Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)
1898-03-01 / 60. szám
Budapest, 1898. kedd, márczius 1. MAGYARORSZÁG hint, a gyümölcsökből ehet, a mennyit akar, de a mikor a bölcs visszavonult a pavillonba, az ajtaja elé két eunuchot állított és meghagyta nekik: — Ha ez az ember ki mer jönni, vágjátok le a fejét. A miniszter a beszéd hatása alatt közbeszólt : — Ne a beszédemet vizsgálja, hanem a rendeletet. Erre Györy visszavágott: — Ne kívánja a miniszter úr, hogy a beszédjét semmibe se vegyük. Majd meleghangú fölhívást intézett a kormányhoz, hogy tegye jóvá eddigi baklövéseit azzal, hogy ez eddig tett intézkedésekre csak ideiglenesek. A beszéd nagy hatással volt az egész Házra. Amikor Györy befejezte beszédét, percekig tartó éljenzés között a szónokot minden oldalról üdvözölték. Emmer Kornél a beszédjéhez fűzött várakozásokat sok tekintetben nem elégítette ki. Beszéde elején mintegy odavetőleg azt az eszmét vetette föl, hogy a törvényhozás az évenkénti budgettárgyalások helyett hozta be a több évi budgetcziklust, mely ajánlat heves ellentmondással találkozott. Majd a népnevelés hiányainak rótta fel a mai mozgalmakat és rámutatott arra, hogy a templomi szószék teljesen elvesztette befolyását a népre. — Majd visszahelyezi Mandel Pált — mondotta valaki balról zajos derültség között. Beszéde végén az ellenzék zajos ellenmondása közben egy új, végleges sajtótörvényt sürgetett, miután az 1848-iki már nem felel meg a kor igényeinek. — A Bánfáy-kormány jó kis törvényt csinálna ! — kiáltották feléje. Emmer egy határozati javaslat benyújtásával fejezte be beszédét, melyben az új sajtótörvényjavaslat benyújtására kéri a kormányt utasítani. E két beszéd előtt Mócsy Antal sokáig beszélt a mai nemzedék vallástalanságáról, Széchenyi József, volt zombori törvényszéki elnök pedig szűzbeszédét mondotta el, melyben igazságügyi viszonyainkat tette szóvá. Az ülés végén Kossuth Ferencz megtette szombatról elmaradt interpelláczióját, melyben a szabadságok elkobzásának okait tudakolta meg, Pichler Győző pedig Bérczi Béla rendőrkapitány ügyében interpellálta meg a belügyminisztert. Mindkét interpelláczió egyelőre felelet nélkül maradt. Részletes tudósításunk a következő: Berzeviczy Albert elnök megnyitván az ülést, bemutatja Zala megyének alsó lendvai kerületében képviselőnek megválasztott Mandel Pál megbízólevelét, amelyet az állandó igazolóbizottságnak adnak ki, továbbá Bars megye feliratát a kozmákról szóló törvény módosítása tárgyában. Következett az igazságügyi tárcza költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Mócsy Antal: Tiltakozik az ellen, mintha a katholikusok a közszabadságoknak ellenségei volnának. A mostani előzetes cenzúra — amelyet a miniszter elrendelt — nem kell. Szóló és pártja hívei a haladásnak, visszautasítják a reakció vádját, csupán azt követelik, hogy az államot keresztény alapokra fektessék. Majd fölolvassa a Nak egy tegnapi czikkét, melyben elmondatik, hogy a miniszterelnök egyeseknek 100, 200, 300 ezer forintért adott el grófi, bárói czkneket, főrendi tagságot és egyéb rangokat. Ímnek (Hevesen csenget): Figyelmeztetem a szónokot, hogy amiről beszél, az semmi összeköttetésben nincs az igazságügyi tárczával. (Zajos ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) Kubik Béla : Ez nagyon érdekes ! Mócsy Antal: Csak azt akarja kimutatni, hogy nem helyes jogállamot teremteni pogány jelszavakkal. Ezért hozta föl ezeket a dolgokat, de azért is, hogy figyelmeztesse a miniszterelnököt arra, hogy a supremia lex érdekében indítson sajtópert az illető lap ellen. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Legyen világosság ! Mócsy Antal : A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a néppárton.) Szécsenyi József: Sürgeti a törvényszéki és járásbirósági épületek czélszerűbb berendezését. Polemizál Olayval és védelmébe veszi a magyar bírói kart. Helyesli a miniszter legújabb rendeleteit, mert Szóla szerint épp akkor lenne forradalom, ha a sajtó kinövéseit nem irtanák ki. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés jobbfelől.) Olay Lajos : Félreértett szavait magyarázza. Nem áll az, hogy a választási visszaélések ebbe a tárczába nem tartoznak. Távol áll tőle, hogy a magyar bírói kart sértegesse, csak az igazságügyminiszter rendszerét bírálta. Szécsenyi József : Szintén félreértett szavait magyarázza, kijelenti, hogy helyesen idézte Olay szavait. Györy Elek: Nem csoda, hogy elalélt a közvélemény akkor, amikor a kormány és többség nyomása alatt áll már 30 év óta s mikor ezek a rendszernek és párturalomnak föntartása érdekében mindent elkövetnek. Kizárólag az igazságügyminiszter beszédével kíván foglalkozni, ki azt mondta, hogy csak azt hajtja végre, ami a 48-ki sajtótörvényben van. A miniszter egyik beszédében nagyon sokféle szoczializmust említett, de egyet kifelejtett : azt, amely rendőri fedezet alatt akadályozta meg a Magyarország önálló vámterülete érdekében tartandó népgyűlést. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) A szoczializmus magában véve olyan eszmei áramlat, amilyen volt annak idején az, amely az emberi jogokat hangoztatta, amelyből az idők folyamán a helytelen és veszélyes le fog kopni, de az egészséges és humanisztikus rész idővel érvényesülni fog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha akár a szoczializmus, akár más állambölcselet a személyes biztonságot, az uralkodó jogrendet támadja meg, akkor igenis szükség van kivételes intézkedésekre, de sohasem a közszabadságok csorbításával. Miért alkalmaz a miniszter éppen a legrendkívülibb időkre való rendszabályokat az u. n. adminisztratív üldözés szempontjából ? Ez az adminisztratív üldözés igen veszedelmes precedenst alkothat. A törvényt kell végrehajtani. Éppen az igazságügyminiszternek kötelessége elsősorban arra ügyelni, hogy miniszterkollegái törvénysértést ne kövessenek el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Történtek törvénytelen házkutatások, a személyes szabadságnak legnagyobb mérvű megsértései, arczképezések, üldözések csak azért, mert felsőbb helyen jóváhagyják az alantasabb közegek ezen túlkapásait. Az igazságügyminiszter pedig ezek daczára hallgat, így történhetik meg azután, hogy a belügyminiszter egy határozottan törvénytelen alkotmánysértő rendeletet adhat ki, mely a gyülekezési jogot korlátozza, amennyiben koncesszió tárgyává teszi a gyűlések megtarthatását. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ott a bal nem dalott a közvélemény, azonnal felemelik tiltó szavukat ilyen alkotmánysértés ellen és az ilyen kormányt többségével együtt elsöprik. A miniszterek minden oly feltért felelősek, amely a közszabadságokat sérti. Ha pedig szükség van a közszabadságokat megsértő intézkedésekre, akkor a kormány jöjjön a törvényhozás elé és mutassa ki azokat az okokat, amelyek miatt szükségesek a rendkívüli intézkedések. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mostani törvénysértő intézkedésekért vád alá kellene helyezni nemcsak a belügyminisztert, hanem az egész kormányt, de a mostani többségre hiába bíznák azt, mert ez mindent helyesel. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Avval a higgadt, nyugodt nevetéssel, hogy hisz hátunk mögött a többség, ezeket a dolgokat elütni nem lehet. Ebben a kérdésben tehát nagyon helytelen a kormánynak a felfogása, sőt mondhatni nagyon is veszedelmes. Az 1848-iki viszonyokba belemagyarázták a közös ügyet, a liberalizmusba pedig belemagyarázzák most a szükséges házkutatásokat, adminisztratív üldözést, a bfotografálást, a gyülekezési jognak megsemmisítését, a választási visszaéléseket, hogy a főispánok az ország pénzén korteskedjenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hol lesz ennek határa ? Hát nem cenzúra az, hogy azonnal a Elnyomatás után, még a szétküldés előtt lefoglalják a lapokat ? Ennek a sajtószabadságnak olyan nagy barátja a miniszter, de nem annak, ami a 1848-iki törvényben van. A miniszter azt mondta Rátkay beszédére, hogy az ellenzék csak jelszavakkal dobálódzik, nem nézi a törvény rideg betűjét. llát mit mond a 48-iki törvény 30. §-a ?. Nem azt, hogy a szétküldéssel egyidejűleg kell a köteles példányt" beküldeni és nem a szétküldés előtt. A köteles példány e szerint csak arra való, hogy a hivatalos közeg tudomást vehessen e lap tartalmáról, a lap szétküldését pedig megakadályozni nem szabad. A miniszter rendelete pedig épp ellenkezőleg szól. Nem világos alkotmánysértés ez ? A 48-iki törvény nem beszél a vizsgálat tüsténti megindításáról és a lapok lefoglalásáról. Eddig volt eltörölt cenzúra, de most újra vannak czenzoraink az ügyészekben, falusi bírókban és szolgabírákban. A belügyminiszter rendelete szerint a közvádló minden körülmények között előbb kapja meg a lapot, mint a publikum. Irál nem egyenes ellentéte és világos megsértése ez a 48-iki törvénynek? Attól fél, hogy ezek befolyhatnak más irányú alkotmánysértésekre is, így a védői jog immunitásának megszüntetésére vagy korlátozására, (Helyeslés a szélsőbalon,) pedig az ügyvédi immunitás a legnagyobb biztosítéka minden közszabadságnak. Ha a miniszter akar ezen a dolgon segíteni, akkor ne forgassa ki érzelmeiből a törvényt. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ily körülmények között nem csoda, ha most nem a 48-as idők 6t éves fordulóját látjuk, hanem már a 49-es, 60-es éveknek. Azt hiszi, hogy fog akadni a korteskedő szolgabírák vagy főispánok között, aki felszólítja majd a minisztert, hogy miként Bach, írja meg : «Megmentettem a czivilizácziót ,és szabadságot az országban.» A mi ítéletünk csak az lesz erre, ami Bach vállalkozására. (Élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvözök.) Elnök : Az ülést öt perczre fölfüggeszti. Szünet után Emmer Kornél: T. Ház! Az igazságügyi költségvetés pénzügyi oldalára nézve semmiféle aggály nem merült fel. Azt hiszi, hogy az államháztartás nemsokára oly rendezett lesz, hogy rövid idő múlva már az egy évinél hosszabb budgetciklusokra fog áttérhetni a törvényhozás. A költségvetést általánosságban elfogadja, de miután bizonyos epizodikus, aktuális kérdések merültek fel, ezekkel a Ház engedelmével foglalkozni kíván. A német hadsereg nagy sikerei annak idején arra a megjegyzésre adtak alkalmat, hogy azokat a diadalokat a német iskolamesterek vívták ki. Hasonló természetű magyar sikerekről sohase tételezheti fel, hogy azokat a magyar iskolamesterek vívták ki, ellenben azok a vereségek, melyeket most az állam jogrendje szenved, bizony az iskolamesterekre vezetendők vissza. Báró Eötvös korszaka óta a népműveltség semmit sem haladt. Az agitáczió iránti fogékonyság csak még a legsötétebb Afrikában van meg oly mértékben, mint nálunk. Már elég vastag dolgok voltak az 1896-iki választásoknál, de amiket most olvasunk, messze fölülmúlják a harmadévi eseményeket. Milyen sötétség lehet azokban az elmékben, kik elhiszik a földfelosztást, és nem gondolják meg, hogy egész Magyarország nem lesr annyi területtel, hogy minden embernek elegendő jusson! Két faktorra figyelmeztet és kéri ezt a nép művelésére. Először a szószéket, másodszor a művelődési hatóságot. Évszázadokon keresztül a szószék volt a nép oktatója, most egy zugsajtóval szemben nem bírja hatalmát a szószék éreztetni. Páder Rezső : Nem jönnek el már a templomba ! Lukács Gyula: Majd megmenti Mandel Pali. Emmer Kornél: Vannak egyes nemes példák, mint pl. az ajaki plébánosé. (istentés.) A művelődési hatóságok nem találják meg az utat a nép szivéhez. Mindezt nem panaszképp mondja, csak figyelmeztetésképp. Látunk egy politikai ítélőképességgel nem biró tömeget és látunk izgatókat. Nem analfabétákkal, nem szabad polgárokkal állunk szemben, mint 1815-ben, hanem szabadságokat megnyert, a népiskolákat látogatott nemzedékkel állunk harczban. Nem szoczializmus ez! A mai tünetek csak fattyúhajtásai, karikatúrái a szocziálizmusnak, melyek csak arra képesek, hogy a szoczializmus igazi magvát kompromittálják. Ebben a helyzetben határozta el magát a kormány, hogy megszorítja a sajtószabadságot. Midőn ezt az 1848-iki sajtótörvény interpretácziójával statuálta, oly preezedenst alkotott, mely összenőtt és összeforrt az 1848-iki sajtótörvénynyel. Ez nem helyes, mert ez a preezedens oly kezekbe kerülhet, melyek a sajtószabadság iránt kevesebb érzékkel bírhatnának. (Felkiállások: Már oly kezekben van!) A sajtótörvény 22. §-a statuálja a zár alá vételt olyképpen, hogy nem lehet megállapítani a zár alá vétel idejét. A §. azt mondja, hogy a zár alá vétel a terjesztés procedurája folyamán történhet. Ezt a kormány fölhasználta, de ezzel kétségtelenül ellentétbe jött a sajtótörvény 1. §-ával. Míg a sajtótörvény a szubjektív eljárást és a repressziót statuálja, a most kibocsátott rendelet az objektív eljárást és a preventívát statuálja. Ez eljárás hasonlít ahhoz a német forradalmárhoz, ki így kiáltott föl : «Köztársaság kell nekünk, a nagyherczeggel az élén, mert nekünk minden kell!» (Nagy derültség.) Ezért egy uj sajtótörvény végleges szerkesztése, alkotása kell. Hangsúlyozza a végleges szót, mert az 1848-iki törvény csak ideiglenes jellegűnek mondatott. E törvényen már sok rést ütött az újabb törvényalkotás, a legnagyobb rést az új bűnvádi eljárás 16. §-a ütötte, melynek keletkezése még nagyon is emlékezetes valamennyiünk előtt, és mely még sok aggályt fog előidézni. A 48-as sajtótörvény nem nyújt garanciát, hogy a káros, zugízó sajtó üldöztetik és ezzel a tisztességes sajtónimbust emeltetik. Erős léptekkel közelgőnk oly századhoz, melynek nagy szocziológiai problémái lesznek. E harcban nagy része lesz a sajtónak, melyet elő kell készíteni, hogy teljes erővel, állhasson a perlamentarizmus mellett a nagy munkában. Határozati javaslatot fog előterjeszteni, hogy a kormány utasítassék, hogy mielőbb egy végleges sajtótörvényt nyújtson be. Barabás Béla: Akkor ott leszünk, mint Makó Jeruzsálemtől. Hentaller Lajos: Visszaúszik a patkány! Lukács Gyula: A Bánffy-kabinettől nem kell. Sumner Kornél : A sajtó számára oly autonómiát .