Magyar Zene, 2015 (53. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3. szám - TANULMÁNY - Szabó Ferenc János: "Magyar hangok" a háborúból: Az első világháború és a magyar hanglemeztörténet
SZABÓ FERENC JÁNOS: Az első világháború és a magyar hanglemeztörténet 201 4. A háborúélmény nagyvárosi feldolgozásának hangzó eszköze: a kabaré (dal) Mint arra már fentebb hivatkoztunk, az operett a gondolatok elterelése, illetve a mesébe, illúzióba menekülés által a háborúélmény feldolgozásának egyik módja volt. Ugyanezt a célt szolgálta, csak éppen másképp, a háborún való viccelődés, nevetés, a háborús témájú kabaréjelenet és kabarédal. Már 1914 augusztusában humoros felvételekkel ütik el a helyzet komolyságát az előadók, s az, hogy még 1917-18-ban is készülnek új kabaréfelvételek Magyarországon, jelzi, hogy a háború végéig nem csökkent ezek népszerűsége. Elejtett célzásaikkal, valamint karikírozott aktuális témáikkal talán éppen ezek a kabaréfelvételek árulnak el legtöbbet a hátország, a világháború alatti Budapest és a háborús események kapcsolatáról. Solti Hermin fentebb említett Francia-oroszangol utánzatok című felvételét „a [nyári] szünet alatt volt alkalmam az ellenséges lövészárkokat meglátogatni, hogy megtudjam, milyen ott a hangulat” mondattal indítja, ezután először Franciaországról, majd Oroszországról, végül Angliáról énekel egy-egy, az adott országon és nyelvén gúnyolódó szövegű („coquette [a felvételen kiejtve: kokette] - a fene megett...”). „Haccaccáré, haccacár, nagy córeszben van a cár”) versszakot refrénnel, az egyes versszakokban politikusok - például Raymond Poincaré és René Viviani - nevét is kifigurázva. A kuplé zenéje is az adott országról alkotott sztereotipikus képek karikatúrája: Franciaország esetében gyors, könnyed, indulós lejtésű dallamot, az orosz versszakban lassabb, rusztikus, szinte tenyeres-talpas táncot, míg az utolsó, londoni verzióban lassabb, nyugodtabb páros ütemű táncot (korai foxtrottot?) hallunk. A zenei és nyelvi humor, valamint a tánczene és a háborús tematika együttes alkalmazása érzékletesen mutatja a háború kitörését közvetlenül követő hangulatot. Az ugyanekkor, 1914 augusztusában készült, s a címében a katonai egyenruha színére utaló kétrészes kabarészám, a Csukaszürke ember é7 a népszerű „Ujjé a Ligetben nagyszerű” refrénű kuplé aktualizált szövegű, a fentiekhez hasonlóan a háborúval viccelődő paródiájával indul (1. kotta a 292. oldalon), majd prózában folytatódik. Gyárfás Dezső „öreg zsidó”ként jellemzi magát, aki nem túl bátor módon, egy „ha mindnyájunknak el kell menni, hát jó, hát elmegyünk” vállrándítással tekint a háborúra, hozzátéve, hogy őt már ötven éve kidobták a sorozáson, mert alkalmatlan volt a katonaságra, hiszen lúdtalpa volt a kezén. Ennek ellenére „trenírozza” magát a katonaéletre, a szabadban (azaz a Lichthofban) alszik, s a megfelelő uniformisra is ügyel: „Mindenem csukaszürke, még a fehér ingem is. Négy hétig tartott, mire csukaszürke lett.” Szavai - ahogy a háborún viccelődik - ironikusan az abban való részvétel elkerülésének vágyáról, általában is a háborúellenességéről szólnak. Gyárfás Dezső saját „háborús” menüjét is felsorolja, benne az ellenséges országokra, illetve az ekkoriban ismert hadi eszközökre utal: „Délben is csupa harcias 77 Csukaszürke ember, I—II, előadja Gyárfás Dezső. Diadal Record D 1423, matr. 58055-58056.