Magyar Vasutas, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1969-11-19 / 22. szám
2 A törékeny asszony A szakszervezeti mozgalomban végzett húszéves munkájáért kapta Komjáthy Lajosné a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Nehéz elhinni a törékeny, szőke asszonyról azt is, hogy két évtizede tevékenykedik a szakszervezeti mozgalomban, hát még azt, hogy lassan negyedszázada kenyérkereső. Korán kellett kezdenie a munkát Belecz Rózsának, hiszen özvegy édesanyja akkor már nyolc éve apa nélkül nevelte. S a legnehezebb időkben — a háború, a nélkülözés, a félelem éveiben. Ismerkedés - mozgalommal Tizenkét éves volt, amikor a fiatalság tenniakarásától telítve jelentkezett a Gizella Gőzmalomban. S nem válogatott a munkában, zsákolt, cipekedett, közben színjátszó csoportot szervezett, és részt vett a falu járásokon. A nyolc órás munkaidőért vívott harcban pedig megismerkedett a szakszervezeti mozgalommal is. Munkája azonban meghaladta fizikumát, s ezért 1948- ban a betegség is bekövetkezett. Fél évre a kórház lakója lett, s tudomásul kellett vennie, ha egészséges akar lenni, többé nem mehet vissza a malomba. Belecz Rózsa — igaz, akkor már Komjáthy Lajosné — ezt az időszakot is átvészelte. Mire letelt a betegállomány ideje, már tudott gyors- és gépírni. S ekkor a könnyebb munkában is a nehezebbet választotta. A vasutas-szakszervezet Munkácsy Mihály utcai központjába került, ahol lelkes, önfeláldozó embereket kerestek, akik nem nézték, mikor jár le a munkaidő, akik igazán hivatásnak tekintették az emberek ügyeivel való foglalkozást, a vasutasokkal való törődést. És még ezzel sem elégedett meg Komjáthy Lajosné. Arra is szakított időt, hogy továbbképezze magát. 1953-ban elvégezte a közgazdasági technikumot, 1959-ben a szakszervezet politikai munkatársa lett, s ekkor úgy érezte, megvalósíthatja nagy álmát: beiratkozott az ELTE népművelési szakára. Itt azonban csak egyetlen félévet tanulhatott, mert a törékeny asszony erejére ekkor már másutt volt szükség. Megbetegedett a férj, s a gyermeknevelés gondja is rá hárult, és nem hanyagolta el munkáját sem. A jó munka jutalma Nehéz, aggódással, anyagi gondokkal teli évtized következett. A betegápolásra alkalmatlan, komfort nélküli lakásban közben nőtt a kislány. Munkahelyén kevesen tudták, hogy küzd az élettel a mindig segítőkész, szorgalmasan dolgozó asszony. Akik viszont ismerték gondjait, segítettek. Ezekről az évekről most már csak a cigarettát szorító, nyugtalan keze árulkodik. A nemrégiben kapott új lakás, a megjavult családi helyzet, a kormánykitüntetés, két évtizedes munkájának jutalma. A felelősségérzetet, az emberszeretetet nem tudta legyőzni semmi... Lepies György Komjáthy Lajosné Két évtizede a mozgalomban 1947-ben a szombathelyi járműjavító segélygépes részlegénél bizalmivá választották Auguszt Jánost. Ekkor került kapcsolatba a szakszervezeti mozgalommal, amely azóta élete tartalmát, értelmét jelenti. Tíz éven keresztül nagy ügybuzgalommal látta el csoportjának érdekképviseletét. 1957—1963-ig a szakszervezeti bizottság II. elnöki tisztségét töltötte be eredményesen. 1963-tól 1964-ig bérfelelős volt, majd 1964-től a szakszervezeti bizottság termelésfelelősi funkciójába került. Közben állandóan képezte magát. 1957-ben sikeresen fejezte be gimnáziumi tanulmányait, majd ugyanebben az évben letette a marós szakvizsgát. Függetlenítéséig a gazdasági munkáját is lelkiismeretesen végezte. Két kiváló dolgozó oklevél és egy jelvény fémjelezte tevékenységét. 1959-től szocialista brigádtag, majd később brigádvezető lett A munkaverseny, illetve a szocialista brigádmozgalom gyakorlati tapasztalatait hasznosítani tudta szakszervezeti munkájában is. Ez idő alatt jelentősen emelkedett a szocialista brigádok és brigádtagok száma, lehetőség nyílt a szocialista üzemrészek, műhelyek címéért folyó versenyre is. Az 1966. évi termelési eredmények alapján a járműjavító és üzem kitüntetést kapott. A jó szakszervezeti munka ehhez jelentősen hozzájárult és Auguszt János immár másodszor nyerte el a kiváló dolgozó címet. Szakszervezeti munkája során sokat tartózkodott a dolgozók között. A nagy megbecsülésnek örvendő szakszervezezeti vezetőhöz szívesen fordultak segítségért, tanácsért a járműjavító dolgozói. Ebben az időben az üzem kollektívája nagy érdemeket szerzett a társadalmi munkában is, amelyre sikerrel mozgósított a szakszervezeti bizottság. Auguszt János jó munkájára méltán figyelt fel a területi bizottság és a Vasutasok Szakszervezetének központja. 1968. januárjától — 25 évi járműjavítói szolgálat után — a területi bizottság titkári funkciójába került. Első feladatként a fó kollektív szellem, az őszinte légkör kialakítását tűzte ki célul. Eddig tevékenységét, fáradozását új feladatkörében nemcsak felettesei és közvetlen munkatársai, hanem a vasutas dolgozók is eredményesnek ítélik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója alkalmával a Parlament kupolacsarnokában rendezett ünnepségen meghatottan vette át Losonczi Pál elvtárstól, az Elnöki Tanács elnökétől a ,,Munka Érdemrend” ezüst fokozatát. Amikor gratuláltunk a kitüntetéshez, szerényen jegyezte meg: Nagyon váratlanul ért. Azok viszont, akik több mint két évtizedes mozgalmi munkáját ismerik, úgy vélekednek, erre méltán rászolgált. Sz. Tóth András Auguszt János VASUTASOK A FALUÉRT Nagyarányú faluszépítési, építési munka kezdődött az idén Hajmáskéren, ebben a vasút szempontjából is fontos, nagyforgalmú községben. A tanács és a Hazafias Népfront kezdeményezésére valamennyi társadalmi szerv megmozdult, köztük a vasutasok is. Vállalták és vállalásukat teljesítve már dolgoznak a hajmáskéri vasútállomás előtti tér rendezésén és parkosításán, hogy a községbe érkezők kellemes benyomásokkal induljanak a „belváros” felé. MAGYAR VASUTAS A munkánkban nincsenek mellékes Nagy öröm érte Tóth Györgynét, a vasúti főosztály szakszervezeti bizottságának titkárát, szakszervezetünk központi vezetőségének tagját. November 7-én tüntették ki a Munka érdemrend bronz fokozatával. Mivel tanulmányi szabadságon volt, XI. kerületi otthonában kerestük fel a jogtudományi államvizsgájára készülő kitüntetettet. Munkájáról kérdeztük meg, arról, hogyan fogadta a kitüntetést. De a máskor oly magabiztos, a tagságért és a mozgalomért kiálló , pártmunkás és szakszervezeti funkcionárius „lámpalázzal” küzdött. A sikerek közösek — Mit mondjak önmagamról? — felelt kérdéssel a kérdésre. — Még dicsekvőnek tartanának ... Az biztos, hogy amit csinálok, szívvellélekkel végzem. De az eredmények, a sikerek mindig közösek, hisz a mozgalom katonái vagyunk. Mint titkár ugyan mit kezdhetnek a 17 tagú szakszervezeti bizottság, az alapszervek aktivistái, a lelkes társadalmi munkások, a 156 bizalmunk nélkül? Nálunk nemcsak írott malaszt, de érvényesül is a testületi vezetés. — A titkár egybenvezetője a mozgalom egy fontos területének — jegyeztük meg. — Ilyen minőségben mit tart munkája legfőbb eredményének? — Éppen a testületi vezetést, a közel 2200 tagunkkal együtt végzett mozgalmi tevékenységet — válaszolta Tóth Györgyné. — Konkrétabban? — Volna miről beszámolnunk ! Fontos eredménynek tartom például, hogy területünkön hatáskör és feladat szempontjából sikerült helyükre tennünk az osztálybizottságokat. Több helyen azt sem volt könnyű elérni, hogy az osztályvezető ne csak formálisan ismerje el partnerének a bizalmát... Sajátos, sőt mondhatom, hogy bonyolult a mi szakszervezeti bizottságunk helyzete, mert 27 alapszervezet tartozik hozzánk. — Mint hivatali alapszervek? — Többségük az, de van házkezelő főnökségünk és TBKF-ünk meg olyan sajátos problémákkal küzdő új egységünk is, mint a központi üzemirányító főnökség. Fiatalok, nyugdíjasok, nők — kéréseikből, problémáikból, melyeken segíteni kell, minden napra jut egykettő. Ne gondolja, hogy ezt panaszként mondom — szólt hangját felemelve. — A mi munkánkban nincsenek mellékes dolgok, mert minden tagunk joggal elvárja, hogy törődjünk vele, s nekünk az embereket a problémáikkal együtt kell megérteni, becsülni és nevelni úgy, hogy az hasznos,eredményes legyen. Lehet, hogy különösen hangzik, de nálunk “"sem mindenki érti meg, miért kell a differenciált bérezés, jelentkeznek túlzott igények és sajnos vélt vagy jogos személyes sérelmekért sem kell a szomszédba menni... A nők helyzetét vizsgálják — Terveik, tennivalóik? — Bőven vannak. Mintegy 750 nő tartozik hozzánk, ezért folytatni kívánjuk a nők helyzetével kapcsolatban megkezdett vizsgálatainkat. Szorgalmazzuk a meglevő bérproblémák rendezését, s a közeljövőben foglalkozunk az újítási mozgalom helyzetével. Különösen fontos, hogy segítsük az irányító munka fejlesztését. Az egész vasútüzemet érintő feladatunk ez. Csak hasznos lehet, ha a külszolgálatot felkereső dolgozóink arra is figyelnek, hogyan bánnak a dolgozókkal az adott munkahelyen, ahol szükséges, kezdeményezik a munkakörülmények javítását. L. J. Tóth Györgyné Élénkül a nyugdíjasok szervezeti élete Befejeződött a nyugdíjas-alapszervezetek vezetőségeinek újjáválasztása KÖZEL 14 EZER NYUGDÍJAS vasutas választotta újjá a budapesti területi bizottság területén a bizalmiját, s alapszervezeti vezetőségét. Kemény kétévi szervező munka előzte meg a nyugdíjas tisztújítást. Eredményeként megháromszorozódott a bizalmiak száma, s ma már 900 bizalmi tart javuló kapcsolatot több mint 10 ezer nyugdíjassal. Két esztendeje kezdődött, s azóta folyamatosan épül Budapesten és vidéken a lakóhely szerinti körzeti, utcabizalmi rendszer. A választások során szerény keretek között, dicséretes szorgalommal, gondos áttekintéssel, kielégítő tartalommal adtak számot a bizalmiak több éves munkájáról. Javult a politikai munka, megélénkült a szociális tevékenység és a sok akadályozó tényező ellenére is bontakozik a kulturális élet. Dicséretes fejlődés tapasztalható Bp. Déli, Keleti, Nyugati, Hatvan és Szolnok csomópontokon, a Dunakeszi és Északi Járműjavító Üzemben, valamint Kispesten, Cegléden, Túrán, Pusztaszabolcson, Bicske és Torbágy állomásokon. A LEZAJLOTT VÁLASZTÁSOK számos figyelemreméltó tapasztalattal szolgáltak. Közülük csak a legfontosabb felsorolására van mód. Javult a szakszervezeti bizottságok és nyugdíjasalapszervek vezetőségeinek kapcsolata. A nyugdíjasok nagy tömegei jelentős figyelemmel övezik, kísérik a mai vasutasok munkáját, életét. Az idős, egykori vasutasok mai nyugdíjasként is hűséges szerelmesei a vasútnak. A nyugdíjasok ezrei ma is aktív kapcsolatban vannak korábbi munkahelyükkel, kollégáikkal, egykori munkatársaikkal. Életük, életkörülményeik vizsgálata, felszólalásaik egyaránt bizonyítják, több figyelmet, gondoskodást érdemelnek gyermekeiktől, kollégáktól, a mai dolgozó generációtól. Sok köztük a magányos, s van köztük szép számmal elhagyatott ember is. Azt kérik, hogy az ezer forinton aluli nyugdíjasok évi kiegészítő kereseti határát emeljék fel a nyugdíjak folyósításának korlátozása nélkül. A munkát vállaló nyugdíjasokkal törődjenek többet a munkahely szakszervezeti és gazdasági vezetői. Ne engedjék meg, hogy havi 100, vagy ennél több órát is dolgoztassanak velük. HÁLÁSAK a NYUGDÍJASOK és özvegyek a szakszervezet központi vezetőségének és egyéb szerveknek az utóbbi években tapasztalt figyelemért, gondosságért. Érzik, hogy többet törődnek velük az előző éveknél. Hálásak a magányosok, a szocialista brigádoknak, korábbi barátoknak, vezetőknek az üzembe, munkahelyre szóló meghívásokért, a törődésekért. A választások fő tanulsága az is, hogy a nyugdíjasok társadalmi életének javítása érdekében több helyi öntevékenységre van szükség. Csomóponti és középszolgálati helyeken, kolóniákban, üzemekben, kultúrintézményekben szervezett módon a helyszűkék ellenére is elő kellene segíteni, megteremteni a nyugdíjas klubélet, a közös beszélgetések, szórakozások, találkozások feltételeit. A MUNKÁBAN KITELJESEDETT emberi élet nyugalomba vonulása nemcsak ünnepélyes búcsúztatás, hanem a következő években, évtizedekben a nyugdíjas boldogulásához kiterjedt figyelmet, gondoskodást kíván a munkahely, az otthon és a nyugdíjasszervezet között. Ez legfőbb tanulsága a most lezajlott választásoknak. Kovács János 1969. NOVEMBER 19. Szakszervezeti tisztségviselők kitüntetése A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa szakszervezetünk elnökségének és a SZOT elnökségének egyetértésével a szakszervezeti mozgalomban végzett több évtizedes, eredményes munkásságuk elismeréseként a MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozata kitüntetésben részesítette Auguszt Jánost, a szombathelyi területi bizottság titkárát, a MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozata kitüntetést, Tóth Györgyné, a Vasúti Főosztály szakszervezeti bizottságának titkára és Komjáthy Lajosné, a szakszervezeti központ politikai munkatársa kapta. A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, illetve Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára adta át. A KISZ Központi Bizottsága az ifjúság nevelésében végzett eredményes munkája elismeréseként Rétfalvi Tibornak, a szervezési és káderosztály vezetőjének a KISZ ÉRDEMÉREM kitüntetést adományozta. November 7. alkalmából szakszervezetünk elnöksége a szakszervezeti mozgalomban évek óta eredményesen dolgozó 24 szakszervezeti aktívát a SZAKSZERVEZETI MUNKÁÉRT jelvény arany és ezüst fokozatával tüntetett ki. 90 szakszervezeti tisztségviselő pedig megkapta a Szakszervezeti Munkáért oklevelet. A kitüntetéseket Szabó Antal főtitkár ünnepélyes külsőségek között adta át. Arany fokozatban részesültek: Mohácsi Etéla (típ. Tér. Biz. titkárhelyettes) ; Hontvári József (Bp. Tér. Biz. titkárhelyettes); Györökfalvi Elemér (Miskolci Tér. Biz. számvizsg biz. elnök); Lengyel Imre (Mezőtúri áll. szakszerv. biz. titk.); Háger Márta (Kaposvári MÁV Nevelőintézet szakszerv. biz. gazd. felelőse); Horváth IX. József (Szombathelyi áll. szakszerv. biz. titkára); Dabolczi Lajos (Utasellátó Váll. szakszerv. biz. tagja); Sebestyén János (Vasutasszakszerv. közp. politikai munkatársa); Kovács II. Ferenc (Debrecen áll. műhelybizottsági titkára). Ezüst fokozatot kaptak: Cseh Gyuláné (Szolnoki Jj. U. szakszerv. művelődési házának könyvtárosa); Tófalvi István (Bp. Nyugati áll. szakszerv, bizottságának függetlenített szb-titkára); Szőnyi Lajos (Dunakeszi Jj. U. szakszerv, bizotts. függetlenített termelési felelőse); Pálinka Sándor (Úttörővasút áll. szakszerv. biz. társadalmi titkára); Annus István (Szegedi Tér. Biz. közgazdasági biz. tagja); Radeczky János (Miskolci vont. főn. szb. gazdasági felelőse); Hargitai Imre (GYSEV vállalati szakszerv. tanács tagja); Kiss András (Pécs. Tér. Biz. VSZT ellenőri csoport vez.); végh Anna (Vasút Főoszt. szb. mellett működő segélyezési biz. vez.); Komádi János (Zalaegerszegi Pft. Főn. szb-titkára); Brád Gáborné (Utasellátó Váll. debreceni kirendeltségének szb-titkára); Hegedűs Károly (Vasutas Szakszerv. közp. munkavéd. felügyelőségének politikai munkatársa); iir. Gevicser Pálné (Vasutas Szakszerv. közp. társadalombizt. oszt. munkatársa) ; Brád Gábor (Debreceni Tér. Biz. gazd. bizottságának függetlenített reszortvezetője); Hollósi Lászlóné (MÁV Kórház és Közp. Rend. Int. szb-vezetőségi tagja). Szakszervezeti Munkáért oklevélben részesültek: Németh Sándor (Ferencváros Közp. Szertár); Szépe Kálmán (Komárom állomás) ; Leszák Lajos (Landler VVF); Molnár György (Bicske) ; Váradi Gyula (Bp. tér. biz.); Dezsényi Jenő (Bp. tér. biz.); Ple’ván János (Keleti Vont. Főn.); Gáspár László (Vác áll.); Tóth L. Ferenc (Ferencváros áll.); Markó Róbert (Dunakeszi Jj. U.); Kluber Ilona (JEFF Kelenföld); K. Veres András (Dunakeszi Jj. II.); Varga Ferenc (Úttörővasút áll.); Kalmár István (Ferencváros Vont. Főn.); Kiss József (Angyalföld Pft. Főn.); Oláh Sándorné (Józsefváros Pft. Főn.); Bakó Sándor (Bp. Tér. Biz. Magasép. Főn.); Horváth Péter (Kelenföld JBFF); Kovács Kálmán (Rákos áll.); Földesi Ferenc (Landler Jr. I.); Molnár István (Kecskemét áll.); Molnár István (Kalocsa áll.); Hock Ernő (Mezőtúr Vont. Főn.); Lugosi József (Szeged ig.); Vincze Pál (Szeged Rókus áll.); Hegyi Sándor (Tiszaföldvár áll.); Salacz István (Kiskőrös áll.); Gazsi Lajosné (Szeged ig.); Mosonyi Gyula (Kecskemét áll.); Kecskeméti Ferenc (Békéscsaba áll.); Ádám János (Miskolci ig.); Ligetvári Mihályné (Miskolc Tiszai pu.); Balla Jánosné (Miskolc Vont. Főn.); Molnár Béla (Miskolc Gömöri pu.); Party László (Eger áll.); Lizák István (Miskolc Tiszai pu.); Szabó László (Miskolc TBFF); Nagy Miklós (Diósgyőr áll.); Nagy Károly (Nyékládháza áll.); Szántai István (Miskolc Ép. Főn. Gépállomás); Tarlós Lajos (Nagykanizsa Vont. Főn.); Futó József (Hidas-Bonyhád); Fodor Aranka (Dombóvár Pft. Főn.); Baka Antal (Pécs Vont. Főn.); Miklós Ferenc (Tamási); Jermann István (Dunaújváros áll.); Placskó Ilona (Nagykanizsa Vont. Főn.); Tankó József (Szentlőrinc); László Istvánná (Balatonszentgyörgy); Görbe Zoltán (Fonyód); Sütő Ágoston (Celldömölk Ép. Főn.); Horváth Ferenc (Tapolca Vont. Főn.); Szokoli Ferenc (Hajmáskér áll.); Szilvágyi Sándor (Szombathely Vont. Főn.); Doktor Ferenc (Szombathely Vont. Főn.); Nagy Károly (Zalalövő); Fehér Ferenc (Zalaegerszeg áll.); Csendes István (Veszprémvarsány áll.); Hartman Károlyné (Szombathely ig.); Stangl Imre (Sopron Pft. Főn.); Körösi Károly (Vas. Főoszt.); Nagy Béla (Vas. Főoszt. 6. szako.); Fábián Sándorné (Vas. Főoszt. 8. szakp.); Horváth László (Vas. Főoszt. 1. szako.); dr. Virágh Györgyné (Vas. Főoszt. 9. szakp.); Mihók Lászlóné (Utasellátó V. közp.); Vörös Józsefné (Utasellátó V. közp.); Todor György (Utasellátó 2-es áruda. Keleti); Kovács Vilmos (Utasellátó pécsi kirend.); Borsodi István (Sopron GYSEV áll.); Hétezer Ignác (Sopron GYSEV áll.); Adorján Attiláné (GYSEV ig.); Bodnár Alajos (GYSEV ig.); Csordás Jenő (Fertőszentmiklós áll.); Magyar Pál (MÁV Kórház); Mogyorósi Erzsébet (MÁV Kórház); Szuhay Anna (MÁV Kórház); Kovács II. Lászlóné (MÁV Kórház); Benkó Lászlóné (MÁV Kórház); Hatvani Lajos (Debrecen Vont. Főn.); Simon Ödön (Debrecen ig.); Szilágyi Dezső (Debrecen TB.); Tóth Lajos (Debrecen Déli Pft. Főn.); Tóth Sándorné (Záhony áll.); Kristóf Bertalan (Nyíregyháza áll.); Váczi Mihály (Debrecen Jj. UI.); Szabó IV. Sándor (Debrecen Ij. U.); Széll György (Debrecen Ép. Főn.); Csontos Sándor (Debrecen Ép. Főn.); Kalász János (Utasellátó szegedi kirendeltsége).