Magyarország, 1972. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1972-10-15 / 42. szám

Shakespeare-kultusz Angolul Sárospatakon Századok színi hagyománya Diákelőadás a Madáchban Sárospatak és Shakespeare talál­kozását több száz éves hagyomány és speciális adottságok előzték meg. Az első ezek közül a kisváros isko­lai hagyománya, ami a XV. század közepétől kezdődött, s töretlenül tart máig is.­­Patak az iskolák vá­rosa, ez a legszembetűnőbb jel a helység arcán. A tizenkétezer la­kosból ma minden hatodik diák. Ha kiemelnénk az iskolák városá­ból az iskolákat, csak a régmúlt emléke, s a dermedt nyugalom ma­radna. Patak csupán iskoláival ás iskoláiban az igazi Patak.) Shakespeare-nek angol nyelvi hagyományra és alapra is szüksége volt, hogy angolul szólalhasson meg egy magyar kisvárosban, a pataki kollégium ezzel is rendel­kezett. A XVI. században protes­tánssá vált iskola sok diákja és ta­nára fordult meg külföldön, így Angliában és Skóciában is, hogy a kint látottakkal az itthoni hazai életet jobbá tehesse, progresszív értelemben is megváltoztassa, miközben nap nap után maga is diákként szerepelt az iskola pad­jaiban. Az első angol nyelvű Shakespea­re előadásnak, a Macbeth bemu­tatójának országos visszhangja tá­madt; még az akkori felsőházban is idézték, mint az idegen nyelv tanításának kiemelkedő eredmé­nyét. Nem a szokványos iskolai előadás volt ez, melyet elnéző jó­indulattal néz végig a szülőkből, tanárokból és ismerősökből álló közönség, még akik nem is értet­ték jól a nézők közül a nem köny­­nyű szöveget, azokat is végig le tudta kötni a szerepek töretlen vo­nalvezetése, a korszerű ruhák és „Magyar Oxford” Mindezzel természetesen együtt járt az angol nyelv megtanulása is. Először 1864-ben vetődött fel egy olyan internátus terve, ahol az igazgató „a nyugat művelt nyelvén, főleg angolul és franciául társa­logni tudna a növendékekkel”. Az internátus nem, de a társalgási le­hetőség már 1866-ban megvolt: Kun Pál az első tanár, aki angolt és franciát tanított Sárospatakon. 1931-ben aztán, az iskola négyszáz­éves jubileuma alkalmából meg­nyílt az angol tanítási nyelvű in­­ternátus is, az English College, méltó módon Sárospataknak a XIX. század elején előlegezett „Magyar Oxford” nevéhez, ahol a nyelvi alap épült fel Shakespeare megszólaltatásához angolul. De a sárospataki iskola színját­szó hagyománya és gyakorlata is készen várta Shakespeare-t. Az 1621-es iskolai törvények a szerda és szombat délutánokra a játékot és a színjátszást intézményesen ír­ták elő a diákoknak. Bizonyára nem véletlen, hogy Gumenius, aki 1650—1654 között Sárospatakon működött, az „Orbis Pictus”-om­­kívül a „Schola Ludus”-t is ott írta, s a diákok a latin nyelv még eredményesebb elsajátítása céljá­ból ennek nem egy részét be is mutatták. A színjátszás hagyomá­nya, később az anyanyelven, ez­után is megmaradt, így hát volta­képp egy élő hagyományt kellett csak folytatni, hogy az angol nyelv játszva tanítása-tanulása elkezdőd­jék 1937-ben, az English College alapítása után hat évvel, két egy­­felvonásos darab bemutatásával. 1938-ban azonban már Shakespeare következett. 20 MAGYARORSZÁG 1972/42 A 25 ÉVEL EZELŐTTI ELŐADÁS MEGHÍVÓJA Az iskolai törvények előírták a színjátszást És miért éppen Shakespeare egy magyar kisvárosban? Bizonyára az országos hagyomány is segített eb­ben, hisz­en ismeretes, hogy a régi és az újabb fordítói nemzedék munkája nyomán magyar színpa­dokon ma is ő a leggyakrabban és legtöbbet játszott szerző. De akár­hogyan is nézzük, komoly teljesít­ménynek számított, hogy 1938-ban Machbeth, 1940-ben III. Richárd, 1945-ben egy Hamlet részlet, s 1947-ben pedig Julius Caesar ke­rült színre. Súg­a a tanár Az angol nyelvű „College News” című diáklapot olvasva, feleleve­nednek e sorok írójában, mint köz­reműködő szemtanúban és rende­zőben, hogyan is volt ez annak ide­jén, hogyan vált az akkori szelle­mi kaland máig élő és ható hagyo­mánnyá. A darab kiválasztása körüli vi­ták már szeptemberben, a tanítás kezdetével megindultak. Részt vett ebben tanár és diák egyaránt. Amint ez eldőlt, s a szöveghúzások befejeződtek, a szereposztás már gyorsan ment. Az olvasópróbákon és a rendezésben is sokat segítet­tek az angol születésű­ tanárok, ők csiszolták a kiejtést, s mindez per­sze kitűnő alkalom volt magára a nyelvtanulásra is. A súgó szerepét rendszerint va­lamelyik tanár kapta; a sminkelés tiszte minden alkalommal Dobozy István borbélymesterre várt, akit diá­knemzedékek ismertek és sze­rettek évtizedeken át. A legtöbb gondja persze a ren­dező diáknak volt, aki a darabbal kelt és feküdt, s mint maga is egyik szereplője, esetleg főszerep­lője, a többiekkel próbált, rende­zett, irányított, korholt és dicsért, maszkok összhangja, s a műszaki rendezés hibátlan menete. A buda­pesti rádió híradásában, a napi sajtó pedig részletes beszámolóban foglalkozott vele, de felfigyelt rá a „Daily Telegraph and Morning Post” után a londoni „Times” is, éppen két ízben. Az 1939-es iskolai év darabja a III. Richárd lett, s ezzel a mérce még magasabbra került. Előadá­sát eredetileg a pataki vár parkjá­ban szerették volna megtartani, de a terv csak terv maradt; az 1940- es bemutatóról a „College News” sem számolhatott már be, mert a háború miatt nem jelenhetett meg. Bár betanításában Geoffrey Tier angol tanár sokat segített, a III. Richárd komoly sikere ifj. Horváth István, a címszereplő-rendező ér­deme volt, aki Macbeth és Luci­fer megszemélyesítése után ezzel búcsúzott az iskolától. Buckingham herceget különben az egyik angol tanár, A. Milne játszotta. Shakes­peare közben olyan élő valósággá vált a diákvárosban, hogy Geoffrey Tier „Ha Shakespeare Sárospata­kon élt volna” címmel az ő darab­jaiból vett idézetekkel jellemezte és mutatta be az akkori tanárokat a „College News”-ban a diákság nem kis derültségére. A háború Shakespeare-t is el­hallgattatta Patakon; az előző nagyszabású vállalkozásokhoz ha­sonlókra évekig nem kerülhetett sor. A békével aztán Shakespeare is visszatért a diákvárosba, igaz, hogy csak két rövid jelenettel, de 1945 decemberében újra megszó­lalt angolul Sárospatakon. A Ham­let szellem-jelenetének szereplői, s az, aki a Színház ez a világ­ot mondta el az­­Ahogy tetszik-ből, kisdiákként emlékeztek csak a III. Richárd­ra. 1946-ban egy másik régi terv vált valóra: a Szent Jo­hanna első két színét adták elő kétszer is a diákok. A hallgatósá­got eleinte meglephette Johanna bariton hangja, de hamar meg­szokták ... Huszonöt év távlatából vissza­nézve a legnagyobb és emlékeze­tesebb vállalkozás mégis a Julius Caesar bemutatása volt, már csak azért is, mert a pataki előadás után, 1947. június 9-én, a budapesti akkori Madách Színházban is szín­re került Michael Halsted angol tanár rendezésében. Kodály a páholyban A darab pataki előadásáról a kultuszminisztériumot képviselő Sőtér István, a Külföldi Kulturá­lis Kapcsolatok Osztályának akkori helyettes vezetője így nyilatkozott: „Sárospatakban ezentúl az igazi magyar demokratikus műveltség jelképét fogom látni. És annak bizonyítékát is, hogy ez a fajta műveltség mily ősi hagyomány eb­ben az országban. A sárospataki kollégiumot a környék diákszülei­nek a megbízásából paraszt fuva­rosok hordták össze, szekerükön szállítván az építéshez szükséges köveket. Julius Caesar szerepét egy falusi fiú játszotta angolul, ki­tűnően. Sárospatak példát muta­tott, hogy népi és magyar, s még­sem elzárkózó, melynek szíve egy kollégium és egy könyvtár.” A Julius Caesar budapesti be­mutatójának minden addiginál na­gyobb országos visszhangja volt. A Hungarian British Society vállalta a védnökséget, s elnöke Kodály Zoltán, az akkori angol követtel nézte végig a díszpáholyból. A színház zsúfolásig tele volt, sokan maradtak kívül jegy hiányában. S a szereplők most is megtették a magukét: úgy mozogtak és játszot­tak a fővárosi színpadon, mintha nem is 15—18 éves fiúk és lányok lettek volna. S mi lett belőlük? Caesar nem­rég jött haza Washingtonból, ahol nagykövet volt, s ma külügymi­niszter-helyettes; a többiek között akad mérnök, orvos, bíró és szer­kesztő, egy-két egyetemi tanár, műszáli technikus, állatorvos és festőművész. Sárospa­takon az angol nyelvű előadások hagyománya azonban ma is élő és a nyelvi adottság az újra kiemelkedő eredménnyel mű­ködő angol tagozat keretében meg­lenne hozzá. Reméljük, eljön az idő, amikor diák­színészek, rendezők és közön­ség újra felnőnek és egymásra ta­lálnak ebben a kisvárosban a múlthoz méltó nem mindennapi szellemi kalandra és vállalkozásra. DR. MALLER SÁNDOR FEKETE-FEHÉR AMATŐRMUNKA AKCIÓ OKTÓBER 1-TŐL MÁRCIUS 31-IG! INGYEN ADUNK 1 TEKERCS FILMET 6x9 cm-es film kidolgozásakor, ha a munkadíj meghaladja a 60 forintot, 24x36 mm-es film kidolgozásokat, ha a munkadíj meghaladja a 80 forintot.

Next