Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-21 / 25. szám
10/^^7-ben a szép számmal J[qQ ^ tevékenykedő énekkarok Országos Daláregyesület néven szövetséget alapítottak, amely évente más-más városban rendezte meg fesztiválját, vagy ahogy akkor nevezték, „Országos Dalárünnepélyét”. Erkel Ferenc volt az egyesület első elnöke húsz évig, majd haláláig a tiszteletbeli karnagy címet viselte. 1908-ban alakult meg a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége, s a kórusmozgalom ettől kezdve elválaszthatatlan segítője volt a munkásmozgalomnak. (A két világháború között olykor csak az énekkarok mondhatták el mindazt, amit szóban, írásban kimondani tilos volt: az elnyomott munkástömegek panaszát, vágyát.) 38 (XX) önkéntes Kodály Zoltán Éneklő Magyarország mozgalma a harmincas évektől nemzeti zenei nyelvünk jegyében újította meg a kórusmozgalmat. A felszabadulás után mindennapi életünk szerves részévé vált a dal, a politikai mozgósítás erejét árasztó tömegdal éppúgy, mint a művészi kórusének. Ekkor sikerült megteremteni az amatőr énekkarok egységes társadalmi szervezetét, a Bartók Szövetséget, amely 1948—1951 között működött. 1951 óta, bármily értékes művészi eredményeket érlelt is az öntevékeny kórusmozgalom, hiányzott az énekkarokat összefogó szervezet, a dalos szövetség. Ezért jelentős esemény,hogy a napokban megalakult a Kórusok Országos Tanácsa — röviden: KÓTA — amely szakmai, művelődéspolitikai és szervezési központja lesz a virágzó kórusmozgalomnak. A legutóbbi adatgyűjtés 1178 énekkarról ad hírt. Ez a szám nagyobb, mint a harmincas éveké — akkoriban 750—800 együttes működött —, de jóval kisebb, mint az ötvenes évek első feléé, amikor 3000-re nőtt az énekkarok száma. (Igaz, 1950—53 között nem egy énekkar csupán a „kultúrmunka” erőltetése következtében, szilárd alapok nélkül jött létre, s ezek az együttesek tiszavirág életűeknek bizonyultak.) Jelenleg mintegy 38 000 tagot számlálnak kórusaink, a felnőtt dalosok száma 16 000, a többi kórustag iskolai együttesekben énekel. Az énekkari munka sok örömet hoz a résztvevőknek, de áldozattal is jár. Hetenként kéthárom, meghatározott estét vesz el a próba — a napi munka után —, s ezeken az estéken a televízió-nézésről is le kell mondani, bármennyire vonzó legyen az aznapi műsor. A nagyobb szereplések előtt talán még ennél is több szabad időt vesznek igénybe az előkészületek, és nem egyszer anyagi áldozatot is hoznak a kórustagok a szereplés sikere érdekében. Az énekkarok túlnyomó többsége — szám szerint 1061 — falvakban működik, iskolákban, művelődési otthonokban, tanácsok és szövetkezetek irányításával. Az utóbbi esztendőkben átrétegeződött a hazai kórusmozgalom. Jelentősen csökkent a tanácsok által fenntartott együttesek száma, s egyre több énekkarnak biztosítanak megfelelő munkakörülményeket a szakszervezetek. Sajnálatosan csökkent viszont a kórusmozgalom vonzóereje az ifjúság körében, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy az általános iskola után — vagyis éppen a legfogékonyabb években — alig van, vagy éppen teljesen hiányzik a zenei nevelés. Fennáll tehát a veszély, hogy a nagy múltú magyar kórusmozgalom elöregedik. Felnőtt kórusainknál, zenei felkészültségük, stabilitásuk és közönségbázisuk tekintetében hármas rétegeződést figyelhetünk meg. Mintegy 60 együttes tartozik az élvonalba, főként a szakszervezetek központi kórusai, a nagyobb városok együttesei. Ezek itthon is jelentős számú közönséget vonzanak, régi és mai mesterek nehéz műveinek, akár oratóriumoknak előadására is vállalkoznak, gyakran utaznak külföldre és nemzetközi versenyeken sorra nyerik az értékesnél értékesebb díjakat. Az elhanyagolt derékhad Az 1964 óta rendszeresen megtartott országos minősítéseken körülbelül 200 együttes vesz részt, hogy arany-, ezüst- vagy bronzkoszorú és diploma elnyeréséért vetélkedjék. Az élvonal szélesebb mezőnye ez, a minősítő hangversenyeken fellépő valamennyi kórus jelentős tudással áll a dobogóra. A minősítések — és különféle kórustalálkozók — a versenynél sokkal ösztönzőbbek, hiszen akárhány együttes elnyerheti a legmagasabb rangot jelképező aranykoszorút, ha művészi színvonala és közösségi munkája alapján méltó erre. Itt tehát valóban nincs vesztes, egyaránt számít a részvétel és az eredmény. A magyar kórusmozgalom derékhadát mintegy 400, különböző keretek közt működő együttes alkotja. A népművelés szempontjából igen jelentős az itt folyó zenei munka, eddig mégsem sikerült megteremteni ezeknek az énekkaroknak az összetartó szervezeti kereteit. Túlságosan is az élvonalra irányult a figyelem, pedig a kórusmozgalomnak a szereplések száma és színvonala nem az egyedüli értékmérője, de még a nemzetközi sikerek sem. (A 400 kórus megannyi, kultúrát hordozó kis közösség. Remélhető, hogy a KÓTA megyei megbízottai útján rendszeresen segíteni tudja majd éppen a derékhad munkáját.) Énekkari kultúránk fejlődését a művészi munka minőségének rohamos emelkedése jellemzi. Ezt a törekvést fejezi ki az is, hogy az országos minősítéseken sok együttes vesz részt. A színvonal emelkedéséhez nagyban hozzájárult az elmúlt években kibontakozott kamarakórus-mozgalom. A kis együttesek zeneileg felkészült tagjaival „belterjes” zenélésre nyílik mód, még akkor is, ha nem hivatásos muzsikusok. A kamarakórusok kétévenként Pécsett találkoznak, hogy új műsoraikat bemutassák és számot adjanak fejlődésükről. Vetélkedő Debrecenben Hazai keretek között elsősorban találkozók, dalosünnepek szolgálnak kórusmozgalmunk színvonalának mércéjéül. Időről időre mégis szükséges, hogy énekkarainkat szembesítsük a nemzetközi élmezőnnyel. Ezt a célt szolgálja a Nemzetközi Bartók Béla Kórusverseny, amelyet az idén június 28. és július 3. között Debrecenben rendeznek meg. (Az első versenyre 1961-ben került sor, 1966- ban és 1968-ban nemzetközi énekkari fesztivál székhelye volt Debrecen, ahol a magyar kóruskultúra bölcsője ringott a XVIII. század első felében, s ahol a felszabadulás után olyan kitűnő együttes működött, mint a Csenkikórus. Századokon át híres volt a Református Kollégium kántusa, amelyet 1740-ben Maróthi György professzor, a híres matematikus szervezett újjá. Életének 29 éve alatt telt idejéből, erejéből, tudásából magyar nyelvű matematikai szakkönyvre és az első négy szólamú zsoltárkönyv megszerkesztésére. Maróthi nagy fontosságot tulajdonított a művészi ének tanításának ...) Bartók Béla halálának negyedszázados évfordulóján újból versengő énekkarokat fogad Debrecen. Eddig 15 ország 55 együttese jelentette be részvételi szándékát. A versenyt az idén a gyermek- női-, férfi- és vegyeskarok, továbbá a folklór kategóriájában hirdették meg. (A folklór versenyág külföldi kórusversenyeken szokásos, nálunk azonban újdonságnak számít, örvendetes újításnak, hiszen nekünk éppen a népi művészetről van értékes mondanivalónk a nagyvilág számára.) A debreceni fesztivál zsűrijének elnöke Farkas Ferenc Kossuthdíjas zeneszerző lesz, munkatársai között olyan kiváló művészek is találhatók, mint Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy és Gustav Emesaks, a szovjet-észt kóruskultúra világhírű képviselője. A kiosztásra váró díjak öszszege 132 000 forint. Ezenkívül 10 000 forintos különdíjat ajánlott fel a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola a legjobb Kodályi talmácsodás jutalmazására és több más különdíj is gazdára vár. A versenyenkívül sok vonzó esemény várja Debrecen zenebarátait és a részt vevő együtteseket. Ebből az alkalomból nyílik meg a Bartók-kiállítás, a megnyitó ünnepélyen ősbemutató lesz. Szokolay Sándor új művét (Kórusszimfónia) adják elő, sor kerül Bartók-estre, a kortárs zeneszerzők műveinek bemutatójára és egy estikoncertre, amely felszabadulásunk jubileumát köszönti. A vendégek és a hazai kórusok bemutatkoznak a Debrecen környéki községekben és közös éneklésen is részt vesznek. Remélhetőleg ez a verseny újabb sikert hoz a nemzetközi hírű magyar kórusmozgalomnak, és egyúttal méltó nyitánya lesz az 1970—71-es Bartók-esztendőnek. BREUER JÁNOS MAGYARORSZÁG 1970 25 Kórusok —_____ | Együtt énekelni Elöregedik a mozgalom? Megalakult a KÓTA ! A VILÁGHÍRŰ DEBRECENI KODÁLY-KÓRUS Sok örömet hoz, de áldozattal is jár