Magyarország, 1979. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-18 / 7. szám
Öt világrész száz lapjából • Öt világrész LATIN BETŰS TACEPRO PEKINGBEN m \ ■ ..c4v4EF-¡- ■ Kép szöveg nélkül (Die Presse) Tömegsír a mészégető kemencében szern Gyónással kezdődött. A chilei rendőrség egyik egyenruhás tiszthelyettese lelkiismeret-furdalásain akart enyhíteni. Meggyónt egy katolikus papnak: „Részt vettem politikai foglyok tömeges agyonlövésében.” A rendőr szerint mintegy 100 foglyot öltek meg. „A halottakat — így a bűnbánó férfi — a kivégzés helyének közelébentemették el.” A rendőrtiszthelyettes, aki kérte, hogy nevét ne hozzák nyilvánosságra, beleegyezett, hogy chilei egyházi körök ellenőrizzék adatait. Néhány nappal a gyónás elhangzása után férfiak egy csoportja útnak indult: három pap Enrique Alvear püspök vezetésével Maximo Pacheco ügyvéd, Allende elődjének, a kereszténydemokrata Freinek egyik minisztere, s a helyi hetilapok két kiadóhivatali igazgatója. Pontosan követték a rendőrtiszthelyettes által előírt útvonalat: Santiagóból 35 kilométert tettek meg San Antonio part menti város felé, azután Talagante kisvárosnál balra fordultak, Lonquén faluig, majd további két kilométert mentek egy kiszáradt patak mentén. Sivár, lakatlan völgybe értek a Kordillerák előterében. Kiszáradt, sárgás fű mindenütt. Még húsz évvel ezelőtt a völgyben mészkőbányát üzemeltettek. Ma is teljesen ép két 14 méter magas és 2,5 méter átmérőjű mészégető kemence. A kemencék hátsó fala egy meredek sziklafalhoz támaszkodik. A kemencék közelében bukkantak rá a vizsgálatban részt vevő férfiak első leletükre: egy koponyát, egy lábszárcsontot és foszladozó ruhadarabokat találtak. A kemencék közelében — mondotta az egyik tanú — „borzasztó bűz terjengett”. Mintegy 30 méterrel arrébb így hangzott a gyónás — embermagasságú fal, egy szerszámraktár maradványa mellett lőtték agyon a foglyokat. A vizsgáló csoport a falban nagyon sok kis lyukat talált, lövésnyomokat. Az így szerzett bizonyítékok alapján a szolidaritási vikariátus — a chilei katolikus egyház politikai üldözöttekkel és családjaikkal foglalkozó egyik segélyszervezete — feljelentést tett. Az eset komolyságára tekintettel a a papok megkerülve az alsóbb igazságügyi szerveket, a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, amely azonnal két vizsgálóbíróra bízta az ügyet. Ezek haladéktalanul elrendelték a longuéni mészkőbányában a tetemek kihantolását. A kormányzat munkanélküliek egy csoportját munkaszolgálatra hívta be csekély bér ellenében, s ezek kezdték meg a munkát a bányában. A mészégető kemencék megtisztítása közben már az első napon hét tetemet találtak, másnap tizenkettőt, a harmadikon további hatot. Többükön a kínzások egyértelmű jeleit fedezték fel, így például szétvert kézcsontokat. Bilincsek és szájpeckek is hevertek szerteszét. A lonquéni tetemek feltárásával az Allende elnök elleni katonai államcsíny bekövetkezte óta első ízben bukkantak a hírhedt „titkos temetők” egyikére, ahova a chilei biztonsági szervek annak idején áldozataikat elföldelték. A chilei államcsíny 1973. szeptember 11-i eseményei óta beszéltek ilyen tömegsírok létezéséről, de bizonyítékok nem voltak. Senki sem tudja pontosan, hány halottba került az Allende elleni puccs. Éppen ilyen kevéssé állnak adatok rendelkezésre az elmúlt öt év halálos áldozatairól. A Dina, a rettegett titkosrendőrség, a chilei junta ellenfeleinek ezreit tartóztatta le, illetve rabolta el. Feltehető, hogy az államcsíny után eltűnt ellenzékiek többségét megölték. Minthogy nem voltak tetemek, a hozzátartozók azt remélték, hogy az eltűnteket titkos koncentrációs táborokban tartják fogva — de élnek. A kivégzettek most megtalált földi maradványai sok ilyen bizonytalan reményt zúznak szét. Az a tény, hogy a mészkőbánya tömegsírját most egyáltalán megvizsgálhatják, bizonyítja a chilei katolikus egyház jelentős befolyását a katonai diktatúrára. Pinochet juntafőnök nem akar még a klérussal is ellentétbe kerülni, éppen elég kül- és belpolitikai gondja van. Amikor a diktátor pár héttel ezelőtt szétverte a szabad szakszervezeti rendszer utolsó maradványait is, az észak-amerikai szakszervezetek bojkottot szerveztek a chilei áruk ellen, ami komoly külkereskedelmi veszteségeket okozhat a juntának. A tetemek kihantolása után a kormány megpróbálta az egészet „közönséges bűnügynek” beállítani. De ez az ügy időzített bomba szerepét töltheti be számára. A katolikus egyháznak ugyanis már most, a vizsgálatok kezdetén, sokkal több bizonyíték van a kezében, mint amennyiről a nyilvánosság előtt beszámol, így például tudja annak a tisztnek a nevét, aki a bányában a kivégzéseket irányította. S ami még veszélyesebb a kormányzat szempontjából: a longueni gyilkosságok ügyében beindított vizsgálat sok chileit felháborított. Egyetlen hét alatt egy paphoz hat bejelentés érkezett „titkos temetőkről”. „A terror és a félelem — mondotta egy pap lapunk munkatársának — az utóbbi években a hallgatás falát emelte hazánkban. Hasikerül áttörni ezt a falat, ezzel lavinát indíthatunk el.” Négy és fél évvel ezelőtt Európa nem valami szívélyes fogadtatásban részesítette azt az embert, aki Nixon „politikai vezérkari főnöke” volt a Fehér Házban. Alexander Haig tábornok távozását az Óvilágból a szövetségesek tisztelgése kísérte. A tábornok talán beleveti magát a harcokba a Capitolium környékén. 1980 az elnökválasztások éve az Egyesült Államokban. Noha Haig a lehető legnagyobb titokban tartja további terveit, széles körben ismert politikai ambíciói és a Republikánus Párthoz való szoros kötöttsége nyíltan felvetik a kérdést, nem azért hagyja-e el a tábornok európai székhelyét, hogy ősszel New Hampshire-ban vagy Pennsylvaniában belevesse magát a választási kampányba — akár a republikánusok elnökjelöltjeként, akár egy szenátusi hely várományosaként. Viszonylag könnyű értékelni azt a munkát, amelyet Haig a NATO európai főparancsnokaként elvégzett. Az 1950 óta egymást váltó hét főparancsnok közül az 1952-ben elnökké megválasztott Dwight Eisenhower tábornokon kívül csak hárman gyakoroltak nagyobb hatást közvetlen környezetükre: Gruenther, Norstad és Haig. Lemnitzer tábornok, aki a leghosszabb ideig — 1961-től 1969-ig — állt a főparancsnoki poszton, talán éppen ezért a legnagyobb befolyással rendelkezett az európai fővárosokban, az egy Norstad-ot kivéve. De Norstad mellett Haig volt a legaktívabb. Amikor 1974 decemberében elfoglalta posztját, senki sem hitte, hogy négy éven belül sikerül : — két újabb amerikai hadosztályt vezényelnie Németországba; — kidolgoznia egy amerikai tervezetet arra, hogy válság esetén tizennégy napon belül meg lehessen kétszerezni az Európában állomásozó amerikai harci csapatokat, s egy héten belül megháromszorozni az Európában elhelyezett amerikai harci repülőgéprajokat; — minden évben megrendezni a fenti tervek szerinti hadgyakorlatokat; — kidolgoznia és jóváhagyatnia a NATO európai partnereivel a NATO európai fegyveres erői bevetőkészségének, harci képességének tökéletesítésére és a szövetségesek közötti együttműködés javítására vonatkozó rövid távú tervet; — részben helyreállítania a megromlott katonai kapcsolatokat Görögországgal és Törökországgal s emellett még politikai kapcsolatot is teremtenie Athénnel és Ankarával; — a földrajzilag hatalmas kiterjedésű hadgyakorlatok révén tudatosítania azt a tényt, hogy a NATO célja — szövetségben történő védelem. Az Autumn Forge — az évente megismétlődő s a fenti tervek begyakorlását szolgáló hadgyakorlat-sorozat Haig tábornok személyes ötlete, személyes hozzájárulása volt, amelyet — fáradhatatlan energiával leküzdve minden ellenállást — keresztül is vitt. Ezért is volt az, hogy Haig európai katonai politikáját tavaly az NSZK- ban sok bírálattal illették és többen félremagyarázták. Nem meglepő, hogy Haig, akit parancsnoki ambíciói arra ösztönöztek, hogy véghez vigye elképzeléseit, megvalósítsa a terveket, több bírálatban, mint dicséretben részesült, hiszen munkája során szinte kénytelen volt időnként megsérteni a nemzeti érzékenységet, a szigorú, központi tervezést energikus irányítással párosítani. Mindazonáltal éppen Hans Appel NSZK-hadügyminiszter volt az, aki a főparancsnokságon tett legutóbbi látogatása után kiváló tábornoknak nevezte Haig-t s kijelentette. Majd a későbbiek megmutatják, hogy a nagyszabású NATO-hadgyakorlatprogram, mely területileg Norvégiától Törökországig terjed s egységes szabályok és kritériumok irányítják, túléli-e Haig tábornok távozását. A vezérkarokban és a minisztériumokban megbúvó törpék nyilván alig várják, hogy a nagy ember visszamenjen az Atlanti-óceán túlsó partjára, hogy aztán revansot vegyenek rajta. Haig nem megy nyugdíjba DIEJSSZEIT HAIG TÁBORNOK Személyes ötlete MAGYARORSZÁG 1979/7