Magyarország és a Nagyvilág, 1884 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1884-01-20 / 3. szám
H. Szám. 4 hatók. Két bejárata közül a körives nyugoti ajtó szintén régibb a délinél, mely a góth styl bélyegét viseli magán. E már pusztulásnak indult épület kétségtelenül egyike hazánk legrégibb egyházainak s épen nincs kizárva annak lehetősége, hogy benne a régi keresztény építészet egyik tisztes emlékét lírjuk, maga a falfestmény legalább a byzánti festészet jellegét hordja magán. A másfél méter magas s hat méter hosszú festvény, mely eredetileg cifra szegélylyel volt körülvéve, számos földi, mennyei és alvilági alakot tüntet föl primitív kivitelben. Az alakok részint vörös, részint fekete körvonalakkal vannak festve; az alapszín szürke, sárga, és vörös minden színfokozat nélkül. E kompozícióról többen úgy vélekednek, hogy az az utolsó ítéletet, ábrázolja; e föltevésnek azonban ellene mond azon körülmény, hogy a kárhozatra szántak serege kizárólag nőkből áll, mi arra mutat, hogy a festő törekvése oda irányult, miszerint fogalmat nyújtson azon pokoli kínszenvedés felől, melyben a gonosz nők (minden valószínűség szerint a házasságtörő nők) részesülnek ; e föltevésem mellett szól azon szembetűnő ábrázolás is, hogy míg a többi alakok öltözetben vannak feltüntetve, a nők s az őket kínzó ördögök meztelenek, mi által a szemérmetlenség volna kifejezve. A nők egy része kádakba van ültetve, melyeket valószínűleg forró folyadékkal megtöltve képzelhetett azok festője, mi onnan gyanítható, hogy e nők jajveszékelő helyzetben vannak, némelyeket ezenkívül még az ördögök is tépdesnek. Amely Rákóczi György erdélyi fejedelem emlékének lehetett szentelve. Miután a falfestvénynek színes másolatát gondosan elkészítettem, Margitai Gábor mérnök a freskó repauzálását vette munkába, majd a templom többi falait is szorgalmasan átkutattuk s a déli falon szintén egy freskó-részletre akadtunk, mely némi szegélydiszítményen kívül két emberi alakot tüntet föl. Az épület külső falán, különösen a nyugati részen, sok töredékes kép ezért csak részben olvasható felirat látható, ezek azonban mind jóval későbbi időből származnak. Egy helyet, keretbe foglalva «Anno 1645.» áll,me festvény alsó részén egy óriási sárkány feje tűnik elő, kitátott szájjal, melyben kárhozatra szánt nők kucorognak. A kép felső részét az apostolok alakjai foglalják el, de ezeknek csak lábaik s köpenyeik alsó része látható; alól a szentek egész sora áll, míg középen egy pallosos angyal lebeg. Ez angyal fölött jobb és balfelől szintén két angyal látható, kezükben kürtöt tartva. Kár, hogy a kép tulajdonképeni középpontja alakjaival nem volt kivehető s e szerint csak föltevésnek marad, hogy ott eredetileg a Megváltó alakja állott. A falfestményt borított egyik mészrétegen egy későbbi korból való eme töredékes fölirat is előtűnt: KOCS GORGEr /' nagyölyvösi PÓROK. (Természet után rajz Nemes Ödöntől.) RÉSZLET A NY-ÖLYVÖSI FALFESTVÉNYBŐL. Magyarország és a Nagy világ. Ti)