yaudvarra begördült 5527-es­­ — Szolnokról érkezett — sze­­­­mélyvonatról. A jegyvizsgálók tárcán is meglátszik, hogy al­­­­vas nélkül töltötték el a fél­i éjszakát. A szerelvény közepe­­s táján Dóka József jegyvizsgá­­­­lót szólítottuk meg.­­ Kissé elgondolkodik a kér­­­désen, aztán röviden így fo­galmazza meg mondanivaló­ját: — Az idén sokat javult a mi helyzetünk• Csökkent a szolgálati idő, többet lehetünk a család körében. De még a készenléti szolgálat miatt sok probléma akad. Remélem a szakszervezet segítségével az új esztendőben ezt is kedve­zően rendezik. ­ Péter József SZB-elnök Pécs, pályafenntartás 1. szakasz: * „Jobb anyagellátást, s még hatásosabb egészségvédelmet” a szakszervezeti munka nem volt kielégítő. Ennek elsősor­ban a szerteágazó munkaterü­let a magyarázata. Sajnos még akadnak olyan dolgozók, akik nem tagjai a szakszervezet­nek, mások rendszertelenül fizetik a tagdíjat. Ezen a hely­. Nálunk az utóbbi két évben e­z ezen 1959-ben feltétlenül vál­toztatunk. El akarjuk érni, hogy az 1. szakaszon min­denki szervezett dolgozó le­gyen.A szakmai munkát illetően az anyagellátás és a dolgozók egészségvédelme tekintetében várok javulást az új esztendő­ben. A lakatos-, a bádogos-, a festő- és a vízvezetékszerelő­­műhelyben ugyanis megfelelő szellőzőberendezés hiányában a dolgozók egészségtelen, szennyezett levegőjű műhe­lyekben dolgoznak. Mondani sem kell, hogy ez ártalmas az egészségre. Az is gátol bennünket, hogy nem kielégítő az anyagellátás. Hogy csak egy példát említ­sek: amikor a bádogosműhely részére szegecset igényelünk a dombóvári osztószertártól, 30 dkg-nál nem kapunk egyszer­re többet. Ez kevés. Jóformán meg sem érkezik, már elfogy. Ilyen esetben azután a követ­kező küldeményig szegecs hiá­nyában tétlenkedik a bádogos-

Next