Magyarország és a Nagyvilág, 1876 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1876-04-23 / 17. szám

a 70 polgá­mesteri helyettes a városi plébánia és a városi mú­zeum részéről egyházi készleteket és egyéb régiségeket. 11. Ezeken kívül Zalka János győri püspök, Keglevich Istvn, a Migazzi Vilmos grófok, Podmaniczky Levente báró, továbbá Teleky Gyula és Sándor grófok örökösei is kijelentették, hogy készek a kiállításhoz járulni, Som­hegyi Ferencz kegyesrendi tartományfőnök pedig a rend gyűjteményéből a kiállítás számára kiválasztásra fel­ajánlotta mindazt, mi érdekesnek fog találtatni. Ily szép kezdetnek bővebb commentar nem kell, hisz a régi köz­mondás is azt tartja : »verba movent,a exemplira hunt« s mi meg vagyunk győződve, hogy a jó példa számos követőre találván, s kiállításunk ilyképen országos érde­kűvé tétetvén, mentül nagyobb jövedelmet eredménye­­zend, melylyel száz meg száz szűkölködő keserű könyeit fogjuk felszánthatni. (Egy derék polgárt) fog kitüntetni e nyáron polgártársainak tisztelete. Ez a köztiszteletben álló Staffenberger István, kit ötven év előtt, 1826 aug. 21-én választottak meg Pest »százas« polgárának, (vagyis a száz polgárból álló akkori községtanács egyik tagjának,­ s azóta folyvást fáradhatlanul működik a főváros közügyeiben. Többi közt 1830 óta, az akkor létesült Jozefinum fiuárvaháznak mind a mai napig buzgó gondnoka. »Árvák atyjának« hívják. 1832-ben városi »szószóló« s a »száz polgár« elnöke lett. A városi kép­viselőtestületnek 1848 óta mindig tagja. Ezért a Királyi Pál elnöklete alatt tartott értekezleten el is határozták, hogy arczképét elkészíttetik s a városház valamelyik tanácstermében ünnepélyesen leleplezik. Továbbá aug. 21-én dísz albumot és ezüst cserkoszorut nyújtanak át neki. Mind e czélra bizottság alakult, mely a polgárok közt gyűjtést rendez. Sajtó és könyvészet. (A MAGYAR POLITIKAI irodalom) egy jelenté­keny hézagának betöltésére vállalkozott Toldy István. Míg országos törvényeinket legalább tizenötféle kisebb és nagyobb, kötött és kötetlen, hivatalos, félhivatalos és nem hivatalos, de annál hitelesebb kiadásokban hirdeti valamennyi könyvkiadónk : senki sem gondolt törvény­­hatóságaink, a megyék és királyi városok szabályrende­leteinek összegyűjtésére és kinyomatására. Pedig az önkormányzatnak a közigazgatási országos törvények által felállított csontvázába épen ezek adják a húst és vért; ezekből ismerhető meg voltaképen a törvényható­ságok belső élete, részletes szervezete, működése. E sza­bályrendeleteket teszi közzé Toldy István, ki Tettey Nándor kiadásában »Törvényhatósági okmánytár« czimű vállalatot indít, melynek czélja : egybefoglalt képet nyúj­tani az összes magyar önkormányzatnak, mennyiben az a törvényhatóságok szabályrendeleteiben nyer kifejezést. A vállalat májusban indul meg s havonkint egy tíz-éves füzetet ad; öt füzet tesz egy kötetet. Előfizetési ára egy tíz füzetből álló évfolyamnak tíz forint. A pénzek Tet­tey Nándor váczi­ utczai könyvkereskedésébe küldendők. (VEGYES.) Aigner Lajos könyvkereskedésében kapható: »A szellemész« (spiritista), saját tapasz­talataiból irta Ferenczy József; tartalma a »szellemé­­szet« fejtegetése, továbbá hogy mi a mediumság alva­­járás stb. Ara 50 kr. —■ »A budapesti kereske­delmi és iparkamara jelentése,« melyet a keresk. miniszterhez fölterjesztett a kamarai kerület ke­reskedelmi és forgalmi viszonyairól 1874-ben. Ára? — Bucsánszky Alajosnál megjelent: »Ü­gyvédi kama­rák tagjai és m. kir. közjegyzők név- és lakhelye az 1876-ik évre,« összeállította Mayer Lajos. Ara 60 kr. — »Erzsébet királyné Deák F­e­r­e­nc­z ravatalánál« czimü műlapot adott ki Halász István; a meglehetősen sikerült kép azon jele­netet ábrázolja, midőn a királyné a ravatalnál imádko­zik. Ara 2 frt. — Lenkey Ferencz »A biblia íra­tása« czimű munkára hirdet előfizetést, melyben a szentírás egyes könyveinek keletkezési korát kutatja és vizsgálja, váljon a közönségesen hitt szerző irta-e az il­lető könyvet. Az előfizetési ár 1 frt. s Budapestre Aig­ner Lajos könyvkereskedésébe küldendő. (»Az ítélet NAPJA«.) b. Kaas Ivor drámai köl­teménye, megjelent az »Athenaeum« igen diszes kiadá­sában, tizenhárom ivén, Márkus Istvánnak baráti emlé­kül ajánlva. A könyv ára másfél forint. E mű, mely a Karácsonyi-jutalomra pályázott, nem a szinpad számára készült, hanem olvasmánynak, s mint ilyen tartalmas, sok gonddal és szellemmel írott munka. Szerző az elő­szóban elmondja alapeszméjét. Ama küzdelem, melyet a természettudomány fegyvereivel vivnak a hit ellen s mely alapjaiban rengeti meg társadalmunkat, ragadtatá föl e kitűnő tehetségű politikai íróval a költői tollat. »Igaz — úgy mond ő, — hogy istent tudni nem lehet, de istenben hinni kell és lehet hinni a legbátrabb, leg­­B. Sran Simoni temetése hétfőn ment végbe Bécs­­ben. A Sina-palota előtti térséget nagy néptömeg áraszta el. Az első emeleten, hol a testet beszentelték, jelen volt az egész bécsi előkelő világ, köztük az osztrák s­­a közös miniszterek. Andrássy grófot hivatalos ügyek aka­­dályozták a megjelenésben. A temetési menetet három gyászba öltözött lovas nyitotta meg. A nyolcz fekete ló által vont gyászkocsit a papság követte, ezek után a családtagok mentek. A koszorúk, melyeket a részvét küldött a koporsóra, három kocsit megtöltöttek. Mac- Mahon, a franczia köztársaság elnöke táviratilag fejezte ki részvétét.­­ Az elhunytnak végrendelete 1856. jú­nius 10-én kelt, a hozzá csatolt codicillusok 1870-ig ter­jednek. A végrendeletben örökösökül a megboldogult leányai ,­ Anastasia, Irene, Helene és Iphigenia vannak megnevezve. Nejének szül. Ghika Iphigeniának 1 millió forintot, továbbá a penzingi 162. sz. villát s az a mel­lett levő parkot hagyta. Hagyományozott továbbá nejé­nek évi 30 ezer írt özvegyi tartást s birtokai közül azon kettőt, melyet az téli és nyári lakásául választané, min­den azokhoz tartozandó fölszereléssel. Ugyanannak ha­gyott minden a család birtokát képező ékszereket, házi­­bútort, asztali szereket, fogatokat, stb. A bécsi szegé­nyeknek 30 ezer, a rappoltenkirchenieknek 5 ezer frtot hagyományozott. A rappoltenkircheni lelkésznek évi 600 forint, az ottani orvosoknak évi 80 frt járulékot rendelt. A végrendelet végrehajtójául Preusz Lajos schwe­­chati cs. k. jegyzőt nevezte meg. A végrendelethez csa­tolt codicillusok közül nevezetesbek a következők: 1865. márcz. 23. Lina Helena Ypsilanti herczegnő kapja az Eichorn czukorgyárat. A rappoltenkircheni birtok a bol­dogult nejének, s ennek elhunyta után Helénának és utódainak hagyományoztatik. 1865. aug. 31. Az örökö­sök az örökléskor a banküzlet liquidátióját átvenni tar­toznak, s az erre szükséges készpénzt, a mennyiben a üzleti részvényekből fedezhető nem lenne, egyenlő rész­ben fedezik. Az 1870. jul. 5-iki codicillus igy hang­zik : a) Anastasia leányomnak, Wimpffen grófnénak hagyományozom: az érdi, ercsii, kis-oroszi, simontor­­nyai, máslaki, fibisi, hódosi és kizdiai uradalmakat, összesen 6.180.000 frt. vételárban ; b) Irene leányomnak Maurokordato herczegnőnek a bébai, valkányi, rittbergi, tolnai, kajmadi, gföhli, dooszi, rechbergi és imbachi bir­tokokat, összesen 5.900.000 frt vételárban. c) Helena leányomnak, Ypsilanti herczegnőnek hagyom a követ­kező javakat: Simongáth, Magyar-Atád, Kevermes, Ki­­szes, Moroda, Rossitz és Pirschitzet, továbbá Dudasdit Oláhországban, összesen 6.170.000 frt vételárban, d) Iphigenia leányomnak, de Castries herczegnőnek: Dub­­nitzot, Teplitzkát, Orczifalvát, Kalocsát, Székesutat, Nagyfalut, Feregyházat, Brumowot, Hrostoviczot, Mis­­likoviczot, Dallesiczot, Kirchaut, Schlaminitzot és Walt­­schot, összesen 5.760.000 frt vételárban. A többi codi­cillusok különböző jótékonysági czélokra tett hagyo­mányozásokat tartalmaznak. (A chinai vasút első áldozatai.) Tudvalé­­vőleg egy angol társaság alakult, mely Chinában Shan­ghai és Wusong városok közt vasutat szándékozott épí­teni, s e czélból felhívást intézett az ottani földbirtoko­sokhoz, hogy a tervezett út mentében fekvő földeket természetesen jó magas áron adják el a társulatnak. Alig terjesztik el e felhívást a lakosok közt, midőn az előítéletes központi kormánytól egy rendelet érkezett, mely szigorúan eltiltja a földek elárusítását s a »ve­­reshaju barbárok«-ról, respective az angolokról, nem épen hízelgő kifejezéseket koczkáztat. Két földmivelő e tilalom daczára mégis alkuba mert bocsátkozni a társu­lat ügynökeivel s az adás-vevési szerződést titokban meg is kötötték. De a rendőrség a »bűnösöket« fölfedezte s: a törvénybiró szegényekre büntetésül 2700, illetőleg 2000 bambuspalotát ítélt. Egyik szerencsésen kiállta az ítélet végrehajtását, de a másik belehalt. A vasúti pa­pírok árfolyama ez eset óta Pekingben hanyatlik. (Egy miniszter álma.) A »Moniteur Universel« »X. Károly bukásának története« czim alatt egy érde­kes tárczát közöl, melyből kiveszszü­k a következő ado­mát : Polignac minisztériumának egyedüli gondolkodó­tagja Haussey úr volt. Elvben neki sem volt kifogása az ordonánczok ellen, csupán abbeli kételyét fejezte ki, hogy a párisi lakosság között, szükség esetében még erő­szakkal is, keresztül vihetők lesznek-e. Páris katonasága ekkor mindössze 11,000 emberből állott, kik közel 3500 részint beteg, részint szabadságolt, részint pedig irodai szolgálatban volt, s ezeken kívül is volt még 3000 olyan, a­kikre nem lehetett minden körülmények között számítani.­­ Haussey határozott őrültségnek tartotta ily csekély erővel oly óriási vállalatot koc­káztatni, mire Polignac azt válaszolta, hogy vállalatának sikeré­ben egy perczig sem kételkedik, és pedig oly okból, me­lyet nyilvánosságra nem hozhat, de mely a király előtt is ismeretes, s ezért még az sem ingatná őt meg szándé­kában, ha Párisnak egy szál katonája sem volna. Haus­sey nem mert több ellenvetést tenni, mert a jelenlevő X. Károly igenlőleg bólintott fejével. Később azután kisült, hogy mely körülmény indította a királyt és ál­­lamférfiait e végzetes útra. Jul. első napjaiban Polignac herczegnek álmában megjelent a boldog­ságos szűz s e két szót sugá neki: »Végezd be művedet!« A minisz­ter nem késett álmát a királlyal tudatni, miben mind­ketten kétsé­gbevonhatlan jelt láttak vállalatuk sikerére nézve.« (Steward Sándor) az amerikai Croesus f. hó­ 10-én Newyorkban meghalt. Steward 1803-ban született Belfastban (Izland), kitűnő nevelésben részesült s a dub­lini trinity college-ben nyerte el a tudori rangot 1822- ben. A következő évben kivándorolt az Egyesült Álla­mokba, hol először tanítással foglalkozott, 1827-ben azonban 600 font sterling tőkével izlandi vászon és csipkekereskedést nyitott, s üzlete csakhamar roppant mérvű lett. Évi forgalma 69—75 millió dollárra rúgott s nyeressége 3—6 millió dollárt tett évenként. Főüzlete­ Newyorkban volt, hol raktárai 22 acrcnyi területet foglaltak el. Ezen kivül fióküzletei voltak az Unió csak­nem minden városában, Európának legtöbb nagy váro­sában. New­ Yorkban mintegy 25 millió dollár értékű telke volt, három évvel ez­előtt pedig megvette a Hamp­­tead Platces Long Islandot, s várost épített ezen, s azt Newyorkkal vasúttal kötötte össze. Steward saját költ­ségén mintegy 3000 munkást és munkásnőt láttatott el csekély díjért két a czélra épített szállóban, melyek felépítése neki mintegy 5 millió dollárba kerültek. Jó­tékonysága határtalan volt. Az 1847-iki izlandi éhség idejében egész hajó élelmi­szert küldött hazájába; a lancash­irei éhezőknek 30,000 ft sterlingi élelmi­szert küldött 1862-ben, a chicagói égetteknek pedig, bár e tűznél maga is roppant károkat szenvedett, 100,000 dollárt írt alá. (Az osztrák hírlapok statisztikája.) A múlt évben 867 hírlap és folyóirat jelent meg Ausztriában; ezek közül politikai volt: 279, nemzetgazdasági 81,­ mezei gazdasági 58, ipari és műszaki 47, orvosi é­s ter­mészettudományi 28, hittani 26, jogi és államtudományi 11, történeti és irodalmi 16, nevelési 63, katonai és ten­gerészeti 10, nempolitikai tartalmú napilapok 62, szép­­irodalmi és humorisztikus lapok 59, színházi, divat-, Magyarország és a Nagyvilág, igazságszeretőbb emberi észnek is, s hinni fogja őt az emberiség örökké, mert saját természete megkívánja.« A munka tehát bölcselmi iránymű az emberi ész ama pol­gárháborúja ellen, melyet a hit és vallás ellen folytat. A darab hőse : Beliál, egy uj ördög, kiben a szerző által kárhoztatott irány van személyesítve. A többi alak is különféle gondolkozás, érzület képviselője. (A »Magyar Nyelvőr«) april hari füzete meg­jelent következő tartalommal: A »­ja je« igenévképző szerepe a magyarban. II. Simonyi Zsigmond. — Dene­vér. Lidércz. Vampir. Edelspacher Antal. — Nyelvtör­téneti adatok. Deák Farkas — Nyelvemlékbeli szók. Vozári Gyula. — Nyelvtudományi irodalom. Komáromy Lajos. —Helyreigazítások. Magyarázatok. Simonyi Zsig­mond. — Népnyelvhagyományok. 1. Szólásmódok. Fel­méri Lajos. Szivák János. Vozári Gyula. — 2. Szójáté­kos mondóka. Bakoss Lajos. — 3. Babonák. Bakoss La­jos. — 4. Népmesék. Bakoss Lajos. Szilsárkány­ Ödön. Wolf Vilmos. Vozári Gyula. — 5. Tájszók. Sándor Já­nos. Kun Dani. Kaunitz János. Findura Imre. — 6. Név­napi köszöntők. Bakoss Lajos. — 7. Karácsonyi misteriu­­mok. Hantz Gyula. Paál Gyula. — 8. Gyermekjátékok. Szegedi Kálmán. — 9. Gyermekversikék. Király Pál. Lecskay József. — 10. Kiolvasások. Wolf Vilmos. — 11. Gúnydalok. Hantz Gyula. Paszlavszky Sándor. — 12. Családnevek. Paszlavszky Sándor. — 13. Gúny­nevek. Gaál Ferencz. — 14. Népdalok. Rokonföldi. Kriza János. (A »Műegyetemi Lapok«) folyóirat ápril havi füzete megjelent következő tartalommal: A mérlegről. Schuller Alajos. —Coelestin Eomagnából. Schmidt Sán­dor. — Az n-edfoku algebrai egyenletek egy általános megfejtéséről, König Gyula. — A testek fajkevéről és valódi hőfoghatóságáról, Herrmann Emil. — Lehet-e a vízgőz belső munkája nemleges, Szily Kálmán. — Iro­dalom : Boussingault, Etudes sur la transformation du fer en acier par la cementation (W. V.). — Megfejtett föladaatok Bäumel Ede, Hunyady Jenő. — Föladatok. — Bibliographia. 17. SZÁM.

Next