Magyarország, 1979. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-24 / 25. szám

Adatbank Párbeszéd a géppel Információk előfizetése Kísérlet egy esztendőre Napjainkban a könyvtárügy, s ezen belül különösen a tudomá­nyos szakirodalmi információellá­tás területén jelentős változások­nak lehetünk tanúi. Más szak­ágazatokhoz hasonlóan a társada­­lomtudományi tájékoztatásban is megjelentek a számítógép fel­­használásán alapuló, automatizált információs rendszerek. A társadalomtudományi „adat­bankok” egyik típusában külön­böző könyvek, publikációk és más fontos dokumentumok bizonyos adatait tárolják (szerző, cím, meg­jelenés, mivel foglalkozik stb.), melyek a számítógép segítségével könnyen és gyorsan visszakeres­hetők. Új távlatok Ha a kutató egy ilyen társada­lomtudományi adatbank anyagát tanulmányozni, munkájához hasz­nosítani kívánja, általában nem kell többet tennie, mint leülni egy úgynevezett „párbeszédkészülék” elé, amely a számítógéppel ösz­­szeköttetésben áll. Ez a készülék lehet a számítóközpont épületé­ben, de lehet tőle nagyobb tá­volságban is: egy másik városban, egy másik országban, akár egy másik kontinensen. A kutató a be­rendezés írógéphez hasonló bil­lentyűinek felhasználásával né­hány egyszerű utasítást ad a szá­mítógépnek, amelyre az nyomban válaszol. A számítógép üzenetei a párbeszédkészülék képernyőjén je­lennek meg, de szükség esetén pa­pírra is kinyomtathatók. A ten­geren túli összeköttetések esetében rendszerint műhold közvetítésével érkeznek az adatok. A kutató a géppel folytatott párbeszéd során kérdéseket tehet fel a tárolt anyag­gal kapcsolatban, és így fokozato­san kiválaszthatja azt, ami szá­mára az adott pillanatban legin­kább érdekes. Egy másik, kevésbé költséges eljárás, előfizetéses rend­szerben küldik meg számára a szá­mítógép által kérdései alapján ösz­­szeállított információkat. Mindez azonban a társadalom­­tudományi információellátásnak csupán csak az egyik oldala. Tár­sadalomkutatás nehezen képzelhe­tő el a széles körű adatfelvételen alapuló, úgynevezett empirikus vizsgálatok nélkül. Az összegyűj­tött adatok feldolgozása során a kutatók ma már egyre gyakrab­ban vesznek igénybe számítógé­peket, s így egyre többször nyílik alkalmuk meggyőződni róla, hogy e korszerű eszközzel több adat dolgozható fel, bonyolultabb szá­mítások is végezhetők. Mindez sokkal gyorsabb és általában gaz­daságosabb is, mint a korábbi ha­gyományos eljárások. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a különböző kutatások adatait és az ezek feldolgozását biztosító szá­mítógépi programokat egyaránt rögzíteni lehet, a társadalomtu­dományi adatbankok másik fontos típusához jutunk, amelyről jog­gal állítható, hogy a kutatás szá­mára egészen új távlatokat nyit­hat. Míg korábban az egyes kutatók csak egymás cikkeit és könyveit tanulmányozhatták, most például az is lehetővé válik, hogy egymás­­adataihoz közvetlenül hozzáfér­jenek, és az adatbankban tárolt korábbi adatokat is felhasználják. Hogy ez a módszer mennyire gaz­daságos, azt aligha szükséges bi­zonyítani. Megfelelő körültekintés­sel a felmerülő szerzői jogi kér­dések is megoldhatók. Tájékoztató kiadványok A világ első társadalomtudomá­nyi adatbankját 1946-ban hozták létre az Amerikai Egyesült Ál­lamokban. Az ezt követő évtize­dekben nagyon sok hasonló rend­szer létesült. A fejlődés ütemére jellemző, hogy csupán az ameri­kai felsőoktatás területén a hat­vanas évek végén már több mint harminc ilyen adatbank volt. Euró­pa első társadalomtudományi adat­bankja 1960 tavaszán, Kölnben jött létre „Empirikus Társadalom­­kutatás Központi Archívuma” (Zentralarchiv für Empirische So­zialforschung) elnevezéssel, az ot­tani egyetem közgazdasági és tár­sadalomtudományi karának egyik intézeteként. Az archívum tevé­kenységi köre igen jellemző a töb­bi társadalomtudományi adatbank­ra is. A kölni intézet alapfeladata összegyűjteni a társadalomtudo­mányi szempontból lényeges infor­mációt tartalmazó kutatások el­sődleges adatanyagát és feldolgo­zásuk eredményeit, valamint elő­készíteni ezeket a későbbi, úgyne­vezett másodlagos elemzések szá­mára. A szükséges matematikai­statisztikai elemzéseket automati­zált társadalomtudományi adatfel­dolgozó programrendszerek segít­ségével végzik. Az archívum adat­­állománya minden olyan társada­lomtudományi szakterületet fel­ölel, amelynél az empirikus adat­gyűjtés más módszereit alkalmaz­zák. A további kiértékelés számá­ra ma mintegy 900 felmérés tel­jes adatanyagát és dokumentáció­ját tartják nyilván, így a többi kö­zött számítógépes adathordozókon (például mágnesszalagokon) levő, a gép számára közvetlenül olvas­­ható-betáplálható sok millió adatot; a felhasznált kérdőívek egy-egy példányát; a kódolási utasításokat stb. A gazdag adatarchívum át­tekintését az intézet különböző ki­adványai könnyítik meg. (A fel­mérések tartalmi osztályozására — hasonlóan, mint például a könyv­tárakban — részletesen kidolgozott tárgyszórendszert alkalmaznak.) Ahogyan szaporodtak a társa­dalomtudományi adatbankok, a nemzetközi együttműködés szüksé­gessége is egyre nyilvánvalóbbá vált. A kétoldalú együttműködési megállapodások mellett a hetve­nes években Európában is megje­lentek a nemzetközi adatbank­szervezetek. A Társadalomtudomá­nyi Információszolgáltatás és Tech­nológia Nemzetközi Társasága az 1974-es torontói szociológiai kong­resszuson alakult. A nyugat-euró­pai archívumok összefogására 1976- ban Amszterdamban létrejött az Európai Társadalomtudományi Adatarchívumok Bizottsága, mely­nek ösztönzésére egy évvel később megalakult a Társadalomtudomá­nyi Adatgyűjtő Szervezetek Nem­zetközi Szövetsége is. Ez utóbbi tagjai sorában jelenleg amerikai, angol, belga, dán, holland, kana­dai, lengyel, norvég, nyugatnémet és olasz intézeteket találunk. A nemzetközi szervezetek tag­intézményeinek többsége a számí­tástechnika társadalomtudományi felhasználása terén nagy gyakor­latra tett szert. Ezek a tapaszta­latok és ismeretek — mint hang­súlyozzák — nagy segítségére le­hetnek azoknak a szakemberek­nek, akik máshol, kedvezőtlenebb intézményi és technikai feltételek között, a fejlődés hasonló útját járják. Sok költséges útvesztő, zsákutca kerülhető így el. A na­gyobb adatközpontokban megsze­rezhető jártasság, az értékes ta­pasztalatok elterjesztése érdekében a nemzetközi szervezetek minde­nekelőtt tanfolyamok, szemináriu­mok rendezését szorgalmazzák. Munkaterveikben azonban más is szerepel. Sokat foglalkoznak például­­a nemzetközi együttműkö­dés fontos feltételét képező stan­­dardizálás kérdéseivel, a számító­gépi programrendszerek számba­vételével, az adatok és technoló­giák cseréjével, az új adatelem­zési eljárások kutatásának össze­hangolásával, a korszerű feldol­gozási módszerek elterjesztésével, valamint különböző tájékoztató kiadványok megjelentetésével. Fontos esemény volt a nemzet­közi együttműködés fejlesztésében az Európai Együttműködés a Tár­sadalomtudományi Információban és Dokumentációban címmel 1977- ben Moszkvában tartott konferen­cia, mely az UNESCO irányításá­val működő bécsi Európai Társa­dalomtudományi Kutatási és Do­kumentációs Koordinációs Központ és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Társadalomtudományi Információs Intézete kezdeménye­zésére jött létre. Telefonvonal útján A magyar társadalomtudományi szakirodalmi információellátás fej­lesztésének fő irányait a III. könyvtárügyi konferencia kezde­ményezése nyomán a Tudomány­­politikai Bizottság 1974-ben hatá­rozta meg. Kijelölték azokat a könyvtárakat is, amelyek egy-egy szakterület információs központjai­ként kell hogy működjenek. Ha­zánk részt vesz az említett nem­zetközi szervezetek munkájában, s emellett már 1970 óta a szocia­lista országok Tudományos és Műszaki Információs Rendszerében is. Közreműködik továbbá a Nem­zetközi Társadalomtudományi In­formációs Rendszer kiépítésében, melyet 1976-ban hét szocialis­ta ország tudományos akadé­miája alapított. Bár a tervek közt egy számítógép-hálózatra alapozott, közö­s információs rend­szer kifejlesztése is szerepel, a je­lenlegi szakaszban, a fokozatos ki­építésnek megfelelően, nem a ku­tatási adatok, hanem a tudományos publikációkra vonatkozó bibliográ­fiai információk automatizált fel­dolgozása van napirenden. A nemzetközi információs szer­vezetekben való részvétel csakis akkor lehet hatékony, ha megfe­lelően kiépített, korszerű nemzeti információs rendszeren alapul, ezért különösen fontosak a hazai kezdeményezések. Ma már egyre több s jobb számítógép-, valamint speciális programrendszer áll ren­delkezésre hazánkban is. A szak­emberek az országot behálózó szá­mítógéprendszerek kialakításáról tanácskoznak, s legújabban lehe­tővé vált telefonvonal útján köz­vetlen kapcsolatot teremteni kü­lönböző nyugat-európai, valamint tengeren túli számítógép-hálózatok­kal és adatbankokkal. Ezt a lehe­tőséget, kísérleti jelleggel, megha­tározott ideig, egy évig biztosít­ják az illetékesek. A technikai le­hetőségek tehát Magyarországon is adottak, most az a feladat, hogy éljenek is velük. Időszerűnek lát­szik mielőbb megkezdeni a ma­gyar társadalomtudományi adat­bank kiépítését, mégpedig egysé­ges számítógépes információs rendszer keretében, s lehetőleg úgy, hogy ne csak bibliográfiai információkat, hanem kutatási adatokat is tartalmazzon. Ezáltal válna lehetővé, hogy a kutatás támogatása mellett egyben terve­zési és döntés-előkészítési felada­tokat is elláthasson. DR. PÁLVÖLGYI LAJOS INFORMÁCIÓTÁROLÁS ÉS -FELDOLGOZÁS SZÁMÍTÓGÉPPEL Műhold közvetítésével érkeznek az adatok MAGYARORSZÁG 1979/25

Next