Magyarország, 1966. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-09 / 2. szám

K­artaBM A MILITARIZMUS „FEJLŐDÉSE" A názáreti Újsághír: Názáret községtanácsa­­inak többsége kommu­nistákból áll Csak a hét kommunista községtanácsos maradt az ülésteremben. A frissen meg­választott polgármester (egy baloldali szocialista) is el­hagyta a termet, előtte pedig a reakciós kisebbség vonult ki, nem akarván részt venni ebben a kegyeletsértő válasz­tási aktusban. A közönség is eltávozott: a szegények mun­kába mentek, a gazdagok szórakozni, miért Izrael állam épp oly kevéssé különbözik a többi nyugati, atlanti és ke­resztény országtól, mint amennyire azt a De Roth­­schild-fivérek, a bankárok kívánhatják. Egy názáreti mégis ottma­radt a helyén. Eléggé fiatal férfi, szakállt visel, amint ez ma divat. Pedig proletár, ács maga is, mint a nevelőapja. — Most hallom — mondja egy községtanácsos — hogy az Egyesült Államok megfenye­gette a kormányunkat, hogy megvon tőle minden hitelt, ha kommunista marad a vá­rosvezetés Názáretben. — Ha Brazíliára ráerősza­kolják az akaratukat, miért pont Izraelre ne? — szólt ke­serűen az egyik polgármes­terhelyettes. — Azt mondják, hogy ma­ga Spellman bíboros hozako­dott elő ezzel a fenyegetéssel­­— mondta egy másik. — Nem volt igaza — mondta halkan maga elé a názáreti. — Senki sem szol­gálhat két urat. Nem szolgál­hatjátok Istent és a Mam­­mont. — Mammon? A monopó­liumokat, a bankokat mond­ja? De kihez is van szeren­csénk? Amikor a názáreti meg­mondta a nevét, a községta­nácsosok meglepődtek: — És éppen önnek van­nak elítélő szavai Spellman bíboros számára? — Nem mindenki, aki mondja: Uram, uram, me­gyen be a mennyek országá­ba — válaszolta mosolyogva a názáreti. — Ó, csak semmi dema­gógia — mondta egy öreg községtanácsos, akit annak idején Rómából deportáltak, XII. Pius pápasága alatt. — Nem az ön atyja mondta-e: „Arcod verejtékével keresed meg kenyered”? — Ez igaz — mondta a názáreti és egy kissé tudós hangon folytatta —, de egy mondatról, egy doktrínáról nem lehet ítéletet alkotni, csak ha történelmi kontex­tusba illesztjük. Ezt a for­mulát atyám még akkor szö­­vegezte meg, amikor a kiber­netika nem fejlődött ki, ami­kor a gépesítés nem tette le­hetővé a 40 órás munkahe­tet a bérek változatlan ha­gyásával. Különben is, atyám sohasem mondta azt, hogy: „Mások arcának verejtékével keresd meg kenyeredet...” — Mégis csak az ő hibája, vallja be, hogy annyi ács nem ránk adta a szavazatát! •— Bocsássátok meg nekik, mert nem tudják, mit cselek­szenek ... — De ön, elvtá... Ó, bo­csánat! — Én? Ki az ördögre (ha szabad magam így kifejez­nem) szavaztam volna? A gazdagokra? Én mondtam és meg is ismétlem: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmen­ni, mint egy gazdagnak be­jutni a mennyek országába.” — Csak nem akarta ezzel azt mondani, hogy elfogadja a mi programunkat? — Miért is ne? Testvéreim, ti mit kívántok? Megszapo­rítani a kenyeret, borrá vál­toztatni a vizet. Elhiszitek-e, hogy én csak magam akarok ilyen csodákat tenni? Nekem még könnyebb is volt, mint nektek, annál agyobb lesz a ti érdemetek, ha nektek is sikerül. — No jó — mondta az öreg községtanácsos — annak idején ám nekem Rómában sokan mondták: „Á, ha min­den zsidó olyan lenne, mint te... Á, ha minden kommu­nista olyan lenne, mint te...” S most én is azt mon­dom, kedves polgártársam, sajnos, nem minden kato­likus olyan, mint ön! A ka­tolikus Spanyolország? A ka­tolikus Portugália? — És büszke-e ön arra, hogy ahhoz a családhoz tar­tozik, amely saját kezével te­remtette meg az éhségnek és az igazságtalanságnak ezt a világát? A názáreti fölkelt­és harag nélkül mondta: — Boldogok az éhezők és az igazságot szomjúhozók, mert ki fognak elégülni. De ti, kevés hitű férfiak, bizto­sak vagytok abban, hogy az Ég a felelős az igazságtalan­ságért? Bizony mondom nek­tek: rátok, nem pedig Atyámra hárul a feladat, hogy véget vessetek a társa­dalom igazságtalanságának. És én mondtam: „az elsők­ből lesznek az utolsók”, meg kell értenetek, hogy ez csak azon a napon válik igazzá, amikor az utolsókból meg elsők lesznek. Bizony mon­dom nektek: Mózesnek a Sinai hegyen Atyám nem a kereskedelem kódexét dik­tálta, nem is az államtitok alkotmányát, ő legfeljebb a Vörös-tenger vizát szorította le, nem a kőolajrészvények árfolyamait. A kufárok, aki­ket kiűztem a templomból, ne akarjanak őhozzá hason­lítani, mert ha ő teremtette is az embert, az ember te­remtette a pénzembert. Ha az aranyborjú rátok tapos, ne mondjátok: Legyen meg a Te akaratod, mert ez nem az én akaratom. Mondjátok in­kább: ez az én hibám, az én igen nagy hibám. Miután elmondotta mind­ezeket, eltávozott. — Milyennek találtad? — mondta az egyik községtaná­csos. Ugye, egyáltalán nem szektás? — Nem — felelte a pol­gármesterhelyettes. André Wurmser ács és a községtanács AZ ERDŐK KIRÁLYA Színes magyar természetfilm Egy műsorban a MENNYEI SZERELEM című csehszlovák rövid játékfilmmel. Korhatár nélkül megtekinthető. * Bemutató: január 13. MAGYARORSZÁG 1966/2 15 A nyomorultak feme afrí Egy francia magazin azzal a problémával foglalkozik, hogy mennyivel kevesebbet keresnek a francia filmsztá­rok, mint az amerikai csil­lagok. „Egyes francia filmszí­nészek” — olvassuk a ma­gazinban — „úgy vélik, hogy a jövedelmük nevetséges ah­hoz képest, amit az óceánon túli kollégáik mondhatnak a magukénak. Íme néhány pél­da: — J. P. Belmondo, az első számú francia férfiszí­nész — másfél millió frank egy filmért, John Wayne, az első számú amerikai film­színész — ötmillió frank fil­menként, Jean Gabin és Alain Delon — egymillió frank, Cary Grant és Kirk Douglas — majdnem négy­millió frank, Louis de Funes — 800 000 frank, Jerry Lewis — 3 millió frank.” A különbség kétségtelenül jelentős és néha botrányosan is az. Komolyan meg kellene fontolni, ne szervezzünk-e szolidaritási gyűjtést a kü­lönbség eltüntetésére... METEOR-1, METEOR-2 A krakkói és varsói raké­taszakértők a Jerzy Ha­­razny főmérnök vezetése alatt dolgozó lengyel repülés­ügyi intézet irányításával 1965 nyarán egymásután két rakétát lőttek ki, immár a világűrbe, sztratoszféra-ku­tatás céljából, egyet nappal, egyet éjszaka. A Meteor—1-nek elneve­zett lengyel rakéta kétlép­csős. Az első 12 cm átmérő­jű és 170 cm hosszúságú rész tulajdonképpen hajtóanyag­­raktár, a másik rész az úgy­nevezett szonda, 4 cm átmé­rőjű, mely a kilövés után el­válva az első lépcsőtől, ön­erőből repül tovább és 80 másodperc múlva 5 grammos fémezett üveg­tű darabokra, úgynevezett dipóliákra hul­lik szét. E tűdarabocskák fel­hőt alkotnak és a szél által lassan leereszkedve a földről radarirányítással elektromág­ HORYZONTY TECH ft! I KI ncses sugarakat vernek visz­­sza. Ezzel a földi radarkészü­­lékek követve a felhő útját, megállapíthatják a szél irá­nyát és sebességét. A lengyel rakétakészítők azonban nem pihennek ba­­béraikon, máris készül a „Meteor—2”, mely 50 km-es magasságot ér el. E meteoro­lógiai rakéta már komoly versenytársa lesz a szovjet, amerikai és angol meteoroló­giai rakétáknak. Ez a szél­irány és sebességmérésen túl már a hőmérséklet és más meteorológiai adatok méré­sére is alkalmas lesz. A rendszeres lengyel ra­kétakísérletek eredményeit a világ szakértői nagy figye­lemmel kísérik. Butaságom története Sorsdöntő jelenet: a filmbeli színmű premierje (Ruttkai Éva, Básti Lajos és Irina Petrescu) Bemutató: január 20-án Magyar filmvígjáték

Next