Magyarország, 1988. július-december (25. évfolyam, 27-53. szám)
1988-07-01 / 27. szám
O MAGYARORSZÁG 1988/27 Pápalátogatás Darázsfalva példája Az osztrák egyház gondjai „Shalom” és Mauthausen I II. János Pál pápa ausztriai látogatása tucatnyi szempontból ígérkezett jelentősnek, hiszen anyagi kérdés vetődött fel a római katolikus egyház fejének útja kapcsán. Nem fontossági, hanem inkább időrendi sorrendben: milyen protokolláris és politikai magatartást tanúsít a buzgó katolikus osztrák államfővel szemben, akit második világháborús múltja miatt sok támadás ért és ér egyrészt a hazai baloldal, másrészt a Zsidó Világkongresszus és más szervezetek részéről; milyen üzenettel él a pápa burgenlandi szentbeszédében a szomszédos szocialista országok felé; mit mond a bécsi izraelita kultuszközösség vezetőivel való találkozása során és mit a mauthauseni egykori koncentrációs táborban teendő látogatásakor; milyen válaszai lesznek az ausztriai római katolikus egyház gondjaira; hogyan nyilatkozik meg egyszer a betegek, idősek, rokkantak, másszor az ifjúság képviselői, megint utána a tudósok és művészek előtt; mi az álláspontja az ausztriai ökumenikus mozgalom problémái láttán, és így tovább. Legfeljebb 85 000-en Egyszer már járt II. János Pál Ausztriában, 1983-ban, az a látogatás kétségtelenül látványosabb volt, több embert — hívőt és érdeklődőt — vonzott. Emlékezetes például, hogy a bécsiDonauparkban 300 000-es tömeg előtt mondott misét... Most Darázsfalván az osztrák csendőrség megállapítása szerint legfeljebb 85 000-en vettek részt a pápai istentiszteleten is a várt 120 000-rel szemben. (Viszont a rendezők azért is sóhajtottak fel elégedetten és megnyugodva a végén, mert elmaradt az is, amitől igen tartottak: a közlekedési káosz. A szervezés így tökéletesnek bizonyult, a hatóságok feladatuk magaslatán állottak, a burgenlandi lakosság pedig példás vendégszeretetről tett tanúságot. Darázsfalván és környékén 9000 helybeli polgár fogadott be ingyen vendégeket, a plébániákon teát, kávét, kalácsot kínáltak az érkezőknek. A gépkocsival érkezőket hatékony szervizszolgálat várta, a Magyar Autóklub „sárga angyalai” is megjelentek a burgenlandi utakon. A magyar zarándokok tízezrei piros-fehér-zöld zászlócskákat lobogtatva köszöntötték II. János Pál pápát, aki a jellegzetes „papamobil”-on ment végig a szektorok között. A darázsfalvai istentisztelet részvevőinek túlnyomó többsége magyar volt. (Egy bizonyos dr. Bárki Éva Mária bécsi ügyvédnő 55 000 magyar zászlócskát rendelt a zarándokok számára, jóllehet kezdetben azt lehetett hallani, hogy a szervezők nem látnák szívesen, ha a hívősereg nemzeti hovatartozását zászlók mutatnák ...) Nagy taps fogadta a pápa mentegetőző bejelentését, hogy ha magyarul folytatja beszédét, bizonyára nem lesz tökéletes a kiejtése, s aztán mosollyal kísért taps nyugtázta a néha valóban nehezen elolvasott magyar mondatokat. Külön szólt a római katolikus egyház feje az erdélyi menekült magyarokhoz, említve hányattatásukat, ugyanakkor hűségüket a hitükben. II. János Pál utalt arra, hogy a magyar nép történelme szorosan kapcsolódik a kereszténységhez, s megemlékezett Szent István halálának közelgő 950. évfordulójáról. Nem csoda, ha a magyar mondatok végén vastaps köszönti a pápát. Az osztrák sajtó rendkívüli részletességgel számolt be a darázsfalvai (németül Trausdorf) eseményekről. Még azt is megírták a lapok, hogy László püspök — akinek édesanyja horvát tanítónő, édesapja pedig a háborúiban korán elesett magyar földmérő volt — a kismartoni (Eisenstadt) püspöki rezidencián milyen vacsorával fogadta a vatikáni vendéget. Péntek este lévén fogas volt és túrósrétes, valamint földieper, hozzá rizling és veltelini László püspök darázsfalvai szőlejéből — azt még édesanyjától örökölte. „Shalom” — köszöntötték a pápát másnap Bécsben az apostoli nunciatúra épületében az izraelita kultuszközösség vezetői. II. János Pál utalt arra, hogy a második vatikáni zsinat óta zsidók és keresztények viszonya lényegesen jobb lett, s kijelentette, hogy a teljes kibékülést a vallási közösségek közötti kapcsolatok minden területén teljes erővel folytatni kell. A bécsi izraelita vezetők ugyanakkor felvetették, hogy a Vatikán ismerje el diplomáciailag Izraelt és ítélje el a palesztin terrort. Erre a pápa válaszában azt hangsúlyozta, hogy a palesztinoknak megvan a joguk saját hazájukhoz, mint ahogyan a nemzetközi jog szerint minden más nemzetnek is. A palesztin menekültek nyomorúságos helyzetére is felhívta a figyelmet és kompromiszszumot javasolt, hogy politikai megoldást lehessen találni a közel-keleti válságban. Egy órát töltött a pápa a mauthauseni egykori koncentrációs táborban, ahol 1938-tól 1945-ig mintegy 200 000 ember sínylődött, a fele elpusztult „a gyűlölet és a megvetés rendszerének bűnei” következtében, „egy őrült ideológia nevében”. (Amerikai zsidók egy csoportja tüntetést szervezett, mondván, hogy a mauthauseni áldozatok emlékét sérti a pápának Waldheim szövetségi elnökkel volt találkozása. Itt lehet megemlíteni azt is, amiről a Die Presse számolt be: a bécsi rendőrség Beate Klarsfeldet, fiát és több társát a közrend megzavarása miatt őrizetbe vette, amikor a Theresianum utcában a pápai nunciatúra előtt Waldheim-ellenes transzparenst akart elhelyezni.) Főpapi kinevezések II. János Pál az osztrák püspöki kar tagjaival ismételten találkozva megismerkedhetett az egyház helyi gondjaival, öt évvel ezelőtt még az osztrák lakosság 89 százaléka volt a római katolikus egyház tagja, ez a százalékszám most már 84-re olvadt. A válások száma viszont éppúgy nő, mint az abortuszé. Az osztrák katolikus szervezetekben ellenérzést váltott ki, hogy a Vatikán — szerintük — konzervatív főpapokat nevezett ki az utóbbi időben, s hogy ezt megelőzően nem kérték ki véleményüket. A vitát csak időszerűbbé teszi, hogy néhány püspöki méltóság betöltése most esedékes ... Kényes kérdés volt a pápai látogatás során a salzburgi ökumenikus találkozó megrendezése is. Róma falain kívül II. János Pál még nem járt protestáns templomban, most Salzburgban részt vett az evangélikus Christuskirchében megrendezett ökumenikus istentiszteleten, 12 más keresztény egyház és felekezet képviselőivel együtt. Salzburgban ez a találkozás jelképes jelentőségre tehetett szert annak a történelmi ténynek az ismeretében, hogy 1731-ben az akkori hercegérsek, Firmian 25 000 evangélikus hívőt szólított fel távozásra az úgynevezett emigrációs pátensével. A pápa ismételten a salzburgi kapucinus kolostorban töltötte éjszakáit ausztriai látogatása során. Ezzel csakúgy, mint a salzburgi sorozatos rendezvényeken való megjelenésével egyenlítette ki a pápaság „tartozását”: az 1200 esztendeje fennálló érsekség történelmében még sohasem járt a római katolikus egyház feje Salzburgban ! Most viszont itt a dómban misét mondott idős, beteg és rokkant híveknek, s arra figyelmeztetett, milyen fontos az elesett, segítségre szoruló emberekkel törődni. Aztán a székesegyház melletti Residenzplatzon tartott ünnepi misén a szentbeszédében a katolikus értékrend alapján ostorozta az anyagi javak megszerzése hajszolásának mai, mindent megelőző módját. A diákközpontban fiatalokat intett arra, hogy a teljesítmény és a siker mellett jusson hely több emberségnek. Végül Salzburgban az ünnepi játékok palotájában az osztrák értelmiség nem kevesebb, mint kétezer képviselőjével, tudósokkal, művészekkel, újságírókkal találkozott a pápa, aki itteni felszólalásában azt mondta: a világ és a mai kor nagy kérdéseinek megoldásában szükség van a tudomány, a kultúra és a politika, valamint a vallás közötti szövetségre. A pápalátogatás utolsó napja Tirolban zajlott le. 45 000 fiatal előtt a nemzedéki ellentétek káros voltáról, a válások elszaporodásának szomorú következményeiről, az öngyilkosságok még az ifjak között is sűrűbb előfordulásáról, végül a pártok és politikusok versengésének a hatásáról szólt II. János Pál. Végül az innsbrucki olimpiai stadionban 18 000 gyermek várt a pápára, aki félre tette előre elkészített beszédét és egyszerű, rögtönzött szavakkal fordult hozzájuk: — Majd ha hazamentek, mondjátok azt: apu, anyu, a pápa azt mondta, hogy az egyháznak szüksége van rám ... II. János Pál megkérdezte a gyerekeket: — Nos, mit mondtok majd otthon ? S addig nem folytatta, mígnem többszöri felszólításra a gyerekek kórusban skandálták: — Az egyháznak szüksége van rám! Ez a kis epizód is igazolni tartozott, hogy II. János Pál ausztriai körútja úgynevezett pasztorális útnak volt szánva. S azt is jelezte, hogy az osztrák katolikus egyháznak gondja van a papi utánpótlással. Állami szinten Ugyanakkor az egyházfő megnyilatkozásaival természetesen politikát is csinált. Látogatását, hiszen államfő is, bár „csak” az osztrák püspöki kar meghívásának tett eleget, a hivatalos Bécs állami szintre emelte, akár a fogadtatás katonai külsőségeivel, akár azzal, hogy dr. "Kurt Waldheim szövetségi elnök fogadta Schwechatban és búcsúztatta Innsbruckban. S végül említést érdemel az amerikai ABC tévétársaságnak Bécsben sem meg nem cáfolt, sem meg nem erősített értesülése: a Stephansdom mellett merényletet készültek elkövetni a pápa ellen, de a székesegyházzal szembeni építkezésen elrejtőzött két merénylőt sikerült ártalmatlanná tenni. II. JANOS PAL DARAZSFALVAN ÁLDOZTAT A szervezés tökéletesnek bizonyult, a hatóságok feladatuk magaslatán álltak