Magyar Vasutas, 1965 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-04 / 1. szám
4 Egy hétköznap története Rákosrendezőn Egyre több feladat hárul szakszervezeti bizottságainkra. A mindennapos feladatok mellett a téli csúcsforgalom és a rohamosan közelgő szakszervezeti választások előkészítése egyidőben várnak megoldásra. Sokat dolgoznak aktíváink. De mit? Ezzel a kérdéssel kopogtattunk be Báli Ferenchez, a rákosrendezői pályaudvar szakszervezeti bizottságának titkárához. — Szakszervezeti bizottsági ülésen nemrég vitattuk meg az intézkedési tervet és már lezajlottak az előkészítő taggyűlések. Ezeken ismertettük a választások jelentőségét, technikai lebonyolítását, megválasztottuk a választás tisztségviselőit, a szavazatszedő, és egyéb bizottságokat. És természetesen közben zajlik a mindennapi élet. — Egy kicsit szeretnénk részletesebben belesni az szletitikár munkájába. Mit csinál Báli elvtárs 7.30-tól .. . Hogy meddig? Úgy hallottuk, elég későn indul az utolsó vonat Gödre. Az első út •— Mint említette, én is vidékről járok be, mint dolgozóink többsége. Mikor beér a Vonat, első utam Fogarasi Józsefhez, az állomás főnökéhez vezet. Néhány szóban tájékoztat az éjjel és az előző nap eseményeiről. Az utóbbi időben ez a beszélgetés rendszerint úgy kezdődik, hogy az itt is, ott is hiányzó munkaerőt hogyan sikerült pótolni, hogyan lehetett megoldani a napi feladatokat. November elején egy sajnálatos balesetről is beszámolt Fogarasi elvtárs. Ennek kapcsán széleskörű agitációt indítottunk az utasításszerű munka érdekében. Egyúttal javaslatot tettünk a KPM-nek, hogy szabadítson fel néhány olyan küldeményt, mely az áru, vagy kocsi jellegénél fogva gurítható. Ez bizonyos mértékben segítségünkre lett a munkaerő elosztásnál, így csökkent a baleseti veszély pályaudvarunkon. A főnöknél tett látogatás után átfutom a postát és a napi munkatervet. — Vegyünk egy napot alapul. Például november 27-ét. — Mozgalmas nap volt. Nyolc órakor már az oktató teremben voltam a vonatkísérők taggyűlésén. De nézzük a jegyzőkönyvet, az esemény írásos dokumentumát. Mintegy 80 főnyi hallgatóság előtt Galambos János műhelybizottsági titkár tartott beszámolót. Foglalkozott a költségvetéssel és ezen belül kiemelte a tagdíjhátralékok rendezésének fontosságát. Név szerint kaptak bírálatot azok, akik öt-hat hónapi tagdíjjal tartoznak. A vezetőségválasztó taggyűlés szervezőinek megválasztása után élénk vita kerekedett, melyen Báli Ferenc titkár is felszólalt. — És mi történt a taggyűlés után? — Délelőtt többnyire itt vagyok az irodában. Ekkor végzem el az írásbeli munkát, és ekkor kopogtatnak problémáikkal a dolgozók. Mintha az elmondottakat akarnák bizonyítani: valaki kopogtat az ajtón. Egy fiatalember besorolása ügyében kéri a szakszervezet segítségét. Derűs és árnyas oldalak — Legtöbbször áthelyezési kérelmekkel keresnek fel bennünket. Tíz-tizenöt éve itt dolgozók kérik áthelyezésüket. Ez nehéz helyzet elé állít bennünket. Egyrészt megértjük, hogy közelebb akarnak kerülni a családhoz, másrészt nekünk is minden munkáskézre égető szükségünk van. — Ebéd után hogyan folytatódik a munka? — Maradjunk egy kicsit az ebédnél. Az új üzemi konyha felépítése óta minőségileg és mennyiségileg jó az ebéd. De az étkezőhelyiség, mely hol klub, hol könyvtár, hol öltöző, nagyon szűk és mondhatom, hogy alkalmatlan étkeztetésre, összezsúfolva, sokszor ölben tartott tányérból esznek a dolgozók. Az ebéd utáni időt rendszerint a dolgozók közt töltöm. Legtöbbször a sorompókezelőket és a gurítón a sarusokat keresem fel. Az utóbbiaknál még sok a zavaros politikai és világnézeti elképzelés. Szükséges, hogy minél többet beszélgessünk, vitatkozzunk velük. — A terület igen nagy. Minden munkahelyet meg tud látogatni Báli elvtárs? — Természetesen akad olyan távoli és kevés dolgozót foglalkoztató munkahely, ahová ritkán jutok el. De nemcsak én, hanem az egész szakszervezeti bizottság, a műhelybizottságok és a bizalmiak is látogatják a dolgozókat. — Az egyik taggyűlés felszólalója éppen azt hiányolta, hogy egyes bizalmiak nem elég, aktívak. — Ez igaz. Vannak olyan bizalmijaink is, akik a bélyegeladással letudják a szakszervezeti munkát. A következő időszakban jelentősebb, főleg politikai felvilágosító munkát várunk a szakszervezeti bizottságtól. — Milyen szempontokat vizsgál Báli elvtárs, amikor a területeket járja? Mindenre válaszolni — Nem szempontok vezérelnek. Mindenre figyelni, válaszolni — ez a feladatom. Most elsősorban a téli forgalom biztosítását tartjuk szem előtt. Eltakarítottuk a vágányok közül a szemetet, hulladékot. Biztosítottuk a söprűket, lapátokat, homokot és salakot. A pártbizottság segítségével felkerestük a környező, nem forgalmi jellegű vállalatokat és megbeszéltük velük, rendkívüli esetekben nyújtsanak segítséget a hóeltakarításnál. Úgy érzem, hogy ez a tél a mi állomásunknak nem hozhat meglepetést. Egy munkahely van, ahová mostanában nem szívesen megyek. Az A/2-es őrhelyen a dolgozók téli védelme nagy gondot okoz. Új sorompóőrhelyet építettek a nyáron, de olyan kicsit, hogy még az öltözőszekrények sem fértek be, most az új épület mellett, a hóban állnak. Magam sem értem, miért nem gondoltak erre az őrhely építésénél. A munkával teli munkanap lassan letelik. De Báli Ferenc szb-titkárt mégsem viszi haza a vonat. — Hát bizony vár a „második műszak”. Nemrég érettségiztem, levelező tagozaton.. Most a marxista—leninista esti egyetem hallgatója vagyok. Egy hétköznap története ez. És egyben fénykép, egy szakszervezeti aktíva munkájáról. — Sándor — A munkavédelmi felügyelők feljegyzéseiből Sokat vártak a kiskunhalasi fűtőház dolgozói a közelmúltban átadott új fűtőháztól. A 2 millió forint költséggel épült létesítményben az üzemeltetést egy sor hibával, még a műszaki átadás előtt megkezdték. Az új fűtőházzal alig kerültek jobb körülmények közé a dolgozók, hiszen csaknem annyi a probléma, mint a régi fűtőháznál volt. A csarnok fűtése nincs megoldva, a füstelvezetés semmit sem javult és ami az építőket egyáltalán nem dicséri, az új tetőszerkezet beázik. Joggal vetik fel a fűtőháziak, hogy a minőségi munka a tervezőkre és kivitelezőkre nem kötelező? ★ Az a tény, hogy esetenként adódnak önmagukról megfeledkezett emberek, még nem volna különösebben említésre méltó dolog, de ha az tettlegességig fajul, már súlyos következményekkel járhat. Sz. István nyíregyházi vezénylőtiszt például olyan módon kívánt fegyelmet tartani, hogy beosztottját, Zs. András vonatvezetőt rendetlen öltözéke miatt sapkája után szinte kidobta irodájából. A dolog csattanósa nem az egymásnak kölcsönösen adott egy-egy pofon, hanem hogy szolgálat közben mindketten szeszes italt fogyasztottak. Ritkán jut pénzhez az ember. Általában egy hónapban kétszer, fizetési napokon Egyesek ilyenkor leisszák magukat. November 14-én egy, 28-án pedig két vasutast ért halálos baleset. Mindhárman fizetés után, erősen ittas állapotban kerültek a sínek közé. Nem jellemző ez, de esetenként családok jövőjét veszélyezteti az italozás, a mértéktelen italfogyasztás. A szolgálati vezetőknek sokkal nagyobb gondot kell fordítani az ellenőrzésire. Ne engedjék meg, hogy bárki ittasan jelentkezzék szolgálatba, de szigorúan járjanak el azokkal szemben is, akik szolgálatban szeszes italt fogyasztanak. A vasút területén elhelyezett Utasellátó egységek szigorúan tartják be az utas egyének kiszolgálását tiltó rendelkezéseket. ★ Jogos kérés Sajószentpéter állomás 1957. ben új raktárépületet kapott. Az új létesítményben a pénztárhelyiségeket nem különítették el. A raktárnokok ezt már számos termelési tanácskozáson szóvátették. Az ellenőrző közegek is megállapították a tarthatatlan állapotot, intézkedés azonban a mai napig sem történt. Ezúton is kérjük, hogy mielőbb oldják meg ezt az évek óta húzódó jogos problémát Csizy Barnabás Felkészültünk a télre LÁTOGATÁS A SZOLNOKI FŰTŐHÁZBAN Bozsó Andrást, a szolnoki fűtőház főnökét az irodában találtam. A mozdonyfordulókat, a beosztást elemezgette. Beszélgetésünket is ezzel kezdtük. — Nem könnyű a munkánk — mondta. — Fáradtak az emberek, nagy a fluktuáció. Hol személy-, hol tehervonatot továbbítanak. Személyzetünk 64—65 százaléka vidéki. Újszászról, Törökszentmiklósról, Karcagról járnak be. Egy hirtelen átállásnál nehéz behívni őket. Aztán a szolgálat. A Szolnok—Debrecen—Szolnok 242 kilométeres távot az átlagos 14 óra helyett 20— 25 óra alatt teszik meg. De előfordult, hogy 44 órát is utaztak embereink. Jobb és pontosabb irányítást várunk a forgalomtól, így nagyon hamar jelentkezik a fáradtság. Érthető, hogy gondban vagyok. Nem könnyű a beosztást összehozni. Már csak azért sem, mert van még ki nem adott szabadság is. Közben a telefon cseng. Pest jelentkezik. Két vonatot mond le. — Na tessék — tárja szét a karját. — így készítsek beosztást. Persze, tudom, ez elkerülhetetlen. A munkával együtt jár. De mégis bosszankodik az ember. Nem szólok semmit, mert mit is mondhatnék. A fűtőház gondja az ő vállát nyomja. Inkább a mozdonyokról, a műszaki felkészülésről érdeklődöm. — Azzal rendben vagyunk. Műszaki fennakadás nincs és remélem nem is lesz. A javításokat időben elvégeztük. Alkatrész is akad. Az új szertárvezető, Füredi István intéző nagyon sokat segít. Szénből kitűnő az ellátás. Tavaly nem álltunk ilyen jól. A télre alaposan felkészültünk. Tizenhat fűtőház mozdonyait szolgáljuk ki, de ha mégannyian jönnének, azok sem mennének el üresen. — A múlt évben baj volt a mozdonyfordulókkal — szólok közbe — sok volt a szabad mozdonyszolgálat. Egy mély sóhaj és egy elégedett mosoly. — Ma az már megszűnt. Az eddigi 25—26 százalékkal szemben, mozdonyaink 56 százaléka jár kötöttfordulóban. Erre semmi panasz. — A fűtőház? — Ott még van egy-két tennivaló. Az igaz ugyan, hogy a mozdonyszín fűtését a télen biztosítjuk. Vegyestüzelésű alacsony és magasnyomású kazánokat szereltünk fel és ezek teljes kapacitással dolgoznak. Csak a szellőzés, a füstelszívó-berendezés felszerelése késik. Ez bizony nehezíti a munkát. Van egy azbeszt burkolatú védőcsatornánk , ami egy nagyon ésszerű újításból született — de ebből több kellene. A mozdonyszín nyílászárói nem készültek el, az egyik oldal ezért huzatos. No, de reméljük, ez is megoldódik. — Ruházat? — Kevés hiányunk van. Ez most nálunk nem gond. Ez a tél ebből is gazdagabb. — Csak hóból ne legyen az, toldom meg a gondolatot. — Az bizony jó lenne. Bár nálunk az sem okozna meglepetést. Csak a forgalomirányítás, a menetrendbiztosítás lenne egy kicsivel jobb. Persze, ha egészen jó lenne azért sem haragudnánk. Sz. J. Az együttműködés jegyében December 15-én Kaposvárott, az SZMT Székházéban az érdekelt szakmáik gazdasági vezetői, a Somogy megyei tanács, a Vasutasok Szakszervezete Somogy megyei bizottsága és a 13. sz. AKÖV. szakszervezeti bizottságának képviselői közös tanácskozást tartottak. Megvitatták az együttműködést akadályozó körülményeket, a jól bevált munkamódszereket és meghatározták az 1965. évi szállítási feladatokat. A tanácskozáson szó esett a szállítási teljesítmények alakulásairól, a központosított fuvarozás tapasztalatairól, a kocsi ki- és berakást akadályozó körülményeiről, a dolgozók szociális helyzetéről is. A növekvő szállítási feladatok lebonyolításához az AKÖV-nek nem áll elég fuvareszköz rendelkezésére, s ezzel párhuzamosan jelentkezik a rakodómunkás-hiány is. Ez gondot okoz az AKÖV és vasút vezetőinek egyaránt. A teljesítmények mégis évről évre emelkedtek. 1964. első 10 hónapjában az elmúlt év hahasonló időszakához viszonyítva a göngyölített teljesítményt figyelembe véve 26,3 százalékkal több vasúti kocsirakomí "-’í küldeményt fuvaroztak Bár 28,4 százalékkal emelkedett a késett, kirakott vasúti kocsik száma, az egy kocsira eső álláspénz mégis csökkent. Ezek az adatok is azt igazolják, hogy Somogy megye területein gazdaságosan dolgoztak. A közös tanácskozás vitája is bizonyította, hogy időközönként szükséges és érdemes az érdekelt szakmák szakszervezeti és gazdasági vezetőinek kölcsönös vélemény nyilvánítása. Az ott levő gazdasági vezetők közös határozatot is elfogadtak. Ezek szerint: 1. Módosítják az érdekelt vasúti gócokon az állomások és az AKÖV dolgozói által megkötött szocialista komplex-brigád szerződéseket és újabb szocialista komplexbrigádokat hoznak létre. (Kaposvárott, Balatonbogláron, Marcaliban stb.). 2. Legalább félévenként értékelik a vasút és az AKÖV szállítással kapcsolatos koordinációs tevékenységét. 3. Javítják a dolgozók szociális ellátottságát, törekednek a teljesítményi bérrendszer bevezetésére. A tanácskozás tapasztalatait figyelembe véve a Vasutasok Szakszervezete Somogy megyei Bizottsága elhatározta, hogy az SZMT és a Megyei Tanács segítségével a megye legnagyobb szállíttató vállalataival közös tanácskozáson megvitatják a vasút 1965. évi szállítási feladatait akadályozó körülményeket és kérik segítségüket. Szabó II. József MAGYAR VASUTAS Tapolcán javult a szociális helyzet Az elmúlt évben sokat javult a dolgozók szociális ellátottsága a tapolcai csomóponton. Az állomáson például felújították és újra festették a dolgozók, köztük a vonatkísérők öltözőszekrényeit. A fűtőháznál 380 szekrényt hoztak rendbe, illetve festettek be. A pályafenntartási főnökség a balatoni vonalon három pályaőri lakás bővítését végezte el. A tapolcai szertárfőnökség dolgozói villanybojlerral felszerelt fürdőt kaptak. Dancs József BALESETI Rovatunkkal ismét jelentkezünk. A jövőben rendszeresen tájékoztatni kívánjuk olvasóinkat azokról az eseményekről, melyek legtöbbször súlyos anyagi és jóvátehetetlen személyi károkat okoznak. Az utóbbi időben ismét szaporodtak a kíméletlen tolatás okozta tárgyi balesetek. 1964. december 10-én Berente szénpályaudvaron egy, 7- én Nagyhalász Kendergyár területén egy, Ferencváros nyugati rendezőn több, 21-én Kiskőrösön egy, 17-én Miskolcon egy, 22-én Békéscsabán négy, Nyírbogdányban. 2 kocsi siklott ki a kíméletlen rájárások következtében. Amellett, hogy fenti okból súlyos anyagi károk, forgalmi akadályok keletkeztek, nagymértékben veszélyeztették a kocsik akasztását végző dolgozók testi épségét. ■k Királd állomáson december 12-én a 9237. sz. vonatot váltó ellenőrzés elmulasztása miatt a kijelölt 3-as számú vágány helyett a foglalt 2-re járatták. Kizárólag a gép személyzetén múlott, hogy az esemény nem járt balesettel. December 14-én a szabadkígyósi tanyák 2. vágányára megállt állású jelző mellett behaladt a 6584. sz. vonat az ugyanarra a vágányra bejáró 689 sz. vonattal szemben. A szembehaladó vonatokat a forgalmi szolgálattevő és a váltókezelő állították meg. Következmény nem történt. A megfigyelés elmulasztása miatt a 6584. sz. vonat mozdonyszemélyzete ellen eljárás indult. ★ Nyíregyháza és Sóstóhegy állomás között december 15- én a 2379. sz. vonat a 34. sz. térközjelzőt teljes vonathoszszal meghaladta, mert a mozdonyszemélyzet figyelési kötelezettségét elmulasztotta. Kápolnásnyék állomáson december 18-án bejáratot állítottak az 1291. sz. vonattal foglalt 2. vágányra az 1285 sz. vonatnak. Polgár Dániel mozdonyvezető és Fehér Ferenc fűtő éberségén múlott, hogy a forgalmi szolgálattevő és váltókezelő mulasztásának nem lett következménye. ■k Mereider Antal vonatfékező december 17-én Horvátkimle állomáson kocsikiakasztás közben balesetet szenvedett: bal kézfejét a csavarkapocs összeroncsolta. k Egy rakott pályakocsi december 18-án 4 pályamunkással Keresztespusztáról fékhiba miatt megfutamodott. Menetközben a kocsiról egy pályamunkás leesett, kórházba szállították. k Rákos állomáson a 12. vágányon körüljáró 326 454 sz. mozdony halálra gázolta Sisa József tolatásvezetőt, aki körültekintés nélkül, hallását gátló öltözékben lépett a mozdony elé. Súlyos hibát követett el a mozdony személyzete is, mivel elmulasztották a figyelt jelzés adását. Az is elgondolkoztató, hogy a mozdonyfűtő vizsga nélküli fiatal dolgozó volt. December 21-én Nagykanizsa és Újudvar állomás között a 326 032 sz. mozdony konyháján felborult és kigyulladt egy vödörben tárolt benzinszármazék. A tűz következtében súlyos égési sérüléseket szenvedett a mozdonyvezető és fűtője. A Józsefvárosi Pályafenntartási Főnökség létszámába tartozó Weisenger Imréné technikus december 22-én 7 óra 38-kor halálos üzemi balesetet szenvedett. Nevezett anélkül, hogy kellően meggyőződött volna a vágányokon való biztonságos átkelés lehetőségeiről, körültekintés nélkül akart átjutni a gyorsjáratú HÉV-szerelvény előtt. 1985. JANUÁr 4. Pályázati felhívás! A Munka szerkesztő bizottsága abból a célból, hogy a szakszervezeti gyakorlati tevékenység tapasztalatainak közkinccsé tételét elősegítse , pályázatot hirdet. A pályázat témája a következő: Milyen tevékenységgel, kezdeményezésekkel, módszerekkel, és milyen eredménnyel segítette elő a szakszervezeti bizottság az 1964. évi terv teljesítését? A legutóbbi pályázatunk tanulságai alapján felhívjuk a figyelmet arra, hogy csak megtörtént eredményekről, az szb által elvégzett munkáról és annak eredményéről szóló pályamunkákat fogadhatunk el. Persze, ez nem zárja ki, hogy a pályázó levonjon következtetéseket az elvégzett munka alapján, illetve javaslatokat tegyen közérdekű intézkedésekre. Sőt, így teljesebbé válnak a pályamunkák. A pályamunkák terjedelme 100—300 gépelt sor legyen. Ha mód van rá, mellékeljenek hozzá fényképeket. A pályázatok beküldésének határideje: 1965. február 15. A díjnyertes pályázatok közlését 1965. májusi számunkban kezdjük meg. (Kéziratot, fényképet nem őrzünk meg.) A legjobb dolgozatok az alábbi díjazásban részesülnek: I. díj: külföldi üdülés, II. díj: kéthetes üdülés, esetleg családos, III. díj: 20 kötetes kiskönyvtár, IV.—X. díj: könyv, illetve tárgyjutalmak. A Munka szerkesztő-bizottsága