Magyarország, 1972. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1972-10-15 / 42. szám
Shakespeare-kultusz Angolul Sárospatakon Századok színi hagyománya Diákelőadás a Madáchban Sárospatak és Shakespeare találkozását több száz éves hagyomány és speciális adottságok előzték meg. Az első ezek közül a kisváros iskolai hagyománya, ami a XV. század közepétől kezdődött, s töretlenül tart máig is.Patak az iskolák városa, ez a legszembetűnőbb jel a helység arcán. A tizenkétezer lakosból ma minden hatodik diák. Ha kiemelnénk az iskolák városából az iskolákat, csak a régmúlt emléke, s a dermedt nyugalom maradna. Patak csupán iskoláival ás iskoláiban az igazi Patak.) Shakespeare-nek angol nyelvi hagyományra és alapra is szüksége volt, hogy angolul szólalhasson meg egy magyar kisvárosban, a pataki kollégium ezzel is rendelkezett. A XVI. században protestánssá vált iskola sok diákja és tanára fordult meg külföldön, így Angliában és Skóciában is, hogy a kint látottakkal az itthoni hazai életet jobbá tehesse, progresszív értelemben is megváltoztassa, miközben nap nap után maga is diákként szerepelt az iskola padjaiban. Az első angol nyelvű Shakespeare előadásnak, a Macbeth bemutatójának országos visszhangja támadt; még az akkori felsőházban is idézték, mint az idegen nyelv tanításának kiemelkedő eredményét. Nem a szokványos iskolai előadás volt ez, melyet elnéző jóindulattal néz végig a szülőkből, tanárokból és ismerősökből álló közönség, még akik nem is értették jól a nézők közül a nem könynyű szöveget, azokat is végig le tudta kötni a szerepek töretlen vonalvezetése, a korszerű ruhák és „Magyar Oxford” Mindezzel természetesen együtt járt az angol nyelv megtanulása is. Először 1864-ben vetődött fel egy olyan internátus terve, ahol az igazgató „a nyugat művelt nyelvén, főleg angolul és franciául társalogni tudna a növendékekkel”. Az internátus nem, de a társalgási lehetőség már 1866-ban megvolt: Kun Pál az első tanár, aki angolt és franciát tanított Sárospatakon. 1931-ben aztán, az iskola négyszázéves jubileuma alkalmából megnyílt az angol tanítási nyelvű internátus is, az English College, méltó módon Sárospataknak a XIX. század elején előlegezett „Magyar Oxford” nevéhez, ahol a nyelvi alap épült fel Shakespeare megszólaltatásához angolul. De a sárospataki iskola színjátszó hagyománya és gyakorlata is készen várta Shakespeare-t. Az 1621-es iskolai törvények a szerda és szombat délutánokra a játékot és a színjátszást intézményesen írták elő a diákoknak. Bizonyára nem véletlen, hogy Gumenius, aki 1650—1654 között Sárospatakon működött, az „Orbis Pictus”-omkívül a „Schola Ludus”-t is ott írta, s a diákok a latin nyelv még eredményesebb elsajátítása céljából ennek nem egy részét be is mutatták. A színjátszás hagyománya, később az anyanyelven, ezután is megmaradt, így hát voltaképp egy élő hagyományt kellett csak folytatni, hogy az angol nyelv játszva tanítása-tanulása elkezdődjék 1937-ben, az English College alapítása után hat évvel, két egyfelvonásos darab bemutatásával. 1938-ban azonban már Shakespeare következett. 20 MAGYARORSZÁG 1972/42 A 25 ÉVEL EZELŐTTI ELŐADÁS MEGHÍVÓJA Az iskolai törvények előírták a színjátszást És miért éppen Shakespeare egy magyar kisvárosban? Bizonyára az országos hagyomány is segített ebben, hiszen ismeretes, hogy a régi és az újabb fordítói nemzedék munkája nyomán magyar színpadokon ma is ő a leggyakrabban és legtöbbet játszott szerző. De akárhogyan is nézzük, komoly teljesítménynek számított, hogy 1938-ban Machbeth, 1940-ben III. Richárd, 1945-ben egy Hamlet részlet, s 1947-ben pedig Julius Caesar került színre. Súga a tanár Az angol nyelvű „College News” című diáklapot olvasva, felelevenednek e sorok írójában, mint közreműködő szemtanúban és rendezőben, hogyan is volt ez annak idején, hogyan vált az akkori szellemi kaland máig élő és ható hagyománnyá. A darab kiválasztása körüli viták már szeptemberben, a tanítás kezdetével megindultak. Részt vett ebben tanár és diák egyaránt. Amint ez eldőlt, s a szöveghúzások befejeződtek, a szereposztás már gyorsan ment. Az olvasópróbákon és a rendezésben is sokat segítettek az angol születésű tanárok, ők csiszolták a kiejtést, s mindez persze kitűnő alkalom volt magára a nyelvtanulásra is. A súgó szerepét rendszerint valamelyik tanár kapta; a sminkelés tiszte minden alkalommal Dobozy István borbélymesterre várt, akit diáknemzedékek ismertek és szerettek évtizedeken át. A legtöbb gondja persze a rendező diáknak volt, aki a darabbal kelt és feküdt, s mint maga is egyik szereplője, esetleg főszereplője, a többiekkel próbált, rendezett, irányított, korholt és dicsért, maszkok összhangja, s a műszaki rendezés hibátlan menete. A budapesti rádió híradásában, a napi sajtó pedig részletes beszámolóban foglalkozott vele, de felfigyelt rá a „Daily Telegraph and Morning Post” után a londoni „Times” is, éppen két ízben. Az 1939-es iskolai év darabja a III. Richárd lett, s ezzel a mérce még magasabbra került. Előadását eredetileg a pataki vár parkjában szerették volna megtartani, de a terv csak terv maradt; az 1940- es bemutatóról a „College News” sem számolhatott már be, mert a háború miatt nem jelenhetett meg. Bár betanításában Geoffrey Tier angol tanár sokat segített, a III. Richárd komoly sikere ifj. Horváth István, a címszereplő-rendező érdeme volt, aki Macbeth és Lucifer megszemélyesítése után ezzel búcsúzott az iskolától. Buckingham herceget különben az egyik angol tanár, A. Milne játszotta. Shakespeare közben olyan élő valósággá vált a diákvárosban, hogy Geoffrey Tier „Ha Shakespeare Sárospatakon élt volna” címmel az ő darabjaiból vett idézetekkel jellemezte és mutatta be az akkori tanárokat a „College News”-ban a diákság nem kis derültségére. A háború Shakespeare-t is elhallgattatta Patakon; az előző nagyszabású vállalkozásokhoz hasonlókra évekig nem kerülhetett sor. A békével aztán Shakespeare is visszatért a diákvárosba, igaz, hogy csak két rövid jelenettel, de 1945 decemberében újra megszólalt angolul Sárospatakon. A Hamlet szellem-jelenetének szereplői, s az, aki a Színház ez a világot mondta el azAhogy tetszik-ből, kisdiákként emlékeztek csak a III. Richárdra. 1946-ban egy másik régi terv vált valóra: a Szent Johanna első két színét adták elő kétszer is a diákok. A hallgatóságot eleinte meglephette Johanna bariton hangja, de hamar megszokták ... Huszonöt év távlatából visszanézve a legnagyobb és emlékezetesebb vállalkozás mégis a Julius Caesar bemutatása volt, már csak azért is, mert a pataki előadás után, 1947. június 9-én, a budapesti akkori Madách Színházban is színre került Michael Halsted angol tanár rendezésében. Kodály a páholyban A darab pataki előadásáról a kultuszminisztériumot képviselő Sőtér István, a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztályának akkori helyettes vezetője így nyilatkozott: „Sárospatakban ezentúl az igazi magyar demokratikus műveltség jelképét fogom látni. És annak bizonyítékát is, hogy ez a fajta műveltség mily ősi hagyomány ebben az országban. A sárospataki kollégiumot a környék diákszüleinek a megbízásából paraszt fuvarosok hordták össze, szekerükön szállítván az építéshez szükséges köveket. Julius Caesar szerepét egy falusi fiú játszotta angolul, kitűnően. Sárospatak példát mutatott, hogy népi és magyar, s mégsem elzárkózó, melynek szíve egy kollégium és egy könyvtár.” A Julius Caesar budapesti bemutatójának minden addiginál nagyobb országos visszhangja volt. A Hungarian British Society vállalta a védnökséget, s elnöke Kodály Zoltán, az akkori angol követtel nézte végig a díszpáholyból. A színház zsúfolásig tele volt, sokan maradtak kívül jegy hiányában. S a szereplők most is megtették a magukét: úgy mozogtak és játszottak a fővárosi színpadon, mintha nem is 15—18 éves fiúk és lányok lettek volna. S mi lett belőlük? Caesar nemrég jött haza Washingtonból, ahol nagykövet volt, s ma külügyminiszter-helyettes; a többiek között akad mérnök, orvos, bíró és szerkesztő, egy-két egyetemi tanár, műszáli technikus, állatorvos és festőművész. Sárospatakon az angol nyelvű előadások hagyománya azonban ma is élő és a nyelvi adottság az újra kiemelkedő eredménnyel működő angol tagozat keretében meglenne hozzá. Reméljük, eljön az idő, amikor diákszínészek, rendezők és közönség újra felnőnek és egymásra találnak ebben a kisvárosban a múlthoz méltó nem mindennapi szellemi kalandra és vállalkozásra. DR. MALLER SÁNDOR FEKETE-FEHÉR AMATŐRMUNKA AKCIÓ OKTÓBER 1-TŐL MÁRCIUS 31-IG! INGYEN ADUNK 1 TEKERCS FILMET 6x9 cm-es film kidolgozásakor, ha a munkadíj meghaladja a 60 forintot, 24x36 mm-es film kidolgozásokat, ha a munkadíj meghaladja a 80 forintot.