Magyar Zene, 2019 (57. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 4. szám - RECENZIÓ - REVIEW - Lampert Vera: Bartók török népzenei gyűjtése magyar fordításban. Bartók Béla: Török népzene Kis-Ázsiából. Magyar fordítás és kották. Közreadja Sipos János

470 LVII. évfolyam, 4. szám, 2019. november Magyar Zene­ kar régi török népzene kapcsolatáról kívántak hallani. Részletes válaszlevelében Bartók beismerte, hogy „a magyar és török népzene kapcsolatáról tb. semmit sem tudunk... Mahmud Raghib (Mahmut Ragip Gazimihal [korábban Kösemihal]) ugyan azt állítja, hogy az igazi török népzenében sok a pentaton dallam; küldött is Pestre valakinek néhány ilyen dallamot, de ilyen kevés anyagból még nem következ­tethetünk semmire sem.” Ezen a ponton Bartók abbahagyta a levélírást és fellapoz­ta az 1931-ben megjelent Zenei Lexikon „török zene” címszavát, amelyből megtud­ta, hogy az isztambuli konzervatóriumban működik egy zenefolklór-központ; a gyűjtés fonográffal történik, és ezer népi dallamot már közre is adtak. Ennek a biz­tató információnak a nyomán már el lehetett indulni: „Nem kaphatnám meg ezt az 1000 népi (esetleg azóta még több) dalt tartalmazó kiadványt..., hogy tudjam, mit és miként gyűjtöttek. Továbbá üdvös volna, ha odautaztamban, még a felolva­sás előtt megnézhetném ezt a sztambuli zenefolklore-központot, mert csak akkor adhatok hasznos útbaigazítást, ha tudom, mi történt és mi nem történt eddig ezen a téren.”­ Bartók könyvtárában fennmaradt Gazimihal könyve,­­2 amelyből novem­ber 5-én Ankarában tartott első előadásában egy erdélyi magyar dallam bemutatá­sa után, összehasonlításul el is játszott egy dallamot zongorán. Bartók tehát nagy várakozással készült az útra, a török nyelvet is tanulmányoz­ni kezdte. Egyrészt remélte, hogy a régi stílusú magyar dallamoknak a nyelvrokon és ótörök népdalanyagban korábban felfedezett hasonlóságok alapján feltételezett keleti eredetére újabb bizonyítékokat talál, másrészt „minta-gyűjtőutat” szándéko­zott bemutatni, további kutatásra buzdítva a török kutatókat. Az utazás, amelyre 1936 novemberében került sor, majdnem egy teljes hóna­pig tartott. Bartók november 2-án érkezett Törökországba, és 27-én vette meg a vonatjegyét vissza, Budapestre. Először Isztambulban töltött néhány napot a kon­zervatórium hanglemezgyűjteményének tanulmányozásával, majd továbbutazott Ankarába. A fővárosban három előadást tartott a helyi Harkevi rendezésében, és fellépett az ankarai szimfonikus zenekar két hangversenyének magyar műsorában. Már Ankarában is volt alkalma népdalokat gyűjteni, de a helyszíni gyűjtés csak 19- én kezdődött. A gyűjtőúton Ahmed Adnan Saygun zeneszerző és két megfigyelő is részt vett. Saygun volt Bartók tolmácsa, és ő jegyezte le a dallamok szövegét. Elő­ször Adanában és környékén, majd kisebb falvakban és nomád törzsek téli szállás­helyén vettek fel fonográfhengerekre népdalokat.­­A kötet végén található térkép kiemelve mutatja a gyűjtés környékét Anatóliában. Érdekes lett volna egy részlete­sebb térképet is mellékelni a gyűjtött anyag valamennyi származási helyének fel­tüntetésével.) Végeredményben mintegy tíz nap alatt 101 énekelt és hangszeres népi előadásról készültek felvételek és feljegyzések, köztük számos, a régi magyar népdalstílussal összefüggésbe hozható példával. Bartók fellelkesülve tért vissza a török gyűjtőútról, és néhány hét múlva, 1937. január 11-én a felfedezés örömét felidéző élménybeszámolót tartott a rádió- 1 Bartók Béla levelei. Szerk. Demény János. Budapest: Zeneműkiadó, 1976, 515. 2 Mahmut Ragip Gazimihal: Türk halk musikilerinin tonal hususiyetleri meselesi, Istanbul: Nümune Matbaasi, 1936

Next