Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1880-05-09 / 19. szám
300 lenni, de nem tudtam. Ez arczképet és e sorokat csak akkor olvassák kegyetek, mikor a haldoklótól a bocsánatot meg nem tagadhatják. Oly rosszul vagyok, hogy látom a sirt megnyílni. Ne dobjanak elém, hanem csak koporsómra göröngyöket.« Tovább nem tartott az irás. Mindkettőnk szíme meggyűlt könnyekkel. Pipacs kezet nyújtott nekem s csak ennyit szólt: — Szerette ön, uram, Amandát ? — Szivem mélyéből! — Miért nem vallotta be neki ? — Nem reméltem szerelmét! — Legalább egyikünk boldog lehetett volna ; most boldogtalanok vagyunk mind aketten — Jóságos az Isten! — Reméljünk! Pipacs Fábián megtörve hagyott oda, hanem azért bánata alig vetekedhetett az én bánatommal. Elővettem az arczképet és nem tudtam, a haldokló szép vonásait vagy megható sorait csókoljam-e többször. A vallomásokat, miket nem volt bátorságom Amandának elmondani, elrebegtem ennek a bájos képnek. Úgy tetszett, mintha egyszer a kép meg is mozdult volna és rám mosolygott volna. Elhatároztam, hogy Amandát látnom kell, ha meg is halok. Az orvos nem ellenezte a látogatást, sőt lehetőnek mondta, hogy az öröm enyhítni fogja testi fájdalmának elviselését. Amanda egy perezre megismert és üdvözült arccal kérdezte: »Olvasta már?« — Én megfeledkezve mondtam: »Olvastam !« — »Akkor közel a halál!« — »Nem hal meg!« — mondom és letérdeltem ágya előtt. Már nem ismert meg. Az orvos kijelentette, hogy most nagy izgatottság vett erőt a betegen, mely sietteti a válságot. Soha nem imádkoztam oly igazán, mint most-Megtért boldogságom azott a sír szélén. Csak egy lépés hátrafelé és el van temetve szegény Amanda, és el vagyok temetve magam is. Alig tíz percz múlva, mely egy örökkévalósághoz hasonlított, az orvos az ütetet tapintotta, a hévmérőt a beteg testéhez illesztő s aztán megmutatta nekem is a hőfokot. Láttam, hogy a láz alább szállott. »Én azt hiszem, meg van mentve!« — »Meg! Örülhet kollega, a válságon túl vagyunk!« Amanda csakugyan meg volt mentve. A láz mindinkább alászállott, úgyhogy másnap már a szép leány meg is ismert. — Ön mentett meg Kálmán! — Oh nem! A házi orvos úr! — A bokrétával, melyet lakodalmamra küldött. Az okozta, hogy megbetegedtem és nem lettem a Pipacs neje. — Ha tudtam volna, hogy ily bajt okozok! A KÉPZŐMŰVÉSZET REMEKEI: van dyck »madonna«-ja. ^Magyarország is a Nagyvilág, 19. Szám.