Magyarország, 1987. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-12 / 28. szám

Nyaralás Kemping Háromcsillagos éjszakák Éppen egy évtizede, hogy a Nemzetközi Szociálturisztikai Köz­pont megállapította: „A legtöbb európai országban a kemping a turisták elhelyezésének legnépsze­rűbb típusa lett. A­­kempinget kezdetben főként a szabadidő ki­töltésével kapcsolatos tevékeny­ségnek tekintették, amely lehető­vé teszi a természettel való köz­vetlen kapcsolatot, napjainkban azonban a szállásbiztosítás alap­vető eszköze lett. Ma már a kem­ping százezrek számára az egyet­len szállástípus, amelyet megen­gedhetnek maguknak szabadságuk alatt.” Információ öt nyelven Az utolsó mondat most, tíz év múltán fokozottan érvényes — nálunk. Noha egyre több család igyekszik „kigazdálkodni”, hogy jusson a nyári üdülésre is, de az emelkedő árak miatt ez egyre ne­hezebb. Kétségtelen azonban, hogy még mindig a legolcsóbb — különösen a nagycsaládosok szá­mára — a táborozás. Ahhoz per­sze, hogy az üdülésnek ezt a módját­ élvezhessük, szükség van a kempingezés igényeire ilyen­olyan felszerelésre is. Az üdülk nehezményezik, hogy sok hazai táborhelyen a termé­szetközelséggel nem jár együtt a csend. (Például a balatoni kem­pingek egy része is vasútvonal közelében van.) Ugyanakkor a kötetlenebb élet nagyobb alkal­mazkodásra kötelez. Örömmel ta­pasztalható, hogy a kempingmo­rál általában nem romlott. Érde­kes tünet, hogy ugyanazok az autósok, akik az országúton még véletlenül sem állnak meg segí­teni a bajba jutottaknak, a kem­pingben szolgálatkészen állnak rendelkezésre a szomszédoknak. Az sem véletlen, hogy az elmúlt évben lopás miatt rendőri be­avatkozásra elvétve volt szükség a kempingekben, pedig a tábor­ban igazán nem lehet mindent elzárni. Hogy ez nemcsak ma­gyar sajátosság, arra példa, hogy a legutóbbi Nemzetközi Kemping Világtalálkozón, a debreceni Ve­­keri-tónál közel 15 000 küföldi tá­borozó jelenlétében, mindössze egy kerékpár és egy óra veszett el. Hazai és külföldi turisták szá­mára egyaránt javult a magyar kempingekkel kapcsolatos tájé­koztatás. Megjelent a legújabb négynyelvű kempingkalauz és a Tourinform is öt nyelven infor­mál, telefonon (179-800) és új központjában (V., Sütő utca 2.) személyesen is. Ami az adatokat illeti, e ka­lauz szerint Magyarországon ösz­­szesen 165 kemping van. Ebből 43 a balatoni, a fővárosban pedig 6 kemping van. Mivel ezekben a legnagyobb a zsúfoltság a fő­idényben, örvendetes hír, hogy a Kemping Kalauz megjelenése után új, korszerű üdülőkomp­lexum nyílott meg. A Törökbálinti Állami Gazda­ság az M—1-es és az M—7-es autóutak találkozásánál — 12 ki­lométerre a főváros központjától — új, háromcsillagos kempinget létesített. A kereken hatszáz sze­mélyes tábornak különös jelentő­séget ad, hogy ez az első téli kemping, a jurtaszerűen megol­dott létesítmény fűthető. A tá­borhoz csatlakozik egy ezersze­­mélyes étterem és a Flóra Szál­loda. A hely előnye, hogy a nyu­gatról, vagy a Balatonról érkezők­nek nem kell keresztül „evicscél­­ni” a forgalmas fővároson, ugyan­akkor tömegközlekedéssel, autó­buszon könnyen bejuthatnak Bu­dapestre. Remélhető, hogy a 87-es Ka­lauznak, a táborok szolgáltatásaira vonatkozó információi helytállóak. (Korábban volt­ eset, amikor olyan kempingről is tájékoztatott, amelyik csak „papíron” létezett.) Vihar egy lavór vízért Viták a helyszínen inkább a szolgáltatások színvonaláról, fo­lyamatosságáról lángolnak fel, néha igencsak indulatosan. Vesze­kedés a melegvíz-szolgáltatás kiha­gyásai, botrány pedig az illemhe­lyek „illetlen” külleme miatt rob­ban ki. Javítani fog a helyzeten, hogy egyre több kempingben (elő­ször a Balatonnál) vezetik be az érembedobásos melegvíz-szolgál­tatást. Persze az önmagában nem lesz megnyugtató,­­ha az automa­tával sincs mondjuk már reggel 8 órakor melegvíz, vagy a pénz­bedobásra működő mosdó sem tiszta. A magyar kempingélet Achil­­les-sarka: a táborok zsúfoltsága, ami — minél szeszélyesebb az időjárás — a rövid csúcsidőszak­ban annál inkább bekövetkezik. Egyebek között azért is, mert a vadkempingezés nálunk tilos. (Az utóbbi években erre a táborozási módra elsősorban a szomszédos országokból, a kevés forinttal el­engedettek kényszerülnek.) A tá­jékoztatókban jelölt befogadóké­pességet a legkeresettebb kem­pingekben ritkán veszik komo­lyan. Az előírásokat többnyire csak ott tartják be, ahol úgyne­vezett boxrendszer van, azaz nö­vénnyel, vagy másképpen­ elvá­lasztják a jogosan igénybe ve­hető egységnyi helyeket. Ami az árakat illeti, tudni kell, hogy a díjtételeket „szabadáras” alapon az üzemeltetők állapíthat­ják meg. A tapasztalatok szerint a kereslet a kínálatot figyelembe véve, kevés az olyan üzemeltető, aki „elszalad” az árakkal és túl­zottan magas tarifával próbálko­zik. A gond inkább abból adódik, hogy a különböző tájékoztatók többsége — így az említett több­nyelvű Kemping Kalauz — sem közöl árakat. A másutt közzétett díjszabások pedig már a kiadás idején sem érvényesek. Ez vonat­kozik például az Országos Ide­genforgalmi Hivatal 1987-es „Ho­­tel-camping”, című tájékoztató­jára csakúgy, mint a Balaton két partján működő idegenforgalmi hivatalok prospektusaira. Különö­sen az a félrevezető, hogy részle­tes ártáblázatot közölnek, de an­nak csak a végére­­írták oda: „A jelölt árak tájékoztató jellegűek.” Például a területhasználati díj egységenként és naponta: ***-os kempingben 80—100 Ft **-os kempingben 40— 80 Ft *-os kempingben 20— 50 Ft A szállásdíj személyenként és na­ponta: ***-os kempingben 25—50 Ft * **-os kempingben 20—40 Ft *-os kempingben 10—30 Ft Sajnos az alapdíjaknál is na­gyobb az árdzsungel a különböző szolgáltatásokért (például áram, mosás, parkolás, kölcsönzés stb.) felszámított összegeknél. A Magyar Camping és Caravan­ning Club eddig nem mindenben teljesítette érdekvédelmi felada­tát, ezért nem is csodálható, hogy az utóbbi években inkább csök­kent, mint növekedett a tagság létszáma. Az „ördögi kör”: a kis taglétszám miatt nem tud eleget nyújtani a tagoknak, a szolgál­tatások és az érdekvédelem hiá­nya miatt pedig nem növekszik a létszám. Az Autóklub lakókocsi­­kölcsönzéssel, sőt önálló kemping­gel is rendelkezve jelentős mó­don tudja segíteni klubtagjait. Ráadásul a külföldre utazóknak hasonló kedvezményre jogot adó igazolványt árusít, mint a Kem­ping Klub. (Ezt a kedvezményt külföldön többnyire csak az álla­mi kempingekben adják meg.) Az MCCC is létrehozott egy utazási irodát „VIA”­­elnevezéssel, több társult cég bevonásával, de ez is csaknem kizárólag külföldiek utaztatásával foglalkozik. Az igazsághoz tartozik, hogy a hazai kempingek sorsa elsősorban az üzemeltetőkön múlik. Az egyes idegenforgalmi hivatalok kényte­lenek a táborok fenntartását is üzleti tevékenységnek tekinteni — és aligha csodálható­k—, ezért fő­szezonban nem sietnek kedvez­ményt adni a szervezett kempin­gezőknek. Kimozdulni a holtpontról Jelenleg nálunk a kempinge­zés, pontosabban az egyes kem­pingek jóhírét nagyobbrészt csak a szájpropaganda teremti meg. Nem véletlen, hogy néhány ma­gánkemping valamennyi helyét már idénykezdet előtt lefoglal­ják — a már ott járt — külföl­diek vagy azok ismerősei. A hely­­foglalásról, illetve szabad tábor­helyekről a főszezonban a „Kemp­­inform” ad tájékoztatót telefonon és a napilapokban közzétéve, de erre a helyszínen hiába hivatko­zik a hétvégi zsúfoltságot találó turista. A hazai kemppingezés ügye vár­hatóan akkor tud kimozdulni a sok tekintetben holtpontnak tekint­hető helyzetből, ha nem egyes szakterületek, szervezetek, hivata­lok tekintik feladatuknak a fej­lesztését. Az idegenforgalomnak lehet, hogy a tábor létesítése ke­vésbé üzleti érdeke, mint a drága szállodák „töltése”, mert nem hoz annyi devizát, mint más szállás­hely, de a bel- és külföldi turiz­mus szempontjából társadalmilag — vagy a sokat emlegetett egész­séges életmódot tekintve — lénye­gesen több haszonnal járna. En­nek érdekében jobban össze kell­­fognia a kempingmozgalomért, a turizmusért felelősöknek a helyi tanácsoktól a kereskedelemig, az idegenforgalmi hivataloktól a mozgó üdülést szervezőkig, akár a bakancsos, akár négykerekű or­szág-világjárókról van szó. PÁLOS MIKLÓS ZSÚFOLT SÁTORTÁBOR - DALLOS JENŐ RAJZA 12 kilométerre a fővárostól új temping nyílott MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai P. u. 14. 1085 Telefon: 137.660. Telex: 22 6351 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634. 1396 ■BSOMBI Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő. VÁRNAI FERENC h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon­ 343-100, 336-130. Felelős kiadó: WAGNER FERENC vezérigazgató 87.2310/20-28 — Zrínyi Nyomda, Budapest F. u.: VÁGÓ SÁNDORNé vezérigazgató Index: 25 606 HU ISSN 0464-4956

Next