Magyar Zene, 2019 (57. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám - TANULMÁNY-ARTICLES - Szabó Ferenc János: A magyar nemzeti hangtár létrehozására irányuló törekvések (1908-2000) - 2.rész
58 LVII. évfolyam, 1. szám, 2019. február Magyar Zene zó dokumentumok gyűjtése tárgyában szervezett tanácskozásán - Kabdebó Lóránt, Pethes Iván, Ökrös Lászlóné és Tverdota György társaságában - ismét felszólalt.101 1974-1975-ben újra az Országgyűlés Kulturális Bizottsága elé vitte a hangtár ügyét. Még mindig azt kellett megállapítania, hogy „Pillanatnyilag megoldatlan kérdés, hogy a magyar hangzóanyag kincsét bárhol is központilag nyilvántartsák, őrizzék és fennmaradása érdekében helyesen tárolják.”11 Felhánytorgatta továbbá, hogy bár 1974-ben a Kulturális Minisztérium magáévá tette a Magyar Nemzeti Hangtár megszervezésének ügyét és ebben az évben a Széchényi Könyvtárral megegyezett, hogy bizonyos kis mennyiségű hangzóanyag megmentésére és begyűjtésére létrehozandó csoport megszervezésére fejlesztési előirányzatot biztosít. [...] Két hete ez a fejlesztési előirányzat nincs. Nem tudom, hogy a takarékosságnak ez a megoldási formája nem azonos-e a takarékosság ellenkezőjével. Ha ugyanis a magyar hangzóanyag kincs pusztulását nem akadályozzuk meg, és még csak a jogi lehetőségét sem teremtjük meg annak, hogy a Magyar Nemzeti Hangtár alapjait lerakjuk, hogy az idők során aztán elérhesse működési feltételeinek legalábbis a minimumát, akkor egy így is már nagyon hosszú ideje húzódó hiány, nagyon hosszú ideje meglévő hiány pótlását késleltetjük.”12 1974-ben megfogalmazott véleménye szerint első lépésként - a Magyar Rádió és Televízió teljes évi költségvetésének 2,5 ezrelékére rúgó támogatással - a magyar nemzeti hangtár már létre tudna hozni egy országos központi nyilvántartási katalógust, és megvásárolhatná a leginkább veszélyeztetett magángyűjteményeket „azoktól a gyűjtőktől, akik ezt nem külföldieknek akarják eladni”.13 Sajnos nem részletezte rövid felszólalásában, hogy mire gondolt, amikor azt állította, hogy „Bizonyos tárolókapacitás erre már rendelkezésre állna.”14 Lehetséges, hogy az Országos Széchényi Könyvtár, esetleg annak Zeneműtára volt kiszemelve erre a feladatra, ugyanis ekkor már nem teljesen önálló intézményként vázolta fel a nemzeti hangtárat, hanem azt kérte, hogy „a Kulturális Minisztérium biztosíthasson [minimális pénzügyi fedezetet], az eredeti elképzelés szerint [a] Széchényi Könyvtárnak, amely a megalakítandó hangtár első gazdája lenne.”15 Erre következtethetünk dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes hozzászólásából is, aki szerint „a Széchényi Könyvtárban az ügy olyan stádiumban van, hogy a hanglemeztár ügyét előkészítik.”16 A Kulturális Minisztérium részéről pedig támogatásáról biztosította a felvetést: „Meglesz bennünk az igyekezet, hogy valahogy megvalósítsuk ezt, érezzük ennek a fontosságát. Segítséget kapunk a rádiótól és a televíziótól ebben az ügyben, azonban ehhez valamilyen szervezett előkészítése kellene [a] hang- 10 Az előadások írott változatát ld.: Illés László (szerk.): Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi muzeológiáról. Budapest: Népművelési Propaganda Iroda, 1974 (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11), 93-110. 11 Az Országgyűlés kulturális bizottsága 1974. december 13-i ülésének jegyzőkönyve (Országgyűlési Könyvtár, MOHI: KUB: 1971-1976: 26), 74. 12 Uott, 75. 13 Uott, 76. 14 Uott, 77-80. egybeszámozott oldal 15 Uott 16 Uott, 104.