Magyar Vasutas, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-11-19 / 22. szám

2 A törékeny asszony A szakszervezeti mozgalom­ban végzett húszéves munká­jáért kapta Komjáthy Lajosné a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Nehéz elhinni a törékeny, szőke asszonyról azt is, hogy két évtizede tevékenykedik a szakszervezeti mozgalomban, hát még azt, hogy lassan ne­gyedszázada kenyérkereső. Korán kellett kezdenie a munkát Belecz Rózsának, hi­szen özvegy édesanyja akkor már nyolc éve apa nélkül ne­velte. S a legnehezebb idők­ben — a háború, a nélkülözés, a félelem éveiben. Ismerkedés -­ mozgalommal Tizenkét éves volt, amikor a fiatalság tenniakarásától telít­ve jelentkezett a Gizella Gőz­malomban. S nem válogatott a munkában, zsákolt, cipekedett, közben színjátszó csoportot szervezett, és részt vett a falu járásokon. A nyolc órás mun­kaidőért vívott harcban pedig megismerkedett a szakszerve­zeti mozgalommal is. Munkája azonban megha­ladta fizikumát, s ezért 1948- ban a betegség is bekövetke­zett. Fél évre a kórház lakója lett, s tudomásul kellett ven­nie, ha egészséges akar lenni, többé nem mehet vissza a ma­lomba. Belecz Rózsa — igaz, akkor már Komjáthy Lajosné — ezt az időszakot is átvészelte. Mi­re letelt a betegállomány ide­je, már tudott gyors- és gép­írni. S ekkor a könnyebb munkában is a nehezebbet választotta. A vasutas-szak­szervezet Munkácsy Mihály utcai központjába került, ahol lelkes, önfeláldozó embereket kerestek, akik nem nézték, mikor jár le a munkaidő, akik igazán hivatásnak tekintették az emberek ügyeivel való fog­lalkozást, a vasutasokkal való törődést. És még ezzel sem elégedett meg Komjáthy Lajosné. Arra is szakított időt, hogy tovább­képezze magát. 1953-ban elvé­gezte a közgazdasági techni­kumot, 1959-ben a szakszerve­zet politikai munkatársa lett, s ekkor úgy érezte, megvaló­síthatja nagy álmát: beiratko­zott az ELTE népművelési szakára. Itt azonban csak egyetlen félévet tanulhatott, mert a törékeny asszony ere­jére ekkor már másutt volt szükség. Megbetegedett a férj, s a gyermeknevelés gondja is rá hárult, és nem hanyagol­ta el munkáját sem. A jó munka jutalma Nehéz, aggódással, anyagi gondokkal teli évtized követ­kezett. A betegápolásra al­kalmatlan, komfort nélküli la­kásban közben nőtt a kislány. Munkahelyén kevesen tudták, hogy küzd az élettel a mindig segítőkész, szorgalmasan dol­gozó asszony. Akik viszont is­merték gondjait, segítettek. Ezekről az évekről most már csak a cigarettát szorító, nyugtalan keze árulkodik. A nemrégiben kapott új la­kás, a megjavult családi hely­zet, a kormánykitüntetés, két évtizedes munkájának jutal­ma. A felelősségérzetet, az em­­berszeretetet nem tudta le­győzni semmi... Lepies György Komjáthy Lajosné Két évtizede a mozgalomban 1947-ben a szombathelyi járműjavító segélygépes rész­legénél bizalmivá választot­ták Auguszt Jánost. Ekkor ke­rült kapcsolatba a szakszer­vezeti mozgalommal, amely azóta élete tartalmát, értel­mét jelenti. Tíz éven keresz­tül nagy ügybuzgalommal lát­ta el csoportjának érdekkép­viseletét. 1957—1963-ig a szak­­szervezeti bizottság II. elnöki tisztségét töltötte be eredmé­nyesen. 1963-tól 1964-ig bér­felelős volt, majd 1964-től a szakszervezeti bizottság ter­melésfelelősi funkciójába ke­rült. Közben állandóan képez­te magát. 1957-ben sikeresen fejezte be gimnáziumi tanul­mányait, majd ugyanebben az évben letette a marós szak­vizsgát. Függetlenítéséig a gazdasági munkáját is lelki­­ismeretesen végezte. Két ki­váló dolgozó oklevél és egy jelvény fémjelezte tevékeny­ségét. 1959-től szocialista bri­gádtag, majd később brigád­vezető lett A munkaverseny, illetve a szocialista brigádmozgalom gyakorlati tapasztalatait hasznosítani tudta szakszerve­zeti munkájában is. Ez idő alatt jelentősen emelkedett a szocialista brigádok és brigád­tagok száma, lehetőség nyílt a szocialista üzemrészek, mű­helyek címéért folyó verseny­re is. Az 1966. évi termelési ered­mények alapján a járműjaví­tó és üzem kitüntetést kapott. A jó szakszervezeti munka eh­hez jelentősen hozzájárult és Auguszt János immár másod­szor nyerte el a kiváló dolgo­zó címet. Szakszervezeti munkája so­rán sokat tartózkodott a dol­gozók között. A nagy megbe­csülésnek örvendő szakszerve­­zezeti vezetőhöz szívesen for­dultak segítségért, tanácsért a járműjavító dolgozói. Ebben az időben az üzem kollektívá­ja nagy érdemeket szerzett a társadalmi munkában is, amelyre sikerrel mozgósított a szakszervezeti bizottság. Auguszt János jó munkájá­ra méltán figyelt fel a terü­leti bizottság és a Vasutasok Szakszervezetének központja. 1968. januárjától — 25 évi jár­műjavítói szolgálat után — a területi bizottság titkári funk­ciójába került. Első feladat­ként a fó kollektív szellem, az őszinte légkör kialakítását tűzte ki célul. Eddig tevé­kenységét, fáradozását új fel­adatkörében nemcsak felette­sei és közvetlen munkatársai, hanem a vasutas dolgozók is eredményesnek ítélik. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 52. évfordulója alkalmával a Parlament kupo­lacsarnokában rendezett ün­nepségen meghatottan vette át Losonczi Pál elvtárstól, az El­nöki Tanács elnökétől a ,,Munka Érdemrend” ezüst fo­kozatát. Amikor gratuláltunk a ki­tüntetéshez, szerényen jegyez­te meg: Nagyon váratlanul ért. Azok viszont, akik több mint két évtizedes mozgalmi munkáját ismerik, úgy véle­kednek, erre méltán rászolgált. Sz. Tóth András Auguszt János VASUTASOK A FALUÉRT Nagyarányú faluszépítési, építési munka kezdődött az idén Hajmáskéren, ebben a vasút szempontjából is fontos, nagyforgalmú községben. A tanács és a Hazafias Népfront kezdeményezésére valamennyi társadalmi szerv megmozdult, köztük a vasutasok is. Vállalták és vállalásukat teljesítve már dolgoznak a hajmáskéri vasút­állomás előtti tér rendezésén és parkosításán, hogy a köz­ségbe érkezők kellemes benyo­másokkal induljanak a „belvá­ros” felé. MAGYAR VASUTAS A munkánkban nincsenek mellékes Nagy öröm érte Tóth Györgynét, a vasúti főosztály szakszervezeti bizottságának titkárát, szakszervezetünk köz­ponti vezetőségének tagját. November 7-én tüntették ki a Munka érdemrend bronz fo­kozatával. Mivel tanulmányi szabad­ságon volt, XI. kerületi ottho­nában kerestük fel a jogtudo­mányi államvizsgájára ké­szülő kitüntetettet. Munká­járól kérdeztük meg, arról, hogyan fogadta a kitünte­tést. De a máskor oly maga­biztos, a tagságért és a moz­galomért kiálló , pártmunkás és szakszervezeti funkcio­nárius „lámpalázzal” küz­dött. A sikerek közösek — Mit mondjak önmagam­ról? — felelt kérdéssel a kérdésre. — Még dicsekvő­­nek tartanának ... Az biztos, hogy amit csinálok, szívvel­­lélekkel végzem. De az ered­mények, a sikerek mindig kö­zösek, hisz a mozgalom kato­nái vagyunk. Mint titkár ugyan mit kezdhetnek a 17 tagú szakszervezeti bizottság, az alapszervek aktivistái, a lelkes társadalmi munkások, a 156 bizalmunk nélkül? Ná­lunk nemcsak írott malaszt, de érvényesül is a testületi vezetés. — A titkár egyben­­veze­tője a mozgalom egy fon­tos területének — jegyeztük meg. — Ilyen minőségben mit tart munkája legfőbb eredményének? — Éppen a testületi veze­tést, a közel 2200 tagunkkal együtt végzett mozgalmi te­vékenységet — válaszolta Tóth Györgyné. — Konkrétabban? — Volna miről beszámol­nunk ! Fontos eredménynek tartom például, hogy terüle­tünkön hatáskör és feladat szempontjából sikerült he­lyükre tennünk az osztály­­bizottságokat. Több helyen azt sem volt könnyű elérni, hogy az osztályvezető ne csak formálisan ismerje el partne­rének a bizalmát... Sajátos, sőt mondhatom, hogy bonyo­lult a mi szakszervezeti bi­zottságunk helyzete, mert 27 alapszervezet tartozik hoz­zánk. — Mint hivatali alapszer­vek? — Többségük az, de van házkezelő főnökségünk és TBKF-ünk meg olyan sajá­tos problémákkal küzdő új egységünk is, mint a köz­ponti üzemirányító főnök­ség. Fiatalok, nyugdíjasok, nők — kéréseikből, problé­máikból, melyeken segíteni kell, minden napra jut egy­­kettő. Ne gondolja, hogy ezt panaszként mondom — szólt hangját felemelve. — A mi munkánkban nincsenek mel­lékes dolgok, mert minden tagunk joggal elvárja, hogy törődjünk vele, s nekünk az embereket a problémáikkal együtt kell megérteni, be­csülni és nevelni úgy, hogy az hasznos,­­eredményes le­gyen. Lehet, hogy különö­sen hangzik, de nálunk “"sem mindenki érti meg, miért kell a differenciált bérezés, jelentkeznek túlzott igények és sajnos vélt vagy jogos személyes sérelmekért sem kell a szomszédba menni... A nők helyzetét vizsgálják — Terveik, tennivalóik? — Bőven vannak. Mintegy 750 nő tartozik hozzánk, ezért folytatni kívánjuk a nők hely­zetével kapcsolatban megkez­dett vizsgálatainkat. Szor­galmazzuk a meglevő bér­­problémák rendezését, s a közeljövőben foglalkozunk az újítási mozgalom helyzetével. Különösen fontos, hogy segít­sük az irányító munka fej­lesztését. Az egész vasútüze­met érintő feladatunk ez. Csak hasznos lehet, ha a kül­szolgálatot felkereső dolgo­zóink arra is figyelnek, ho­gyan bánnak a dolgozókkal az adott munkahelyen, ahol szükséges, kezdeményezik a munkakörülmények javítását. L. J. Tóth Györgyné Élénkül a nyugdíjasok szervezeti élete Befejeződött a nyugd­íjas-alapszervezetek vezetőségeinek újjáválasztása KÖZEL 14 EZER NYUG­DÍJAS vasutas választotta új­já a budapesti területi bizott­ság területén a bizalmiját, s alapszervezeti vezetőségét. Ke­mény kétévi szervező munka előzte meg a nyugdíjas tiszt­újítást. Eredményeként meg­háromszorozódott a bizalmiak száma, s ma már 900 bizalmi tart javuló kapcsolatot több mint 10 ezer nyugdíjassal. Két esztendeje kezdődött, s azóta folyamatosan épül Budapesten és vidéken a lakóhely szerinti körzeti, utcabizalmi rendszer. A választások során szerény keretek között, dicséretes szor­galommal, gondos áttekintés­sel, kielégítő tartalommal ad­tak számot a bizalmiak több éves munkájáról. Javult a po­litikai munka, megélénkült a szociális tevékenység és a sok akadályozó tényező ellenére is bontakozik a kulturális élet. Dicséretes fejlődés tapasztal­ható Bp. Déli, Keleti, Nyugati, Hatvan és Szolnok csomópon­tokon, a Dunakeszi és Északi Járműjavító Üzemben, vala­mint Kispesten, Cegléden, Tú­rán, Pusztaszabolcson, Bicske és Torbágy állomásokon. A LEZAJLOTT VÁLASZ­TÁSOK számos figyelemre­méltó tapasztalattal szolgáltak. Közülük csak a legfontosabb felsorolására van mód. Javult a szakszervezeti bizottságok és nyugdíjasalapszervek vezető­ségeinek kapcsolata. A nyug­díjasok nagy tömegei jelentős figyelemmel övezik, kísérik a mai vasutasok munkáját, éle­tét. Az idős, egykori vasutasok mai nyugdíjasként is hűséges szerelmesei a vasútnak. A nyugdíjasok ezrei ma is aktív kapcsolatban vannak korábbi munkahelyükkel, kollégáikkal, egykori munkatársaikkal. Életük, életkörülményeik vizsgálata, felszólalásaik egy­aránt bizonyítják, több figyel­met, gondoskodást érdemelnek gyermekeiktől, kollégáktól, a mai dolgozó generációtól. Sok köztük a magányos, s van köztük szép számmal elhagya­tott ember is. Azt kérik, hogy az ezer forinton aluli nyugdí­jasok évi kiegészítő kereseti határát emeljék fel a nyugdí­jak folyósításának korlátozása nélkül. A munkát vállaló nyugdíjasokkal törődjenek többet a munkahely szakszer­vezeti és gazdasági vezetői. Ne engedjék meg, hogy havi 100, vagy ennél több órát is dol­goztassanak velük. HÁLÁSAK a NYUGDÍJA­SOK és özvegyek a szak­­szervezet központi vezetőségé­nek és egyéb szerveknek az utóbbi években tapasztalt fi­gyelemért, gondosságért. Ér­zik, hogy többet törődnek ve­lük az előző éveknél. Hálásak a magányosok, a szocialista brigádoknak, korábbi barátok­nak, vezetőknek az üzembe, munkahelyre szóló meghívá­sokért, a törődésekért. A választások fő tanulsága az is, hogy a nyugdíjasok társadalmi életének javítása érdekében több helyi öntevé­kenységre van szükség. Cso­móponti és közép­szolgálati helyeken, kolóniákban, üze­mekben, kultúrintézmények­ben szervezett módon a hely­szűkék ellenére is elő kellene segíteni, megteremteni a nyug­díjas klubélet, a közös beszél­getések, szórakozások, találko­zások feltételeit. A MUNKÁBAN KITELJE­­SEDETT emberi élet nyuga­lomba vonulása nemcsak ün­nepélyes búcsúztatás, hanem a következő években, évtizedek­ben a nyugdíjas boldogulásá­hoz kiterjedt figyelmet, gon­doskodást kíván a munkahely, az otthon és a nyugdíjasszer­vezet között. Ez legfőbb ta­nulsága a most lezajlott vá­lasztásoknak. Kovács János 1969. NOVEMBER 19. Szakszervezeti tisztségviselők kitüntetése A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója al­kalmából a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa szakszer­vezetünk elnökségének és a SZOT elnökségének egyetérté­sével a szakszervezeti mozga­lomban végzett több évtizedes, eredményes munkásságuk el­ismeréseként a MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozata kitüntetésben részesítette Auguszt Jánost, a szombathelyi területi bizottság titkárát, a MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozata kitüntetést, Tóth Györgyné, a Vasúti Fő­osztály szakszervezeti bizott­ságának titkára és Komjáthy Lajosné, a szakszervezeti köz­pont politikai munkatársa kapta. A kitüntetéseket Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, illetve Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára adta át. A KISZ Központi Bizottsága az ifjúság nevelésében végzett eredményes munkája elismeré­seként Rétfalvi Tibornak, a szervezési és káderosztály ve­zetőjének a KISZ ÉRDEMÉREM kitüntetést adományozta. November 7. alkalmából szakszervezetünk elnöksége a szakszervezeti mozgalomban évek óta eredményesen dol­gozó 24 szakszervezeti aktí­vát a SZAKSZERVEZETI MUNKÁÉRT jelvény arany és ezüst fokoza­tával tüntetett ki. 90 szakszer­vezeti tisztségviselő pedig megkapta a Szakszervezeti Munkáért oklevelet. A kitün­tetéseket Szabó Antal főtitkár ünnepélyes külsőségek között adta át. Arany fokozatban részesültek: Mohácsi­ Etéla (típ. Tér. Biz. tit­kárhelyettes) ; Hontvári József (Bp. Tér. Biz. titkárhelyettes); Györökfalvi Elemér (Miskolci Tér. Biz. számvizsg biz. elnök); Len­gyel Imre (Mezőtúri áll. szakszerv. biz. titk.); Háger Márta (Kapos­vári MÁV Nevelőintézet szakszerv. biz. gazd. felelőse); Horváth IX. József (Szombathelyi áll. szak­­szerv. biz. titkára); Dabolczi La­jos (Utasellátó Váll. szakszerv. biz. tagja); Sebestyén János (Vasutasszakszerv. közp. politi­kai munkatársa); Kovács II. Fe­renc (Debrecen áll. műhelybizott­sági titkára). Ezüst fokozatot kaptak: Cseh Gyuláné (Szolnoki Jj. U. szak­szerv. művelődési házának könyv­tárosa); Tófalvi István (Bp. Nyu­gati áll. szakszerv, bizottságának függetlenített szb-titkára); Szőnyi Lajos (Dunakeszi Jj. U. szakszerv, bizotts. függetlenített termelési felelőse); Pálinka Sándor (Úttö­­rővasút áll. szakszerv. biz. tár­sadalmi titkára); Annus István (Szegedi Tér. Biz. közgazdasági biz. tagja); Radeczky János (Mis­kolci vont. főn. szb. gazdasági felelőse); Hargitai Imre (GYSEV vállalati szakszerv. tanács tagja); Kiss András (Pécs. Tér. Biz. VSZT ellenőri csoport vez.); végh Anna (Vasút Főoszt. szb. mellett működő segélyezési biz. vez.); Komádi János (Zalaegerszegi Pft. Főn. szb-titkára); Brád Gáborné (Utasellátó Váll. debreceni kiren­deltségének szb-titkára); Hegedűs Károly (Vasutas Szakszerv. közp. munkavéd. felügyelőségének poli­tikai munkatársa); iir. Gevicser Pálné (Vasutas Szakszerv. közp. társadalombizt. oszt. munkatár­sa) ; Brád Gábor (Debreceni Tér. Biz. gazd. bizottságának függet­lenített reszortvezetője); Hollósi Lászlóné (MÁV Kórház és Közp. Rend. Int. szb-vezetőségi tagja). Szakszervezeti Munkáért okle­vélben részesültek: Németh Sán­dor (Ferencváros Közp. Szertár); Szépe Kálmán (Komárom állo­más) ; Leszák Lajos (Landler VVF); Molnár György (Bicske) ; Váradi Gyula (Bp. tér. biz.); De­­zsényi Jenő (Bp. tér. biz.); Ple­’­ván János (Keleti Vont. Főn.); Gáspár László (Vác áll.); Tóth L. Ferenc (Ferencváros áll.); Markó Róbert (Dunakeszi Jj. U.); Klu­­ber Ilona (JEFF Kelenföld); K. Veres András (Dunakeszi Jj. II.); Varga Ferenc (Úttörővasút áll.); Kalmár István (Ferencváros Vont. Főn.); Kiss József (Angyalföld Pft. Főn.); Oláh Sándorné (Jó­zsefváros Pft. Főn.); Bakó Sán­dor (Bp. Tér. Biz. Magasép. Főn.); Horváth Péter (Kelenföld JBFF); Kovács Kálmán (Rákos áll.); Földesi Ferenc (Landler Jr. I.); Molnár István (Kecskemét áll.); Molnár István (Kalocsa áll.); Hock Ernő (Mezőtúr Vont. Főn.)­; Lugosi József (Szeged ig.); Vin­­cze Pál (Szeged Rókus áll.); He­gyi Sándor (Tiszaföldvár áll.); Salacz István (Kiskőrös áll.); Ga­zsi Lajosné (Szeged ig.); Mosonyi Gyula (Kecskemét áll.); Kecske­méti Ferenc (Békéscsaba áll.); Ádám János (Miskolci ig.); Liget­vári Mihályné (Miskolc Tiszai pu.); Balla Jánosné (Miskolc Vont. Főn.); Molnár Béla (Mis­kolc Gömöri pu.); Party László (Eger áll.); Lizák István (Miskolc Tiszai pu.); Szabó László (Miskolc TBFF); Nagy Miklós (Diósgyőr áll.); Nagy Károly (Nyékládháza áll.); Szántai István (Miskolc Ép. Főn. Gépállomás); Tarlós Lajos (Nagykanizsa Vont. Főn.); Futó József (Hidas-Bonyhád); Fodor Aranka (Dombóvár Pft. Főn.); Baka Antal (Pécs Vont. Főn.); Miklós Ferenc (Tamási); Jermann István (Dunaújváros áll.); Placskó Ilona (Nagykanizsa Vont. Főn.); Tankó József (Szentlőrinc); László Istvánná (Balatonszentgyörgy); Görbe Zoltán (Fonyód); Sütő Ágoston (Celldömölk Ép. Főn.); Horváth Ferenc (Tapolca Vont. Főn.); Szokoli Ferenc (Hajmás­kér áll.); Szilvágyi Sándor (Szom­bathely Vont. Főn.); Doktor Fe­renc (Szombathely Vont. Főn.); Nagy Károly (Zalalövő); Fehér Ferenc (Zala­egerszeg áll.); Csendes István (Veszprémvarsány áll.); Hartman Károlyné (Szombathely ig.); Stangl Imre (Sopron Pft. Főn.); Körösi Károly (Vas. Főoszt.); Nagy Béla (Vas. Főoszt. 6. szako.); Fábián Sándorné (Vas. Főoszt. 8. szakp.); Horváth László (Vas. Fő­oszt. 1. szako.); dr. Virágh Györgyné (Vas. Főoszt. 9. szakp.); Mihók Lászlóné (Utasellátó V. közp.); Vörös Józsefné (Utasel­látó V. közp.); Todor György (Utasellátó 2-es áruda. Keleti); Kovács Vilmos (Utasellátó pécsi kirend.); Borsodi István (Sopron GYSEV áll.); Hétezer Ignác (Sop­ron GYSEV áll.); Adorján Atti­­láné (GYSEV ig.); Bodnár Alajos (GYSEV ig.); Csordás Jenő (Fer­­tőszentmiklós áll.); Magyar Pál (MÁV Kórház); Mogyorósi Erzsé­bet (MÁV Kórház); Szuhay Anna (MÁV Kórház); Kovács II. László­né (MÁV Kórház); Benkó László­né (MÁV Kórház); Hatvani Lajos (Debrecen Vont. Főn.); Simon Ödön (Debrecen ig.); Szilágyi De­zső (Debrecen TB.); Tóth Lajos (Debrecen Déli Pft. Főn.); Tóth Sándorné (Záhony áll.); Kristóf Bertalan (Nyíregyháza áll.); Váczi Mihály (Debrecen Jj. UI.); Szabó IV. Sándor (Debrecen Ij. U.); Széll György (Debrecen Ép. Főn.); Csontos Sándor (Debrecen Ép. Főn.); Kalász János (Utasellátó szegedi kirendeltsége).

Next