Magyarország, 1985. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-17 / 11. szám
ilis, MAGYARORSZÁG 198511 Budapest felszabadulása utánviszonylag hamar megkezdődött az egyelőre eléggé kényelmetlen közlekedés a főváros és a vidék között; a Népszava (már a fővárosban megjelent) második számában február 20-án tudósított arról,hogy az előző napon a Keleti pályaudvarra beérkezett az első személyvonat. Az egyik utastól megtudta az újságíró: huszonnégy óra alatt jutott el Miskolcról Budapestre. Egy panaszos levél Vidéki lapokban még izgalmas fővárosi tudósítások jelennek meg, így értesül az ország a főváros feléledéséről. A szegedi Dél- Magyarország „kiküldött munkatársa”, Örvös Lajos március 18-i jelentéséből: „...Nappal Budapest zsúfolt a munkába siető emberektől. Növelik a sokaságot a lakóházak előtti járdán, útközepén közmunkát végző férfiak, nők csoportjai, amelyek havat, szemetet, a bombázott házak előtt pedig a téglákat és a törmelékeket kupacba hordják, aztán kiskocsikon a megjelölt lerakóhelyre szállítják. Mintha Budapest már szépítené magát, szabadulni akarna a szennytől a piszoktól... A Pest közeléből reggelenkint bejövő munkások megsegítésére az orosz parancsnokság a magyar hatóságokkal karöltve gőzmozdonynyal vontatott villamoskocsikat állított be, amelyek több irányból jutnak a város belsejébe. Budára még nehéz az átjutás. Csupán Újpest felé van egy rögtönzött fahíd... A Pestről Budára és vissza közlekedő csónakosok kicsiny csoportja 100—1000 pengőig terjedő összegért viszi át a túlsó partra a hozzátartozók után kutató lakosságot. Naponta történnek szerencsétlenségek a csónakokba préselt emberek között ...” De a nácik által a Dunába robbantott hidak közül az első, az egykori Ferenc József-híd helyreállítása már folyik. 1945. február 26-án levélben panaszolja a Haas és Somogyi Speciális Üveg-Vasszerkezetek Gyára Rt.: „Vállalatunk meg van bízva a Ferenc József-híd helyreállítási munkái vasszerkezetének munkájával és napi 22 órai üzemmel, felváltva éjjel-nappal dolgozik. Az összes illetékes fórumokhoz intézett beadványaink,munásaink élelemmel való ellátása, illetve azoknak a gyárban való étkeztetése érdekében — eddig teljesen sikertelenek és válasz nélkül maradtak. Az emberek éhesen jönnek a gyárba, és képtelenek a felfokozott követelményeket teljesíteni. Tekintettel a munka általános közérdekű rendkívüli fontosságára, kérjük, hogy az üzem részére — mely 150 munkás számára tud főzni — a szükséges élelmiszereket (liszt, zsír, cukor, hagyma, paprika) kiutalni és a munka menetének folytonosságát biztosítani méltóztassanak. ” Március 23-án jelentette a Szabadság, hogy megnyílt „az a híd, amelyet annak idején Ferenc Józsefről neveztek el, és ugyanakkor megnyílt a margitszigeti híd is. Az emberek tömege indult meg Budáról Pestre és Pestről Budára. A hidak nyolctól délután négyig állnak a személyforgalom rendelkezésére. Az áthahaladóknak személyazonossági igazolványt kell bemutatniuk. A hidak, amelyeket a Vörös Hadsereg hős utászai építettek, nagymértékben hozzájárulnak a Pest és Buda közötti forgalom megkönnyítéséhez. Buda régi izoláltsága ezzel megszűnik. A két város újra egyesül”. (Az egykori fényképek szerint a szovjet utászok a későbbi Szabadság-híd mellett építettek egy pontonhidat; az egykori császár és királynői elnevezett híd Szabadság-híd néven előbb úgy működött, hogy a lerobbantott középső nyílását uszályokra épült faszerkezetekkel pótolták. Végül is Szécshy Károly és Hunár Győző irányításával újjáépítve, 1946. augusztus 20-én adták át. A Manci-híd a felrobbantott Margit-híd pótlására épült, a szovjet utász-hidász alakulatok az Úttörő-stadion magasságában cölöpjármokra építették; a Margit-hidat eredeti alakjában a Ganz gyár munkásai építették újjá Orsós Emil irányításával 1946—48 között. A ma már legendás hírű Kossuth-hidat az 1945. április 19-i minisztertanács határozata alapján építették meg. Tervét egy munkaközösség készítette Széchy Károly vezetésével, a híd részben a Csepel Vases Fémművelőben gyártott acélcsőszerkezetből, részben a Győri Vagongyár által kiemelt hídroncsokból készült szerkezeti elemekből épült 1945 júliusától. A szükségholdakat elvitte az 1945—46-os téli jégzajlás, úgyhogy a rohammunkában épült Kossuth-hídon már 1946. január 15-én megindult a gyalogosforgalom; a híd ünnepélyes átadása január 18-án történt. Ma a híd egykori pesti hídfőjénél (József Attila szobránál, a Parlament mellett) és a budai hídfőnél a rakparti mellvéden emléktábla őrzi az 1960-ban lebontott híd emlékét. 1945. március 23-án ünnepélyes aktus volt a városligeti Széchenyi fürdőben — a bombasérült épületet a vállalat dolgozóinak kilencheti munkájával rendbe hozták és a fürdő, a főváros egyetlen nyilvános fürdőjeként munkába kezdett. Az első osztályú gőzfürdőt egyelőre gyermekek ingyenes fürdetésére használják; a női népfürdő háromszor egy héten nők, négyszer férfiak számára van nyitva ... Március 24-én jelenti a debreceni Néplap: „Közismertek azok a nehézségek, amelyekkel a németek által kifosztott ország a mezőgazdasági munkák megindítása elé néz. Nincs iga, és ha van traktor, akkor nincs üzemanyag. Most ebben a kérdésben nyújtanak a szovjet hatóságok segédkezet a magyar mezőgazdaságnak...” A jelentés, akárcsak néhány nappal később a budapesti Szabadság tudósítása, azt közli: a szovjet katonai parancsnokság nagy mennyiségű (több mint 110 000 tonna) petróleumot, jelentős mennyiségű kenőolajat és benzint bocsátott a mezőgazdasági munkák megkezdéséhez a magyar szervek rendelkezésére; az üzemanyagot Pest megyében például a Mezőgazdasági Kamara osztotta szét. Ellátási problémák ABajai Hírlap március 31-i számában jelenti: megindult a munka aBajai Posztógyárban. A takarítási munka március elsején kezdődött, kilencven-száz dolgozó részvételével.Mivel a front hoszszú időn át éppen a gyár területén húzódott keresztül, az épületek és a gépek is súlyos károkat szenvedtek. A gyár megindulása idején az üzem vezetőségének egyetlen fillérje sem volt, a szervezett textilmunkások vállalták, hogy addigi fizetés nélkül dolgoznak, amíg a gyár a készáru értékesítéséből pénzhez jut. Az üzemibizottság Klug József igazgató-főmérnök javaslatára stoppolópamut gyártását határozta el, így ennek értékesítéséből már március 24-én kifizethető volt a takarítási munkák egységesen kétpengős órabére. Március végén a gyárban már tizenöt szövőszéken és a kiegészítő gépeken mintegy hetven-nyolcvan munkás dolgozott, s hozzákezdtek a további szövőszékek üzembe helyezésének előkészítéséhez. „A munkabéreket az üzemi bizottság a textilmunkások szakszervezetének vezetőségével, a bajai viszonyoknak megfelelően úgy állapította meg, hogy a tisztviselők, mesterek és munkások is családjukkal megélhetnek keresetükből” — olvasható a Bajai Hírlapban. A legkomolyabb probléma a főváros ellátása volt. A kormány, pontosabban Balogh István miniszterelnökségi államtitkár javaslatára — előzőleg a kommunista pártvezetés, Rákosi ésRévai megbeszélése után ugyanígy döntött — Vas Zoltánt nevezte ki Budapest közellátási kormánybiztosává. Világossá lett ugyanis, hogy a bonyolult rendeleteket kiadó, a valóságos helyzetet alig ismerő, a vidéken meglevő és romló élelmiszerek szállítása dolgában tehetetlen Faragho, a csendőrtábornokból lett közellátási miniszter képtelen megbirkózni a feladatokkal. Megszületett a Vas Zoltánt kinevező rendelet.Paál Jób és Radó Antal írja „A debreceni feltámadás” című könyvben: „ ... a kétszázötvenhatos kormányrendeletben ... a kormánybiztos olyan hatáskört kapott, aminőre eddig a köziigazgatásban talán még nem volt példa. A kormány megbízta őt, hogy az ország egész területére kiterjedő hatáskörrel megszervezze Budapest közellátását éspedig nemcsak élelmiszerekre, hanem tüzelőanyagokra, sőt más cikkekre is. Hatásköre talán nagyobb volt, mint a kormányé. Alárendeltettek az összes vidéki közellátási kormánybiztosok — a főispánok — és Vas Zoltán személyek és áruk felett az egész ország területén korlátlanul rendelkezett. Intézkedései ellen nem volt apelláta. Szükség volt azonban ilyen hatalomra, hogy meg lehessen menteni Budapestet...” (Többé nem fordult elő afféle história, mint a már említett vasszerkezeti gyáré, amely hiába kilincselt munkásai ellátása ügyében.) Végig a Körúton A közellátási kormánybiztos egyik legközvetlenebb munkatársa, dr. Gámonczy Béla „székesfővárosi tanácsnok” mesélte el később, hogy azonnali gondként jelentkezett a pénzhiány. Vas ekkor kölcsönért folyamodott a lakosághoz és az üzemekhez. Paál Jósof Radó Antal könyve: „Amikor a kormánybiztos látta, hogy reménytelen a helyzet és a kormány nem tud pénzt adni, mivel pénze a kormánynak sincs ... elhatározta, hogy a főváros ötvenmillió értékben bocsát ki kölcsön - kötvényeket és ez az élelmezési kölcsön volt a demokratikus Magyarország első kölcsöne. Az eredeti feltételek úgy szóltak, hogy a kölcsönöket 1945. augusztus 1-től adófizetésre lehet felhasználni és december 31-én megkezdi a főváros a kölcsön visszafizetését. Napok alatt lejegyezték a kölcsönt... A kormánybiztosság átérezve a lakosság áldozatkészségét, már május elsején megkezdte a kölcsönök visszafizetését ...” „Március 25-én szokatlan képe volt Budapestnek. Végig a körúton, a jábrdán és az elhagyott üzletek kirakataiban árultak mindenfélét az emberek. Tele volt a város rengeteg élelmiszerrel... a nagy kínálat a nemrég még elérhetetlen árakat mélyen lenyomta .. — írja az idézett riportkötet. (Folytatjuk.) GARDOS MIKLÓS Történelem Hidak ! Csónakosok kis csoportja AZ ELSŐ ÁLLANDÓ HÍD, A KOSSUTH-HÍD A Keleti pályaudvarra beérkezett az első személyvonat