Magyarország, 1966. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-08 / 19. szám

A technika szüntelenül, sőt gyor­suló ütemben gyarapítja az ipar­cikkek számát és fajtáit. Ezzel a fo­lyamattal — a feltétlenül szükséges határokon belül — lépést tartani és a már meglevő termékeket korsze­rűsíteni — ez az ipari fejlődés kulcs­problémája. Ezt a feladatot önerőből — kizárólag saját eredmé­nyeikre támaszkodva — ma már az ipari nagyhatalmak sem képesek megoldani, a kisebb országok még kevésbé. A nemzetközi együttműködés te­hát az élet, a fejlődés parancsa. A szocialista országok a KGST-n be­lül tudatosan törekszenek minél sokoldalúbb ipari együttműködésre a gyártmányszakosítás, a közös ku­tatás, a műszaki eredmények átvé­tele terén. Mindez nem zárja ki és nem is teszi feleslegessé, hogy az egyes szocialista államok a tőkés vi­lág fejlett országaival is együttmű­ködjenek a műszaki színvonal s ál­talában az ipari termelés fejleszté­sében. Ennek egyik hagyományos mód­szere és eszköze a termelési eljárá­sok és gyártmányok felhasználási előállítási jogának megvétele. A ma­gyar ipar számos eredménye fűződik licenc­vásárláshoz a Steyr—Csepel dieselmotortól a munkaközösségbe tömörült nyugat-európai cégek — a Siemens Schuckert Werke, az AEG, a Krupp, a Schneider—Wetinghouse, az Alsthom, a SFAC, az ACEC, az Oerlikon és a Brown—Boveri — által konstruált 3000 lóerős szilí­­ciumegyenirányítós villanymozdo­nyig. (Magyarország, 1965./33. és 4. szám.) Az ipar egyes ágaiban az együtt­működés szorosabb és kétoldalú for­mái is kialakultak. A magyar gyógyszeripar például több nyugat­európai céggel kötött szabadalom­­csere-megállapodásokat és olyan egyezményeket, amelyek rendszere­sítik­ a műszaki-tudományos együtt­működést. Az elmúlt évben az oszt­rák államosított vegyipar — a linzi Stickstoff Werke — és a magyar vegyipar, 1966 elején pedig a ma­gyar és a francia földgázipar kötött műszaki együttműködési megállapo­dást Kelet—Nyugat kereskedelem Egyes esetekben már a múltban is 6t sr került magyar és külföldi válla­latok termelési kooperációjára.­­A libanoni hőerőmű rekonstrukcióját pl. az osztrák Simmering Graz Pau­ker és több magyar gépgyártó üzem termelési kooperációban végezte. Az Oesterreichische Alpine Mon­tangesellschaft és a magyar kohá­szat évek óta profilok cseréjével se­gíti egymást a kohászati termékek választékának bővítésében.) A Ke­let—Nyugat kereskedelem fejlődése újabban az ipari kooperáció lehe­tőségét és szükségességét is napi­rendre tűzte. Az ipari kooperáció gazdasági-műszaki tartalma lénye­gesen meghaladja a licenc­ vásárlá­sét, vagy harmadik piacon való al­kalmi együttműködését. Az ipari kooperáció rendszeres és szervezett együttműködést jelent, amely a ter­meléstől­­ — esetleg már a kutatás­­fejlesztéstől — az értékesítésig ter­jed. Szovjet—olasz autó-kooperáció A Neue Zürcher Zeitung egyik cikkében (1966. I. 23, Kelet és Nyu­gat ipari együttműködése.) a koope­ráció felvetésében Magyarországnak tulajdonítja a kezdeményező szere­pet. Tény, hogy 1964-ben műszaki és gazdasági vezetőkből álló magyar jószolgálati delegációk látogattak Angliába, Franciaországba, a Né­met Szövetségi Köztársaságba és Olaszországba, s a helyszínen tanul­mányozták az ipari kooperáció le­hetőségeit. A delegációk tanulmány­­útját és tárgyalásait követően a ma­gyar iparvállalatok és a nyugat­európai cégek már számos kooperá­ciós megállapodást kötöttek. Néhány példa: a Krupp cég és a Csepel Szerszámgépgyár közösen fejleszt ki egy számjegyvezérlésű szerszámgépet, amelyet a Krupp ré­szére is a magyar üzem fog gyárta­ni. (Ma az egész világon mindössze néhány ezer numerikus vezérlésű gép és berendezés működik, a Cse­pel és a Krupp művek tehát a szer­számgépgyártás legbonyolultabb és legújabb ágában kooperál.) A Rhein­stahl konszern egyik leányvállalata, a Hermann Schwarz KG. és a NIKEX öt évre szóló kooperációs szerződést kötött félhidraulikus bá­­nyatámok közös gyártására. (A meg­állapodás 1966. január 1-én lépett életbe, s a kooperáció az idén 1000 bányatám gyártásával indul. 1970-ig 36 000 félhidraulikus bányatám ké­szül a kooperáció keretében, amely­nek eredményeként a félhidraulikus bányatám-import teljesen megszün­tethető.­ A Siemens Reiniger Werke és a Medicor Művek röntgengépek részegységeinek gyártásában műkö­dik együtt. A közelmúltban írták alá a kooperációs szerződést az Uniton osztrák, a Broten olasz és a Schake nyugatnémet cégekkel. E megállapodások alapján az Április 4. Gépgyárban — a külföldi cégek­kel együttműködve — rövidesen megkezdődik az olajégők gyártása. Természetesen más szocialista or­szágok is létesítettek nyugati cé­gekkel kooperációs kapcsolatokat. Csehszlovákia osztrák és belga, a Szovjetunió ugyancsak belga, Bul­gária pedig holland cégekkel koope­rál személy-, illetve speciális teher­gépkocsik gyártásában és értékesí­tésében. A Polimex lengyel és az IBAG nyugatnémet cég termelési és értékesítési együttműködése az épí­tő-, a vegyi- és az élelmiszeripari gépeket öleli fel. A szocialista or­szágok és a különböző nyugat-euró­pai cégek között jelenleg is folynak tárgyalások az ipari kooperáció újabb lehetőségeiről. A szovjet gép­kocsiipari minisztérium vezetői a Fiat-céggel tárgyalnak a személy­gépkocsi gyártásban létesítendő kooperációról. Bár a szocialista országok és a fejlett tőkés államok nagyvállala­tainak ipari kooperációja még csu­pán részeredményeket mutathat fel, felismerhető, milyen gazdasági és műszaki szempontok motiválják an­nak létrejöttét. A reálisan gondol­kodó nyugat-európai üzletemberek felismerték, hogy a szocialista or­szágok felvevőképessége számottevő; behozataluk volumenét azonban nemcsak a szükségletek, hanem a devizális lehetőségek — pontosab­ban: Nyugat-Európába irányuló ex­portjuk nagysága — is befolyásol­ják. A korábbi, hagyományos áru­­kiviteli struktúra — a fejlett ipari országok túlnyomórészt mezőgaz­dasági termékeket, élelmiszereket és anyagokat vásároltak — akarva­­akaratlanul korlátozza a nyugat­európai ipar exportját a szocialista országokba. Ma már egyre inkább számolnak azzal, hogy a szocialista országok iparcikkekben is szállító­képesek, s hogy a Kelet-Nyugat kereskedelmet elsősorban az ipar­cikkek fokozottabb cseréje révén lehet tartósan növelni. A legtöbb nyugat-európai ország az új keres­kedelmi megállapodásokban széle­sebb kaput nyitott a szocialista or­szágok iparcikkei számára, millió márkát költött munkás­szál­lodák, lakások építésére.) A mun­kaerőhiány és a vendégmunkás­­probléma is hozzájárul az ipari koo­peráció szélesedéséhez. Az ipari kooperáció természete­sen számunkra is előnyös. Hozzájá­rulhat műszaki fejlesztési feladatok megoldásához, rövidebb-hosszabb idő után — pl. a félhidraulikus bá­nyatám, vagy az olajégők esetében csökkenti, sőt akár teljesen meg is szünteti az egyes cikkek importját, végül: növeli az ipar exportképessé­gét, a népgazdaság deviza­bevéte­leit. (Az ipari kooperáció rendsze­rint a harmadik piacon történő kö­zös értékesítést is magában foglal­­ja.) Milyen nemzetiségű az iparcikk? Ma még a kölcsönös tapogatódzá­­soknál, próbálkozásoknál tartunk csupán az ipari kooperáció különbö­ző területein. A problémák jelentős része gazdasági és jogi természetű. (Például, hogy milyen „nemzetisé­gűnek” tekintik a nyugati partner országában a kooperációban készült iparcikket? Hogyan oldható meg a döntőbíráskodás? stb.) A termelési kooperáció egyébként a magyar ipartól is nagyobb rugalmasságot, termelési és szállítási fegyelmet igé­nyel. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a külföldi vállalatok az együtt­működés sok lehetőségét javasolták. Sokkal eredményesebb azonban, ha legégetőbb problémáink ismeretében a magyar ipar kezdeményezi az ipa­ri kooperációt, amely akkor lesz a műszaki fejlődés, a termelés- és ex­portnövelés számottevő komponen­se, ha széleskörűvé és általánosab­bá válik. GARAMVÖLGYI ISTVÁN Népgazdaság Ipari kooperáció Szerszámgép és hány­akim I Kezdeti eredmények A HAJDÚSZOBOSZLÓI FÖLDGÁZ CSŐRENDSZERE 1966 elején magyar—francia földgázipari együttműködés MAGYARORSZÁG 1966/19 Vendégmunkások helyett együttműködés Az ipari kooperáció fejlesztésében egyéb otkok is közrejátszanak. A legtöbb nyugat-európai országban a munkaerő — különösképp a szak­munkás ■— „hiánycikk”. A munka­erő-hiányt jórészt vendégmunkások alkalmazásával igyekeznek leküz­deni. A vendégmunkások igénybe­vétele azonban nem olcsó megoldás, mert a külföldi munkások betaní­tásáról, lakásáról a cégeknek kell gondoskodni. (A kölni Ford autó­gyár 18 000 dolgozója közül például 9000 külföldi munkás. A gyár 30­ 0-lt is a MAGYARORSZÁG népes előfizetői táborába ELŐFIZETHETŐ MINDEN POSTAHIVATALBAN és a kézbesítőknél

Next