Magyarország, 1984. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-22 / 4. szám

Posta Tudatlan tudakozó Közületi könyv magánosoknak Szolgáltatások — várakozással Aligha nyugtatja meg Budapes­ten a telefonellátással küszködő­­ket, ha megtudják, hogy a Magyar Posta szolgáltatásai hivatalos ösz­­szehasonlításban állják a nemzet­közi versenyt. „Papíron!” mond­ja magában az olvasó, és a tele­fon rossz működése miatt a bosz­­szankodó előfizető, őket érthetően tényekkel, adatokkal sem lehet meggyőzni arról, hogy a magyar fővárosban rózsás a telefonhely­zet. Az sem csökkenti a bosszan­­kodást, ha valakinek az adott pil­lanatban eszébe jut, hogy más or­szágokban esetleg még rosszabb a helyzet. A Budapesti Távbeszélőközpont tudakozójához havonta sok tízezer hívó fordul felvilágosításért, de őket sem nyugtatja meg, hogy van, aki el sem jut odáig, hogy telefonon tudakozódhatna, mert... És itt következhetnek a tények, mert­ nincs telefonállomása, ha van is, nem jut vonalhoz, aztán nem cseng ki a készülék, aztán nem veszik fel a kagylót. És csak elvétve azért, mer­t nem kapott megfelelő választ a tudakozótól. Ebben az esetben azonban már nem ritka, hogy a tudakozódó te­lefonáló sem teljesen vétlen, mert kérdezni is tudni kell. Az alábbiakban nem magyaráz­kodást kértünk a posta illetékesei­től, hanem arra vonatkozó tájé­koztatást, tanácsot: hogyan lehet­ne jobban gazdálkodni a jelenlegi műszaki körülmények között "az adott lehetőségekkel. Szám szerint, név szerint A jelenleg érvényben levő táv­beszél­ők­ez­elés­i - u­tasítás a helyi tu­dakozódás következő eseteit sorolja fel: valamennyi előfizető és nyil­vános állomásról tudakozódni le­het aziránt, hogy a névvel és címmel megjelen­t személy vagy szerv előfizető-e és állomásának mi a kapcsolási száma. (Ez a név szerinti tudakozódás.) Ezenkívül kapcsolási számot megjelölve: ki annak az előfizetője és mi a cí­me? (Ez a szám szerinti tudako­zódás.) Budapesten tudakozódni lehet az iránt is, hogy valamely megjelölt házban van-e telefonál­lomás, ki annak az előfizetője és mi a kapcsolási száma. Ezenkívül tudakozódhatunk a pontos idő és közérdekű, illetve különleges kérdések után is. Európát járt szakemberek sze­rint tőlünk nyugatra, a jóval fej­lettebb telefonhálózattal rendel­kező országokban sem lehet en­nél több adat iránt­ tudakozódni. Az országok többségében a meg­adott név és cím alapján csak a telefonszámot illetően adnak fel­világosítást a tudakozásban. Nálunk ez a több oldalú érdeklődés olyan hagyomány, amelyen az illetéke­sek nem kívánnak változtatni. Ugyanakkor az igényeket közel sem tudják kielégíteni. Sőt, azzal, hogy ennyiféle érdeklődési megkö­zelítést tüntetnek fel, nemcsak a bőség zavarát teremtik meg, de — a tapasztalatok szerint — a tu­dakozódok bizonytalanságát is nö­velik. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a tudakozódók fele azt sem tudja, mit akar. Gyakori, hogy olyan bizonytalan támpontot nevez meg, amivel a postai dolgozó nem tud mit kezdeni. Példa: „Kérem a Népköztársaság útján levő autó­ápolási szaküzlet telefonszámát!” Az sem ritka, hogy amikor a pos­tai tudakozó visszakérdez, és a házszámot szeretné tudni, a hívó azt mondja: „Valahol az Operától jobbra van az üzlet.” A nagyobb baj, hogy a­­boltnak nem is az a neve, amit a hívó mondott, ter­mészetesen nem is ú­gy szerepel a telefonnévsorban. Ha aztán a hívó ilyenkor nem kapja meg a kért telefonszámot, ne csak a postát vagy a postai dolgozót hibáztassa. Nemzetközi tudakozódás Mindez azért tartozik mindany­­nyiunkra, mert az ilyen — gyak­ran teljesíthetetlen — tudakozódás hosszan és haszontalanul foglalja le az amúgy is zsúfolt telefonvo­nalakat. Talán valóban szűkíteni kellene a tudakozó szolgáltatását, elsősor­ban a telefonszám utáni tudako­zódásra, de akkor aztán elfogad­ható színvonalon kell ellátni ezt a feladatot. Az igazsághoz tartozik az is, hogy bizonyára csökkenteni lehet­ne a tudakozó forgalmát, ha több magánelőfizetőnek lenne közületi telefonkönyve ... (A gyakori tele­fontudakozódás díjából többszörö­sen kitelne egy közületi kötet ára.) Ami pedig az úgynevezett „kü­lönleges­­ tudakozót” illeti, feltehe­tő hogy­­kevesebben hívnák, ha köztudomású lenne néhány olyan telefonszám, amelyik egyes terü­letekkel kapcsolatosan teljes körű tájékoztatással szolgál. Első helyen említsük meg a már népszerű, de még nem elég közismert TOUR­­I­NFORM-ot, amelyik — szintén a posta szolgáltatásaként — valóban széles körű tájékoztatást nyújt a legkülönfélébb programokat­­ille­tően, méghozzá négy nyelven. (Te­lefonszáma: 179-800.) A nemzetközi távbeszélő szol­gálatiban is élhetünk a tudakozó­dás lehetőségével.­­Erről röviden annyit, ha a kért felvilágosítás a nemzetközi­ távbeszélő áramkör igénybevétele nélkül megadható, akkor azt a hazai módszerek sze­rint kezelik. Ha szükség van a nemzetközi áramkör igény­bevéte­lére, a nemzetközi központ keze­lője a rendeltetési ország tudako­zó szolgálatához fordul. A hívott számának megjelölése nélkül is kérhető beszélgetés, amennyiben a hívott előfizető számát a hazai nemzetközi központban meg lehet találni. Sor kerülhet azonban ilyenkor arra, hogy azt a rendel­tetési országban keresik ki. Nemegyszer összeütközésre ad okot, hogy a postai távbeszélő­­központtól kért belföldi vagy nem­zetközi beszélgetés után a hívó nem akarja elhinni, hogy olyan hosszú időn keresztül beszélt, mint ahogy azt vele vagy közvetlenül a beszélgetés után a kezelő közli, vagy ahogy a­­telefonszámlán sze­repel. Lélektanilag érthető, hogy a beszélgetőnek nem pontosan mű­ködik az időérzéke, éppen azért mert fontos mondanivalója van, vagy csak a­­közöltekre figyel. Ér­demes megemlítem, hogy a tele­fonkezelőnek semmilyen érdeke sem fűződik ahhoz, hogy hosszabb időt számlázzon a valóságosnál. A díjak alkalmazására vonat­kozóan általánosságban a követ­kezők szerepelnek a szabályzat­ban: „A beszélgetés díjazása egy­perces időtartamok alapján törté­nik, a beszedendő díjminimum egy háromperces beszélgetés díjá­val egyenlő. Minden perctöredék teljes percnek díjazandó. Semmi­lyen díjazásra nem kerül sor ak­kor, amikor a kért összeköttetés a távbeszélő szolgálat hibájából nem létesült, vagy létesült ugyan, de a beszélgetésre a hallási viszo­nyok miatt nem kerülhetett sor.” A szabályzat még azt is kimondja, hogy ha a hívó közvetlenül be­szélgetésének befejezése után pa­naszt jelent be, ezt kivizsgálják és esetleg csökkenthetik a fize­tendő díjat. Az egyetlen postai szolgáltatás, amire — úgy tűnik — nem saj­nálják a budapestiek a pénzt: az ébresztőszolgálat. Érdekes volna magyarázatot találni arra: miért listavezetők a budapestiek az igé­nyelt telefonébresztések számát illetően? Egyesek szerint azért, mert r­álunk viszonylag olcsó az ébresztés. (Szerencsére a szabá­lyok szerint ébresztést csak arról az állomásról lehet kérni, amelyre a felcsengetést kérik.) Ébresztési csúcsidőben van 120 olyan perc, amikor egy ügyeletes kezelőnek 274 előfizetőt kell éb­resztenie. Nem nehéz kiszámítani, hogy ez milyen iramot követel. Ráadásul ez a szolgáltatás sem tartozik éppen a hálás feladatok közé. Ritka az álmosan ébredők között, aki akár a legkedvesebb ébresztést is barátságos tettnek minősíti, és megköszöni a kezelő­nek, hogy jó reggelt kívánt. An­nál gyakoribb, hogy a néhány perces időeltolódásért (hiszen szá­zakat pontosan ugyanabban az idő­ben egyvalaki nem ébreszthet fel) már „rum­liznak” a hívottak. (A fejlett nyugati országok többségé­ben automata ébresztő működik.) Nincs jelentkezés A fentiek alapján talán érthető hogy a tudakozóban és az ébresz­tőszolgálatnál 30—40 százalékos a munkaerő-cserélődés, és ezen alig segít, hogy a munkahelyi vezetői igyekeznek javítani a körülmé­nyeken, hogy figyelembe veszik a dolgozók személyes kívánságait is (Például családi körülményeket és a műszakbeosztást.) Jellemző hogy több száz általános iskolá­ban és több tucat fővárosi gimná­ziumban is végeztek munkaerő­­toborzást, az eredmény: nyolc je­lentkező. Ennek ellenére szigo­rúan vesznek minden fegyelm vétséget és inkább elköszönnek azoktól, akik nem képesek vállani az ilyen szolgáltatásnál jogosan elvárható hangnemet. Mostanában gyakran emlegetik a hazai telefonszolgáltatásokka kapcsolatos milliárdos gondokat Anélkül, hogy ezeket az anyagi műszaki feltételeket lebecsülnénk — mivel megoldásukra belátható időn­­belül kellő pénzügyi fedeze amúgy sincs — érde­m­es volna több gondot fordítani az ember tényezők érvényesülésére. Ehhe persze bizonyos mértékig a vona másik végén a telefonálónak, a előfizetőnek is hozzá kell járulnia PÁLOS MIKLÓS POSTAI TUDAKOZÓ MUNKAHELYE Lélektanilag érthető MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest Vili., Gyulai P. u. 14. 1085 Telefon: 137-660. Telex: 22 6351 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634. 1396 Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő, GÁRDOS MIKLÓS h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest Vili., Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130. Felelős kiadó: TILL IMRE igazgató 84.2310/20­04-Zrínyi Nyomda, Budapest F. u.: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató Index: 25 606 HU ISSN 0464-4956 1984. JANUÁR 22. ,

Next