Magyarország, 1966. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-20 / 8. szám
20 MAGYARORSZÁG 1966/8 Zeneművészet Kórusok Debrecentől Debrecenig 137 minősített együttes 1961-ben a szocialista országok közül elsőnek hazánk egyik kulturális központjában, Debrecenben rendeztek nemzetközi kórusversenyt. Nem véletlenül esett a választás Magyarországra és éppen Debrecenre. Kórusmozgalmunk nagy hagyományai teremtették meg ehhez a jogot és éppen a Hajdúság központjában a Gulyás György által vezetett Kodály Kórus az angliai Llangollenből, majd más külföldi kórusfesztiválokról is értékes díjakat hozott haza. Debrecenben tizenegy külföldi ország tizennégy együttese mérkőzött meg a helyezésekért, és ott volt természetesen a fesztiválon számos magyar énekes is. Fényes magyar siker született itt is: öt első, három-három második és harmadik díj. Európa számos országában rendeznek bizonyos időközönként ilyen kórusfesztiválokat és alig akad olyan hely, ahol ne kerülne magyar együttes az elsők közé. Így történt az elmúlt nyáron a hagyományos arezzói kórusvetélkedőn is: a Veszprémi Városi Énekkar Zámbó István karnagy irányításával példa nélkül álló győzelmet aratott, három kategóriában, a vegyes-, a női- és a folklór-együttesek mezőnyében is első lett.Szép sikert könyvelhet el a Budapesti Férfikar is, amely az elmúlt nyáron Tallinban a hagyományos nagy nemzetközi dalünnepen vett részt. Néhány héttel ezelőtt a budapesti szovjet nagykövetségen ünnepélyesen adták át a kórusnak az Észt Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának kitüntetését, egy középkori gót betűkkel írott, iniciálékkal ékesített díszes oklevelet a kiváló szereplés jutalmául.) A zenei szakemberek számos okát látják annak, hogy kórusmozgalmunk az utóbbi években ilyen jelentősen fejlődött. Az egyik legfontosabb ok az, hogy most kezdenek beérni a magyar ének- és zeneoktatás gyümölcsei. A zenei nevelésnek Kodály Zoltán által kimunkált világhírű koncepciója már a harmincas években útjára indult; ekkor születtek Bartóknak és Kodálynak azok a kórusművei is, amelyek megalapozták a hazai énekkarok repertoárját. Kodály reformjai teljes mértékben azonban csak a felszabadulás után bontakoztak ki. Ekkor a zenei nevelés állami ügy lett. Kecskeméten 1951-ben megalakult az első ének-zenei tagozatú általános iskola, ma már száznál több ilyen iskola működik az országban. (A statisztikusok számításai szerint 1970-re körülbelül 50 ezer olyan diákunk lesz, aki elvégzi az „éneklőiskolát”.) Az ének-zenei tagozatú általános iskola növendékei ma már középfokon is fejleszthetik zenei műveltségüket: a gimnáziumokban zenei tagozatú osztályok nyíltak meg, itt a zenei általános iskolához hasonlóan magasabb óraszámban oktatják az éneket, valamint fakultative a hangszeres zenét is. Esztendők óta szépen fejlődő hagyomány, hogy három vidéki városunkban, Keszthelyen, Gyulán és Sárospatakon diáknapokat rendeznek a középiskolások számára. Ezeken a tavaszvégi és nyári ünnepségeken évről-évre örvendetesen tapasztalhatjuk, hogy középiskoláink szinte ontják magukból a tehetségesen éneklő, muzsikáló fiatalokat. Bizonyos, hogy a kórusmozgalom fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul a televízió is. A legutóbbi Ki mit tud? vetélkedőre például 6 ezer énekes és hangszeres szólista, illetve együttes jelentkezett. Az eredmények tehát most alakulnak ki valóban. A 25—30 évesek nemzedéke mostanában kezd egyre nagyobb vágyat érezni a közös éneklés iránt. És ennek az éneklési vágynak jól mérhető és számokban is kifejezhető eredményei vannak. Ez megmutatkozik az utánpótlásban is. Igaz, az ifjúság nem a „kiöregedő” férfikarokat tölti fel (a férfikar hagyományának gyökerei többek között a hazai munkásmozgalom sajátosságaiban keresendők), hanem önálló kórusokat alapít. Nagyon sok jelenleg az úttörő, középiskolai és egyetemi kórus, vagy az olyan KISZ- énekkar, amely üzemi fiatalokból áll. A nagy korkülönbség miatt — ez nem ritkán 30—40 év! — a fiatalok nem a régi kórusokat keresik fel, hanem önálló együttesekben énekelnek, de ott aztán nagyon szívesen. Ezeknek a kórusoknak egyik legjellegzetesebb típusa a kamarakórus. A kamarakórusok megjelenése fontos kulturális eredmény, mert ezek a kis létszámú együttesek szinte kitágítják az éneklés eddigi határait, részben előre, a modern művek irányában, részben pedig a preklasszikusok felé. A kamarakórusok népművelési jelentősége is igen nagy. Ezek a kisebb együttesek körülbelül azt a szerepet töltik be az amatőr zenekultúrában, mint az irodalmi színpadok az öntevékeny művészeti együttesek sorában. Ahogyan az irodalmi színpadok a színjátszás határait szélesítik, és fokozzák a lehetőségeket egy intimebb és emocionálisabb hatás kiváltására, ugyanígy a kamarakórusok is a bensőségesebb érzések felé törnek utat. Fontos itt a gyakorlati oldal is: a nagy műsorok helyett, amelyek természetesen nagyobb létszámú hallgatóságot is igényelnek, egyre inkább azok a programok lépnek előtérbe, amelyekhez kevesebb hallgató, kisebb terem és egy dobogó is elegendő. Dobogó-műfajnak is nevezhetnénk tehát, ahol a közönség és az előadók között a kapcsolat meghitt marad. Tényleges gyakorlati-népművelési kérdés az is, hogy ezek a kamaraegyüttesek könnyen mozgathatók, utazásuk nem nagyon költséges. Amellett ezek a kis kórusok rendkívül alkalmasak a mostanában meghonosodó komplex ismeretterjesztő formák színesítéséhez is, ahol az előadást szavalat, film, vagy éppenséggel a kórus műsora egészíti ki. A kamarakórusok egy része sajátosan alakult ki- Sok fiatal végzett zenei általános iskolát, sőt zenei tagozatú gimnáziumot is és annyira beleszeretetett az éneklésbe, hogy később sem hajlandó megválni ettől, így alakult meg pl. a Szilágyi Erzsébet Gimnázium volt diákjaiból kitűnő énektanáruk, Mohainé Katonics Mária vezetésével egy magas színvonalú kamarakórus. Magyarországon jelenleg 800 „felnőtt” és 1200 ifjúsági énekkar működik. (Az egyetemisták kórusait a felnőttek közé számítják.) Közülük csaknem 140 együttes országos minősítést kapott. Az országos minősítés rendszere két évvel ezelőtt alakult ki. Azok a kórusok, amelyek a hagyományos fesztiválok alkalmából a megyei és budapesti kerületi döntőkön megszerezték az oklevelet, kérhették részvételüket az országos minősítésen is. Kiváló szakemberekből álló zsűri arany-, ezüst- és bronzkoszorúval jutalmazta a csoportok teljesítményét, s ennek alapján ma 42 kórus az arany-, 63 ezüst- és 32 a bronzkoszorús énekkar megtisztelő címét viselheti. De csak két éven át, mert az idén folytatják a minősítést és előfordulhat, hogy némelyik énekkar kénytelen lesz megválni a szép, falra függeszthető emblémától, más énekkar pedig most szerzi meg a kitüntetést. Azt jelenti ez a 137, országosan minősített együttes, hogy amíg 8—10 évvel ezelőtt csupán 50—60 kórusból állt az élgárda, jelenleg már majdnem háromszor annyi jószínvonalú kórussal számolhatunk. És e jelentős mennyiségi eredményhez minőségi változás is párosul. A koszorúval értékelt kórusok egyre magasabb színvonalon énekelnek, és műsorukban a klasszikusok, valamint Bartók és Kodály kompozíciói mellett mind nagyobb helyet foglalnak el a mai magyar kórusművek is. Sőt nem ritka az olyan énekkar sem, amelynek közvetlen kapcsolata van a zeneszerzőkkel. A Vasas Központi Művészegyüttes énekkarának például Farkas Ferenc, Tardos Béla, Raics István és a kórus állandó vezetője, Vass Lajos is írt többek között kórusművet, és ez az együttes mutatta be Bárdos Lajos egyik művét is. Az Építők Központi Énekkarának Karai József ma már valósággal házi zeneszerző lett. Az új magyar művek bemutatásában példamutató munkát végez a váci Vox Humana együttes. Az esztendőről esztendőre megrendezett Duna-kanyar dalostalálkozón (szervezésükben nagy szerepet vállal a Vox Humana) csak azok az együttesek léphetnek fel, amelyek valamilyen új mű előadásával mutatkoznak be. A kórusok vezetői részben a Zeneművészeti Főiskola karnagyképző tanszakáról kerülnek ki. Számukra Maróti Gyula, a Népművelési Intézet osztályvezetője öt éve külön kollégiumot tart a zenei népművelésről, és ez is jelzi, hogy a Zeneakadémiáról kikerülő karnagyoknak egyik fontos feladatuk a zene népszerűsítése. A Zeneakadémiát végzett és kórusoknál működő karmestereik száma jelenleg körülbelül 120—130. Ők az úgynevezett A-kategóriába tartoznak. A B-kategóriában 300— 320 olyan karmester működik, aki nem végzett Zeneakadémiát, hanem tanárképző főiskolán szerzett énektanári képesítést. Számukra a Népművelési Intézet többéves tanfolyamot indít, amelyen meg lehet szerezni a karvezetéshez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. A harmadik, C-kategória azokat tömöríti, akik elvégeztek valamilyen szakot a Zeneművészeti Főiskolán, vagy valamelyik zeneművészeti szakiskolában, de nincs karvezetői diplomájuk. Az ő továbbképzésükkel ugyancsak a Népművelési Intézet foglalkozik: három éven át minden nyáron egyhónapos bentlakásos tanfolyamon vesznek részt, és év közben havonként egyszer a megyei karnügyi klubokban gyűlnek össze tanácskozásra, tapasztalatcserére, konzultációra. Ezeken a találkozókon a kórusvezetők külön feladatokat is kapnak a gyakorlati továbbképzéshez. A C-kategóriás kórusvezetők száma körülbelül 300—350. Az 1961-es debreceni nemzetközi kórusfesztiválon Szvesnyikov, a világhírű szovjet kóruskarmester, a róla elnevezett, ugyancsak világhírű együttes vezetője is részt vett. A debreceni kórusverseny eredményeit és tapasztalatait összegezve mondta: úgy véli, Európa közepe táján nincs még egy ország, amely ilyen kiváló énekkari kultúrát tudna felmutatni és amely ennyire jogosult lenne kórusverseny rendezésére, mint Magyarország. Debrecenben az idén nyáron ismét megrendezik a nemzetközi kórusfesztivált. A magyar kórusmozgalom berkeiben most is arra számítanak, hogy az idei verseny és a hazai kórusok színvonala ezúttal sem fogja megcáfolni Szvesnyikov szavait. GÁBOR ISTVÁN A MINŐSÍTETT KÓRUSOK EMBLÉMÁJA Kénytelen lesz megválni lllll!TI!IIIII1IPIII!IIIIIillIIfllllll!l!lllllilllilllIIIIII[IIIÍI'l!l!l!l!l!il!l[l!l!l'lil!l!IIIIfl!lPI!WlliI!l!l!I!l!Illlllll!I® A hat kérdés: hat mű a magyar szocialista irodalilomból. A művek pontos és teljes címének kezdőig betűiből, megfelelő sorrendbe rakva, összeállítható , a hetedik kérdésre adandó választ: egy költő neve. g 1. Pontosan harminc évvel ezelőtt, 1936-ban kis kötet jelent meg az Athenaeumnál Cikkeket adott közre az író, kis remekműveket. Az írások azóta, nagyobb gyűjteményekben többször megjelentek, írójukat a magyar szocialista publicisztika legjobb művelői közt tartjuk számon. A kötet egyik cikkének címe: Csontváry. Mi volt a kötet címe? 2. József Attila azt mondta rá: költemény. Illyés Gyula miniatűr novellák füzérének látta. Az író századunk magyar prózájának egyik legnagyobb művelője. A mű, amelyről szó van, egy falu életének rajza. A mű (1934-ben jelent meg) címe? 3. Van József Attilának egy verse, amelyben a költő az „Ember csillagának” ezt a jelzőt adja: „öntött”. De akadnak, akik állítják: a költő előbb a vörös csillagról írt, mások szerint az Ember ötágú csillagáról szólt az első változatban. Mi a vers címe? II 4. A vers 1943—44-ben született, költője Clemens s Brentano emlékének szentelte. Négy sora: IRÓK ÉS MŰVEK II. illTITIllTITI'llll „Ha a hold feje vérzik az égen s gyűrűző köröket vet a tóban a fény: átkelnek az árnyak a sárga vidéken s felkúsznak a domb peremén” A vers címe? 5. Magyar költő írta egy német íróhoz a verset: az fr irodalomtörténet egyik érdekes fénykép-emléke , az a fotó, amelyen egymás mellett állnak Budapesten s a német író a magyar vers kéziratát nézi. A vers címe? 6. Romániai magyar író könyve, 1941-ben jelent meg , s a nagysikerű regény azt mondja el: a román kapitalizmus csöppet sem nagylelkűbb a román dolgozóhoz, mint a magyarhoz, egyforma mohópsoggal zsákmányolja ki. A regény címe? 7. Az első magyar kommunista költő, a magyar szocialista irodalom első időszakának jelentős kölője. 1913-ban egy Dózsa-verse miatt elkobozzák a Népszavát. 1917—18-ban bátor háborúellenes, antimilitarista verseket ír. A kommunisták pártgjának első tagjai között van. A Tanácsköztársagság bukása után emigrál. A spanyol polgárháború új nemzetközi brigádjának indulóját az ő versére írták. A költő neve? g y§S