Magyar Zene, 2019 (57. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 4. szám - RECENZIÓ - REVIEW - Lampert Vera: Bartók török népzenei gyűjtése magyar fordításban. Bartók Béla: Török népzene Kis-Ázsiából. Magyar fordítás és kották. Közreadja Sipos János
470 LVII. évfolyam, 4. szám, 2019. november Magyar Zene kar régi török népzene kapcsolatáról kívántak hallani. Részletes válaszlevelében Bartók beismerte, hogy „a magyar és török népzene kapcsolatáról tb. semmit sem tudunk... Mahmud Raghib (Mahmut Ragip Gazimihal [korábban Kösemihal]) ugyan azt állítja, hogy az igazi török népzenében sok a pentaton dallam; küldött is Pestre valakinek néhány ilyen dallamot, de ilyen kevés anyagból még nem következtethetünk semmire sem.” Ezen a ponton Bartók abbahagyta a levélírást és fellapozta az 1931-ben megjelent Zenei Lexikon „török zene” címszavát, amelyből megtudta, hogy az isztambuli konzervatóriumban működik egy zenefolklór-központ; a gyűjtés fonográffal történik, és ezer népi dallamot már közre is adtak. Ennek a biztató információnak a nyomán már el lehetett indulni: „Nem kaphatnám meg ezt az 1000 népi (esetleg azóta még több) dalt tartalmazó kiadványt..., hogy tudjam, mit és miként gyűjtöttek. Továbbá üdvös volna, ha odautaztamban, még a felolvasás előtt megnézhetném ezt a sztambuli zenefolklore-központot, mert csak akkor adhatok hasznos útbaigazítást, ha tudom, mi történt és mi nem történt eddig ezen a téren.” Bartók könyvtárában fennmaradt Gazimihal könyve,2 amelyből november 5-én Ankarában tartott első előadásában egy erdélyi magyar dallam bemutatása után, összehasonlításul el is játszott egy dallamot zongorán. Bartók tehát nagy várakozással készült az útra, a török nyelvet is tanulmányozni kezdte. Egyrészt remélte, hogy a régi stílusú magyar dallamoknak a nyelvrokon és ótörök népdalanyagban korábban felfedezett hasonlóságok alapján feltételezett keleti eredetére újabb bizonyítékokat talál, másrészt „minta-gyűjtőutat” szándékozott bemutatni, további kutatásra buzdítva a török kutatókat. Az utazás, amelyre 1936 novemberében került sor, majdnem egy teljes hónapig tartott. Bartók november 2-án érkezett Törökországba, és 27-én vette meg a vonatjegyét vissza, Budapestre. Először Isztambulban töltött néhány napot a konzervatórium hanglemezgyűjteményének tanulmányozásával, majd továbbutazott Ankarába. A fővárosban három előadást tartott a helyi Harkevi rendezésében, és fellépett az ankarai szimfonikus zenekar két hangversenyének magyar műsorában. Már Ankarában is volt alkalma népdalokat gyűjteni, de a helyszíni gyűjtés csak 19- én kezdődött. A gyűjtőúton Ahmed Adnan Saygun zeneszerző és két megfigyelő is részt vett. Saygun volt Bartók tolmácsa, és ő jegyezte le a dallamok szövegét. Először Adanában és környékén, majd kisebb falvakban és nomád törzsek téli szálláshelyén vettek fel fonográfhengerekre népdalokat.A kötet végén található térkép kiemelve mutatja a gyűjtés környékét Anatóliában. Érdekes lett volna egy részletesebb térképet is mellékelni a gyűjtött anyag valamennyi származási helyének feltüntetésével.) Végeredményben mintegy tíz nap alatt 101 énekelt és hangszeres népi előadásról készültek felvételek és feljegyzések, köztük számos, a régi magyar népdalstílussal összefüggésbe hozható példával. Bartók fellelkesülve tért vissza a török gyűjtőútról, és néhány hét múlva, 1937. január 11-én a felfedezés örömét felidéző élménybeszámolót tartott a rádió- 1 Bartók Béla levelei. Szerk. Demény János. Budapest: Zeneműkiadó, 1976, 515. 2 Mahmut Ragip Gazimihal: Türk halk musikilerinin tonal hususiyetleri meselesi, Istanbul: Nümune Matbaasi, 1936