Magyarország, 1997. július-december (1. - új - évfolyam, 17-43. szám)
1997-08-31 / 27. szám
AKTUÁLIS Százötven éve egy ifjú pár rövid életének legboldogabb idejét élte át költőn. Petőfi Sándor és ifjú hitvese, Szendrey Júlia az ott lévő Teleki-kastélyban töltötte mézesheteit. Itt kapott ihletet a költőóriás huszonnyolc verse, köztük a Szeptember végén megírására. 1846 szeptemberében forró napokat él át a szilágysági Nagykároly (Carel). A megye ekkor választja meg küldötteit az Országgyűlésbe. E vidék a Károlyiak birtoka, így érthető, hogy az ő emberük lesz, aki a megye érdekét képviseli. Az eseményt bállal teszik emlékezetessé, ahol megjelenik a megye színe-virága. így gondolta ezt Szendrey Ignátz úr is, a Károlyi-birtok erdődi tiszttartója is, aki elhozta bemutatni szépséges leányát, Júliát - no meg dicsekedni vele. Ignátz úr aligha gondolta, hogy a bál alapjában változtatja meg életüket. A sors kiszámíthatatlansága folytán, ez időben volt ott az akkor már országos hírnévvel bíró költő, Petőfi Sándor is. A költő nemigen szívelte a mágnásokat, így hamar szócsatába keveredett a kortesekkel, keményebb összecsapástól csak a neve mentette meg, mivel azok már hallottak felőle. Ekkor találkozott gróf Teleki Sándorral is, akinek barátai mutatták be. Petőfi: Az első eleven gróf, akivel beszélek. Teleki: Hát döglöttel beszéltél-e? Petőfi: Igen, amikor komédiás voltam. Ezt egy hangos parola, vállveregetés, no meg örök barátság követi. Szeptember 8. délutánján a költő a város főterén barátja házának ablakából mustrálgatja a főtéren sétáló lányokat. Váratlanul felkiált: Az a leány pedig az enyém lesz! Többen az ablakhoz ugranak, van, aki felismeri: Szendrey Júlia, az erdődi gazdász egyik leánya. Az már természetes, hogy a bálban egymással táncolnak. A lány ismerte a költő verseit, de azt nem gondolta, hogy bő tíz nap teltével otthonukban fogadhatják. Az első látogatás ünnepet jelent a házigazdáknak, nagy tisztességnek tartják, hogy egy országos hírű ember ellátogat hozzájuk. Miután a költő elhatározza a házasságot, és azt közli az apával, a legnagyobb ellenállásba ütközik, de a fiatalok másképpen látják. Augusztus 7-én megtartják a kézfogót, és kitűzik a lakodalom napját ismerkedésük egyéves évfordulójára. Erdőd (Ardaud): Hajdanán a Drágfyak, a majtényi béke után a Károlyiak birtoka volt. Az ott lévő várat, majd várkastélyt mindig rendben tartották, így annak kápolnája is elismert szent hely, ahová esetenként az odalátogató Károlyiak, sűrűbben pedig az épület börtönében fogva tartott rabok jártak. Petőfi idején már a Szendrey család lakta a házegyüttest. Petőfi tisztelettel hívta meg tanúnak Jókai Mórt, meg Tompa Mihályt, ugyanakkor egy átmulatott éjszaka után nőül kérte a Debrecenben fellépő dívát, Pricelli Cornéliát, és hogy ebből nem lett frigy, az csak a pap kényelmességén múlott. 1847. szeptember 8. reggelén a várkastély kápolnájában megjelenik az ifjú pár. Az ara fehér ruhában, a vőlegény pedig életének egyedüli alkalmaként díszes ruhában, hogy Kalas István lelkész, Lauka József és Sass József tanúk előtt kimondják a boldogító igent. Rajtuk kívül csak Júlia anyja és lánytestvére van jelen. A zord atya a kápolna feletti szobában gondolkodik leánya során. Az esküvő után azonnal beülnek a várakozó négylovas szekérbe, és elindulnak a barát, gróf Teleki Sándor költői kastélya felé. Misztótfaluig jutnak el, amikor a kocsi egyik kereke eltörik. Nehezen találnak bognárt, így nászéjszakájukat a nagybányai öreg fogadóban töltik. Költő (Koltau): A lápos völgyében fekvő színmagyar település, a Telekiek birtoka, ahol kastélyuk is van. Petőfi nászútját megelőzően már járt itt, sőt megismerte Pinka Anikót, a szép cigányleányt. A lányt e találkozás élete végéig kísérte, mert amikor a csendbiztos elfogta, később, miután megtudta, „Petőfié volt”, azonnal elengedte. A kastélyban az ifjú pár egyedül él, csak a szakácsnő van velük, aki gondjukat viseli. Nyugodtan élnek, gyakorta kiülnek a kert somfája alatt lévő kőasztalhoz, a költő pedig kilovagol - itt tanult meg lovagolni - a völgyben lévő hársfához. A kastély tornácáról tizennyolc falu fehér tornyát számolják össze. Szeptember 27-én ünnepség részesei, amikor Sebestyén György kérésére keresztvíz alá tartják annak Kata nevű gyermekét. Október 29-én utaznak el. Azóta eltelt százötven esztendő. A világ sokat változott. A technika napjait éljük, annak minden hasznával és kárával. Trianon révén határvonal választ el attól a vidéktől. Petőfi nyomát így is könnyen követhetjük. Nagykároly. A főtér kopott, a bál épülete hasonlóan, rajta emléktábla. Erdőd. A várkastély romhalmaz, pedig a II. világháború idején még magyar katonáit lakták. A toronyban lévő kápolnának nehéz lenne helyét meglelni, oltárát viszont elmentették a püspökségre. A véletlen révén egy falmaradványon megmaradt egy emléktábla. A várárkon kívül emelt emlékművet évekkel ezelőtt felrobbantották, így annak csak kőhalmazát látni. Van viszont Petőfi Sándor és Szendrey Júlia utca. Az itt született Bakócz Tamásra viszont semmi nem emlékeztet. Nagybánya. Az öreg fogadó falán emléktábla jelzi, hogy 1847. szeptember 8-án itt töltötte nászéjszakáját a Petőfiházaspár. Költő. Itt valóban él Petőfi emléke, a somfa, az alatta lévő kőasztal, a kastélymúzeum, a temetőben gróf Teleki Sándor sírja. Mindez egy magyar földműves, Sebők Mihály áldozatkész munkájának köszönhető. Sebők Mihály Koltón született. Éppúgy, mint Szeptember végén .