Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-17 / 20. szám

Öt világrész száz lapjából • Öt világrész Egy évig néger volt LEUROPEO Grace Halsell amerikai újságírónő, aki Johnson el­nöksége idején a Fehér Száz tanácsadója volt, egy napon elhatározta, hogy bőrszínt változtat és egy időre négerré válik. Saját tapasztalatából akart meg­győződni róla, hogyan él­nek a néger nők Ameri­kában. * Wheeler bankigazgató, a hájas, kopasz, vörös arcú házigazda a szokottnál ko­rábban tért haza. Felesége és lánya még nem volt otthon. A kertben egy új, karcsú, fekete bőrű szol­gáló aggatta fel száradni a fehérneműt. Mister Whee­ler, a baptista egyház jám­bor tagja megkérdezte a néger nőt, hogy hívják és mióta lakik Mississippi ál­lambeli szép városkájuk­ban. Aztán lefeküdt szu­nyókálni. Egyszer csak zaj hallat­szott a házból. A szolgáló besietett a hálószobába és egyszer csak Mr. Wheeler karjai között találta ma­gát. A házigazda durván csókolgatni kezdte a két­ségbeesetten védekező nőt. „Gyere már, te fekete” — lihegte a gazda. A néger nő kirohant az utcára. Megállított egy autót, s a volánnál ülő szí­nes bőrű férfi biztonságos helyre vitte. A 46 éves Grace Halsell most átérezte, mit kell év­századok óta elszenvedniük a néger szolgálóknak az amerikai délvidéken. Enge­delmeskedniük kell fehér uraiknak — Mississippiben, Alabamában, Arkansasban és Louisianában. A fehér ember semmibe veszi a néger nőt — „joga” van hozzá. Ha viszont egy­­ né­ger próbálna így bánni fe­hér nővel, villamosszék várja. — Grace számára megren­dítő élmény volt ez, annál is inkább, mivel nem né­ger. Jómódú fehér déli családból származik, ősei­nek néger rabszolgáik vol­tak. Grace Halsell feketére festette bőrét, hogy sze­mélyesen ismerje meg az amerikai négerek életét Harlemben és Missisippi­­ben. Grace sötétbarna kontakt üveggel változtat­ta meg a szemét. Dr. Aaron Lerner, a legkivá­lóbb amerikai pigment­szakértő egy Psoralen nevű szert adott neki. Ebből egy tablettát naponta be kell venni és közben erősen na­pozni. Két-három hét múl­va a szer hatására a bőr teljesen sötétté válik és egy évig sötét is marad. Grace Harlemben élt a New York-i négerek get­tójában. Lába az erős na­pozástól annyira leégett, hogy alig tudott járni. Longus Moore néger ven­déglős elkísérte egy kór­házba. Hosszú várakozás után végre bebocsátották a fehér orvoshoz. — Mi van? Azért jöt­tél, hogy a lábadat muto­gasd? — fogadta az orvos. Aztán rászólt: — Tépd már le a kötést. — Ő ma­ga nem ereszkedett le odáig, hogy egy néger nő kötésével foglalkozzon. In­ká­bb rászólt: — Ti, négerek sohasem fürödtök eleget. Piszkos a lábad. — Majd végül is le­gyintett: — A, semmi az egész, csak egy pár hólyag. Washingtoni háziorvo­sa, akihez Grace-nek végül is segítségért kellett for­dulnia, harmadfokú sebe­ket állapított meg. Csak nagy nehezen sikerült meg­menteni lábát az amputá­lástól. Amikor visszafelé tartott a gettóba, máris újabb fájdalmas élmények érték. A fehér taxisofőr, aki kelletlenül szállította el a harlemi lakásba, bú­csúzóul „ostoba fekete szu­kának” nevezte. De Grace-nek azért jó emlékei is vannak Har­lemről. „Amikor fehér vol­tam, a négerek sohasem voltak kedvesek hozzám — írja. — Rosszkedvűen, zárkózottan és bizalmatla­nul elfordultak. Most ba­rátságosak és rokonszenve­sek, mert bajtársak va­gyunk. Tudják, hogy Har­lem pokol. Azt is tudják: ahhoz, hogy ebben a pokol­ban megélhessenek, össze kell tartani.” Így volt ez Harlemben, New Yorkban. De ez mind semmi ahhoz képest, amit Grace délen tapasztalt. Jacksonban Grace be­csengetett egy házba, amelyre ki volt írva: „Ki­adó szoba”. Egy fehér nő nyitott ajtót. „Szeretném megnézni a szobát” — mondta Grace. „Nincs itt semmiféle szoba” — felel­te az asszony. „Hiszen kinn van a hirdetés” — mond­ta Grace. „Te fekete ma­jom!” — kiáltott rá a fe­hér nő és becsapta az aj­tót. A munkaközvetítőnél, ahol Grace munkát kere­sett, megkérdezte, hol van a mosdó. „Mosdó van, de nem az ilyenek számára, mint te vagy” — förmedt rá a tisztviselőnő. Néhány néger lánnyal együtt Grace elment az in­­dianolai baptista templom­ba. A lelkész éppen meg­kezdte volna a prédikációt. A NÉPPÁRTI HAGYATÉK amikor megpillantotta a néger nőket. Hosszú hall­gatás után így szólt: „A pap életében is vannak helyzetek, amikor nem tudja, mit csináljon.” Rá­mutatott a néger nőkre. „Ilyen helyzetekben a leg­jobb, ha az ember igyek­szik megőrizni nyugal­mát.” „A hívők olyan gyűlö­lettel meredtek ránk, hogy lélegzeni is alig mertünk. Inkább kiosontunk a temp­lomból” — írja Grace. Grace azóta visszaválto­zott fehérré és ismét Wa­shingtonban él. Sportklub­jának vezetője később azt kérdezte tőle: — Mi van veled? Tíz évet öregedtél. Mintha börtönben lettél volna.. Az új osztrák pénzügyminiszter kasszája (Arbeiter-Zeitung) Strausst lefegyverezték Egy határozott stewardess lefegyverezte Franz-Josef Strausst, a bajor keresz­ténydemokrata pártvezért, megakadályozva, hogy auto­mata Walter pisztolyát magánál tartsa a Düssel­dorfból Amszterdamba vi­vő légiúton. A Lufthansa szóvivője kijelentette: Strauss ma­gyarázatot követelt a gép parancsnokától, de írásban azóta még nem tiltakozott. „A Lufthansa megtiltja, hogy utasai fegyvert vigye­nek magukkal, s ez alól nem teszünk kivételt, bár­milyen fontos személyiség­ről van szó.” Strauss az incidensről: „Ez is az ellenem folyó agitáció eredménye.” Elnök.......................................... 350-199 Könyvelés, pénzügy .... 158—064 Műszak.................................... 352-953 Anyag- és áruforgalom . 369—106 BUDAI MŰANYAGFELDOLGOZÓ KTSZ BUDAPEST II., MÁRTÍROK ÚTJA 56 Hőre lágyuló anyagok fröccsöntése és exrudálása Hőre keményedő anyagok sajtolása Plexi anyagok különböző technológiával való megmunkálása, reklámcikkek készítése

Next