Magyar-Zsidó Szemle 38. (1921)

1921 / 1-2. szám - TUDOMÁNY - Dr. Blau Lajos: A jegyesség és házasságkötési forma néhány pontja

Dr. Blau Lajos. 2 előtt. A zsidó hagyomány e szerint a kereszténység megalakulá­­sakor már 600 esztendős volt. Az őskereszténység Mózes törvényét, általában a szentírást, a rabbinizmus szemüvegén át nézte. Más szóval a saját kora kommentálása szerint fogta fel. Ez alapvető gondolat, amely nélkül a történeti igazságnak megfelelő felfogás az első keresztényekre, vagyis a keresztény zsidókra vonatkozólag semmiféle irányban nem lehetséges. Sem írott, sem más emlék tekintetében. Ugyanez áll természetesen a házasságkötésről is. Fontos tehát elsősorban a talmudi házassági jog, amely a mózesi házassági jog interpretációja. Mózes törvényében különben a meny­­asszony meórászah és nem órászah, amint H. 4. lapon mondja (7, 4-is). Az előbbi a participium, az utóbbi perfectum. Hibás az Éruszin héber szava (5. lap, 3. sor. A végbetű­­, nem נ). Hogy a talmudi jog szerint a vőlegény báal (לעב) lenne (5, 5. sor), sem­­mikép sem áll, a vőlegény árusz (םורא), mint a menyasszony arúsza (הפחא)■ A vőlegényt sem a talmud, sem a biblia nem nevezi soha óvsz-nak. Az 5. lap 3. jegyzete semmikép sem áll meg, amennyiben ״ ősi héber házasságjogi felfogásra“ hivatkozik (1. 7. jegyzetet is) A házasságfelbontás a talmud (újhéber) nyelven gérusin, nem gárés (5. 1), amely utóbbi csak infinitivus, amelyet a héber nem használ főnévként. Az eljegyzési formulát ״ El vagy nekem jegyezve“ stb. helyesen közli H. (6. 1.), de zárjelbe teszi: ״ qiddastikh,megszenteltelek magamnak“ a formula : mekud­­deseth­e helyett. Az 5. lapon azt olvassuk, hogy az eljegyzés (éruszin, kiddasin) épen úgy előidézte a sógorság akadályát, mint a nisszuin által befejezett házasság. Ez helyes is, de a 8. lapon ezt olvassuk: ״ Csakis a huppah mellett elvett nőt illették meg a hitvesnőnek összes jogai és csakis az ily házasságkötésnél állottak be a házasság összes jogi következményei (hitvesi vagyonjog, a sógorsági akadály).“ A sógorsági akadály, vagyis az, hogy az elhunyt vőlegény fivérének feloldása nélkül (chalica) a nő nem mehet férjhez, már a menyasszonyságból özvegygyé lett nőnél is fennáll. Hogy הפוח (chuppa) ebben az összefüggésben fátyolt jelentsen (8. lap), semmivel sem okolható meg. Egyébképen a zsidó házasságkötés jól van előadva. A régi görögök házassági cselekvényeinek előadása után H. a görög házasságkötési formaságokat jogi szempontból három pontban összegezi.

Next