Magyarország, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)
1861-02-01 / 27. szám
1801. — I. évfolyam Péntek, február 1-jén. SZERKESZTŐSÉGI IRODA írt munkatársaink: ~ hirdetmények díja : ~ [ I].......... MEGJELEN j| Ujtér 3. sz.I. emelet. . . 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 7. 3-szorinál 5 ujkr. ünnep- és vasárnapot követő napok-kivé-KIADÓ-HIVATAL. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyílttérijén 4 hasábos petitaor 26 újkx. “P. __________Oj«r3....aM.,l... I ______________a kiadó-hivatalhoz intézendSlt. E,r„ piMá.y.» OSTEBLAMHIL_éa^iAlIPEia RpBEIRT I Nem sokára szolgálhatván teljes tszámú példányokkal, lapunkra az előfizetést januártól kezdve is elfogadjuk. Előfizetést nyitunk: Februar—márczius hóra 3 frttal Februar—junius hóra 7 frttal. T. előfizetőink kéretnek megrendeléseik mentül előbbi és közvetlen beküldésére. A lap kiadása és postai szétküldése körüli panaszokat nyilt bérmentetlen levélben, a czimszalag-szám följegyzésével rögtön tudatni kérjük. A „Magyarország“ kiadó hivatala. Előfizetési hirdetés. Pest, január 31 -dikén. Külföldi szemle. Ott, hol Európa „napjai“ készülnek — Páriában — két dolog foglalkoztatja az elméket : a magyar nemzeti mozgalom s a keletet fenyegető válság. Mivel az ember először is az erszényébe néz, ha valamihez akar fogni, igy az uj politikai kérdéseket most a börzén árulják. — A párisi pénzvilág — helyesen-e, vagy helytelenül — úgy van meggyőződve, hogy a magyar nemzeti mozgalom, csak átmeneti hatással lesz az osztrák birodalomra, ha a franczia császárnak eszébe nem jut azt pártfogása alá venni, mint két év előtt az olasz mozgalommal történt. A párisi bankárok úgy vannak értesülve , hogy a magyarok nem igen volnának hajlandók a Kossuth irányát követni. Nem akarnak a nemzeti mozgalomnak olyan nagy arányokat adni, mint az exkormányzó. Két ok szól e feltevés mellett: a magyar mozgalom vezetőinek egymástól eltérő nézete, meg hogy a magyarok általában kevés rokonszenvvel viseltetnek a franczia császár kormánya iránt. Az üzérvilág egy része még azt is felteszi, hogy Ausztria kevésbbé aggódik a magyar mozgalom kimenetele felöl, mint ezt közönségesen hiszik. Mihelyt saját erejéhez jut, mit Velencze eladása csak megkönnyítene, e mozgalmat azonnal elfojthatni reméli. Ezenkívül számít szomszédjai hatalmas gyámolítására, ha a magyar nemzeti mozgalom európai forradalommá nőné ki magát, porosz és orosz Lengyelországot fenyegetvén. Mi azon válságot illeti, mely keletről fenyegeti Európát már e század kezdete óta, az minden pillanatban kitörhet. De helytelen dolog volna eltitkolnunk, hogy valóságos veszély csak azon esetre fenyegetné azultán birodalmát, ha Francziaország Angliával vagy Oroszországgal, a véres és küzdelmes örökség szabályozására nézve kiegyezett. A keleti kérdés par excellance az a kérdés, mely által a tuileriák ura, a londoni és pétervári kabineteket sakkban tartja. Valószínű, hogy a döntő perez sem fog addig bekövetkezni, míg e kettős szövetség nagy kérdése, jobbra vagy balra el nem dől — miről még nem tudjuk, hogy „széna-e vagy szalma.“ Egy jó eszmével volna kevesebb, ha elhallgatnék, mit felel a Constitutionnel a Debatsnak. E Guizot maradéka azt veté szemére kollegájának, hogy tizenegy év előtt is olvasta a Constitutionelt, s akkor bezzeg nem lelkesült úgy a magyarok mellett. Az meglehet — válaszol a félhivatalos újság —- de tizenegy nap óta bizony nem olvas bennünket a Debats,különben tudhatná, hogy mi azt állítottuk: „Ausztriában két vélemény s ennek folytán két különböző pártcsoportozat van.Egyik a német nemzetiség,mely egy birodalmi közös parlament felállítása által akar uralkodni a többi nemzetiség felett. Másik a magyarok, lengyelek, csehek és horvátok pártja, mely a személyes uniót fen kívánja tartani az osztrák császárral, autonómiáját fel nem adja, de más szabadságot sem kíván, mint a mely már ősi alkotmányában meg van írva.“ — Szabolcsmegye tisztújító»» jan. 28. é 29-dikén ment végbe, nagy kiabálással, úgymond levelezőnk, de minden kihágás nélkül. Első alispán lett Somossy Ignácz; másod alispán Kállay Emánuel; főjegyző Böszörményi László; főügyész Komjáthy Pál; főszbirák: Pilissy Lajos, Rásó Lajos, Mikecz Tamás, Vay Géza; főpénztárnokok Katona Lajos , Kovács Ferencz; főorvosok : Pozsonyi János, Korányi Frigyes és (tiszteletbeli) Blener Miklós. — Zalamegye tisztújító ülése, mint halljuk, febr. 6-dikára van kitűzve. Az előleges tanácskozásokban elhatározták, hogy volt császári hivatalnokot nem választanak. — Beregmegye bizottmánya, mely mint az alább közlött levél bővebben értesit, jan. 25-dikéi gyülésezett, a jan. 16-dikai leirat tárgyalását legközelebbi közgyűlésére halasztotta el. E leiratot Pest városa képviselő testülete már mint jelentettük, holnap (febr. 1-én) a megyeház nagy teremében folytatandó közgyűlésén fogja tárgyalni. Mai közgyűlésében különféle közigazgatási tárgyakkal foglalkozott. A Nagy-Szebenben tartandó szász nemzeti gyűlésre a segesváriakat is meghívták, küldjenek bizalmi férfiakat; a segesvári község pedig, mint a „Korunkéban olvassuk, jan. 23-dikán tartott ülésében egyhangúlag elhatározta, hogy mig bizalmi férfiait törvényesen nem választhatja s törvényszerűen összehívandó gyűlésre nem küldheti, addig megbízottakat semmi szin alatt semmi gyűlésbe vagy tanácskozmányba nem küld, törvényszerűen összehívandó gyűlésnek pedig csupán csak a Pesten tartandó országgyűlést tekintheti. — Temes megye legelső közgyűlése jan. 27- dikén nyilt meg. Damaszkin János főispán ur e szavakkal téve le esküjét: „Esküszöm, hogy a hazának, az alkotmánynak és törvényes királynak hive leszek. Isten engem úgy segéljen!“ — Dregics Melet g. n. e. esperes ingerült vitatkozásra nyújtott alkalmat azon állításával, hogy a följegyzett bizottmányi tagok kiszemelésében a nemzetiségi igényeknek nincs elégedve. Missies ur románul, Veszelinovics ur szerbül cseáfolták meg őt. A 600 tagból álló bizottmány megalakult. A megyei tisztujitás febr. 4-kére van kitűzve. Belföldi szemle. — Bécsi levelezőnk írja, s ma már a „Sürgönyében is olvassuk, hogy Muraköznek visszacsatolása Magyarországhoz legfelső helyen aláíratott, s a kanczellár (mint levelezőnk írja) azon utasítást kapta, hogy az e tekintetben szükséges intézkedések végett egyenesen a bánnal tegye magát érintkezésbe. Ugyancsak bécsi levelezőnk értesít, hogy Ráma és Illők kerülete, melyet Slavoniától az úgynevezett Vajdasághoz csaptak volt, szintén visszakebeleztetett az előbbi országhoz. — Fiume városa azon kérelemmel fordult a a kanczellárhoz, eszközölje ki, hogy az ápril 2dikán megnyílandó országgyűlésen Fiume képviselője is részt vehessen. 27. sz Székes-Fehérvár városának fölirata a tárnokhoz, a jan. 24-kén tartott közgyűlésből Nagy méltóságú tárnok ur ! Midőn aalgdnak városunk alkotmányos jogai, vagy tiszti és képviselői karának szervezése tárgyában hozzánk intézett leveléből az 184%-ki szentesített törvények iránti hazafiui hódolatát megértők, azon meggyőződéstől levénk áthatva, hogy amigod mosdani állását a körülmények által menthető oly átmenetnek tekinti, melyen az 184%-os évi törvényeknek egész terjedelemben és különösen a királyi városok jogait biztositó tartalmának teljes épségbeni visszaállítására minden törekvését és befolyását fölhasználni és erre törvényes felelősséggel is működni, elhatározva van. Ily meggyőződéstől vezéreltetve, az 184%-ks törvényeknek erejénél fogva minket illető alkotmányos önálló hatósági tért elfoglaltuk s ezennel, mint Székesfehérvár városa alkotmányosan választott tisztikara és képviselőtestülete mutatjuk be magunkat nmlgdnál; s mint ilyenek, hazafiui kötelességet, egyszersmind személye iránti tiszteletet vélünk teljesíteni, midőn alkotmányos tanácskozásunk első szózatát nmlgdhoz intézzük. A nemzetünk fölött elviharzott legutóbbi 11 év hallatlan pusztításainak sorozatát e helyen nem terjesztjük elő, egyedül azon a múltra nézve oly mondhatatlanul szomorú, a jövőre nézve azonban megbecsülhetetlenül üdvös tanulságot kívánjuk az utókor örök emlékére följegyeztetni, miszerint elvitázhatatlan tények által megerősített igazsággá vált, hogy oly kormányzati kísérleten s tanácsadáson, mely alkotmányos nemzet és koronás fejedelme közt kölcsönösen kötött, századok által szentesített szövetséget, történeti jogokat s az ezeken megszilárdult legitimitást kíméletlenül szétszaggat, ledönt s helyébe anyagi erőt s a nemzet jellemével összeférhetetlen idegen intézményeket állít, — a nemzet és koronás fejedelme által hozott törvényeket megsemmisíti, alkotmányához, szentesített törvényeihez és őseitől öröklött hagyományaihoz híven ragaszkodó nemzetet ezek védelme és visszaszerzése terén izgatott bonyodalmakba kényszeríti s ezen alapon a hódítás legitimitását törekszik érvényesíteni; — oly kísérleten, mely a koronás fejedelem és egyenlő jogok alatti századok óta jó s balszerencsében a trón, haza, kereszténység és civilizatio iránt magukat egyenlőn érdemesekké tett testvérnépeket egymástól elidegeníteni, egymáshoz ellenségessé tenni iparkodik, mely a nemzetiségeknek az isteni örök törvényekben biztosított jogait megsemmisíteni s mindent, mi a nemzet dicsőséges múltjára emlékeztet, a történelem lapjaiból kiszaggatni törekszik s mindezt a nemzetnek elviselhetetlen terheltetésével is czélravezetni lehetőnek tartja, —z ily kísérleten nem lehet áldása Istennek, mert ez csak a szeretetnek és igazságnak lehet jutalma; ily kísérleten nem lehet öröme és dicsősége a fejedelemnek, mert ez csak népe boldogságában és szeretetében honol, nem lehet rokonszenve a világnak, mert ez csak az örök igazság iránt nyilvánulhat, nem lehet végre boldogsága a nemzetnek, mely alkotmányos békében s annak szellemi s anyagi malasztjaiban, nem pedig a folytonos küzdelemben és forradalmi izgatott állapotban találhatja föl czélját és társadalmi rendeltetését. Azért örök tanulságul följegyezzük itt, hogy mindazok, kik a trónok és nemzetek sorsát intézni hivatvák, ily kísérleteket és tanácsadásokat örökre száműzni s az ellenök való biztosítást azon elvekben kötelesek szentül megőrizni, melyek a nemzet szentesített törvényeiben vannak letéve. Ily törvényeknek tekintjük mi az 184Vg-ki évben a nemzet és fejedelme által alkotott törvényeket, mert ezek az ország függetlenségét, a fölszabadult nép szabadságát, a kir. városoknak biztosságát s teljes önkormányzását, a kir. hatalom jogainak teljes biztosítása mellett megalapiták; ezen törvényeket tehát sérthetetlen nemzeti kincsnek tekintjük s azokhoz egész teljességben határozottan ragaszkodunk. Ily érzülettel eltelve hazafiúi reménnyel üdvözöljük a nem sokára bekövetkező országgyűlést, azonban nem hallgathatjuk el azon aggodalmunkat, sőt e tekintetben óvásunkat is kifejezni kénytelenek vagyunk a fölött, miszerint amlgd aláírásával f. é. jan. 21-ik napján, 4264. szám alatt kelt s e közgyűlésen tárgyalt országgyűlési értesitvényében az 1847/8-ik évi törvényektől némely eltérésekre akadunk, mert mi az idézett törvényeknek minden tételét alkotmányosan átgondoltnak s indokoltnak, az idő kivánatai szerint netán szükséges változtatást pedig egyedül országgyűlésen eszközölhetőnek tartjuk. Törvényes fogalmunk szerint a közelgő országgyűlést teljesen alkotmányosnak csak úgy valljuk, ha szentséges koronánk minden gyöngye, a tőlünk elidegenített, bár nyelvre különböző, de alkotmányos jogokban velünk teljesen egyenlő testvéreink ott képviselve lesznek, ha velők a sanyaruságos elválás hosszú és kínos évei után ismét találkozhatván, félreértéseinket egymásnak megbocsátva, egymásnak testvéri jobbot nyújtva, a közös haza egyetemes boldogságának s az egyes nemzetiségi érdekek megnyugtatásának magasztos művét szeretettel és egyetértéssel örök időkre megalapíthatjuk. E tekintetben tehát azon reményünket fejezzük ki, hogy országgyűlésünkön nem csak a már tettleg hozzánk visszatértek, hanem a még tőlünk elvált magyar tengerpart, Horvát- és Erdélyország s egyéb tartományok meghivatni s ott megjelenni fognak. Úgy vagyunk továbbá meggyőződve, hogy az alkotmányosság s az 1847/s törvények diadalával az azok ellenére, sőt Istennek hála, azokban teljesen ismeretlen törvényen kívüli eljárásnak, mely számos hazánkfiát vagyonától s hazájától fosztá meg, a jogosság törvénye előtt meg kell semmisülnie; azért annyi sanyarú évek fájdalmait kiszenvedett hazánkfiainak körünkbe való visszatérését, másoknak elfoglalt javaik visszaadását, mint a komolyan visszaállítatni szándékolt alkotmányosság és kibékülés kívánalmát mielőbb teljesülni óhajtjuk. Ezen igazsággal s kibékülési érzülettel kapcsolatban alig találunk alkalmas kifejezést azon eljárás jellemzésére, melynél fogva a szász kormány egyik menekvő hazánkfiát, gr. Teleki Lászlót, a civilizatió, nép-, menedék- és emberjog ellenére elfogatni s kiszolgáltatni méltóságával ellenkezőnek nem tartotta; mely cselekvény nevezett hazánkfia iránt tanúsított fejedelmi igazságszolgáltatásban, midőn egyrészről minket megnyugtató visszatorlást s igy rosszalást talált, úgy másrészről fejedelmi kezességet és biztosítást nyújt nekünk arra nézve, hogy többi bujdosó rokonaink s hazánkfiai, úgy a vagyonvesztettek és családjaik is igazságszolgáltatásban fognak részesülni s föltétlenül hazabocsátatnak. Az alkotmányos nép természetében rejlik, hogy azon jogokat, melyekben saját viszonyai szerint polgári léteiét és szabadságát biztosítva látja, az örök igazság törvénye szerint másokra is saját állásuk — és viszonyaikhoz alkalmazottait kiterjesztetni óhajtja. Mi is tehát, midőn egyrészről ősi törvényeink s különösen a pragmatica sanctio értelmében hazánknak örök időkre biztosított önállóságát s minden más tartományoktól teljes függetlenségét épen és sértetlenül föntartani kívánjuk, úgy igazságszeretettől és méltányosságtól vezéreltetve, őszintén kifejezzük azon óhajtásainkat, hogy a velünk egy uralkodás alatt levő tartományok is saját viszonyaik szerint alkotmányosságot nyerjenek. Végre, miután az 184%-ik évi XXIII. t. ez. értelmében városunkat, mint önálló hatóságot, a törvénykezés teljes joga illeti, ehhez ragaszkodva jelentjük, hogy mi ezen törvénykezési jogunk teljes gyakorlatát igénybe venni kívánjuk, ennélfogva a helybeli cs. k. törvényszéket fölszólítatni határoztuk, hogy legfölebb f. é. febr. 20-ik napjáig, mikorra a felebbezési törvényszékek hitünk szerint már alkotmányosan rendeztetni fognak, minden polgári és bűnügyi iratokat rendbeszedve, küldöttjeinknek adja által, egyszersmind elvárjuk mindazoktól, kik a haza ügyeit vezérlik, tehát amlgtól is, hogy ezen oly sok viszály és kellemetlenségre okul szolgáló törvénykezésügyet mielőbb a haza közmegnyugtatására teljesen rendezendik. Török János úrhoz! (Fk.) Miután a név és jegy nélkül megjelenő czikkeket a szerkesztőségből kiindulóknak szoktuk tartani, Ön, édes barátom, természetesnek fogja találni, hogy a Hirnök múlt keddi számában megjelent czikkre vonatkozó válaszomat egyenesen Cinhez czímezem. Ön megtámadja a „Magyarország“ múlt vasárnapi számában az európai helyzetre nézve elmondott nézeteimet, vagy nem így! Nem a nézeteket támadja meg Ön, hanem inkább azt, aki e nézeteket előadja, ami nem loyális eljárás ugyan, de mindenesetre kényelmes, mert ha Ön másfél hasábon át az ellenfél „bámulatos jóstehetségéről,“ „sarkantyúfelkütésről,“ „a közönség elbolondításáról“ s efélékről szól, egy két olvasóval tán el is feledteti azt, hogy Ön a dologhoz tulajdonképen nem is szólt, vagy ahol csakugyan hozzá szólt, csak megerősítette azt, ami e lapokban mondva volt. Ön azon váddal lép fel ellenem, hogy „az elméket elkábítom“ és „a haza nyilvános veszedelmére“ működöm. Lássuk már most, mennyiben adott erre okot a „Magyarország“ vasárnapi czikke. Ebben az mondatott, hogy Victor Emáiméi nem fogja Velenczét egyenesen megtámadni ; hogy Napóleon császár be fogja várni egy keleti diversió eredményét, hogy aztán a felett határozzon, alkalmas-e a pillanat a rajnai kérdés felvetésére, végre hogy Garibaldi ama diverzióban részt veene? Megczáfolta-e Ön ezen adatok valamelyikét ? Nem, mert ha csak bébe hóba vet is egy futó pillantást a külföldi lapokba, azoknak mindegyikében megtalálja a fellebbi híreket, miket én egyszerűen összeállítottam, amint épen előttem feküdtek. Újat nem mondtam és nem is akartam mondani, hanem — miként évek óta tettem, rövid átnézeted nyújtottam, és a helyzetet úgy törekedtem rajzolni, amilyennek az én szerény felfogásom nézi. Higye meg barátom, ha én a helyzetet csinálhatnám, már 12 év előtt is egészen mást csináltam volna, mint amilyenhez akkor és azóta szerencsénk volt. Amit én az igazság „pitymallásáról“ mondtam, azt ön nem értette. Ez nem sertés Ön irányában, hanem bók, mert ezzel azt nyilvánítom, hogy nem hiszem önről, miszerint szavaimat készakarva és denunciatorius szándékkal ferdíté el, nem hiszem, hogy részakaratból biggesztett ön czikkem végéhez egy sort, mely a czikk elején áll, és mig én azt mondtam, hogy Garibaldi elhatározásai körül még nincs ugyan világosság, de van legalább félderű, van pity mállás, mely az igazságot sejteti, Ön mindezeket egy felkelés sikerülésére nézve mondatja velem. Becsületénél fogva szólítom fel Önt, mutassa ki nekem, hol mondtam én azt, hogy „az igazság napja akkor pitymallik, ha Garibaldi vállalata keleten sikerül.“ Hanem aztán ne substituálja az én szavaim helyébe Önnek „értelmes következtetéseit,“ ne idézze azt, amit Ön gondol, hanem azt, amit én mondtam. Talleyrand egyszer azt mondta, miszerint neki három sor a