Magyarország, 1989. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 20. szám
száz lapjából • Öt világrész száz lapjából ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I Hruscsov Hruscsov ellen #013RECTNH Moszkvában, a Filmművészek házában ünnepi estet tartottak Nyikita Szergejevics Hruscsov születésének 95. évfordulója alkalmából. Azzal, hogy a terem tele volt, jóformán nem mondunk semmit: emberek ültek a sorok között, a lépcsőkön, a színpad két oldalán, akiknek nem jutott hely, két és fél órát álltak az előcsarnokban a képernyők előtt, amelyeken a teremben történteket közvetítették. Ilyen nagy volt az érdeklődés annak az embernek drámai sorsa és ellentmondásos személyisége iránt, akinek a nevét 1964 októberétől húsz évre (volt, aki azt remélte: örökre) kitörölték történelmünk lapjairól. És úgy tűnik, ez nem egyszerűen természetes érdeklődés valami eddig tiltott dolog iránt — a „Hruscsov-korszak” és e korszak alkotójának helyes értelmezése, a lehetőség, hogy elemezzük győzelmeinek és hibáinak forrását, fontos elvi jelentőséggel bírnak számunkra ma, amikor újból belefogunk abba, amit az „enyhülés” vezéralakja nem tudott vagy nem kívánt megtenni. Erről beszéltek az est résztvevői. Ma már egyre tisztábban látjuk, mit tett az országért Sztálinnak ez az alighanem legjelentéktelenebb fegyvertársa, az egyetlen közülük, aki akaratot, erőt és lelkiismeretet érzett magában ahhoz, hogy kezet emeljen a Sztálin megalkotta embertelen rendszerre. Csak nemrég, az SZKP KB közlönyének harmadik számában jelent meg Hruscsov „titkos beszéde”, amelyet a XX. pártkongresszuson tartott. Szomorú, hogy ilyen sokáig nem ismerhettük ezt a valóban történelmi dokumentumot, de a beszéd robbanóereje elegendőnek bizonyult, hogy lehetetlenné tegye a visszafordulást a sztálinizmushoz, bármilyen erősek is hívei. Hruscsov volt, aki lerombolta a koncentrációs táborokat, aki megnyitotta a börtönkapukat és szabadon engedett több millió foglyot, ő adta vissza becsületes nevüket az igazságtalanul elítélteknek, élőknek és holtaknak. Sőt mi több, mint az esten fellépő publicista, Lev Karpinszkij pontosan mondta, „1956 után felszabadultak azok is, akiket nem tartóztattak le”. Az ország felegyenesedett, kilépve a sztálinizmus sötétjéből, és természetesen nem véletlen, hogy ma a peresztrojka élvonalában azok járnak, akik Hruscsov idején váltak emberré. Már ennyi is elég volna az utódok örök hálájának kivívására. De Hruscsov idején kapott személyi igazolványt és vált teljes jogú állampolgárrá több tízmillió paraszt, szélesítették ki a szövetségi köztársaságok jogait, mérték az első csapást a hivatalok uralmára és tervezték meg a Brezsnyev által meghiúsított gazdasági reformot Természetesen Ny. Sz. Hruscsov, az ember és a politikus, messze állt az ideáltól. Ma sem szabad elfelejteni, hogy miután egy korty szabadságot juttatott a falunak, újból a további államosítás érvényébe vetette, és az ő idején hozták be az országba az első import vetőmagot... Nem volt következetes a sztálinizmus maradványainak felszámolásában. Az ő idejében emelkedett fel újból Liszenko, ami az országnak igen sokba került, történt a novocserkasszki tragédia, és tettek kísérletet arra, hogy a kultúrát ökölrázással irányítsák... A felszólalásokban gyakran hangzott el az a megfogalmazás, ahogy a szervezők az ünnepi estet is elnevezték: „Hruscsov Hruscsov ellen”. .Ez, persze, igaz. De, miként N. Barszukov, a Marxizmus—Leninizmus Intézet tanszékcsoport-vezetője mondta beszédében, az archívumokban még fontos dokumentumok várnak ránk, amelyek segítenek abban, hogy új színekkel rajzoljuk meg Hruscsov politikai portréját. És be kell ismernünk, hogy ennek a portrénak éppen csak a ceruzavázlatával vagyunk készen. STRATÉGIAI KONCEPCIÓ Az IMX-költségvetést is mozgatni kell, hogy el ne találják (International Herald Tribune) Merénylők menedéke: Itália Egy esküdtbírósági ítélet tartja izgalomban Olaszországot. A calabriai Catanzaróban a két neofasisztát, Stefano Delle Chiaret és Massimiliano Fachinit felmentették az alól a vád alól, hogy 1969. december 12-én a milánói Piazza Fontanán lévő mezőgazdasági bank ellen elkövetett bombamerénylettel 16 embert megöltek, 87-et pedig súlyosan megsebesítettek. A felmentés ártatlanságuk bebizonyítása alapján történt. A közvélemény izgalmát az okozza, hogy ezzel az ítélettel már a hatodik bírósági eljárás végződik anélkül, hogy megállapították volna, ki volt a bűnös, pedig a bűncselekmény már 20 évvel ezelőtt történt, és annak idején Olaszországban a terrorizmus „óloméveinek” kezdetét jelezte. Két évtized után a milánói tömeggyilkosoknak és megbízóiknak még mindig nincs neve és arca. Az előző öt eljárás során is felmentették az összes vádlottat — a jobboldali szélsőségeseket éppúgy, mint a baloldali anarchistákat. Az első két per során, melyek 1979-ben és 1981- ben ugyancsak Catanzaróban zajlottak le, 29-en ültek a vádlottak padján, köztük az anarchista Valpreda, akiről 1969-ben egy utána hamarosan, rejtélyes módon meghalt milánói taxisofőr az állította, hogy december 12-én ő szállította a szerencsétlen bankhoz. További vádlottak voltak állítólagos megbízókként a neofasiszta Freda és Ventura. Valamennyiüket felmentették első és másodfokon, bizonyítékok hiányában. A harmadik eljárás Rómában a semmítőszék előtt zajlott le. A catanzarói ítéleteket megsemmisítették. Az ügyet újratárgyalásra a bari esküdtszék elé utalták. Ott zajlott le a negyedik eljárás 1985-ben. Ez megint felmentéssel végződött, melyet a legfelső bíróság 1987- ben határozottan megerősített. A hatodik eljárásnak új vádlottja volt, a titkosszolgálat volt kettős ügynöke, Delle Chiare és az elsőfokon a bolognai pályaudvari bombamerényletben (1980) való állítólagos részvételért már elítélt neofasiszta Fachini személyében. Néhány más eljárásban, melyeknek tárgya az „ólomévek” terrortámadásai voltak, az igazságszolgáltatás nemigen volt sikeresebb, sem meggyőzőbb, így például még mindig nincs felderítve a merénylet a bresciai Piazza della Loggián (1974, 8 halott, 94 sebesült), az Italicus-expressz elleni merénylet Firenze és Bologna közt (1974, 12 halott, több mint 100 sebesült), az 1980-as bolognai bombamerénylet (85 halott, több mint 200 sebesült) és az 1984-es karácsonyi vérfürdő egy vasúti alagútban Firenze és Milánó közt (15 halott, 198 sebesült). A bresciai ügyben az öszszes neofasiszta vádlottat felmentették. Az Italicusmerénylet ügyében a neofasiszta Tutit első fokon felmentették, másodfokon életfogytiglanra ítélték, majd a semmítőszék megint felmentette. A bolognai merénylők elleni első perben négy feltételezett tettest — köztük Fachinit is — életfogytiglanra ítélték, de a jobboldali felforgató körökből kikerült, megbízással vádoltakat mind felmentették. Az 1984-es vérfürdő ügyében az elsőfokú eljárás még folyamatban van. A vádlottak padján jobboldali szélsőségesek ülnek a nápolyi camorra tagjaival együtt. Bizonyára nem az igazságügy a felelős ezeknek a tömeggyilkosságoknak a felderítésében a nagyon is botrányos, teljesen ki nem elégítő állapotokért. A bírók csak kemény bizonyító anyag alapján tudnak ítélni. Ezt az anyagot azonban a kövéleményben uralkodó meggyőződés szerint vagy eldugták, vagy meghamisították. Ezt a meggyőződést mellesleg alátámasztja, hogy kiderült a titkosszolgálati szervek néhány törvényellenes „kilengése” ezekkel kapcsolatban. A maratoni perek mindenesetre folytatódnak. A Piazza Fontanán elkövetett merénylet ügyében már kirajzolódik a fellebbezési eljárás. Ez lenne a hetedik per ebben a még mindig nyitott bűnügyben. MAGYARORSZÁG 1989 2015 Új „betekintési” lehetőség DER SPIEGEL A heidelbergi rákkutató központ tudósai által kifejlesztett diagnosztikai technika új, háromdimenziós betekintési lehetőséget nyújt az orvosoknak az emberi testbe. A célba vett testtájról több mint 100 rétegfelvételt készítenek számítógépes és magspintomográfiás eljárással, és ezekből plasztikus, minden oldalról szemügyre vehető modellt építenek föl. A szervek úgy jelennek meg a képernyőn, mintha egy láthatatlan kamera venné őket körül, tényleges alakjukban, méretükben és elhelyezkedésükben. Azt mondják a tudósok, hogy épp oly plasztikusan lehet egy-egy folyamatot megjeleníteni, ahogyan az a beteg fejében elhelyezkedik. A heidelbergi rákkutatók felvilágosítása szerint az eljárás alapja a szürke tónusok pontos megkülönböztetése, ezek ugyanis a rétegfelvételeken mindig más szövetrészeknek felelnek meg.