Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)
1861-05-23 / 120. szám
1861. — I. évfolyam. 120. SE. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. I. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtár 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. ■ SqS-y»". ...................— .... . i.i laaea-grm , .......... • mmrmm. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 26 újkr. Egyes példányok OSTERLAMM K és LAMPEL ROBERT könyvkereskedőknél 10 nikrajczáron kaphatók. Csütörtök, május 23. MEZJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. előfizetési Ar : Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Országgyűlés. A nemzeti képviselőház XXVI. ülése május 22-én. lenté. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök sehogy Bács-Bodrog, Esztergom, Torna, Veszprém és Arad vármegyéktől s Eperjes várostól a törvénytelen adónak erőszakos behajtása ellen orvoslást kérő folyamodások érkeztek be, az ez ügyben hozott határozatokkal együtt. — Ugocsa megyei Velejte községe folyamodik, hogy Máramarosba bekebleztetése ezentúl is érvényben maradjon. A kérvényi bizottmánynak adatott át. Az elnök bemutatja Sáros megyének Palóczy és Teleki halála miatti részvétnyilatkozatát. Jelenti hogy a Palóczy felett mondandó emlékbeszédet Kazinczy Gábor vállalta el. Bejelentetett Tisza Kálmán indítványa az iránt, hogy egy 9 tagú bizottmány neveztessék ki, mely az országbírói értekezlet javaslatainak tekintetbe vételével e törvénykezés módja iránt mielőbb indítványt tegyen. Ki fog nyomatni. Beérkeztek Mocsáry Lajos, Urházy György, László Imre és Popovics János képviselők megbízó levelei s Bika Simon kijavított jegyzőkönyve. Ezek után a napirendre tért át a ház. Azon 4 órai idő, melyet a ház a tanácskozásokra naponkint szánni szokott, s melyből egyrészt a jegyzőkönyv hitelesítése s a beérkezett folyamodások bejelentése s a beszédeket követő kisebb vagy hoszabb szünetek is elfoglalnak, mind rövidebbnek mutatkozik, ha a beszédre bejelentett képviselők nagy számát tekintjük, s ha megggondoljuk, hogy némely képviselő egy óránál tovább tartó beszédet is tart. Nem lévén meghatározva, hogy mennyi időt vehet igénybe a szónok, miután megtörténhetik, miként azon körülmény ellenére is, hogy az eddig szólottak a tárgyat több oldalról felderítők, az ezután szólók is hosszas s azon esetben, ha az ügyet új szempontból tárgyalandják vagy véleményeiket az érvek sokaságával támogatandják, méltán is terjedelmes beszédeket tartandónak, czélszerű volna a tanácskozás idejét meghosszabbítani. Ma csak öt szónok juthatott a d. u. 2 óráig tartott ülésben szóhoz. Ez idő legnagyobb részét Klauzál Gábor és Buzna Lajos vették igénybe. Első szónok Németh Albert volt, kinek humorous s hatásos beszédét alább adjuk. Ő a határozatot pártolá. Utána s a felirat mellett Klauzál szónokolt, fejtegetve a hódításból támadható jogokat, mik nem egyek a legitim fejedeleméivel s mély hatást előidézve szólt azon anomáliáról, hogy a haditörvényszék katonatagjai mondtak ítéletet a pragmatica sanctio felett. Beszédének e részét közöljük. Annak másik felében szónok azon botlásokat, azon nagy hibákat mutatá fel, melyet a bécsi kormány a közgazdászat terén elkövetett, bilincset verve a hazai termesztésre s elfojtva a répaczukor és vasipart. Szavazatával a felírást támogatá. Harmadik szónok b. Simonyi Lajos volt, kinek tetszéssel és figyelemmel hallgatott szép beszédét alább adjuk. Ő is a határozatra szavazott. Trefort Ágoston a felírás mellett szólt. Beszéde, mely mindvégig le tudta kötni a ház figyelmét, nagy tetszést aratott. Főleg mit a nemzetiségeks a jogegyenlőségről mondott, ragadták meg a ház figyelmét. T. olvasóink e jeles beszédet alább találják meg. Utolsó szónok Buzna Lajos volt, ki hosszas beszédében elméleti megállapítását adta az állam, az egyén, a népfenség fogalmának, egy kis „contract social“-t, s a már mondottak ismétlésébe merülve, a ház feltűnő türelmetlensége közt fejezé be érvekben „erősen gyenge“ beszédét. Holnap 10 órakor ülés. Német Albert beszéde. Mélyen tisztelt képviselőház! A bejegyzett szónokok után nekem jutott a szerencse Somssich Pál képviselőtársunk remek szónoklata után nyilatkozni, s megvallom jól esett volna lelkemnek, azt ő utána rögtön tehetni, nem azért, mintha ama balga hitben élnék, miképen nagy elméjének ékes prismái parlagi előadásim szappan-buborékjain megtörhettek volna,hanem azért,mert rajtam lett volna a sor tovább fonni az egyetértés aranyfonalát azon téren, melyen ő a pártszinezet eltérő nézeteit összehúzni óhajtá ama nagy kérdés lényegére, melyre nézve utóvégre is mindnyájan egy értelemben vagyunk. Ami a kérdést magát illeti, úgy vagyok meggyőződve, miképen más hangon szól a nemzet törvényes fejedelméhez, amidőn diplomatiai összeköttetésben kér vagy előterjeszt, és más nyelven beszél a nemzet akkor, amidőn annak souverain hatalma, törvényhozó testülete a máig is fönálló fegyveres usurpatio ellenében a nemzeti jogok törvényes méltóságának érzetében az örök igazság és a nemzet színe előtt nyilatkozik; amott az ildomosság és combinatiók politikája lép előtérbe, mig emitt az igazság terén állva, félelmet nem ismer, és minden emberi tekintetek félretételével, a gondviselés végzetszerü küldetését teljesiti. Én csak igy, és az utóbbi szellemben fogok nyilatkozni. Az oct. 20-diki diplomát úgy tekintem s úgy bíráltam meg, mint eszközt a czélhoz, — mint eszközt,, mely az európai események folytán megrázkódtatott hatalom háttérbe szorultával ama kötelékeket, melyeket 12 évi elnyomatás a nemzet s a dynastia közt megszaggatott — összeférczelte — s az osztrák uralkodó ház és a nemzet közt tátongó üregnek —• hogy úgy fejezzem ki magamat — áthidalására szolgáljon. A nemzet pedig elfoglalta az absolutismusta elhagyott tért, melyen az osztrák hagyományos politika egy tizedrészben a nemzet törvényei mázsával kecsegtet, mig 9 tizedrészben hányát homlokkal ellenkezőleg régi perfidiájával eleve mindent ismét megsemmisíteni törekszik, elfoglalta , mondom, az absolutismus által elhagyott tért, mert fokozatosan tapasztaló, hogy a nép az istentelen zsarolások által kétségbe esve a megrippent zsarnoki hatalom szolgáit immár nem tűrheti, s hogy azok e rendkívüli elemre nem nyugtatólag, de lázstólag hatnak, hogy az anarchia vészteljes jellege mindinkább sűrűsödik, s hogy a népnek régi hit vezetőire elkerülhetetlen szüksége van, nehogy a bukott rendszer bűnszolgái a zavarosban halászva s a gyarló vagy roszabb akaratú töredéket tévútra vezetve , égbekiáltó terveiket létesítsék. Ily indokok által vezettetve az említett diplomát, mint az 1715. 1. 2. 3-ik, 1723. 3-ik és 1741.8- diki törvényczikkelyekbe ütközőt, bár el nem fogadta, mégis mint eszközt a czélhoz felhasználta a nemzet, mert úgy volt meggyőződve, hogy ha a közeledésnek a nemzet s a dynastia közt valószínűleg meg kellenk szakadnia, az nem a megyei életben, hanem az egybehívandó országgyűlésen a nemzet souverain akaratán, Európa Színe előtt törjön meg — újabb bizonyítékot szolgálandó, miként a felelősség egyedül csak azon dynastiát terhelje, mely, ,300 éven keresztül mindig régi nótáját fújja, az azámidőn balsors fenyegeti, engesztülőleg simul, ígérve biztat, az elrablóit nemzeti jogok visszaadásával kiséri, s midőn a szerencse környezi, ismét fatumszerü rögeszméjéhez híven, megsemmisítéssel fenyeget, s az osztrák császárság mozaikszerü rámájában befoglalni törekszik.j. Nem azt tévék tehát a megyék quid juris, hanem quid consilit —és az isteni gondviselés s a nemzet erkölcsi erejére támaszkodva, majd féléven keresztül feltartották a megyei életben azon hihetetlenséggel határos eljárást, mely a fenálló absolut hatalom orgánumával szemben képtelenség. De most megfordítva áll a dolog, nem quid consilit, hanem quid juris ; mi Magyarország képviselői egyedül a törvényes alapra támaszkodva, többé nem a számítások politikáját követjük, hanem az ország jogállapotát egész mérvében vagy visszaszerezzük, vagy az absolutismusnak az elfoglalt tért ismét oda hagyjuk, de ugyan a nemzet jogállapotától egy hajszálnyira is eltérni nem fogunk. A jelen epocha ismét elénkbe tárja a múlt idők keserű tanúságteljes emlékét — és valóban, mintha csak második kiadásban élnénk II. Leopold korát, a midőn a nemzet országgyűlésre hívatott össze, a végre hogy a török háború által és II. József kényuralma által megingatott trón a nemzet annyiszor tanúsított hűségére, lojalitására — és ha e kettő nem hibázott — mint az valóban sohasem hibázott — annak fegyveres erejére és pénzsegélyére hivatkozzék. Megtörtént minden, a mit a nemzet kívánt, biztosíttatott az ország független kormányzata az 1790- diki 10-ik törv.czikkek által, törvény alkottatott a trónörökös félévi megkoronáztatásáról, a királynak az országban a lakás kötelességévé tétetett. Gondoskodott a nemzet arról, miképen a törvénykezési rend pátensekkel és parancsolatokkal meg ne zavartassék. Az országgyűlés minden három évben megtartassák. A consilium a nemzet és végrehajtó hatalom közt ellenőrségre köteleztetett. Az ifjúság neveléséről — a magyar nyelv a közdolgokban érvényességre emeltetett — sőt a státusminisztérium és a monarchia külországi követségeihez született magyaroknak alkalmazása elrendeltetett. Az adó és a só ára megszabása egyedül az országgyűlésnek tartatott föl, miglen a bányajövedelmek a magyar kamarának egyedül kizárólag alárendeltettek. A vallás ügyei az akkori időkhöz alkalmazva a haladás igényeihez képest meghatároztattak. A felségsértés és hűtlenségi esetekre nézve a törvénykezési rend megállapittatott. És a magyar ezredek s az azokba sorozandó ujonczok létszáma meghatároztatott. Azt hinné az ember és azt hive akkoron a mivelt világ, miként ily üdvös törvények a sors csapásai ellen jövendőbe megóvják egyaránt a nemzetet mint annak királyát, s azon fejedelem ki ily törvényeket szentesitett, s azoknak megtartására ünnepélyesen megesküvék, megkoronáztatott; s azon aranyigékkel fejezé be az említett törvények záradékát: „Perferant desiderium nostrum fidelis SS. et Ord. ad Suos populares, perferant item nuncium illud quod nos Populos nostros non modo legibus sed imprimis amore gubernare cupiamus.“ De csakhamar előállott a csalódások szomorú korszaka. A fent elősorolt üdvös törvények írott malaszt puszta hangokká lettek, mert Leopold utódja 1-Iő Ferencz császár a franczia háború bevégeztével s alig hogy Európának nemes oroszlánja, a nagy Napoleon császár Ferencz császár veje, a fatum végzetszerű hatalma által a tarpei sziklához főzetett, megfeledve a magyar nemzet hűségéről, de híven megemlékezve igenis az osztrák hagyományos politikának mételyes rendszeréről, a nemzetet, mely a háborús idők és a muszka hadsereg átvonulásának — nagy áldozatait még heveré ki — pénz devalvátióval, a só árának felemelésével és a constributiónak ezüstbe katonai hatalom melletti önkénytes behajtásával ostorozó, és hogy a nemzet még csak fel sem jajdulhassék, országgyűlést sem tartott, mig végre a körülmények kényszerítő hatalma előtt meghajolva, ismét a régi nótát megfujta és az 1827-ki országgyűlésen ama nagy szavakkal (doluit paterno cordi nostro) a nemzetet régi hűségének álmaiba megszenderitette; és ez igy járt Ferencz koráig,a ki igaz, hogy halálával a nemzetnek szeretetét végrendeletileg hagyományozó, de hagyományozó egyszersmind a Habsburg Lotharingia háznak vészteljes politikáját, egy szóval Magyarországnak kizsákmányoltatását és az osztrák örökös tartományokba beolvasztását. Mert vájjon V-ik Ferdinand alatt volt-e országgyűlés, melyen a hatalomra nőtt sérelmek orvoslását ki lehetett volna küzdeni, nem volt; de eljöttek az ujabbi harczok : a magyar nyelv, a katonai állítások, a pápai brévék, a vegyes ’ házassági harczok, megszületett az adminisztrátori rendszer, amely a nemzet törvényhozási testületének alkotását, a megyei autonómia tisztaságát, és így mindkettőnek erejét már csirájában a megyei életbe elfojtsa. És ez így járt évről évre mindaddig, miglen Európa láthatárán borús felhők emelkedve, az annyiszor megingatott és e nemzet hűségével megmentett osztrák dynastia megreszketett és a nagy státus bölcsességgel támogatott franczia trón összeomlott, s az elnyomott népek óriás sírkövei megmozdultak, s az 1848-ai országgyűlésen Kossuth Lajos az országgyűlési teendőkről tartott egy beszédére az ausztriai monarchiához tartozó minden népek áthatva az alkotmányos szabadság érzületétől, jogaikat hangosan követelők ; igy keletkezett az a polgári jogegyenlőség alapjára fektetett 1848-ki törv. könyvünk, mely nem más, mint az 1790-ki 10-dik terv. czikk a nek a bérigényeihez és az európai haladás miveit külformáihoz idomított újabb kiadása — melyet a nemzet a független felelős magyar minisztériummal és a nemzetőrséggel körülbástyázott. Ha valaha, most már az örök béke a nemzet és a dynastia közt véglegesen megköttetett, most már nagy és hatalmas az osztrák trón, mert az többé nem hűtlen tanácsosok fondorkodásaira, nem a szuronyok gyűlölt hatalmára, hanem a nemzetek és népek bizalmára, szeretetére alapittatott. Elmondtam Jellachich korát, es a rácz háborút, és a fölzaklatott nemzetiségek vért árasztó pusztításainak irtózatos képeit, nem mondom el, mert azon iszonyatos események mindnyájunk kebelében élnek, és élnek a nemzet hálás emlékében az aradi és pesti vértanuk szent neveik. Ezek azok, mely bennünket óvatosságra, féltékenységre intenek a kisértet napjaiban — mert kisértet napjainak mondhatom a jelen időt, mely 12 évi szenvedések után az alkotmányos szabadság kapuit előttünk feltárja; emlékezzünk szenvedéseinkre, emlékezzünk a vértanukra, mondom, és ezen emlékekkel lelkünket és szivünket elpánczélozva, vessünk egy pillantást Ferencz József osztrák császár korszakára. A világosi fegyverletétel után mig egyrészt a fegyvertelenné lett nemzeten a bosszú vérangyala dühöngött, miglen az ország miniszterelnöke, tábornokai, az ország zászlós urai, egyházi és világi főméltóságai golyó és kötél által kivégeztettek, a hon leghívebb fiai számkivetésre kényszeritettek, majd rémes külföldi börtönökbe hurczoltattak, legmiveltebb fiai és értelmessége közkatonákká Boroztattak s durva altisztek nemtelen üldözéseinek tétettek ki, a hazának belnői és szüzei, a miveit Európa szégyenére és az emberiség gyalázatjára megveszőztettek, miglen az ország integritása szétdaraboltatott, nemzeti élete kifosztatott, feldulatott, ezeréves alkotmánya megsemmisittetett, ősi szokásai, melyekhez még a barbár nemzetek is gyermekies ragaszkodással viseltetnek, kigunyoltattak: az alatt Bécsben megszületett a Bachrendszer vérfagylaló szysztemája, a németesitő rendszer pókhálója, a nemzetre egy átkos ködfátyolként kiterjesztetett, hogy elnyomva a nemzetiség szent érzetét, egyszersmind kiirtsa csirájában az elszegényedés által kétségbeejtett nemzetben az alkotmányos szabadság iránti jogérzetet; egy uj alkotmány oktroyroztatott, melynek vezérelve volt a „Gleichberechtigung aller Nationen“, azaz a rabszolgaságnak egyenlősége, mely mig bünostorul szolgált a pártütőnek kikiáltott magyar nemzet ellen,más részről jutalmul adatott a horvát és szerb nemzetnek azért, mert fiainak ezrei dynasztiája által tévútra vezettetve, véres harczban ugyanazon dynastia védelmében elvérzettek; a sok direct és indirect adóztatások, a sok bélyeg, örökösödési százalék,adásvevés, fogyasztás és Isten tudná még mi czimen behozott fizetések előidézték a végelszegényedés nyomorát, a birtokos ember földének ura nem volt többé, mert annak termékei felett nem rendelkezhetett s mert belátó, hogy az uralkodó rendszer mellett utóvégre is minden magányértéknek a kormány zsebében kellene szivárognia és csak későn értesülünk arról, hogy a nemzet véres verejtékéből kipréselt roppant pénzeket magas állásu államférfiak elsikkasztották. A protestáns vallás a nemzetiségnek őre és előharczosa üldözőbe vétetett, hogy autonómiája megaláztával szivéből kitépessék a függetlenség érzete, habár a szívnek magának utána megszakadnia kell. Német nyelv uralkodott mindenütt, az irodalom lealázva, s a sajtó lenyűgözve, csehek és morvák parancsoltak a horvát és szerb nemzetnek ősi fegyvere, családi ereklyéi ép úgy elkoboztattak, mint a magyaré s a népek zsandarmeria és finánczőrök rámájába foglaltattak, és ez igy járt évről évre, napról napra s mert igy járt, csoda-e, ha a magyar nép az uralkodó ház iránti bizalmát végkép elvesztette. Pedig megengedném még azt is, hogy egy nemzet a legnagyobb zsarnok alatt is megelégedett lehet, ha t. i. benn az ország területén anyagi jólét és a külföld irányában a fegyverek tekintélye növeli a zsarnok uralmát, ámde a divatozott kormány rendszere, bátran kimondom, miképen annak az osztrák monarchia területén egyetlen jó reminiscentiája nincsen. Mert a pangásnak indult kereskedés, a szerencsétlen vámviszonyok a pénzügyekre csakhamar nyomasztólag hatottak el annyira , hogy Ausztriának különben is szétzilált pénzviszonyai, kereskedelme és hitele az enyészet felé indult, amelyet sem a mesterkélt, sem az erőszakolt nemzeti kölcsön lábra állítani képes nem volt, s így történt az, hogy miylen mi magyarok saját bőségünkben megfulladtnk, ugyanakkor Horvátországban a nép a városok utczáin, a gondviselésben kétségbeesve, éhen halálnak martalékává jön. És akkor uraim Szegeden a búzának köbb 4 forintért sem volt eladható. Nyomor és ínség mindenütt, de diadalt ült a boszu angyala és az uralkodó vezér szava az egyenjogúság volt. Az ifjú császár eszményképe a szép, a begyakorlott osztrák hadsereg volt egyetlen öröme. De csakhamar bekövetkezék a nemesis bészélő karjának irtózatos működése, mert az olasz háborúban e vitéz hadsereg, melynek nagyrésze magyar honfiaikból,ama vitéz nemzetből állott, mely a német hadserget a magyar föld színéről elpusztitá, kikergeté, a német hadsereggel egyetemben Montebellótól kezdve Villafrancáig a nagy Napoleon s Victor Emanuel seregei előtt soha meg nem állott. Meg nem állott pedig azért, mert hiányzott a legénység kebelében a fejedelem iránti lelkesedés érzete, hiányzott amaz isteni szikra,mely az ellenséges seregeket lelkesité. Hiányzott pedig azért, mert belátták a seregek közvitézei, mikép ők a népek szent jogait terjesztő nagy eszme ellenében, csupán önön hazájoknak saját véreiknek elnyomói mellett kénytelenek elvérzeni. S mig a harcztéren ütközet ütközet után elveszett, előállott itt a hazában ama természetellenies viszony, hogy a nép az ellenséges fegyverek győzelmének örült, és saját fiainak elestén és elvérzetén a gondviselés akaratában megnyugodott. így veszett el ez ausztriai fegyvereknek akkorig tisztelt tekintélye, és baláta Európa, hogy Ausztria az európai családok közepette rendeltetésének megfelelni nem képes, s hogy azon fejedelem, ki szuronyokkal támogatott ingatag trónjában ülve alattvalóinak hűségére nem támaszkodhatik, önmaga magát megsepimisiti, — és belátá Európa, hogy egy oly fejedelem, ki mindenkinek barát — épen azért, mert senkinek ellensége lenni nem mer, mint a krimiai harczban történt, az európai egyensúly mértékében semmit sem nyom. És ezt belátá a keserű, csalódások közt férfias korát elérte osztrák császár ő Felsége, s mert belátta a nyílt erőszak terét odahagyva és az olasz államok földönfutóvá lett fejedelmek fatumszerű sorsán megdöbbenve, alattvalóira és főleg a magyar nemzetnek históriai világhírű hűségére hivatkozott. így keletkezett a községi rendszer — s az ápril 21-iki par force alkotmányt tárgyazó pátens, melyek azonban mint annyi haszontalan experimentatiók a retortákban bentmaradtak, és elvégre az october 20- ki diploma után tűrte és elnézte miként szervezik magukat a megyei hatóságok, az 1848-ki törvények alapján, és az octóber 20-iki diplomának elveitől majd eltérve,majd azokat a 16-iki január leiratában ismételve, majd ismét a szuronyok hatalmára hivatkozva, elvégre az ápril 2-iki országgyűlés megszületett. Tisztelt képviselők! Az elmúlt idők irtózatos képei kételyeknek, combinatióknak és minden emberi tekintetnek útját bevágják. Nekünk vezérelvünk a törvény és az igazság, s e kettőre támaszkodva, kötelességem kimondani, miképen én a magyar trónt tényleg megürültnek tekintem, ámbár a pragmatica sanctio értelmében annak koronázott királya máig életben van — hallatlan és a magyar históriában példátlan eset az, hogy a király ostromállapot kihirdetésével, a nemzet törvényes élete meggyilkolásával az ország kapuit maga után bezárja, és magányába visszavonuljon és mindezt a család tagjai közt történt privát egyezség , illetőleg lemondással okadatolja. Ilyesmit törvényhozó atyáink gondoskodása még csak nem is álmodhatott, de igen is az 1485-ik évi 7-ik törv. czikk világosan rendeli : Si pex aut imbecilis aut negligens esset Comes Palatii vices supleat et oratores excipiat. S e szerint az országot odahagyta V. Ferdinánd király távozása után az 1848-iki 3 ik törv. czikk szerint a kormányt a nádornak kelletett volna átvenni. De még ez esetben is, ha a trónlemondás mind V. Ferdinánd, mind Ferencz Károly főherczeg által a rendes formák közt megtörtént volna és az országgyűlés által törvénybe igtattatott volna is, s annak következtében Ferencz József császár Ő Felsége megkoronáztatott volna, még az esetben is a nádornak kelletett vala az Ország kormányát átvenni, mert Ö Felsége akkor mindennis volt és hazánk törvényei, jelesen az 1681-iki 1-ső terv. czikk szerint a kiskorú királynak gyámja a nádor. Mivel pedig ő Felsége, V. Ferdinánd a trónt odahagyta, és 12 évig életjelét sem adá, Ferencz József császár ő Felsége pedig önmaga az ocroyri alkotmányban kijelenté, miképen ő nem a pragmatica sanctio kötései szerint, hanem császári hatalmánál fogva akar uralkodni, a királyi czimet nem használta, de midőn a világosi fegyverletétel után Paskievich herczeg a muszka czárnak kijelenté, miképen Magyarországot meghódította s az a czár lábainál fekszik. Ferencz József ő Felsége tehát Magyarországot, mint meghódított földet a muszka czár kezeiből átvevő, ugyanazért a pragmatica sanctio kötelékeit Ő maga függesztette fel — s ezek szerint a magyar trónt de facto megürültnek tekintem. Nádorunk nincs, de együtt van az országgyűlés, mely a koronázott királylyal a törvényhozási jogot az 1790-ki 12-ik törv. czikknél fogva egyetemesen gyakorolja^ miután koronázott király nincsen, ezen jus majestaticum egyedül a nemzet constituált souverain hatalmának az országgyűlésnek elvitázhatatlan szent tulajdona. S ezen igazságra támaszkodva, s a jelen levő képviselő-testületen széttekintve, határozatilag kinyilatkoztatni óhajtom: