Magyarország, 1997. január-június (1. - új - évfolyam, 1-16. szám)
1997-01-19 / 3. szám
TÖRTÉNELEM Gyula területe és környéke évezredek óta lakott hely volt, hiszen az ezerágú közös élelmet, fedelet és védelmet is adott az ide települő népeknek, tehát mindazt, amit a folyamatos emberi megtelepedés megkíván. A krónikák először 1214-ben említették a települést. 1313-ban Károly Róbert itt, Gyulamonostorán keltezi két oklevelét, amely a helység fontosságára utal. E században a város már jelentős uradalom központja. Maróti János macsói bán 1405 körül kezdi építtetni a török elleni harcokban fontos erősséggé váló téglavárat. Corvin János birtoklása idején - kinek lányát, Erzsébetet, majd feleségét, Frangepán Beatrixot is az itteni ferences templomba temették - 1484-ben Mátyás király Békés megye székhelyévé teszi. Ezt a funkciót - a török időket kivéve, amikor a három megyére kiterjedő gyulai szandzsák központja - a város 1950-ig betölti. A XVI. század első fele már háromezer lakosú város egyik fénykora. A kiváltságok folytán virágzik az ipar és a kereskedelem, tizenkét céh, öt templom, két kolostor, s jeles iskolák működnek. Ezt a fejlődést akasztja meg a vár 1566-os eleste. A török hódoltság után a magyar mellett román letelepedések és a német betelepítés alakítja ki a város mai etnikai képét. Az 1849- es év szomorú nevezetessége, hogy itt fegyverzik le, illetve adják át az osztrákoknak a szabadságharc ezerháromszáz honvédtisztjét, s a későbbi aradi vértanúk közül kilenc tábornokot. Emléküket a vár oldalában az 1848- 49-es honvédtiszti emlékhely szoborcsoportja őrzi. A XIX. század második felében Gyula fontos vásárközpont az Alföld és Erdély közti kereskedelemben, ám a századfordulótól gazdasági jelentősége csökken. A megyeszékhelyi rang elvesztése (1950) után idegenforgalmi szerepe válik jelentőssé. A barokk Wenckheim-kastély kilenc hektáros parkjába épült várfürdőt 1971-ben gyógyfürdővé, környékét 1985-ben gyógyhellyé nyilvánítják. A belváros és a várkastély környéke műemléki védettség alatt áll. Gyula jeles szülötte Erkel Ferenc, a nemzeti opera megteremtője. A városból származik Albrecht Dürer német festő, akinek ötvös apja innen indult a mesterlegények akkor szokásos vándorútjára, és telepedett le Nürnbergben. 1918-41 között apátplébánosként itt szolgált báró Apor Vilmos, a mártír győri püspök. A város a térségnek ma is fontos igazságügyi, vízügyi, gyógyászati és kulturális-idegenforgalmi központja. MÚZEUMOK, LÁTNIVALÓK Aki turistaként érkezik a városba, az természetesen a várfürdőt és a várat keresi fel elsősorban. Az arborétum jellegű természeti környezetben kilenc medence szolgálja az üdülésre, sportra vagy a gyógyulásra vágyókat, a fedett medencékkel együtt számolva mintegy ötezer négyzetméter vízfelülettel. A fürdő szomszédságában álló középkori téglavárban már a vége felé közeledik a restaurálás, de érdemes tornyából széttekinteni: egyik oldalról a városra nyílik szép kilátás, másik oldalról jó időben a bihari hegyekig ellátni, s aki nyári estén visszatér ide, szép élménnyel gazdagodhat a Várszínház előadásain. Gyula varázsát talán a középkorra visszanyúló, a számtalan egykori Körös-ág alakította sajátos településszerkezet alapozta meg, a kanyargó, elágazó utcák, kis zugok, ékszernyi parkok, téregyüttesek. Ezt a hangulatot teszik teljesebbé a szépen megőrzött műemlékek, a fák, virágok sokasága és a mindenfelé található, egy értékőrző szemléletet példázó múzeumi kiállítóhelyek. Erkel Ferenc a német gyulai kántortanítói lakásban született, és sikeres zeneszerzőként is gyakran járt haza. Ma, a felújított szülőházban kiállítás mutatja be életművét, s a meglévő Erkel-relikviákat. A tér másik oldalán egy különleges gyűjtemény található: mintegy háromezer, Szűz Máriára vonatkozó kegy- és emléktárgy a világ különböző országaiból. A Göndöcs-kertben Kohán György festőművész szemléletében és hatásában is monumentális életművét összegzi a nevét viselő múzeum. Képzőművészeti kiállítást még a Dürer Teremben, a Városi Képtárban és a Tourinform Galériában is láthat az érdeklődő. A város központjában, a meghitt hangulatú Erkel téren álló műemléki épületben találjuk a lassan százhatvan éves Százéves Cukrászdát. E százados környezet biedermeier foteleiben jólesik elábrándozni régi idők tűnt hangulatairól, s aki elunja a me- ■ * • a\ V