Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1872-11-17 / 46. szám

46 Sz.M. 1872. Magyarország és a Nagyvilág. Olvasó-terem. „Kisebb költemények“ Irta Vajda János, kiadja a „Kisfal­udy- Társaság.“ — „Margitsziget.“ Irta Törs Kálmán. Az előtt, ki Vajda János költeményeit forgatja, lehe­tetlen, hogy fel ne tűnjék mennyire elütő e hang, e modor az újabb keletű ,kenyelmektől,a­melyekben semmi eredeti­ség, semmi merészebb vonás nem található, s ha igen, úgy az előbbi tíz eset közül kilenc­ben emlékeztet már hallot­takra, az utóbbi pedig — rendesen túlmerészszé fajulván — vagy a képtelenségbe, vagy az érthetetlenségbe olvad föl. Itt ez egyszer, a költészet igazi nektárjával teli kelyhet nyújt nekünk szépirodalmi társulatunk, a mi e meddő korban két­szeresen jól esik. Vajda János a Petőfi iskolájából való költő. Gondo­latainak tömörsége, az erőtelj, mely nyelvében nyilatkozik, a végcsattanás, mely Petőfi verseit annyira jellemzi, annyira megvannak Vajdában is, hogy sokszor mintha a forradalom nagy költőjét olvasnék. Mindazonáltal a gondola­tok nem oly sűrűek, a hasonlatok ritkábbak, s egy-egy frázis Vajdánál, midőn nagyon is sokat akar mondani, elégtelen kifejezési erejénél fogva visszahanyatlik, s rósz benyomást tesz. Vajda azonfelül Petőfinek rész oldalait is fölvette. Ugyanis a vers rythmusának gyakori hiányait. Petőfinél e hiány kevésbé tűnik föl, mert minden sorban gondolattal, eredetiséggel találkozunk. Jóllehet Vajda oly életirányt vall költeményeiben, melylyel a többségnek az államban ellenkeznie kell, bár meghasonlás, életuntság, kedvtelenség, világfájdalom vezetik — egyszer másszor tollát, — oly indulatok tehát, melyek mai imp nagyon is közönségesek a poétai kifakadásokban — daczára mindezeknek: érzelem, bensőség, meggyőződés, s mindenek fölött mesterkéletlenség van a ve­rsekben. Vajda apostrofái, allegóriái sokszor megrázók. Vegyük csak a kötet egyik legszebb gyöngyét, a „Virasztók“ czimű költeményét példának. A költő a hazát »nagy halottinak nevezi „A sírásban elfáradt már valamennyi jó rokon,é­s csak a költő viraszt álmai fölött. A költő azonban maga is, bár ébren van, álmodik : Álmodunk mi hihetetlent El se merjük mondani. A h­ó 11 szeme félig nyitva Hátha még nem volna h­alva­­ lehetne még valami. . . E sorokban fönséges szépség rejlik. S később a költő borzongva érzi, hogy a csend körülötte „úgy fojt, úgy ijeszt.“ Végre neki is a sok virasztásban »csuklik immár szempillája“ s »ba « is alszik, boldog Isten ! Akkor aztán késő minden. — Mozdulhat a tetszhalott !“ Itt látszik az igazi költészet varázsa, erej­, s bátran kimondjuk, ha Vajda csupán ez egy költeményt irta volna, a figyelmet tehetsége iránt épúgy fölkelti, mint egy egész sereggel. Pedig ez egészben csak 246 lapra terjedő munka csakugyan egész sereg szép költeményt nyújt. Ott van pél­dául mindjárt a könyv elején a „Bojtár Bandi“ nép­szerű meséje, melynek egyszerű szerkezete oly jól hat az általános mesterkéltség korában. A „Beduinéban a költő a magyar szabadságharczot allegoriázza, kinek: „"Nyelve helyett kardra válaszol S olvashatni holt vonásiról: Hogyha nyerne száz új életet. Mind a százszor ekként halna meg.“ „Imre herczeg“ czimü balladából Vajda keserű szemrehányását olvassuk ki, hogy e királyfi, kihez egy nemzet pillantott föl reményteljesen, csak imádkozni, s nem tenni s harczolni is tanult meg. „E r a n c­z i­s o­r­s z á g­­n­a­k“ czimü versében, melyet 1849-ben irt, a költő saját­ságos jóslatai, a mennyire mélyen érezték, épugy majdnem egytől-egyig be is következtek. Vagy nem igaz-e, hogy „Francziaország szabad lett, de büntetéséül — épen d­i­­csőség nélkül lett szabad ? „Egy­­ismeretlen nép ajándékul, Adja vissza szabadságodat!“ „A vörös sipká­s “-ban igazi honvédverset nyer­tünk, tele magyar humorral, zamatos, széles jókedvvel. „Jer, hadi zászlónk bokrétája, ölembe jer, szép hableány! Mindössze nem sokan vagyunk, Hadd járja csak a bor után, Pár óra még, s­e hűlt ajak, Hazám földjét csókolja meg, Kiáltsatok ti többiek Helyettünk : éljen a haza !“ Így énekel a költő, ki maga is járt a honvédek tá­borában, s küzdött a szabadságért Vajda cynikus is tud lenni. „M­eghasonlás“ czímü versében azt hirdeti, hogy „Hitvány volt és lesz az ember . . Egyél, igyál és nevess.“ A sok jó fejében, mit a költő ad nekünk, ezt is elve­­hetjük, kivált, ha igazában mondta, s nem fitogtatásból, mint sok más „kurta“ poéta, csak azért hogy érdekes legyen. A „Szerelem átka,“ „Gina emléke“ s más versfü­zérekben a legszebb szerelmi lyra csattog eredeti, utánzat­­lan hangokon. Végre, hogy a költő még más erényét is bemutassa, három műfordítással fejezi be „kisebb költemé­nyeit,“ Lenau, Chamisso és Hugo Viktor után. E fordítá­sokból látszik azután, hogy az igazi tehetség nem kötheti le magát, s nem annyira fordít, mint költeményt ir, azon eszmét véve alapul, melyet az irányadó idegen költő dolgo­zott ki. Innét van, hogy bár e fordítások meglehetősen szabadok, vagy tán épen azért, az eredeti szépség benyo­mását teszik az olvasóra. Vajda költeményeinek bizonyosan sok olvasója akadt és fog még akadni a hazában. Magyarosság, eredetiség, gon­dolat s mély érzelem jellemzik őt. Ezek oly tulajdonságok, melyeket mai költészetünk termékeiben egyesítve lámpással kell keresnünk.A­kan még emlékezni fognak, mennyire kedvelte az elhunyt József nádor, ki a még most is fennálló herczegi nyári lakot építette. Fiának, József herczegnek, volt fönntartva, a szi­getet azzá tenni, amivé lett ma, a magyar főváros egyetlen, könnyen hozzáférhető, portól, bűztől, sártól ment kirándu­lási helyévé. Azon competentia-pernek pedig : a sziget Pest­hez, Budához tartozik-e? — a fővárosi rendezés véget fog vetni пел sokára. S ha az ékes megyei huszár elvonul is, drabant alig fog lépni nyomába, hanem európailag szerve­zett rendőrség. A térképre nézve kívánatos lett volna, ha a legújabb átalakítások a híd építése, stb. szintén föl volnának tüntetve Mert ily alakban a Margitsziget úgyis csak még egy-két évig marad. De addig tan már rég el is fogyott Törs Kál­mánnak érdekes és hasznos műve, s a második kiadásban nyilván segitve lesz ezen a hiányon. P. L. jj/&~ A szerk.­­ Sép­ány. Megfejtése a 48 dik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „A­z anya utolsó órája“ czímű műlap. A 44-ik számban közlött képtalány megfejtése : „Irodalom.“ Helyesen fejtették meg : Turcsányi Fanni, Tegze­i, Krucsay Julianna és Domanech Róza. Szabó V., Gergeő , Békasy Gabriella, Matkovics A., Czékus B., Nyárády F., Németh Leona, Darkó D., Lázár Mathild, Baloghy V. Lőkó B. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Turcsányi Szabó Fani Eger, számára „Bem feldíszítése“ czimü műlap megküldetik. A,43-ik számban közlött lóugrás helyes megfejtését beküldték utólag: Hoffmann Anna, Koller Lujza, Erdey E Bene L. (Görög név.) SAKKFELADVÁNY. K­ling IV.-tol. Ant.pt Világos. Világos indul s a harmadik lépésre matot mond. A 44-ik számban közlött sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sötét. 1) F. g7—16 Helyesen fejtették meg : Vas János Németh István, Tóth Imre, Szabó Károly, Szabadfy Géza, Elvérafalvy Kál­mán, Z. F. Z. I. Debreczen Harmadik feladványában csak az erői­tett bada'­las ellen lehet kifogásunk, különben szép. — K. J.­­ Kenese. Ha világos a bástyázás helye az e5-ön álló gyaloggal mozdul, hogy lesz mai 3 lépésre? A másikban nincs bonyodalom. 2) *­ B. d5—g5 ! • • 3) a) F. a8—g2 . . . b) F. f6-b2 . . 4) a) B. h1—h2 (üt)i , b) F. b2—el f­­ és mat. a) K. g4—g3 b) K. g4—f3 a) K. g3—h4 b) K. f3 — e3 (üt) a) P. h3—g2 (üt) b) K. e3—f4 a bedefg h 551 Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24-ik szám. szüneteket, udvari híreket és a többi apróságokat l. a borítékon. A „Margitsziget“ Törs Kálmántól első fő­városi külön kalauzaink közül való, talán az első is, mely a magyar fővárosnak egy kirándulási helyével ily tüzetes mo­nográfiában foglalkozik. S e könyv írója nem felejtvén el tárgyának történeti fontosságát s érdekességét sem, a mű egész felét a Margitsziget történelmének ismertetésével tölti be. A könyv tehát két részből áll: „Margitsziget az elő­dök­­ben“ s „Margitsziget most.“ Mind a két részt számos, igen világos és tetszetős fametszvény ékesíti, és végül egy nagy térkép hozzácsatolva, mely a Margitszigetet jelenlegi alakjá­ban ábrázolja. A térkép Halácsy Sándor mérnöktől ered. Ez a könyv beosztása. Szerző mindenütt megbízható forrásokhoz folyamodik. Czélja nem volt csupán „Bádeker“­­félét adni a sziget-látogatók kezébe, mely minden nyomozás nélkül csak a „status quo“-t ismertetné, hanem szt. Margit szigetének bő és alapos ismertetését veszszük e kötetben. Csak d­cséreteset mondhatunk a műről s elismeréssel tarto­zunk szorgalmas szerzőjének. Mindazonáltal nézetünk szerint a mű más praktikusabb czélnak, olyannak, mely kiadatását jobban jutalmazta volna, mint a bírálat elismerése, nem felel meg. Nem felel meg t. i. annak, hogy az idegenek, vagy akár a fővárosi látogatóknak is útmutatóul szolgálhatja. S ennek oka — bárminő furcsán hangzik is — majdnem egyedül a mű szerencsétln alakja. Ha kisebb alakba, az utazó kalauzok módjára összeszorítják a szöveget, mindenki örömest viszi magával s aszerint igazodik el a szigeten. így azonban e nagy nyolczadrét kötet térképe — te­hát a közvetlen útbaigazítás legszükségesebb kelléke — oly nagy, hogy csak jókora asztalon lehet kibontani. Egyébiránt a mű második része, hol szerző a sziget mostani állapotáról beszél, kissé fellengzős s tán nem épen ide tartozó lelkesedéssel van írva. Sokszor a szerző díszes leírá­sai egészen kárba vesznek, mert a benyomást eltévesztik. Koránsem tartunk vele, például, midőn azt mondja, „hogy a fürdőház belsejébe lépve, valami áhitatszerű érzelem fog el.“ Épen úgy van, mintha valaki a bécsi „Nordbahnhof“-ot leírná s áhitatos érzelemről beszélne. Szerző leírásaiban az apró dolgokat is oly sajátságos ünnepélyességgel adja elő, mintha világfontosságú leleplezéseket bizna olvasóira. Több helyütt a naivság kerekedik fölül s úgy beszél gyakran a Margitszigetről, mint a világ első csodájáról. S most legyen szabad szerzőt még egy elhamarkodott állítására figyelmez­tetni. Azt mondja ugyanis (86-ik lapon,) „hogy a Margit­sziget déli végét meg fogják hosszabbítani, úgy, hogy az a pesti és a budai vaspályák indóházát összekötendő vasúti híd egyik oszlopának támpontját képezendi.“ Ez nem áll. Soha nem is volt szó sem arról, hogy a margitszigeti nagy híd vasúti összekötő híd legyen, s igen csodáljuk, hogy szerző nem tudja, miszerint az Összekötő vasúti híd messze lejjbb, még a vámháznál is alantabb van tervezve Törs­éüve a felsorolt hibák mellett is valóságos gaz­dagítása kisebb monográfia-irodalmunknak , különösen első része jogosít bennünket ez állításra. Az Árpádok idejétől a török foglalásig, s a legújabb korig van itt levezetve a szép sziget története, mindenütt a kútfők kritikus megvá­lasztásával. Sőt a sziget történelmét a rómaiak korára viszi vissza a szerző, összeköttetésbe hozván azt a híres római Aquincum (Ó-Buda) történelmével. A középkor folyamában a Margitsziget már a következő épületeket bírta : Egy a pre­montrei szerzetes káptalannak, szent Mihály arkangyalról nevezett prépostsága, a boldogasszony temploma és kolos­tora „a dömések“ (domonkosok) háza, a ferenczrendi minori­ták kolostora, IV. Béla királyi palotája, az esztergomi érsek vára s tornya és háza, a szent János vitézek vagy a keresz­tesek vára és a pesti vendégek háza, végre még egy „Szent Pál“ nevű faluról is létezik említés, mely a szigeten létezett. Látni ebből, mily gazdag történet fűződik e kies kirándulási helyünkhöz, те упек történeti fontosságát ma csak romjaiból ítélhetjük meg. 1790-ben II. Lipót király Sándor főherczeg-­­ nek, a nádornak, mulatóhelyül jelölte ki a szigetet, s so­

Next