Magyar Zene, 2004 (42. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - TANULMÁNY - Laki Péter: Schmidt Ferenc, Ernst von Dohnányi és a budapest-bécsi útelágazás

LAKI PÉTER: Schmidt Ferenc, Ernst von Dohnányi és a budapest-bécsi útelágazás 151 Dohnányi Frigyesnek, gimnáziumi fizikatanáromnak (aki egyszersmind hegedűtanárom is volt) volt egy fia, aki egy szép napon mint zongorista csodagyerek lépett a közönség elé. A csodagyerek első szereplését óriási szenzációnak igyekeztek beállítani: minthogy Dohnányi Ernő korához képest kis termetű volt, valóságos koránál még fiatalabbnak tűn­­tették fel. A gyereket felemelték, úgy ültették rá a zongoraszékre, és egy speciális készü­léket szereltek nagy hűhóval a zongora alá, hogy a fiú lába elérje a pedált stb. stb. Legfel­jebb másfél évvel lehetett fiatalabb nálam: ő másodikos volt, én harmadikos, amikor el­ső sikerét aratta az iskola egyik ünnepi hangversenyén. Én is játszottam ezen a koncerten, mégpedig egy nagy szólódarabot (ha jól emlékszem, Liszt XI. magyar rapszó­diáját), míg ő mindössze Mozart g-moll zongoranégyesének könnyű zongoraszólamát ad­ta elő. Mégis engem alig említettek meg az újságok, míg Dohnányit mint párját ritkító zsenit ünnepelték. A sajtó következetesen kitartott kettőnk ilyetén megítélése mellett, ami (bár nem mutattam) nagy keserűséggel töltött el.5 Vázsonyi Bálint Dohnányi-életrajzában olvassuk, hogy Dohnányinak 1933-ban szándékában állt meghívni Schmidtet zsűritagnak Budapestre az első Nemzetközi Liszt Zongoraversenyre.6 Rajter Lajos, a Pozsonyban nevelkedett karmester, aki Bécsben Schmidt, Budapesten pedig Dohnányi tanítványa volt, egy visszaemlékezé­sében megemlíti, hogy Schmidt egy ízben magyar nyelvű ünnepi beszédet tartott a budapesti főiskolán.­ Ezen kívül azonban nem tudunk róla, hogy Schmidtnek jelen­tősebb kapcsolatai lettek volna Magyarországgal, bár Notre Dame című operáját 1916-ban előadta a budapesti operaház, 1934-ben (Schmidt 60. születésnapja tiszte­letére) pedig Rafter eldirigálta a Notre Dame előjátékát és a Harmadik szimfóniát. Érdekes kérdés volna egy zenei vetélkedőn, hogy a két szerző közül ki kezdte pályáját magyar dallamok feldolgozásával, és ki írt első opuszként nagyszabású zon­gorakvintettet. A válasz természetesen az, hogy a Drei kleine Fantasiestücke nach ungarischen Nationalmelodien a bécsi Schmidt műve, míg a kvintett Dohnányié. Mindketten tizennyolc évesen komponálták az említett műveket, bár Schmidt da­rabja, mely 1892-ben keletkezett, nyomtatásban csak 1926-ban jelent meg. (A szer­ző eredetileg négy tételt írt, de csak hármat adtak ki.) Schmidt kis darabjai csellóra és zongorára íródtak, a szerző nyilván saját magának szánta őket. A mű népzenei forrásait Hana Urbancová elemzi egy nemrég megjelent tanulmányban.­ A pozsonyi zenetudósnő szlovák népdalok között talált Schmidt dalla­mainak pontos megfelelőire, de hangsúlyozza, hogy azok az új stílusú magyar népdal stílusköréhez tartoznak. Schmidt minden bizonnyal magyar szöveggel ismerte őket, ami a mű címéből világosan kitűnik. A Fantasiestückök magyarsága a bécsi kontextus­ban persze mint exotikum jelenik meg, akárcsak Brahms magyar táncaiban. Dohná­nyi ezzel szemben a Brahms-hagyomány fővonalához kapcsolódott op. 1-es Zongora­ötösé­ben. 5 Schmidt önéltrajzi vázlatát angol fordításban közli: Truscott i. m. 167. 6 Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő. Budapest: Nap Kiadó, 2002, 221. 7 Lynne Heller: „Gespräch mit Prof. Ludovit Rajter (unter Mitwirkung von Carmen Ottner)”. In: Franz Schmidt und Pressburg. Szerk.: Carmen Ottner (Studien zu Franz Schmidt XL). Wien: Döblinger, 1999, 128. 8 Hana Urbancová: „Zu den Volksmusikelementen im musikalischen Schaffen Franz Schmidts”, in: Franz Schmidt und Pressburg. 75-100.

Next