Magyar Zsidó Szemle 55. (1938)
1938 / 1-4. szám - TÁRSADALOM - Eppler Sándor: A budapesti zsidóság szociális munkája
3 A budapesti zsidóság szociális munkája És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor immár az a feladat hárul reánk, hogy a gondozás munkája ne merüljön ki az egyszerű segélykiosztásban, hanem ezt a keretet túllépve társadalmi akcióvá szerveződjék, oly akcióvá, amelyben nem csupán a szív, hanem a célirányos értelem is méltó szerephez jussék. A gondozás munkájának központosító szervezésére van tehát szükség és e szervezés szükségessége mellett a legjobban azzal érvelhetek, ha felsorakoztatom azokat az ellenérveket, melyeket lépten-nyomon ezzel szemben hallhatunk. A legfőbb érvként a központosítással szemben azt hangoztatják, hogy a mai szétforgácsolt, decentralizált rendszer mellett, sokkal nagyobb anyagi eszközöket lehet előteremteni, mintha minden adomány központi pénztárba jutna. Mily tévedés! Ma a helyzet az, hogy a különböző egyesületek rendszerint ugyanazokat a személyeket keresik fel és az eredmény, hogy mindenki boszankodik azon, amiért annyi helyről megrohamozzák kérő levelekkel, minthogy pedig nem ér reá azon töprengeni, melyiket szeresse a sok közül, rendszerint egyik célra sem ad. És ez, sajnos a leggyakoribb eset. Vannak olyanok is, akik egyik-másik célra adnak ugyan, de csak nagyon szerényen és azzal érvelnek, hogy még sok más zsidó célra kell adniok, amit persze senki sem tud ellenőrizni. Csak egészen ritkán adódik olyan eset, amikor minden célra ad az egyén. Bezzeg a centrális szervezés mellett egészen más volna a helyzet. Az adakozónak tehetségéhez képest lehetőleg egyetlen helyre kellene adnia megfelelő összeget és így megszűnnék az a kifogás, hogy már másfelé adott. Bizonyos, hogy az egyes intézmények nem szívesen mondanának le a külön gyűjtésről ,de akkor legalább a gyűjtések egységes megszervezését és valamilyen központi nyilvántartását kellene megteremteni. Ezzel megszűnnék az a lehetetlen állapot, hogy mindig ugyanazt a néhány száz embert ostromolják adományért, a nagy tömeg pedig teljesen kivonja magát a gondozás munkájához való anyagi áldozat alól. Szent meggyőződésem, hogy centrális irányítás mellett az adományok gyűjtése terén összehasonlíthatatlanul nagyobb eredményeket tudunk elérni, mint ma, a decentralizált módszer mellett. Vegyük figyelembe azt a körülményt is, hogy ma az egyes egyesületek rendszerint az adományszerzésnek azt a metódusát kénytelenek követni, hogy a legkülönfélébb rendezvényeket, bálokat, hangversenyeket, teadélutánokat stb. használják fel arra, hogy a társadalom zsebét megnyissák. Az ilyen rendezvények bruttó bevételének alig fele marad meg a célnak, míg a