Magyarország, 1981. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-01 / 44. szám
degen nyelvekről, múltbeli érdekességekről, különböző témákról szólnak azok a levelek, amelyekből e héten adunk egy oldalnyit. „Szeretnék hozzászólni a Magyarország 1981/23. számában megjelent, »Zseniküszöb« című cikkhez. Az, hogy valaki szellemileg már tizennyolc hónapos korában eléri az iskolaérettség szintjét, mindenképpen kóros folyamat. A tehetségre, de még inkább a zsenialitásra semmiféle következtetést nem lehet ebből levonni. Minden kiválóság szerencsés körülmények hatására keletkezik, alakul ki. »A priori« tehetségkeletkezés nem létezhet. A tehetség kialakulásának fázisai vannak. Mindig voltak a nép soraiban, akik például lakodalmakban a vőfély szerepét játszották, szerettek énekelni, zenélni, rigmusokat faragni, szerepelni. Azt viszont szégyellték volna, ha műveik nyilvánosságra kerülnek. Hiszem, hogy például Shakespeare ősei már titokban írtak. Második fázis, hogy szerencsés házasság révén a tehetség már »megszületőben« van, mert mindkét részről halmozódnak a képességek a génekben. Harmadik fázis, hogy az utód próbálkozik, de titokban. Negyedik fázis: megszületik a tehetség és mivel az előző három fázisról semmit sem tudunk, úgy véljük, hogy a tehetség minden előzmény híján magától lesz, váratlanul tör fel.” DR. VERESS SÁNDOR, SZEGED „Kiegészítést kívánok tenni a lapjuk 1981/33. számában megjelent, »Történelmi távlatból« című írásukhoz. A második világháború eseményeivel, az abban aktívan részt vevők történetével foglalkozom, s kutatásaim során az események számos szereplőjével találkoztam. Bárczy János könyvei cselekményének jelentős része azok között játszódik le, akik különböző mértékben ugyan, de védték a letűnt rendszert. A memoárok ma kelendők, s nagyban befolyásolják utókorunk történelmi szemléletét is, ezért ezekkel a könyvekkel nagyon kell vigyázni. Hiába jó a visszaemlékezés, ha egyes hibái kérdésessé teszik a valós tényanyagot is. Bárczy könyvében például az áll, hogy egy ejtőernyős 800 kilométer/óra sebességgel zuhan. Ez teljesen hihetetlen. Szerepelnek a könyvben olyan repülőgéptípusok, amelyek sosem léteztek. Előbbre hozza a szerző a szégyenletes sárgacsillag-viselést, amit 1944. április elejétől tettek kötelezővé, a könyv szerint egy gyógyszerész már a német megszállás másnapján viselte. Azt is írja Bárczy, hogy az ifjú Horthyt gépkocsiból rabolták el. Kovács András Októberi vasárnap című filmje dokumentum jelleggel bizonyította az igazat. Herceg Odescalchi Miklóst a könyv szerint a németek a helyszínen agyonlőtték, valójában hónapokkal később Sopronkőhidán végezték ki. Ezeket a tévedéseket a kortárs nagyközönség is »kapásból« cáfolja. A Vádindítvány című könyvben a szerző felhívja a figyelmet a gondolat röptére, de mégis valósként adja elő anyagát. A veszprémi tragédiát többen is túlélték. Szokolay Tamás, a bevetés segédtisztje ma is él, Vándor Ferenc főorvos néhány éve hunyt el. Az utóbbi alapjában ellentétesen látta szerepét, mint ahogyan arról a könyvben szó van. Élete végéig magasztalta hajdani parancsnokát. Nincs szükség a tények elferdítésére, hiszen a Horthy-rendszer, az akkori hadsereg amúgy is szolgáltat elegendő ellentétet és komikumot.” MATTHAEIDESZ KONRAD, BUDAPEST „A Magyarország 1981/40. számában, az »1944-től 1962-ig« című cikkben ez áll: »Az utóbbi évek egyik legnagyobb fogása az úgynevezett Malcsiner—Blahunkaféle röntgenlemez gyűjtemény megvásárlása volt; ennek darabjain sok, 1945 előtti adást rögzített a két tulajdonos«. Ezzel kapcsolatban közlöm, hogy a rádiónak eladott archív felvételeknek id. Malcsiner Ferenc csupán katalogizálója volt, de nem készítője és nem tulajdonosa. A közel ezer darabból álló és jelenleg is birtokomban őrzött, röntgenlemezre felvett eredeti hanganyagot 1936— 1952 között apám és én rögzítettük. Ezért nem tartanám igazságosnak, ha az archívgyűjtemény a továbbiakban nem kizárólag Blahunkagyűjtemény címen menne át a rádiós köztudatba. A történelmi értékű hanganyag készítésével és átmentésével a 40-es, 50-es években apám és én személyes szabadságunkat veszélyeztettük azzal, hogy a rögzített hanganyagot nem semmisítettük meg, át akarván menteni egy későbbi kor számára.” BLAHUNKA LÁSZLÓ, BUDAPEST „Lapjuk 1981/39. számában »Riválisok« című cikk jelent meg a közelgő görög parlamenti választásokról. Ebben nem mindenben követik a helyesírási szabályokat. Javaslom, hogy a Georgiosz nevet máskor írják helyesen Jorjiosznak, az Evangeloszt Evangelosznak. Ha következetesek akarunk lenni, Görögország legmagasabb hegyét Olibosznak kell írnunk, mert az újgörög nyelvben az mp mássalhangzót b-nek ejtik. Kissé szokatlannak tűnik ugyan, de a fonetikus átírás szerint Athén kikötővárosát Pireeisznek kell írni Pireusz helyett, Euboia sziget neve pedig Evviaként írandó. Egyébként a mai görögök az ógörög szövegeket is a jelenlegi fonetika szerint olvassák, mivel nem maradt fönt semmilyen megbízható támpont az antik hellén írás kiejtésére vonatkozólag.” URBAN FERENC, KASSA „Az 1981/41. számban megjelent »6+3+3« című cikk lényegében reális képet fest a japán nyelv nehézségeiről, de egyes részmegállapításaival nem értek egyet. A szerző azt állítja, hogy a négyféle írás együttes használata teszi a kínainál bonyolultabbá a japán írást. Ezt azonban végső soron a kínai jelek (kanji) többféle olvasata jelenti, nem pedig a formailag egyszerű és kisszámú szótagjeleknek a kanjával történő kombinálása. A 13 kötetes Morohashiféle szótár valóban 48 ezernél több kanjit sorol fel, ezek azonban nem azonosak a szerző által említett, meglehetősen homályos értelmű »alapjel« fogalommal. Az alapjelek — más szóval gyökjelek — száma ugyanis csupán 214. Ezek megfelelő alkalmazásából tevődik össze a hivatalosan megállapított mintegy 1900—2000 jel, amelynek ismerete a mindennapi élet nyelvi útvesztőiben a született japán ember számára is elegendő biztonságot nyújt. Elismerjük, hogy a 48 ezer kanji elsajátítása »túlmegy az emberi befogadóképesség határain«, de ezt követelményként a nyelvtanulók elé állítani teljességgel értelmetlen lenne és szükségtelen is. Olyan lenne, mintha az angolul tanulókat az angol nyelv sok százezres szókincsének maradéktalan elsajátítására buzdítanánk, holott az átlag angol is csupán elenyésző töredékét ismeri ennek. Bár nem tagadjuk a japán nyelv megtanulásának nehézségeit, nem vezet célra ezek eltúlzásával elvenni az érdeklődők kedvét a tanulástól.” DR. JANÓ ISTVÁN, SZEGED „Többször foglalkozott a közelmúltban a magyar és a külföldi sajtó — az önök lapja is — Károly angol trónörökös házasságával. Ennek kapcsán szeretném megemlíteni azt az angol királyi házasságot, amellyel a mostani királynő, II. Erzsébet nagyanyja, Mary királyné rokonságba került egy magyar családdal. Mary királyné nagyapja, a württembergi királyság uralkodó családjához tartozó Württembergi Sándor 1835- ben házasságot kötött Rhédey Claudia magyar grófnővel. Ahhoz, hogy az e házasságból származó Ferenc elvehesse , az angol királyi családhoz tartozó Mary Adelaidet, Vilmos király a Teck hercegi címet adományozta neki. A Rhédey család egyébként sok évszázadra vezeti vissza családfáját, ősei közt van Aba Sámuel magyar király. Az angol királyi család házi törvényei azonban nem engedték meg, hogy a család hercegi rangú tagjai alacsonyabb — grófi — rangú családokkal házasodjanak össze.” GÁTI GYÖRGY, SZEKSZÁRD ,,A Magyarország 1981/39. számában, a »Tehetetlen tűzoltók« című cikkben az áll, hogy »az USA például idén 54 milliárd dollárt, az eredetileg tervezettnél 1,9 milliárddal kevesebbet fordít segélyekre«. A megmaradó segélyöszszegből azonban lemaradt a tizedesvessző. Az USA nem olyan bőkezű, hogy nemzeti jövedelmének mintegy három százalékát fordítaná segélyekre. Valójában mindöszsze három ezreléket, azaz, 5,4 milliárd dollárt ad, az OECD-államok átlagának nagyjából megfelelően. Két bekezdéssel később ugyanebben a cikkben olvasható, hogy »az OECD-országok tavaly 26,7 milliárd dollár segélyt nyújtottak«. Már csak azért sem adhat az USA 54 milliárdot, a fenti összeg több mint kétszeresét.” DROBA LÁSZLÓ, BUDAPEST „Az 1981/32. számban megjelent, »Zürichi dühök« című cikkükben Svájc úgy szerepel, mint »jószerivel az egész dunántúlnyi ország«. Két héttel előbb Libanonról írták azt, hogy »dunántúlnyi«. Mindkét meghatározás téves. Svájc területe kereken 41 ezer, Libanoné pedig csak 10 ezer négyzetkilométer. A logika szabályai szerint, ha két terület egyenlő egy harmadikkal, akkor azok egymással is egyenlőek. Nemrégiben a tévé Hét című adása is dunántúlnyi országnak mondta Libanont. Az igazság az, hogy Libanon körülbelül egyharmad dunántúlnyi ország, Svájc pedig egy »dunántúlnyi« plusz egy »libanonnyi«, ha már mindenképpen egymáshoz akarunk hasonlítani két területet, és kerüljük a mértékegységeket. Pedig inkább a földrajzi pontatlanságokat kerüljük el!” DR. KRENYITZKY GYÖRGY, MIKÓHAZA „A közelmúltban értesültem arról, hogy a közigazgatási szervek több helység összevonását határozták el. Ily módon a települési nevek is megváltoznak. Lesz olyan, hogy két nevet eggyé vonnak öszsze, másutt az egyik név marad csak meg. Biztos, hogy ez így jó. Mégis nagyon fájdalmasan érintett az, hogy Széphalom községet Sátoraljaújhelyhez kívánják csatolni. Szerintem Kazinczy Ferenc megérdemel annyit a magyar néptől, hogy Széphalom neve továbbra is megmaradjon és őrizze a nagy nyelvújító emlékét.” SZENDI GYULA, DOROG Budapest 62., Pf. 634. 1396. A múltról mondják Görög, japán „nyelvlecke” Széphalom érdekében matmufti* szí #**«»/ JAPÁN KÉPESLAPOK CÍMOLDALAI Követelményként a nyelvtanulók elé állítani teljesen értelmetlen lenne magyarorszagRI 1981/41JEiI