Magyarország, 1861. január (1. évfolyam, 7-26. szám)
1861-01-26 / 22. szám
1861. — I. évfolyam. 22. Sz. Szombat, január 26-kán MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGI IRODAI t munkatársaink V~~~ — HIRDETMÉNyEk díja s || " megjelenéstér 3. sz. I. emelet , . . , , , ' . 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7.3-szorinál 5 dikr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivé RT Ann írt XT ann a t keretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor ?5 éjkr. telével minden nap. MADO-HIVATAL séghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények _ J 6 J ___r . „ , , ... ., rArnrví*. i«. TT.t. o .... .. a kiadó hivatalhoz intézendők 8 Egyeb példányok OSTEBNAMM K. és LAMPEL ROBERT könyvkereskedőknél ELŐFIZETÉS ÁR Ujtér 3. sz. földszint. a Kiadó-hivatalhoz intézendő*. P J 10 ujkxajczáron kaphatók. Egészév 16 ft. Félév 8 ft Negyedév 4 ft. Előfizetési hirdetés. Nem sokára szolgálhatván teljes számú példányokkal, lapunkra az előfizetést januártól kezdve is elfogadjuk. Előfizetést nyitunk: Február— márczius hóra 3 frttal Február—junius hóra 7 frttal. T. előfizetőink kéretnek megrendeléseik mentül előbbi és közvetlen beküldésére. A lap kiadása és postai szétküldése körüli panaszokat nyílt bérmentetlen levélben, a czimszalag-szám följegyzésével rögtön tudatni kérjük. A „Magyarország“ kiadó hivatala. Pest, január 25-dikén. Külföldi szemle. A pilóták egyedüli tiszte , hogy szüntelen a vízállást, szél és hab hajlását szemlélik. E kalauzok nélkül, kiknek minden könyvük a tapasztalás, a legjobb hajós kapitány fenakadhat oly után, ahol hajója először jár. Ilyen formán vagyunk a politika vízállásával, ha nincsenek pilotjaink, azaz nem tudjuk, melyek az „elejtett eszmék“ és hol vannak a „feladott positiók“ melyek a valódi helyzet takarására szolgálnak. Cavour békés, Garibaldi engedékeny, Victor Emanuel a bárány, Napoleon egy garmada puskapor mellett sétál, Palmerston álmélkodva nézi, hogy szivarozik. Nincs semmi nesz, nincs semmi zaj, csupán a porosz kamarákban hangzik egy prüsszentés. Erre a Times, és a Morning Post, constabel buzogányaikkal előállanak s azt mondják, hogy ez „provocatio“ az európai béke ellen ! Melyik itt a báránybőrbe öltözött farkas ? A velenczei kérdést most feladják. Kell rá bizonyság ? száz meg egy a bizonyságuk: Garibaldi mint privát ember biztosította ugyan Türrt palermói esküjéről, hanem mit tehet ő mint magános ember ? Ha nem ha ily privát embernek tartják a népszerű hőst, minek féltették tőle eddig is az európai békét, vagy miért találják most ki számára azt a szórakozást, hogy Velencze helyett tavasszal, majd csak Rómának forduljon. — Igaz, hogy ez volt a nápolyi dictator „eredeti terve“, de azt ma mindenki tudja, hogy a római kérdés azóta diplomatiai kérdéssé jön, melyet jegyzőkönyvekkel és nem fegyverrel kell megoldani. S hogy a hírnek némi színe legyen, egyszerre Párisból azt írják, hogy a franczia seregek nemsokára oda hagyják Rómát — Napóleonnak] semmi szüksége ez erős stratégiai pontra, miután a háború tavaszról elmaradt De hát a porosz prüsszentés? Igaz, a legelső golyót ők akarják kilőni, nem Dánia ellen, nem •— Francziaország ellen — a dánnal való kötekedés csak álarcz, mondja az Opinion national. Mégis csak rettenetes ember az az 1-ső Vilmos király ! A badeni találkozás óta körülbelül hat hónap telt el — e csak nagy idő s Napoleon e hosszú idő alatt egy körömfeketényi makulát sem ejtett a porosz becsületen s mir nichts dir nichts őt akarják megtámadni. A meg aztán a legnaivabb felfedezés, amit egy berlini levelező tesz, hogy mindennek a lengyelek az okai, ők veszélyeztetik a szabadelvűséget Olaszországban, Németországban, mindenütt; ők járogattak a varsói találkozáskor Drezdában, Berlinben, Münchenben, Sz.-Pétervárott — költvén a tömérdek franczia aranyat, még azok is a kik nem Párisból, hanem Londonból jöttek. Most ha Posenben valami ki talál törni, Poroszország azonnal Ausztriához szegődik s tán a jelenben még habozó Oroszország is ezt fogja tenni — akkor aztán mindennek vége, csak a naiv levélnek nem, mely azt tanácsolja: „meg kell kérni a lengyeleket, hogy ne rakonczátlankodjanak s ne veszélyeztessék az olaszok, németek, magyarok stb. szabadságát.“ Hol van hát a helyzet kulcsa , Anglia haragszik a porosz provocatióért, nemcsak mert Napóleonnal Dánia, a dánnal a svéd és Svédországgal.Finnland egyetérteni látszik — de mert ha a porosz kimozdul, az osztrák sem marad a Minciónál s a béke hajója szilaj habok hátára ül. Oroszország nem haragszik, de haboz. Mart 5-kén kitelik a syriai megszállás határideje. Addig a helyszínen levő európai bizottmány vizsgálatából kitűnik : van-e ott szükség továbbra is a franczia seregekre — Napóleon tehát nyugton elvárhatja, merre hajlik ekkor Anglia — mi miatt most Oroszország haboz. bizottmányi ülésében erre vonatkozólag következő határozatot igtattatott jegyzőkönyvébe: „Olvastatott ausztriai császár Ő Felségének Bécsben, boldogasszony hava 16-kán 1861. 720. sz. n. kelt, e megye közönségéhez küldött leiratát, melyben 1-ör a birodalom határain kivül levő felségsértőknek bizottmányi tagokul elválasztása semmisnek nyilvánittatik, 2-or a régi adó behajtásának megakadályozása és uj adó kivetése megtiltatik, 3-or a törvénykezés körében minden változtatás egyedül az országgyűlésnek tartatik fen, 4-ez a 48-ki törvények foganatosítása iránti minden kísérlet szigorúan eltiltatik, s ezen pontok ellen szegülés esetében a bizottmányok fölfüggesztéssel s erőhatalom használásával is fenyegettetnek. Nem titkolja ugyan e megye közönsége a fölötti fájdalmát, hogy a czélhoz egyedül vezető közös engesztelődés békülékeny hangja helyett, legfelsőbb helyről komoly és szigorú fenyegetéseket hall. Öntudatát azonban e leirat egy perczre sem zavarhatja meg. Mert valamint teljes meggyőződése szerint, alakulása perczétől kezdve a törvényesség teréről egy vonalnyira sem távozott, úgy eljárása igazságosságának érzetében nem kételkedik ezúttal is kijelenteni, hogy kitűzött irányától, mely e törvényekhez való szigorú ragaszkodás volt és lesz mindenkor, félretántorodni soha nem fog. S ennek kijelentését Békés megye közönsége azon nyugodt tudattal ismétli, hogy midőn a törvényeket tiszteletben tartja, magát és minden intézkedéseit szorosan és egyedül azokhoz alkalmazza: nem csak bűnt nem követ el, de a legnemesebb polgári erényt gyakorolja. Mihez képest a fölolvasott legfelsőbb leiratot, illő tisztelettel tudomásul veszi.“ — Arad megye bizottmánya febr. 5-dikén tartandó közgyűlésén veszi elő a császári leiratot. E gyűlésre a bizottmány valamennyi (679) tagját névszerint meghívják. — Arad városában a választók bejegyzése már elkezdődött. — Legutóbbi számunkban közölve voltak Fehér megye bizottmányának a jan. 17-bén megkezdődött ülések első részében hozott főbb határozatai. Az ülések jan. 22-ben fejeztettek be, s még következő nevezetesb határozatokat eredményeztek. Kimondatott, hogy házassági eseteknél a kiskorúakat kivéve, semmi polgári hatóságnak törvényeinkben nem gyökerező engedélye nem szükséges. Az anyakönyvek vezetése a törvényes gyakorlatba vitetett vissza. Járásonkint iskolafelügyelők neveztettek. A járásokat, községeket somiakat jelző táblákná^^nemzeti szín visszaállitato^B^^^u^ szabad gyakorlatát, s az országgyűlés intézkedéséig is, fenntartandónak határozták. Ujonczok kiállítása kiz országgyűlés határozatától tétetett függővé. A német rendszer alatt elégetett megyei [oklevél tárgyában vizsgálat rendeltetett, s a megalakult törvényszék elé utasittatott. A cs. k. törvényszék kiszállásolása a megyeházából(miután a felmondás már régebben megtörtént) e hó utolsó napján érkezett meg a jan. 16-ki császári leirat. Erre vonatkozólag a bizottmány jegyzőkönyvbe iktatni határozó azon pontot, mely lapunk múlt szerdai számában már közölve volt. — Abaujmegye bizottmánya jan. 15-dikén kezdte meg gyűlését. Az ez alkalommal történt nevezetesb határozatokat megtalálja olvasónk az alább közlött kassai levélben. Itt csak azon kis részletet említjük föl Abaujból, hogy e megyének zsidó hivatalnoka is van : egy alorvos. — Bajáról Holub Mátyás ur a reactionariusoknak azon mindenfelé terjesztett hiréről tudósit, mintha Bács-Bodrog törv. egy. megyék főispánja, b. Rudics József urnak ünnepélyesen nyilvánított elve volna a megyei tisztujitás alkalmával a bár hivatalképes, de nem-nemesi osztályt mellőzni. Holub ur e koholmányt hozzánk küldött czikkében megczáfolja. Mi b. Rudics bazánfia jelleme és elvei iránti tiszteletünket véljük nyilvánítani az által, hogy a, bár helyesen irt, czáfolatot — nem közöljük. A koholt hirt oly képtelenségnek tartjuk, mely czáfolatra sem szorul. — A Hajdúkerület, mint olvasóink már tudják, feliratot intézett a m. kir. helytartótanácshoz az iránt, hagyassék meg a kerületnek kapitányválasztási joga s ehhez képest a közakarattal megválasztott kapitány erősittessék meg. E föliratra nézve egy alaposan irt czikket vettünk, mely megmutatja, hogy a kerületnek nem választási eljárását kellett volna benne mentegetni, mert az egészen törvényes elárás volt, de inkább a kerület szabad válalasztási jogát az illető törvényes határozatok és gyakorlat előadásával indokolni. E czikket holnap egész terjedelmében közöljük. — Kassa városa e hó 24-én b. Luzsénszky Pált választotta meg polgármesterül. Belföldi szemle. A jan. 16-dikai császári leirat tárgyában Békésmegye is nyilatkozott már. E hó 22-én tartott Kivonat. , Fejér vármegye f. hó 17. és folytatva tartott bizottmányi ülésének jegyzőkönyvéből. Tóth Lőrincz bizottmányi tag szivből kelt szívig ható szavakban emlékezvén meg gróf Batthyány Kázmérról a szabadság vértanújáról, kit, mert hazáját forrón szerette, a jogtapadó bukott kormány szolgalelkü bérenczei bűnösnek bérmálának, hogy nagy terjedelmű birtokait elkobozhassák, s martalékul vessék magát az égető kínnak, mely nemes keblét távol e szeretett hon határitól kora sírnak martalékává gyötré s emészté föl — emlékeztetve a megyét azon nemes kötelességre, mely tagjainak megsértett jogait védeni parancsolja, inditványozá, hogy mondassék ki jegyzőkönyvileg, mikép néhai gróf Batthyány Kázmér javainak elvétele égrekiáltó törvénytelenség, hogy a megye követeitől megvárja, mikép a gróf Batthyány Kázmér-féle javak visszaadására hathatós indítványt teendenek. — Melyhez Salamon Lajos 1-ső alispán hozzátenni ajánlá, hogy nem csak a Batthyányi-féle, de minden hasonló törvénytelenséggel elvett javak visszaadása országgyűlésen sürgöttessék. Határoztatott : Megemlékezve e megye bizottmánya amaz alkotmányos harczokra, melyeket néhai gróf Batthyány Kázmér, e nemes bajnok, a szeretett haza igaz jágáért egykor e megye teremében férfiúi kitartással s félni nem tudó bátorsággal küzdött; megemlékezve a nehéz napokról, melyek érdemdús homlokáról a kivívott babért rombolva letépek s vérző tövissel köriték azt, — megemlékezve a sírra, melybe e nem est e nagyot a honvesztés égető fájdalma temető s melyben a maroknyi föld, melyet e honból távozólag vitt, honszerető szive hamvával testvérileg vegyülve van, alkalmat vesz e megye magának szeretett földije, e hon s megye hű fia felejthetetlen emlékének honfiúi benső megindulással áldozni, sirja felett távol e hazától bujdosó testvéreit szellem karjaival egyetemesen átölelve,jegyzőkönyvileg kijelentni, mikép azokat szinről szinre látni, szemtől szembe kebelére zárva forrón óhajtja; kijelenti, mikép az, mi őket e hontól elzárja, nem bűn, de az erények legmagasbbka, az önzetlen hazaszeretet, melynek ők vértanúi, — kijelenti, hogy mind az, mit néhai gr. Batthyány Kázmértől s a többi bujdosóktól bármi hadi vagy más rögtönzött törvényszék elvett, elkobzott, nem jogos szerzemény, de erőszakos ragadmány s I bárba választandó követeinek nyilt és kötelező utasitást nem is adhat, de felteszi róluk, hogy honfi sziveiktől nyerendik azt s a megnyílandó országgyűlésen oda működnek férfiúi erélylyel, hathatósan, mikép e nemzet bujdosóinak ne csak jogtalanul elkobzott javaik — de a hazának — az imádott közanyának az élők magok is, mint édes gyermekei — élni keblén békén ha lehet, — meghalni érte ha kell — mínél előbb visszaadassanak. A törvénykezés átalakítása. *) A napi sajtó, a megyék át- és visszaalakulása stádiumában — több ízben hozta már szőnyegre, s tette vita tárgyává a törvénykezés kérdését, s a körülmény, hogy ekkorig már talán minden politikai lapban eszmecsere folyt körüle, mintegy öntudatosan éreztetni látszik, e magánéletünk viszonyaiba mélyen benyúló kérdés nagy fontosságát; minthogy pedig e téren mindeddig oly határozott vélemény, mely mindenkit kielégíthetne, nem alakult s nagyrészt csak átalánosságok körül forgott: én a kérdést folyvást szőnyegen levőnek tekintvén, engedtessék meg hozzá szólanom s némi részletezés által közelebbről megvilágítanom. Közjogi tekintetben az ország minden megyéje egy és ugyanazon álláspontra lépett, mindenik az utoló szentesített törvényeket vette alapul és kiindulási pontul, melyen túlmenni és innen maradni sem lehet; e részben az egység országszerte átalános. De amily átalános egység alakult államjogi tekintetben, ép oly átalános szétágazás vehető észre a magánjogi kérdéseknél. Ezeknél ahány megye, annyikép intézkedett ; egyik azt mondta: az elv keresztülviendő azonnal a legparányibb részletekig, hogy a csapásos *) Midőn az országbírói értekezlet albizotmányainak feladatául tűzetik ki, az igazságszolgáltatás külső ágaira nézve részletes javaslatot készíteni, időszerűnek tartjuk a jelen s az ehhez hasonló felszólást, szükségesnek tartván egyszersmind, hogy a nézetek e fontos kérdés felett nyilatkozzanak. Szerk. közelmúltnak még emléke is tüstént kitöröltessék : a másik a felek, az egyesek magánérdekei kímélése által magára parancsolt kényszerűségnek vélte elfogadni országgyűlésig, ott ahol ki nem kerülhető, a megbukott rendszer némi formáit, intézkedéseit. Mindenik eljárás mellett és ellen lehet felhozni érveket, amott köz-, emitt magánjogi tekintetben, de egy minden esetre konstatrozott tény marad, t. i. hogy a helyzetben anomália van. Azonban ha részletezzük a kérdést, alkalmasint eligazodhatunk a nélkül, hogy alkotmányos elveinken csorba üttetnék. Midőn szentesített törvényeinket tetteink irányadójául elfogadtuk s tiltakoztunk minden oly institutio és hatóság ellen, mely törvényeinkben nem gyökerezik, vagy törvényeink szempontjából tekintve, többé ismeretlen — megmentettük az elvet. Midőn pedig polgártársaink magánérdekei felett kell határoznunk, véleményem szerint nem csupán azt kell kérdeznünk : quid juris ? de mindenesetre azt is meg kell fontolni: quid consilit ? A kimondott elv merev következetességgel való keresztülvitele, alkalmazása, sok részben méltánytalanság lenne; pedig mirevaló kivált most, midőn az évtizedes zaklatás bennünket a magánviszonyok kíméletére tartoznék hangolni, az egyetemes elvnek áldozatul hozni az egyesek érdekeit ? Az ildomosság, az estély postulátuma a magánérdekek kímélése; ez pedig nem történhetik meg máskép, mint elfogadásával országgyűlésig ott ahol ki nem kerülhető, a megbukott rendszer némely institutióinak. Ha mi tabula rasának tekintve a közelmúltat, minden magánügyet egyszerre szentesített törvényeink alapján és annak formái közt intézünk el: nem lehetünk mindig igazságosak ; a bírónak pedig az a kötelessége, hogy a felek közt igazságot szolgáltasson, s azok igazait formák miatt koczkára ne tegye. Maga az a több százezer szuronynyal körülbástyázott hatalom, mely rendszerét vérrel bottal keresztül tudta vinni, s mely államjogi tekintetben bennünket egy tollvonásával tönkre tett, nem mert egyszerre kiszorítani bennünket igazságszolgáltatásunk törvényes formáiból, kímélte egy ideig e szentélyt, tekintettel épen a magánérdekekre, s azt rendelte, hogy miután a törvény visszaható erővel nem bír, a magyar törvények utalma alatt keletkezett magánügyek, azon törvények szellemében láttassanak el. Ha mi igazságos kíméletet akarunk a magánérdekek iránt tanúsítani, nem tehetünk mást, mint hogy 1. azon magánügyek, melyek az osztrák törvény aegise alatt keletkeztek, és jogi lényegekre nézve az osztrák törvény a magyar törvénnyel ellenkezőleg, vagy ettől eltérőleg ítél, az osztrák törvénykönyv szellemében intéztessenek el; ebből folyólag 2, azon ezután indítandó peres ügyekben, melyek habár az utóbbi hét év alatt keletkezett jogviszonyokból származtak is, de érdemileg bennük mind az osztrák mind a magyar törvény egyformán intézkedik, mostantól kezdve a magyar törvények nyomán hozassák Ítélet, szolgáltassák igazság; 3. minthogy továbbá az alkotmányos hatóságok a volt cs. k. hatóságoktól oly peres ügyeket is vettek tán át, melyek betárgyalták, de ítélettel ellátva nincsenek: ezekben az 1. és 2. alatt kimondott eljárási elvre való tekintettel hozassák ítélet; 4. ha pedig oly peres ügyek is vétettek volna át, melyekben a volt tárgyaló bíró ítéletet fogalmazott, de ki nem adta, nézzék át a bírák a pert, s belátásuk szerint, tekintettel hasonlóan az 1 és 2 elveire, meghagyva vagy