Magyarország és a Nagyvilág, 1870 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1870-10-09 / 41. szám

VI. ÉVFOLYAM. Szerkeszti VÉRTESI RRNOLD. Pest, Október 9-én 1870. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Pest, József tér 6. sz. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói­ részvénytársaság. CSUK­ÁSSI JÓZSEF. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „Pesti Hetilappal“ együtt. Negyedévre 3 írt. — Félévre 6 írt. — Egész évre 12 írt. Főmunkatárs Szöveg: Családi titkok, elbeszélés Tóvölgyi Titusztól. (Folytatás.) Laon: A franczia köztársasági ideiglenes kormány.1. A gyermek, költemény, Szelestey Lászlótól. — Toul. — Wi­helmshöhe. — Vilmos király és III. Napoleon találkozása. — Még egyszer a sedani katasztrófáról. — Le bois de Boulogne. (Vége). A barnowi templom képe. Beszély. — A hét története. Áldor Imrétől. — Barbarossa, novella Heyse Páltól. (Vége.) — Újdonságok — Irodalom és művészet. — Színház és zene. — Sakkfeladvány. — Képek : Laon. — A franczia köztár­sasági ideiglenes kormány. Toul városa. — Wilhelmshöhe, III. Napoleon jelenlegi lakhelye. — III. Napoleon találkozása Vilmos királylyal szept. 2-án. — A praefecturális épület Se­­danban, hova a sebesült Mac-Mahont szállították szept. 2-án. — A 3-ik zuáv ezred, mely nem akarja megadni magát Sedán­­nál, áttör a német hadseregen szept. 2-án. Családi titkok. Elbeszélés. Irta : Tóvölgyi Titusz. (Folytatás.) Vili. Karmokyné leplezhetlen izgatottsággal vezető szo­bájába Tónit, s amint benn voltak, belülről bereteszelte az ajtót. — Ön csodálkozni fog, — mondá, lázasan ragadva meg a Tóni kezét s azt mintegy ihlettséggel s valami kitörni akaró szenvedély bennsőségével szok­ta meg. — Barátom! — kiáltó, az ifjú nyakába borult, s zo­kogni kezdett. — Ön csodálkozni fog rajtam! — s e szavak után megcsókolta az ifjú vállát. — Most hirte­len fölemelte fejét, letörte könyeit s még egyszer mon­­d dá : — Ön csodálkozni fog rajtam ! Eltalálta. Tóni bámult! — Foglaljon helyet, — mondá nehány másod­­j percznyi szünet után a hölgy, mialatt kitörni akaró könyeit igyekezett visszafojtani. — Egy karosszékre , mutatott. — Foglaljon helyet. Fiatalunk a kijelölt helyet elfoglaló. A nő a pam­­lagra ült s néhány pillanatig, — talán még mindig magával küzdve ? — szótlanul nézett valami mozdulat­lan tárgyat — Ön meg fogja érteni fölindulásomat, ha azt mondom, hogy az ön anyja nekem jó barátnőm volt. — szólt remegő hangon. — Anyám ? — kiálta kérdőleg Tóni. — Igen. Anyja. — A gyűrű, melyet ön bir, az övé volt. Párja az enyémnek. Laura név van bele vésve. Őt is Laurának hívták. — Ehhez hasonló gyűrűt még nem láttam sehol. — A hölgy hosszú lélegzetet von és elhallgatott. Ismét könyeit törülé. — Csak valami gazdag asszony sülne ki e me­séből ! — gondolta hirtelenében Tóni. — Nemde? ön Pozsonyban született? — Keresztlevelem után : igen. — Az ön anyja bécsi származású volt, — mondá a nő. — szegény szülőktől, kiket tartania kelletett. Egy gazdag magyar földesur házasságot ígért neki és elcsábitá. — Ön ama földesurnak gyermeke. — Tehát törvénytelen ? — Igen. — Azt magam is gondoltam. — Honnan ? — Keresztlevelemben csak anyai név van. — És ismeri ön e nevet ?

Next