Magyarország, 1972. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-23 / 4. szám
Három hét óta — előreláthatólag a nyár beköszöntéig — a rajzfilmsorozatok kedvelői hiába böngészgetik a tévéműsort, a Flintstone család legutóbbi hét folytatásának befejeztével egy időre kifogytak a tartalékok. A televízióban úgy mondják: kicsit pihentetik a nézőt, hogy az ismert rajzfilm figurák kalandjai ne váljanak túlságosan egyhangúvá, és hogy ha ismét láthatók lesznek, újból örömünk teljék bennük. Kétszer tizenhárom Azokban a műhelyekben viszont, ahol ezeket az újabb szériákat készítik, még átmeneti pihenésről sincs szó. Mind a külföldről átvett, mind a hazai újdonságokon serényen dolgoznak a Pannónia Filmstúdió Vöröshadsereg úti épületében. (Itt szinkronizálják az amerikai William Hanna és Joseph Barbera alkotópár soron következő két sorozatát. S itt készül a rajz- és animációs stúdióban a tévé számára — a többi között —, a népszerű Mézga család újabb 13 folytatásból álló kalandsorozata.) Félévre szóló, vagyis kétszer 13 hétre elegendő szórakozást ígér két új amerikai sorozat, amelynek főhősei — eredeti angol nevükön Destordley és Mutterey — remélhetőleg éppúgy hamarosan bevonulnak a képernyő kedvenc rajzfilm-figuráinak galériájába, mint annak idején Foxi Maxi és társai, Turpi úrfi, Magilla gorilla, vagy Flintstone-ék. Új barátaink számára természetesen ugyanúgy találó magyar elnevezést kell kieszelni, mint például Huckleberry Houndnak, „aki” nálunk a Foxi Maxi nevet nyerte el. Destordley egyébként emberforma figura, segítőtársa, Mutterey pedig a kutya. (Ez utóbbival a Foxi Maxi-filmek egyik mellékalakjaként már találkozhattunk.) A Wacky races című száguldó kalandsorozatuk (ideiglenes, úgynevezett munkacímén: Kiszámíthatatlan versenyzők) nem éppen a legrokonszenvesebb oldalukról mutatja be őket. Mind a 13 folytatás tulajdonképpen azonos alaphelyzetből indul ki. Egy-egy autóverseny izgalmaiba ragadja magával a nézőt. Destordley és Mutteley a legkülönfélébb rafinált cselekkel és megtévesztésekkel igyekszik a versenyben megelőzni, és eltéríteni ellenfeleit, elsőnek beérni a célba, de ez természetesen egyszer sem sikerül nekik. Másik sorozatuk 13 része szintén összefügg: üldözöttje mindvégig egy postagalamb, ezt igyekeznek elfogni, és megszerezni a nagy fontosságú titkot, amelyet visz valahová. Hozzávetőleges magyar címe a folytatásos mesének: Fogjátok el a postagalambot! (Voltaképpen repülősztorik alkotják ezt a sorozatot, amely egészen merész, sőt képtelen utópisztikus elképzeléseket és ötleteket vonultat fel.) A magyar tévénézők jól megtanulhatták már William Hanna és Joseph Barbera nevét, hiszen e „páros csillag” nevéhez fűződnek a nálunk bemutatott legsikeresebb rajzfilmsorozatok. Ehhez képest keveset tudunk róluk. Hanna és Barbera közös pályafutása a Metro—Goldwyn—Mayer társaságnál kezdődött, itt készítették el a Tom and Jerry című mozi-rajzfilmsorozatot, s nem kevesebb, mint hét Oscar-díjat szedtek vele össze. Ezt követően, 1957-ben alapították meg a Hanna—Barbera Productions céget, éppen abban az időben, amikor — a hollywoodi rajzfilmstúdiók bezárása következtében — a mozi-rajzfilmsorozatok költségei csillagászati összegekre emelkedtek. Hanna és Barbera kitűnő érzékkel találta meg a csődből a kiutat. Tömegméretűvé fejlesztették az olcsó tévéanimációt, s ennek gyümölcseiből részesül az utóbbi években a magyar tévénéző is ... Nagy szériákban Figyelmüket a kifejezetten rajzfilmbe illő, lendületes cselekményekre fordították. Elvetették a költséges és időhúzó dekoratív részleteket, amelyek a képernyőn amúgy is kevéssé hatnak. Igen kifizetődőnek bizonyultak az óriási szériák, hiszen mindez nagy munka- és pénzmegtakarítással járt: az egyszer — igaz, nagy gonddal és leleménnyel — megtervezett figurákat és mozgáskaraktereket rendkívül sokszor és sokáig lehetett felhasználni, életben tartani. A cselekménybe és a humoros fordulatokba belefeledkező néző talán észre sem veszi, hogy az egyes filmek egyharmada tulajdonképpen visszajátszás már lepergetett filmekből, vagyis egyes „snittek” minden változtatás nélkül vissza-visszatérnek a sorozatok egész „sorozatán” keresztül. A nagy szériák nyilvánvalóan a sztereotípia veszélyével járnak; a Magyar Televízió közkedvelt sorozatok némelyik darabját éppen azért nem veszi át, mert felismerhető bennük a gépies ismétlődés. A Hanna és Barbera cég első tévémunkája a Ruff and Reddy című sorozat volt. Ruff egy gyors felfogású macska, barátja, Reddy pedig egy szeretetre méltó kutya. A két állatfigura az NBC televíziós társaság szombat délelőtti műsoraiban három teljes éven át bohóckodott együtt. Ezután következett a Foxi Maxi. Ennek sikerét és a vele elhódított díjakat hosszú volna részletezni, de ez még mindig gyermekműsornak számított .A Foxi Maxi óriási sikere láttán a tévéműsorok finanszírozói Hannah Barberáékat olyan sorozatokért ostromolták, amelyeket főműsoridőben a felnőtteknek is lehet sugározni. A válasz a Flintetone család volt. 1960 szeptemberétől hat éven át ez volt az ABC tévé-társaság slágere és az NBC még 1967-ben is Flintstone-ék 56 epizódját kötötte le. A jámbor kőkorszaki szaki és családja minden létező tévé-díjat elhódított. Közben a Foxi Maxi-társulat egyik kedves erdei mellékszereplője, Yogi (vagy ahogyan nálunk keresztelték el: Bubu) önálló státust kapott: 1961-ben saját sorozata indult. (Bubu népszerűsége olyan, már szinte hihetetlen fokot ért el, hogy állítólag egy országos propaganda-hadjárat alkalmával az Egyesült Államok elnökének is jelölték, sokan Bubu nevét írták a szavazólapra.) A Hanna és Barbera stúdió hatszáz munkatárssal dolgozik, s ma már — egyéb tevékenysége mellett — évente harmincnál is több sorozat-epizódot bocsát ki. Ezek egyike-másika több mint 80 országba jut el és 500 milliónál is több ember látja. Magyarországon különlegesen szerencsés körülmények között élvezhetők Hanna és Barbera filmjei. A magyar szinkronmunka növeli értéküket és szórakoztató, komikus hatásukat. Ezeket a filmeket ilyen műgonddal talán sehol a világon nem öltöztetik át a helyi ízlésnek megfelelő nyelvi köntösbe. Kép, szöveg, hang Romhányi József író, e rajzfilmprodukciók legkitűnőbb és legjellegzetesebb stílusú átültetője: „A magyar nézők közül a legtöbben talán el sem hiszik, hogy például Flintstone-ék eredetilegegészen közönséges és mindennapi prózában társalognak és e figurákat megszólaltató színészek is természetes hangjukon beszélnek. Nem állítom, hogy ez is az olcsóbb és gyorsabb előállítás igényéből következik, lehet, hogy az alkotópár művészi felfogásából ered, talán azért, hogy minél közelebb kerüljenek az egyszerű amerikai tévénézőkhöz. Hiszen az amerikai nézőkhöz alkalmazkodnak a cselekmény és a szöveg tartalmát illetően is, telitűzdelik olyan aktuális helyi érdekességekkel, amiket mi tulajdonképpen meg sem értünk, legalábbis nem érdekesek a mi számunkra. Ez teszi szükségessé az eredeti szövegbe, sőt a szöveg révén sokszor egy kicsit magába a cselekménybe való beavatkozást, ugyanakkor meglehetős mértékben szabad kezet is ad a magyar szöveg kialakításához. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a magyar közönség igényes a humor dolgában. A legtöbb országban érintetlenül hagyják e rajzfilmek eredeti hangját, legfeljebb »alámondják« a fordítást; nálunk ezzel nem elégednének meg. Mi tehát Flintstone-ékat »versbe szedtük«, vagyis egyfajta művi karikatúra-nyelvvel ruháztuk fel őket, s ennek megfelelően a szinkronszínészeket is elváltoztatott, karikírozó hangon beszéltetjük. Úgy érezzük, hogy a kép, a szöveg és a hang nálunk így van egységben.” A Mézga család írója ugyancsak Romhányi József. Elmondta azt is, hogy ennek a magyar rajzfilm-famíliának megalkotásakor jórészt még a Hanna-Barberától látott iskolát követték, hiszen a tévé-animációt illetően más „hagyományt” nem ismertek. A folytatásban azonban már sokkal több egyéni invenciót alkalmaznak. Indul a Guliverkli Dr. Matolcsy György, a Pannónia Film rajz- és animációs stúdiójának vezetője: „A Mézga családdal mutatkoztunk be a tévénézők előtt, ez volt az első kifejezetten televízióra készült magyar rajzfilmsorozat, amellyel akkor próbálkoztunk meg, amikor már több amerikai rajzfilmsorozat nagy sikert aratott és népszerűséget vívott ki a hazai nézők körében. Kísérletnek szántuk Mézgáékat és örültünk, hogy a tévé közönsége szívesen fogadta és megszerette őket. Ugyanakkor arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a Mézga család csak úgy maradhat továbbra is kedves vendégük a tévét néző családoknak, ha a televízió vezetőivel egyetértésben megújítjuk az eredetileg kitalált formákat és tartalmilag fordulatosabbá és játékosabbá tesszük a »csodálatos« rajzfilmkalandokat. A következő, s nagyrészt már elkészült 13 új epizódot közös gondolat szolgálatába állítjuk: az emberiség jövőjének karikaturisztikus képét villantják fel ezek egy-egy távoli, képzeletbeli bolygón tett kirándulással, amelynek részvevője Aladár és hű kutyája, Blöki, »aki« a régi találkozás óta eltelt időben megtanult beszélni.” A stúdióvezető tájékoztatást adott arról is, hogy a gyerekek számára elkészült a Kukori és Kotkoda mese-sorozat folytatása és hamarosan képernyőre kerül egy új humoros rajzfilm-mesefüzér is, amelynek munkáit még a nemrég elhunyt Macskássy Gyula indította el, Várnai György társaságában. Címe: Frakk, a macskák réme. Felnőttek számára szellemes bábfilmsorozat készült el Casanova kontra Kékszakáll címmel, amely már a címéből következtethetőleg is kissé pikáns, sőt borsos történeteket foglal magában. Folytatódik a maga nemében a világon egyedülálló dr. Agy-sorozat is, ezúttal Magyarázom magunkat címmel. Jó ötletekben tehát nem szűkölködnek a műfaj hazai alkotói sem. A főszereplővé előlépett Mézga Aladár Blöki barátjával, saját, felfújható űrhajó-alkalmatosságán, a Guliverklin — mint látni fogjuk — eljut a többi közt a krimi-bolygóra, a mesék planétájára és olyan égitestekre, amelyeken a sietség vagy a zajártalmak uralkodnak. Ha egy olyan bolygót is felfedeznének, amelyen a televízió rajzfilmsorozatának mókás figurái élnek — bizonyára még teljesebb lenne a mulatságunk. SAS GYÖRGY Televízió Groteszk famíliák Tovább él a Mézga család Bubu neve a szavazólapon FREDI FLINTSTONE „Versbe szedtük" MAGYARORSZÁG 1972/4