Magyar Vasutas, 1959 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1959-01-01 / 1. szám
m JANUÁR 1. /1/vUA Bangó Sándor MÁV vezérigazgatóhelyettes: „A vezelők és a beosztottak közötti bizalom, megbecsülés erősödését ” Mit várok az új esztendőtől? Elsősorban a jó munka egyik fontos alapfeltételének, a vezetők és a beosztottak közötti bizalomnak, megbecsülésnek további erősödését. Mint vezető tudatában vagyok annak, hogy az elsősorban rajtunk, a mi magatartásunkon, munkamódszereinken múlik. Úgy akarunk tevékenykedni, vezetni, hogy a dolgozók érezzék: reflektálunk véleményükre, megbecsüljük munkájukat A vasút vezetőinek nagy része — nem is olyan régen — még ott állt a mozdonyszabályzó mellett, indította a vonatokat, vagy lendítette a krampácsot. Ismerik a vasutasok munkáját, életét, de gyakran megtörtént, hogy a hivatali elfoglaltság mellett nem jutott elég idő arra, hogy felkeressék a dolgozókat, tanácsot kérjenek tőlük, segítsenek bajaikon. Bízom abban, és minden igyekezetem arra irányul az új esztendőben, hogy ez a kapcsolat sokkal szorosabb legyen. Minden vasutas érezze, hogy az a munka, amelyet végez, elengedhetetlenül fontos a nagy futószalag, a vasút zavartalan működéséhez. Ha ez így lesz, akkor joggal várhatunk az új esztendőben fegyelmezett, utasítás szerinti munkát. És azt, hogy a vasutasok áldozatos munkájával született eredményeket nem fogják balesetek, dézsmálások beárnyékolni. Pártunk és kormányunk az utóbbi években sokat tett a vasút korszerűsítéséért és — ahogy a lap is megírta — még többet kíván tenni 1959-ben. Az új technika alkalmazása kulturáltabb vasutasokat követel, olyanokat, akik megfelelően alkalmazni tudják az új gépeket, berendezéseket, munkamódszereket. Ez az érdeke egész népgazdaságunknak, de egyéni érdeke a vasutasoknak is- Az 1958-as évben a szállítási tervek túlteljesítésének kedvező hatását közvetlenül is érezték a dolgozók, hiszen több kategóriának a bérét sikerült emelni, kormányzatunk jelentősen segíteni tudott a nyugdíjasok helyzetén. Remélem, hogy egy esztendő múlva hasonló kedvező intézkedésekről adhatunk számot Meggyőződésem, hogy a vasutasok, fokozva az elmúlt esz- tendő nagyszerű munkalendületét, udvarias, szolgálatkész magatartásukkal tovább fogják növelni népünkben a vas-utasok iránti bizalmat és megbecsülést Kiss IV. Károly vonatfékezd, Bp. Ferencváros: „Szakképzett vasutas szeretnék lenni“ többször gondoltam arra, hogy itthagyom a vasutat. Vonatve- zetőm és idősebb munkatár- saim, szerető biztatása, bátorí- ■ tása, segitlése után azonban,• ha nem is könnyebbnek, de • szebbnek látom a vasutas szolgálatot. Remélem, hogy az új esztendőben sikerül a vonatvezetői és kezelői szakvizsgát megszereznem. Rónai János mozdonyvezető, Budapest, Hóman Kató futóház: „Ritkábban állítsanak meg a bejárati jelző előtt” Öt perc késéssel futott be a Nyugati pályaudvarra a Bali- Orient-Expressz. Odamentünk a mozdonyvezetőhöz, aki olajos rongy csomóval a kezében éppen akkor kászálódott le a 424-esről- Bemutatkozás után előbb amiatt bosszankodott, hogy Nógrádverőcén kitérőn engedték át, Rákosrendező és Nyugati előtt pedig késve kaptak szabad jelzést. Kérdésünkre így válaszolt: — őszintén megmondom, én a jelenlegi szolgálattal és a keresettel elégedett vagyok. Havonta a szolgálat 210—260 óra, a kereset pedig 2600—3000 forint között váltakozik. Azt azonban szeretném — úgy gondolom rajtam kívül mások is , ha 1959-ben ritkábban állítanának meg bennünket a A ferencvárosi pályaudvar krökmozgó áramlatában, a 969 számú tehervonat érkezése után találkoztunk Kiss IV. Károly újfelvételes vonatfékezével. Szívesen válaszol kérdésünkre: — Négy hónapja vagyok vasutas. Nem mondom, az első hosszú hideg éjszakák után bejárati jelzők előtt, mert a vonatok késése, elsősorban a gyorsvonatoké a legtöbb esetben ebből adódik. Zsongott, hullámzott az élet, mintha egy népvándorlás vonulnakeresztül az állomáson. Részvevői csomagnak bőrönddel birkóztak. De a szemekben már ott bujkált az ünnep hangulata: a Szülő, gyermek, testvér, jóbarát viszontlátásának öröme, az ajándékozás felemelő érzése, az ünnepi bor csillanó gyöngye, a megbékélés, a megbocsátás, a szeretet. • Az I. számú torony, a vezérállás, mint a test életét a szív, mozgatta a na.tv ..Wenk’Vet. Pattogó parancsszavak. Csattogó váltókarok, katonásan szalutáló váltójelzőik. A karcsú fényjelzők villanó sárga, zöld és vörös színei, az ívlámpák fényeivel keveredve mint egy nagy-nagy karácsonyfa. A torony sziluettje csak homályosan kerekedett ki a párás, lomha sötétből. Az időt habzsoló villanyóra sárga világú számlapja mint a horizont mögül kapaszkodó különös égitest. Az eső láthatatlanul szitált, millió cseppje berágta magát a köpeny, a sapka rostjai közé, vaery a felázott talajon vált csizmát támadó, alattomos fekete latyakká. Éjfélre járt az idő, de még sűrűn puffantak az ellökött kocsik. Mellettük imbolygó fények, a kocsirendezők kézilámpái. Az őrhelyek elárvult sarkaiban fényezetlen kályhák pislákoltak, rajtuk fejdíszként egyegy lábos — jóféle hazaival. A sűtőháziőns is üres. A reggeli vonatok összeállítása talpra parancsolt mindenkit. ..Ilyenkor a bakternek kinn a helye” — mondta futtában a váltóőr, s nagy lendülettel dobja át az angol váltó földbebúit súlykörtéjét. Utána léptem. Arról kérdezgetem, hogyan vélekedik a vasutas munkáról, a vasutasomról, a karácsonyi vasutas hétköznapról, amikor még a vonatok ikertestvére, a sárga villamos is a remízben pihen, csak a vasút, a nagy futószalag mozog. Nem tudott belemelegedni a beszélgetésbe. Jobbra, balra tekintgetett, figyelte a mozgást. Kerek kénében ülő barna szemei jókedvű, melegszívű emberre vallanak. Kérdezgetem . .. elmondja, hogy Domnándról jár be szolgálatra. — Én csak belenyugodtam, hogy be kellett jönni, de a gyerekek .. . Kicsit elhallgatott, aztán, folytatta: — A legkisebbel, a 3 éve karácsony éjjelén született Jánoskámmal sok baj volt. Neki nehéz volt megmagyarázni, hogy az apja vasutas. Nyakamon csimpaszkodott egész nap ez a kis vasigyúró. Cirógatott, hizelgett: - Apu ne menj el! Maradj itthon! — Nekem ígérte a kis biciklit, amit úgy várt, a bundacipőt, a meleg nadrágot és sok minden olyant is, ami apró kis agyában utolérhetetlenként élt. ölembe vettem és a pajtába rejtett karácsonyfáról lelopott szaloncukorral megvesztegettem a kis zsarnokot. — igen! — születésnap, karácsonyest és én itt mondja enyhe nosztalgiával. Na, de .. . — így van rendjén! Valakinek itt is kell lenni! Hazasegíteni ezt a töméntelen utast: apát, anyát, rokont, jóbarátot, a Jancsikákhoz és a Juliskákhoz. És mintha az elérzékenyülést akarná, letörölni a szigorú ráncokba feszült ábrázatáról, keménykérgű tenyerébe fogta arcát. El is tűntek az elpuhult vonások, de a szemében valahogy úszkálva csillogott az éjjeli lámpa fénye. ..A szegedi szerelvény tolhat, a kitolón, körbe, a csarnok elsőre”. — Recseg, dörög a hangszóróból a parancs. S szalad az emberem szinte megfeledkezve rólam, határozott mozdulatait a hivatásérzet, a vasút iránti szeretet vezérli. Tol a szerelvény... A mozdonykonyha olajos függönye mögül kikandikál, figyeli a jelzést a mozdonyvezető. A kocsirendezők a lépcsőkön csüngenek. Rövid-hosszú füttyjelek. A híd boltozata alatt néhányan beszélgetnek. Az egyik szőkeképű kocsirendező azt meséli, hogy náluk a karácsonyest reggel lesz. A többiek mosolyognak, de ő hozzáteszi: ,,Hat gyermekem van, látni akarom hogy örülnek az ajándékoknak”. Kicsit szomorkás a hangja. Csak akkor derül fel, amikor egy idősebb cimbora játékosan megfricskázza: ,,Fel a fejjel békás, 1916. május 1-énkezdtem a vasutat, azóta járuik be Bércéből. Sok karácsonyt töltöttem itt, de jól kibírtam. Elhune a pocak, fis kétkézzel húzogatja feljebb a nadrág korcát. . Zajlik az élet. Itt is, ott is csikorogva fékez egy mozdony, a sörre rarók a kocsik, dobbannak a nehéz csizmák. Hajnali szél kerekedik, hordja a csípős decemberi esőt. Lengenek az oszlopokra függesztett lámpák, fényük játékos, mozgó árnyakat kelt. Az állomás körül minden csendes, a világ az igazak álmát alussza. Az összebújt házak felett alig észrevehetően lopakodik a színtelen sötétség, védtelen leple alá bújtatva viszi, viszi a karácsonyéit. Gensely József Karácsonyén az állomáson Rónai Ferenc és Bárdos Sándor oktatók vezetésével mozdonylakatosanulók a műszaki egyetem részére egy mozdony modellt készítenek. (Hámán Kató Fűtőház) (Kovács Géza ferv.) Stein Dániel hegesztő és Farkas Ferenc agregátor-kezelő a Felépítményi Vasanyagjavító UV dolgozói keresztezés feltöltését végzik Puszta-Szabolcson (Mező László felv.) MAGYAR VASUTAS Minden év , küszöbén, ha már számot vetettünk a múlttal, emberi megszokásból terveket szövünk, célokat tűzünk ki az elkövetkezendő évre. Ki országos problémák megoldását, ki sajátos célkitűzései valóra váltását szeretné ha meghozná az új esztendő. Aszerint, hogy kit, a munka milyen posztjára állított az élet. A nagy vasutas család néhány vezetőjét, egyszerű dolgozóját mi is felkerestük és feltettük a kérdést: mit vár az új esztendőtől? Íme a válaszok: Reznák János, a Ceglédi VSE válogatott nehézsúlyú birkózója, többszörös magyar bajnok: „Az eddiginél is többször szeretném győztesen elhagyni a szőnyeget” Két éve versenyzem nehézsúlyban, 1957-ben még gyengébben ment. 1958-ban viszont mind kötött-, mind szabadfogásban megnyertem a magyar bajnokságot, s a válogatott viadalokon is én képviseltem a magyar színeket. Bár nyáron a Budapesten rendezett kötöttfogású világbajnokságon csak az ötödik lettem, de ha egy kicsit is szerencsésebb a sorsolásom és nem kerülök mindjárt az első fordulókban össze a legjobb nehézsúlyú versenyzőkkel, az első három között is végezhettem volna. Számomra 1959 nem lesz könnyű év. A magyar bajnokságok, a nemzetközi versenyek mellett, amelyek már a római olimpiára való felkészülés jegyében zajlanak le, Iránban bonyolítják le a szabadfogású birkózó világbajnokságot. Nem kis feladatok ezek. Ennek ellenére a magam részéről a tavalyinál is eredményesebb szereplést várok az új esztendőben- Újévi levél Éjfélt az óra elütötte. Az Új év sietve megszökött s elvágtatott a végtelenbe szikrázó csillagok között. Nem volt idő a búcsúzásra, a percmutató úgy futott. Lehet az Új szokatlan —■ s pár nap elírjuk még a dátumot. Hallgatag áll a karácsonyfa, az ezüstpapír nem remeg, az éjszakát nem szántja gránát, nem sírnak fel a gyermekek. Éjfélt az óra elütötte, az Ó év valamit itthagyott: Hajamban néhány szürke szálat, de attól nyugodtan alkatok. S hogy meglegyen az arányosság milliárd öröm s gond között: türelmet, erőt nem kímélve Valaki mindig őrködött. Szeretném Néki megköszönni s ha lehet egyet kérni még: Sorsom leteszem érckezedbe vigyázz rá bátor Emberiség! Éjfélt az óra elütötte, az Ó-év valamit itthagyott; Hajamban néhány szürke szálat, — és azt, hogy nyugodtan alhatok.. Irtó Gyult. 3 Tarján Szilveszter, a budapesti csomóponti pártbizottság másodtitkára: „Erősödjék tovább a párt tömegkapcsolata . Mosolyogva válaszol kérdésünkre. . Azt várom, amit a pártbizottság levelében kívánt a pártszervezeteknek, eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt. Komolyra fordítva a szót így folytatja: Mint kommunistának mély meggyőződésem, hogy 1959-ben töretlenül javulni fog a pártunk által vezetett munkásosztály és az egész magyar nép élet- és munkakörülménye. Hogy ez így legyen, ahhoz szükséges, hogy pártunk minden egyes tagja szüntelenül munkálkodjon a párt politikájának megvalósításán, harcoljon a hároméves terv sikeréért, a gyors, biztonságos, gazdaságos szállításért. Az 1958-ban elért eredmények bizonyítják a vasutasok hűségét a proletárhatalomhoz, a Magyar Szocialista Munkáspárthoz. Azon leszünk, hogyezt a bizalmat tovább erősítésüik- Pártunk Központi Bizottsága nagyszerű példát mutatott arra, hogyan kell kommunista módon dolgozni. A munkásosztály helyzetéről szóló határozat előtt 40 ezer munkásnak a véleményét kérte ki. A hozott határozattal és egy, sor azóta megvalósult intézkedéssel bizonyította, hogy komolyan veszi tanácsaikat, hogy együtt él, együtt érez a dolgozó néppel. Mély meggyőződésem, hogy a vasutas pártszervezetek tanulnak a példából. Mi magunk minden erőnkkel azon leszünk, hogy a párthatározat minden egyes pontjának érvényt szerezzünk a vasúton. Az új esztendőtől pártszervezeteink további erősödését várom egyrészt a párt tömegkapcsolatának növelésén, másrészt a párt tagjainak elméleti, politikai felkészültségének emelésén keresztül. Emelet nem feledkezünk meg arról sem, hogy a munkásosztály legjobbjaival erősítsük sorainkat. A búcsúzásnál ismét hamiskás mosollyal mondja: persze azt sem bánnám, ha ötös találatom lenne a lottón. Dajka József jegyvizsgáló, Szolnok állomás: „Minél több időt tölthessek a család körében” [ Álmosan, elcsigázva szálltnak ki az utasok a Keleti pályaudvarra begördült 5527-es — Szolnokról érkezett — személyvonatról. A jegyvizsgálók tárcán is meglátszik, hogy alvas nélkül töltötték el a féli éjszakát. A szerelvény közepes táján Dóka József jegyvizsgálót szólítottuk meg. Kissé elgondolkodik a kérdésen, aztán röviden így fogalmazza meg mondanivalóját: — Az idén sokat javult a mi helyzetünk• Csökkent a szolgálati idő, többet lehetünk a család körében. De még a készenléti szolgálat miatt sok probléma akad. Remélem a szakszervezet segítségével az új esztendőben ezt is kedvezően rendezik. Péter József SZB-elnök Pécs, pályafenntartás 1. szakasz: * „Jobb anyagellátást, s még hatásosabb egészségvédelmet” a szakszervezeti munka nem volt kielégítő. Ennek elsősorban a szerteágazó munkaterület a magyarázata. Sajnos még akadnak olyan dolgozók, akik nem tagjai a szakszervezetnek, mások rendszertelenül fizetik a tagdíjat. Ezen a hely. Nálunk az utóbbi két évben ez ezen 1959-ben feltétlenül változtatunk. El akarjuk érni, hogy az 1. szakaszon mindenki szervezett dolgozó legyen.A szakmai munkát illetően az anyagellátás és a dolgozók egészségvédelme tekintetében várok javulást az új esztendőben. A lakatos-, a bádogos-, a festő- és a vízvezetékszerelőműhelyben ugyanis megfelelő szellőzőberendezés hiányában a dolgozók egészségtelen, szennyezett levegőjű műhelyekben dolgoznak. Mondani sem kell, hogy ez ártalmas az egészségre. Az is gátol bennünket, hogy nem kielégítő az anyagellátás. Hogy csak egy példát említsek: amikor a bádogosműhely részére szegecset igényelünk a dombóvári osztószertártól, 30 dkg-nál nem kapunk egyszerre többet. Ez kevés. Jóformán meg sem érkezik, már elfogy. Ilyen esetben azután a következő küldeményig szegecs hiányában tétlenkedik a bádogos-