Magyarország és a Nagyvilág, 1866 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1866-04-08 / 14. szám

14 sz. A vallonok forradalma. Történeti rajz : Csuthy Zsigmondnél. (Vége). A Vallonok julius 30-kán ismét ugyan sánczukra veték magukat nagy dühösséggel, melyek közt 300 legyilkolva, sokakat pedig első rangú tisztekkel együtt elfogtak, minek következtében augusztus 2-kán ott a helyszínen, azokat, kik a sánczokból gyalázatosan elfutottak intőjelül, felakasztották! Ezután a daczos francziák és vallonok, kik már a lóhust ették, a vár feladására ismétlen fölkérettek, és a várból kijőni felszólittattak, kik megátalkodva azt felelték a felhívásra: „ha elfogy a lóhús, utána következnek a még kezeik közt lévő németek és magyarok, kik közül elsőben is, Marótki Mihálylyal fogják éhségüket kielégíteni! “ — Schwartzenberg gyászos halála után Mátyás főherczeg Pápa alá Rodern Menyhértet rendelte, ki is augusztus 8-kán oda már meg is érkezett. Csakhamar azon szerencsés körülménynyel találkozott, miszerint egy a várból megszökött vallon, táborába érkezve azon hírt hozta magával, mikép a várban a legnagyobb ínséggel küzdő francziák és vallonok, már tovább magukat nem tarthatva, elhatározók futással menekülni. Ezt megértve Rädern, azonnal erős lovas és gyalog őrcsapatokat rendelt a kiszemelt helyekre. És csak ugyan másnap augusztus 9-kén reggeli 2 órakor kezdtek az árulók a várból kivonulni. A tó vizét leeresztvén, mivel nem száradt ki egészen, azt áthidalták, résével és lószőrrel kitömött bőrzsákokkal, s vánkosokkal, úgy mentek át rajta csöndesen, minden zörej nélkül. Midőn azonban a kirendelt őrség meglátva észrevette volna a szökő pártütőket, azonnal a Thurn és Kolonics által vezényelt Nádasdi huszárok, sebesen, mint villám repülése, utánuk vágtatva, feltartoztaták, és a futó francziákat leszabdalák, kik pedig közülök három helyen is az erdőbe menekültek, ott is utolérettek, és kímélet nélkül agyonlövöldöztettek ! De la Motta hitszegő vallon vezénylő tiszt, magát megadni nem akarván, Kolonics ezredestől levágatott, és feje a táborba visszavitetett. Az üldözés folytán Nádasdy huszárjai és gr. Thurn lovasai egy bizonyos bokros ligetes helyen 200 jól fölfegyverzett francziával találkozva, velük ütközetre került a dolog, kik azonban kénytelenek valának megadni magukat, s azután a táborba kisértettek. A huszárok szintén 200, magukat az elrejtett szökevényeket érték utol egy mellék után, mivel azonban ezek nem vannnak lövő eszközökkel felkészülve, nehogy meglövődöztessenek, az egy tömegben levőktől Kolonics segítségükre még 200 lovast küldött. Ezeket látva az esküszegők visszafordultak, és azon vallonokat, kik a várban önkényt azért maradtak hátra, hogy elhagyott zászlójuk alá visszamehessenek — a falak közt kegyetlenül legyilkolták. — Épen igy tettek egy más csapat 100 főből álló vallonnal, kiket nádas mocsáros helyre szorítva, szintén vágtak. E zavarban a kegyetlenkedők de la Sour legjelesebb vezérfőnökükkel kézre kerülvén, további kikérdezésig Rädern által erős őrizet alá tétetett. A dühöngő vallonok, most már a nyakától egész a bokáig vasra vert Marothy magyar vezérre akarók a sort keríteni. Ki azonban az e pillanatban kezdetét vett iszonyatos tüzelés, fegyverek ropogása közt, a szétterülő füst oszlopok homályától födöztetve, a fizetőtiszt és az élelmi czikkek gondnoka szolgájával együtt isteni gondviselés által megszabadult! A többi németek és magyarok, kik el nem adattak, szintén mind megszabadultak. A francziák közül pedig a foglyokon kívül senki se maradt életben. — Egy ezek közül se menni, se ülni, se állni nem tudván, meg lévén fosztva kezei és lábaitól, csak fetrengett, mint egy ajtó sarkában, hogy tovább ne kínlódjék, a feje lemetszetett, és aztán mint egy tuskó, egy gödörbe dobatott. — Utósó szava volt: bizony sokat vétkeztünk. A foglyok kérdőre vonatván, elismerve megvallották, hogy először csak 6 franczia alkudozott a törökökkel a vár átadása végett, ezek részéről nagy mennyiségű készpénz fizetés mellett, mit a törökök megígér- vén, az árulás ügyét közönségessé tették, azon fenyegetéssel, hogy ki azt alá nem írja, vagy ellenészrevételt bátorkodik tenni, könyörület nélkül le fog gyilkoltatni. A nőket illetőleg nem lehet lerajzolni azon szégyent és gyalázatot, mit azokkal elkövetitek. A legelőkelőbbek összeiratván, a törököknek följelentettek, azután pedig maguk is török ruhába öltözve, mintha törökök volnának, egyetértve, azok közül annyit, mennyi nekik tetszett, elragadva, buja indulataiknak feláldozták. Augusztus 10-kén történt a várba való bevonulás, hol egy irtózatos látvány merült föl mindenfelé a belépő előtt, megcsonkított hullák egymásra halmozva szerteszét szórattak el, összetörve, rombolva minden készlet, fa, vas és réz eszköz, darabokban hányatott szét, szóval, mind a várban, mind azon kívül a pusztítás és rombolás véres nyomai látszottak, mint egy elégett város, úgy nézett ki az egész, melynek pusztán ég felé meredező füstös falait még a halálmadár is kerüli! A tüzelőkből nem jutott semmi osztályrészül, mert a puskaport az övezetek alatt, egy szegény asszony vigyázatlanságból meggyujtotta, a miért ezen szerencsétlen teremtésnek nagyon meg kellett lakolni; mert büdöske és szurokkal sűrűn becsepegtetvén nyakától kezdve a földbe ásatott, hol egész éjszakán keresztül, e nagy szomjúság miatt epedve, egy ital vízért esedezett, és aztán ezen helyzetében, nyomorult sorsa még a jéghideg bakót is könyörre ébresztvén maga iránt,, feje levágatott, úgy mint volt, állásában eltemettetett. Az életben maradt 200 vallon és franczia, kika a haza, király, ön nemzetük és vérük ellenére letett esküjükkel ellenkezőleg a keresztyén vallást, s társaikat, a hűségükre bízott várt elárulva, eladva, a keresztyénség legnagyobb ellenségével a törökökkel szövetkeztek, elkövetett égrekiáltó bűnökhöz képest illően haditörvényszék elé állíttattak, és példásan megbüntettettek. A felettük kimondott halálos ítéletet következőleg indokolák: miután a hitszegők és árulók, isteni és emberi, és tulajdon lelkiismereteikkel ellenkező törvényeket vakmerően és vérlázítólag tapodtak, saját emberiségüket vadállati természettel cserélvén föl, — miután továbbá önnemzetüket és hazájukat is, mely őket kebeléből Isten áldása kívánása mellett a jó ügy védelmére elbocsátá, meghalták, kigunyolták, a külföld előtt mintegy megbélyegezték,visszaélvén azoknak irántuk való bizalma és jóindulatával, továbbá miután alkalmat szolgáltattak egy oly jeles hadvezérnek is, mint volt Schwartzenberg, gyászos halálára, ki hűsége és kötelessége pontos teljesítésének, az erőszak és istentelenség elkövetésének ellenében, az egész hadsereg mély fájdalmára esett áldozatul, jobb és dicsőségesebb sorsra lévén érdemes, — elvégre továbbá, miután a nemes és nagylelkű magyarok világszerte ismeretes vendégszeretetükkel is visszaélve, a szelíd emberiséget meghaladó iszonyatos bűnök fertőjével csordultig terték meg, azok régszére az Isten elbusulásának fenékig kiüritett poharát, méregcseppeket vegyítvén annak italába, rokonaik s barátaik köréből, szülők s ezek gyermekei részéről, sokakat koldusbotra juttatának, némelyeket pedig gyalázatban s megbecstelenitésben hagytak hátra, kiknek ősi tűzhelyénél felmelegedve, vígan és gond nélkül táplálták magukat, a jó kenyér és borral megtérített asztalaik mellett, és mégis azokat hanyatt-homlok mészárszékre vivén, irántuk a hála helyett hitel feletti kegyetenséggel viseltettek, tehát, mindezeket és az ehez hasonlókat figyelembe véve, minden emberi irgalom és szánakozás nélkül, a kezükben fegyverrel elfogottak, szükség és kell, hogy rettenetes halállal lakóljanak! Mely ítélet folytán, némelyek felnégyeltetve derék- i ben törettek darabokra,— némelyeknek bárddal vagdaltatának ki nemző tagjaik, melyek nyársba huzva meg égettetének, — másoknak szíjat hasitatának ki élve bőreikből, eczettel, sóval, borssal sűrűn fecske idezve be azok helyét, — mások ismét tüzes kötél kanócczal, süttetének, szurokkal és puskaporral bekenve, mig nem nyakig a földbe ásattak, hol gyűrű alakban vas láncz-s czal összekapcsoltatván vas golyóval, és pénzdarabbal rájuk tekéztek, mi megtörténvén a hóhérok tetszésére bízatott, úgy fosztani meg őket életüktől, mint azok akarták, kívánták és szerették ! Mielőtt azonban hozzá fogtak volna rettenetes megbízásuk folytatásához, néhány elfogott vallonnal esztergomban ezredes főhadnagy Orsi Péter megérkezett a borzasztó látványt felmutatott színhelyre, ki azonnal egy magas karót beüttetve, hozzá kötözteté a szerencsétleneket, úgy és a szerint, hogy a kiéheztetés következtében egyik a másikának fejbőrét volt kénytelen rágni. Majd azután leoldoztatván, újra egy vastag doronghoz kötözteté, mely lassan forgatván szalmatüzön sütötte meg áldozatit pecsenyének, mit amazok szeme láttára, ha csakugyan még az égő fájdalmak miatt láthattak — egyenkint valának kénytelenek megenni, — az utósó pedig a többi földbe ásottakkal együtt — fejeik nagyszerű kaszával levágatván — borzasztó kin gyötrelmek közt, töröltetett el társaival együtt a földszinéről, melyet bemocskoltak, oly bűn elkövetésével, mely keresztyénekhez nem volt illendő, egyszersmind alkalmat szolgáltattak maguk irányában végrehajtott oly kegyetlenség kiszenvedésére, melytől minden érző szív visszaborzad. — így folyt be a Vallonok forradalma Pápa várában az 1600-dik év május, junius, julius és augusztus hónapokban. Ami a kegyetlen ítélet végrehajtását illeti: láthatjuk abból, hogy az emberek minden időben egymással versenyezve siettek a legborzasztóbb büntetőeszközök feltalálása és kikeresésében fáradozni! És hogy ha az emberek elragadtatva indulataiktól, szelídebb érzelmekre nem hangoltatnaka,keresztyén vallás szere MAGYARORSZÁG ÉS A NAGY VILÁG. 211 tősétől, egy osztályba sülyesztik magukat a vadakkal, és a barlangok fenekén sivó vívó sárkányokkal. — * * * Ezzel be volna fejezve a Vallonok forradalmának balsorsa, Maróthy Mihály pápai kapitány iránti érdekeltségből azonban akit az isteni gondviselés a dühöngő Vallonok közt oly csodálatosan megmentett, szabad legyen a következőket megjegyezni. A császári sereg Pápa alól elhúzódva 20-dik napján augusztus havának Győr és Komárom felé vette útját, és Csallóközben elszálásoltatott.— Bádern Bécsbe hivatva, Duc de Mercurio fővezérrel értekezletet tartott különösen a határszéli várak ügyében, melyek nagyobbrészint élelmi czikkek, és más egyéb fölszerelés tkintetében szembeszökő rosz állapotban voltak. Egyszerre hire futott országszerte és Bécsben is, hogy a törökök nagyban ostromolják az erős Kanizsa várát, mely hatalmas kőfal gyanánt állt a török terjeszkedés ellenében, azonnal félbeszakadt a tanácskozás, és az egész rendelkezés alatti hadsereg állásából kimozdítatva Kanizsa felé vette útját, akadályul lenni a török roppant erőnek, amennyire csak lehet, Kanizsát illetőleg és a vidéket, melynek népe szerte szét futott! — Maróthy Mihály már ezen sereggel, mint egyik parancsnok húzódva, a határszélek őrizetére rendeltetett , hol midőn egy reggel ködös homályában a határon túl tovább ment volna, mint kellett vala, a Tatárok fogságába jutott, kikkel nagy vitézséggel harczolva, a túlnyomó erő által halálosan megsebesittetett. Lovak szekerek rajta keresztül menvén, a nagy zavarban, kevés idő múlva sok hányattatási után jobb létre szenderült érte élni halni kész katonáinak mély fájdalmára! — így lett vége Maróthy Mihálynak, ennek a becsületes és tiszta lelkiismeretü magyar vezérnek; kinek halálát azonban a hajdúk ugyanazon tatárokon emberül megboszulták; mert csakhamar a koppári malmoknál, hol azok tűzzel vassal mindent pusztítva csatangoltak, őket utolérve, bekerítették, s tőlük a keresztyén foglyokat elvéve, ártatlan gyermekeikkel együtt megszabadították, 200 török ló 60 levágott török fejjel, és egyéb prédával megterhelve, dalolva, és fütyölve tértek vissza ! ** * * Hogy mily tetemes kárt okoztak Sopron és Vas vármegyében a Vallonok, nemkülönben Pápa vidékén, úgy egyeseknek, mint egész községeknek, megtetszik az 1601-diki országgyűlés 30-dik czikkéből, hol a károk megtéríttetni rendeltettek. A többek országszerte elszéledtek, Eger és Gyöngyös városában összejőve bent maradhatásért esedeztek alázatosan, mi nekik megengedtetvén Domoszlóban és Vidékén telepedtek le, hol sokáig a magyar nép, — mig egészen el nem magyarosodtak — őket tréfásan, domoszlói francziáknak nevezte ! Bizonyára még ma is lehetnek ott Vallon eredetű magyarok, a magyar és szláv elem közt! — Stt sokan azt is állítják erősen, hogy ezen domoszlói francziáktól vette volna a kurucz név eredetét, mely azóta ismeretes lévén, mindannyiszor fölvétetett az erdélyi fejedelmek korában, valahányszor azok Magyarország önállásáért harczoltak! — A boszuálló. — Ó héber — •Tó napot, ej na — házi gazda ! — Szegre a bú — he ? — nincs akasztva ? !. — Jaj, ki zokog a bokorba ? — Künn a hideg fű, s’ az árokban öjsze fagyottan, elhagyottan, Egy ifjú lovag letiporva“... • „Jó napot, ej na — húgom-aszony ! Hát mi baj érte ? Kit sirasson ? ! — Ni véres a balta, ni csorba ! — Künn a bokorból lányka ossan, S’ tétova szemmel nézi hosszan — Egy ifjú lovag letiporva“... „Jó napot, ej na — szép leányzó ! Tán szereted az ? — Had zsivány szó ! — Fiam hever ottan a porba ! ? — Ajh ne te gyilkos házigazda ! Rut szived ott ver, kiszakasztva, Hol ifjú lovag letiporva“ .. . FARKAS ALBERT. *) Kútfők: A két Buday, Péczely Pray, Ortalius, Jovius, Windisch stb. Cs. Zs.