Magyarország, 1987. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-12 / 28. szám
Nyaralás Kemping Háromcsillagos éjszakák Éppen egy évtizede, hogy a Nemzetközi Szociálturisztikai Központ megállapította: „A legtöbb európai országban a kemping a turisták elhelyezésének legnépszerűbb típusa lett. Akempinget kezdetben főként a szabadidő kitöltésével kapcsolatos tevékenységnek tekintették, amely lehetővé teszi a természettel való közvetlen kapcsolatot, napjainkban azonban a szállásbiztosítás alapvető eszköze lett. Ma már a kemping százezrek számára az egyetlen szállástípus, amelyet megengedhetnek maguknak szabadságuk alatt.” Információ öt nyelven Az utolsó mondat most, tíz év múltán fokozottan érvényes — nálunk. Noha egyre több család igyekszik „kigazdálkodni”, hogy jusson a nyári üdülésre is, de az emelkedő árak miatt ez egyre nehezebb. Kétségtelen azonban, hogy még mindig a legolcsóbb — különösen a nagycsaládosok számára — a táborozás. Ahhoz persze, hogy az üdülésnek ezt a módját élvezhessük, szükség van a kempingezés igényeire ilyenolyan felszerelésre is. Az üdülk nehezményezik, hogy sok hazai táborhelyen a természetközelséggel nem jár együtt a csend. (Például a balatoni kempingek egy része is vasútvonal közelében van.) Ugyanakkor a kötetlenebb élet nagyobb alkalmazkodásra kötelez. Örömmel tapasztalható, hogy a kempingmorál általában nem romlott. Érdekes tünet, hogy ugyanazok az autósok, akik az országúton még véletlenül sem állnak meg segíteni a bajba jutottaknak, a kempingben szolgálatkészen állnak rendelkezésre a szomszédoknak. Az sem véletlen, hogy az elmúlt évben lopás miatt rendőri beavatkozásra elvétve volt szükség a kempingekben, pedig a táborban igazán nem lehet mindent elzárni. Hogy ez nemcsak magyar sajátosság, arra példa, hogy a legutóbbi Nemzetközi Kemping Világtalálkozón, a debreceni Vekeri-tónál közel 15 000 küföldi táborozó jelenlétében, mindössze egy kerékpár és egy óra veszett el. Hazai és külföldi turisták számára egyaránt javult a magyar kempingekkel kapcsolatos tájékoztatás. Megjelent a legújabb négynyelvű kempingkalauz és a Tourinform is öt nyelven informál, telefonon (179-800) és új központjában (V., Sütő utca 2.) személyesen is. Ami az adatokat illeti, e kalauz szerint Magyarországon öszszesen 165 kemping van. Ebből 43 a balatoni, a fővárosban pedig 6 kemping van. Mivel ezekben a legnagyobb a zsúfoltság a főidényben, örvendetes hír, hogy a Kemping Kalauz megjelenése után új, korszerű üdülőkomplexum nyílott meg. A Törökbálinti Állami Gazdaság az M—1-es és az M—7-es autóutak találkozásánál — 12 kilométerre a főváros központjától — új, háromcsillagos kempinget létesített. A kereken hatszáz személyes tábornak különös jelentőséget ad, hogy ez az első téli kemping, a jurtaszerűen megoldott létesítmény fűthető. A táborhoz csatlakozik egy ezerszemélyes étterem és a Flóra Szálloda. A hely előnye, hogy a nyugatról, vagy a Balatonról érkezőknek nem kell keresztül „evicscélni” a forgalmas fővároson, ugyanakkor tömegközlekedéssel, autóbuszon könnyen bejuthatnak Budapestre. Remélhető, hogy a 87-es Kalauznak, a táborok szolgáltatásaira vonatkozó információi helytállóak. (Korábban volt eset, amikor olyan kempingről is tájékoztatott, amelyik csak „papíron” létezett.) Vihar egy lavór vízért Viták a helyszínen inkább a szolgáltatások színvonaláról, folyamatosságáról lángolnak fel, néha igencsak indulatosan. Veszekedés a melegvíz-szolgáltatás kihagyásai, botrány pedig az illemhelyek „illetlen” külleme miatt robban ki. Javítani fog a helyzeten, hogy egyre több kempingben (először a Balatonnál) vezetik be az érembedobásos melegvíz-szolgáltatást. Persze az önmagában nem lesz megnyugtató,ha az automatával sincs mondjuk már reggel 8 órakor melegvíz, vagy a pénzbedobásra működő mosdó sem tiszta. A magyar kempingélet Achilles-sarka: a táborok zsúfoltsága, ami — minél szeszélyesebb az időjárás — a rövid csúcsidőszakban annál inkább bekövetkezik. Egyebek között azért is, mert a vadkempingezés nálunk tilos. (Az utóbbi években erre a táborozási módra elsősorban a szomszédos országokból, a kevés forinttal elengedettek kényszerülnek.) A tájékoztatókban jelölt befogadóképességet a legkeresettebb kempingekben ritkán veszik komolyan. Az előírásokat többnyire csak ott tartják be, ahol úgynevezett boxrendszer van, azaz növénnyel, vagy másképpen elválasztják a jogosan igénybe vehető egységnyi helyeket. Ami az árakat illeti, tudni kell, hogy a díjtételeket „szabadáras” alapon az üzemeltetők állapíthatják meg. A tapasztalatok szerint a kereslet a kínálatot figyelembe véve, kevés az olyan üzemeltető, aki „elszalad” az árakkal és túlzottan magas tarifával próbálkozik. A gond inkább abból adódik, hogy a különböző tájékoztatók többsége — így az említett többnyelvű Kemping Kalauz — sem közöl árakat. A másutt közzétett díjszabások pedig már a kiadás idején sem érvényesek. Ez vonatkozik például az Országos Idegenforgalmi Hivatal 1987-es „Hotel-camping”, című tájékoztatójára csakúgy, mint a Balaton két partján működő idegenforgalmi hivatalok prospektusaira. Különösen az a félrevezető, hogy részletes ártáblázatot közölnek, de annak csak a végéreírták oda: „A jelölt árak tájékoztató jellegűek.” Például a területhasználati díj egységenként és naponta: ***-os kempingben 80—100 Ft **-os kempingben 40— 80 Ft *-os kempingben 20— 50 Ft A szállásdíj személyenként és naponta: ***-os kempingben 25—50 Ft * **-os kempingben 20—40 Ft *-os kempingben 10—30 Ft Sajnos az alapdíjaknál is nagyobb az árdzsungel a különböző szolgáltatásokért (például áram, mosás, parkolás, kölcsönzés stb.) felszámított összegeknél. A Magyar Camping és Caravanning Club eddig nem mindenben teljesítette érdekvédelmi feladatát, ezért nem is csodálható, hogy az utóbbi években inkább csökkent, mint növekedett a tagság létszáma. Az „ördögi kör”: a kis taglétszám miatt nem tud eleget nyújtani a tagoknak, a szolgáltatások és az érdekvédelem hiánya miatt pedig nem növekszik a létszám. Az Autóklub lakókocsikölcsönzéssel, sőt önálló kempinggel is rendelkezve jelentős módon tudja segíteni klubtagjait. Ráadásul a külföldre utazóknak hasonló kedvezményre jogot adó igazolványt árusít, mint a Kemping Klub. (Ezt a kedvezményt külföldön többnyire csak az állami kempingekben adják meg.) Az MCCC is létrehozott egy utazási irodát „VIA”elnevezéssel, több társult cég bevonásával, de ez is csaknem kizárólag külföldiek utaztatásával foglalkozik. Az igazsághoz tartozik, hogy a hazai kempingek sorsa elsősorban az üzemeltetőkön múlik. Az egyes idegenforgalmi hivatalok kénytelenek a táborok fenntartását is üzleti tevékenységnek tekinteni — és aligha csodálhatók—, ezért főszezonban nem sietnek kedvezményt adni a szervezett kempingezőknek. Kimozdulni a holtpontról Jelenleg nálunk a kempingezés, pontosabban az egyes kempingek jóhírét nagyobbrészt csak a szájpropaganda teremti meg. Nem véletlen, hogy néhány magánkemping valamennyi helyét már idénykezdet előtt lefoglalják — a már ott járt — külföldiek vagy azok ismerősei. A helyfoglalásról, illetve szabad táborhelyekről a főszezonban a „Kempinform” ad tájékoztatót telefonon és a napilapokban közzétéve, de erre a helyszínen hiába hivatkozik a hétvégi zsúfoltságot találó turista. A hazai kemppingezés ügye várhatóan akkor tud kimozdulni a sok tekintetben holtpontnak tekinthető helyzetből, ha nem egyes szakterületek, szervezetek, hivatalok tekintik feladatuknak a fejlesztését. Az idegenforgalomnak lehet, hogy a tábor létesítése kevésbé üzleti érdeke, mint a drága szállodák „töltése”, mert nem hoz annyi devizát, mint más szálláshely, de a bel- és külföldi turizmus szempontjából társadalmilag — vagy a sokat emlegetett egészséges életmódot tekintve — lényegesen több haszonnal járna. Ennek érdekében jobban össze kellfognia a kempingmozgalomért, a turizmusért felelősöknek a helyi tanácsoktól a kereskedelemig, az idegenforgalmi hivataloktól a mozgó üdülést szervezőkig, akár a bakancsos, akár négykerekű ország-világjárókról van szó. PÁLOS MIKLÓS ZSÚFOLT SÁTORTÁBOR - DALLOS JENŐ RAJZA 12 kilométerre a fővárostól új temping nyílott MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai P. u. 14. 1085 Telefon: 137.660. Telex: 22 6351 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634. 1396 ■BSOMBI Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő. VÁRNAI FERENC h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon 343-100, 336-130. Felelős kiadó: WAGNER FERENC vezérigazgató 87.2310/20-28 — Zrínyi Nyomda, Budapest F. u.: VÁGÓ SÁNDORNé vezérigazgató Index: 25 606 HU ISSN 0464-4956