Magyarország, 1900. június (7. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-01 / 149. szám
Budapest, 1900. pénteK, junius i. TfflAGYARORSZÁG3 maradni, mert az árt a tekintélyének. Kivált, amikor ez a szó olyan terrénumon hangzik el, amelyen soha sem volna szabad elhangzania: a népképviselőkre gyakorolt nyomás terrénumán. Egyébiránt a delegácziós ebédek cercle-jein nemcsak megrovási, hanem megdicsérési kalandok is esnek, így, majdnem közvetetlenül Pacak után a felség Mimnich Aurélt szólította meg, aki őrnagyi uniformisában jelent meg, mellén a Ferencz József-rend középkeresztjével, és nagyon megdicsérte a hadügyi albizottságban végzett munkájáért, és általában azért, hogy a delegácziókban olyan szorgalmasan «dolgozik.» Nemesség! bizonyságlevelek. A belügyminiszter ma a következő rendeletet bocsátotta ki: 14.521-1900. B. M. szám. Nemességi ügyekben tett kijelentésekről kért bizonyságlevelek kiállítására nézve az országos főlevéltárnok javaslatához képest az alábbi szabályzatot léptetem életbe: Szabályzat a magyar Tár.belügyminisztérium által kiállítandó nemességi bizonyságlevelek tárgyában. 1. §. K kinek nemességét, előnevét, czimerét ő császári és apostoli királyi Felsége vagy a belügyminiszter, mint legfőbb nemesi hatóság elismeri, erről az elismerésről bizonyságlevelet kérhet, mely kérelméhez — a mennyiben a bizonyságlevélbe czimer is festendő — a czimer színes rajza és leírása is melléklendő két példányban. 2. §. A bizonyságlevél szövege kétféle, a szerint, a mint: I. vagy 0 császári és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebben határoz valamit, vagy II. közvetlenül a belügyminiszter részéről történik az elismerés. Az I. esetben a szöveg mindig 0 Felsége legkegyelmesebb elhatározásával kezdődik, azután következik a belügyminiszter értesítése , a második esetben a belügyminiszter saját személyében. Én N. N. (czim) kezdi a bizonyságlevelet. Czimer-elismerésnél vagy megerősítésnél a czimer festett rajza és leírása bizonyságlevélben felvétetik. 3. §. Külalakját tekintve a bizonyságlevél ívrétben kétféle alakban állítható ki: 1. egyszerű, erős papiron, szép rond írással; 2. díszesebben, pergamenten, initialékkal, megfelelő codexirással. 4. §. Az egyszerű alak dija 20 azaz húsz korona, a díszesebb alaké 80 azaz nyolcvan korona, czimer nélkül; a czimerfestés dija 20 azaz húsz korona, melyhez még az Országos Levéltár számára közbenjárási dij fejében 6, azaz hat korona fizetendő. Ez összegek a beadványhoz, melyben a bizonyságlevél kéretik, egyidejűleg csatolandók. 5. §. Ha a belügyminiszter a bizonyságlevél kiadását elhatározta, a kivitellel a szükséges adatok A rendes ütközethelyeken szép szerrel foly a táncz ; czégéres ellenfél egy üvegből iszik a halálos ellenfelével és ketten kapnak közre egy-egy lányt lassúra. S a lány tudja, hogy ezek még ma csinálnak valamit egymással, meg is halhat egyikük. De a zsandár ne vegyen észre semmit: hajlik ide, hajlik oda. . . Dúdolja a nótát, hogy szólnia ne kelljen, mert ki tudja , hogy is lesz, mint is lesz ? De lesz. Mindenki fizet veszekedés nélkül, mindenki elszállingózik békességgel s bosszúsan morog a kirendelt zsandár az idevaló zsandárnak : — Limonádé ! . . . Mákos rétes... közlése mellett az Országos Levéltárt bízza meg, mely a munkát hivatalos, vagy esetleg a fél által kijelölt festő (szépiró) által elvégeztetvén, az elkészült bizonyságlevelet aláírás végett a belügyminisztériumnak bemutatja. 6. §. A bizonyságlevelet, — mely a minisztérium ostya-pecsétjével láttatik el, — a belügyminiszter írja, alá. 7. §. A bizonyságlevél kiállítása után a bemutatott két czimerrajz és leírás (1. §.) egy példánya a bizonyságlevél hivatalos másolatával az Országos Levéltárnak küldetik meg megőrzés végett, a másik példány a belügyi tárgyalási iratoknál maradván; a fél által befizetett dijak pedig ugyancsak az Országos Levéltárnak kiutalványoztatnak, mely közbenjárási diját megtartván, a többi összeget az illető festőnek (szépirónak) kifizeti s a nyugtát a belügyminisztériumnak bemutatja. Budapesten, 1900. évi május hó 25-én. Széli, s. k. * VI. V. Ám, mire se a kocsmáros maga, se a zsandár nem gondolhatott, — (holott többáru masina fogyott el ott közönségesen, mint petróleum) , a Bodzabél kocsmájában csakúgy potyog a vendég este óta. Elein csupa gyerek, szinte kiküldeni való, majd emberebb legények, apányi gazdafiak. A Zanócz-Illés gyereket a túlsó asztaltól vállon tiszteli valaki: — Hát hé, Károly, tudod-e még, mikor vigyázó voltál ? Felel helyette más : — Hát te tudod-e, mikor még szamarabb voltál, mint most ? — Nem kendhez szóltam . . . — Hát ne próbáljon kend máshoz se ... ■ — Jaj . . . Igaz ne . . . Kend a Károlykra kotlóstyukja . . . — Meg is csíphetem még én ma valamelyik tarka csirke tarajját . . . Az ablakon át valaki elkukorikálta magát : egyik ütköző félnek az avangárdája . . . Aztán, a házat megkerülve, ábrázatot váltva beköszönt dicsértessékkel. VI. Addig csak szóba állt az iskolásokkal, leginkább azok nagyjával; attól fogva, hogy az angyaloki veszekedés miatt törvénybe került, hallatlanná tette, ha azok megszólitották. Akárha taníttattuk volna s at válik belőle, olyatén kis ur. Mikor meg a törvény elitélte nyolcz napra s azt leülte, nem mervén a gyerekek neki köszönni se többé, rájuk kiabált a kocsiderékból: — Hát aztán köszönni se lehet ? Szép gyerekek vagytok! Jó tanítótok lehet! .. . Gyi te, Bogár, te ! Szépen kitanít az iskola benneteket s úgy tett, mintha nagy úr lett volna. Mert a nagy urak, értem az én újságíró nagy uraimat is , szeretnek az iskolára hárítani minden felelősséget; feledvén, hogy az iskola csak palántát nevel s az időjárás hordozza, hogy abból a palántából haszonravaló növevény lesz-e — vagy csakmilyen-amolyan köré. .. A gazdasági munkáspénztár, Budapest, május 31. A képviselőház földmivelési bizottsága ma Bedő Albert elnöklésével tartott ülésében, melyen a kormány részéről Darányi miniszter, a földművelési minisztérium részéről Kiss Pál államtitkár és Bartóky tanácsos és mint a minisztérium képviselője a napirenden levő törvényjavaslattal összefüggő mathematikai kérdésekre nézve König Gyula miniszteri tanácsos volt jelen, tárgyalás alá vette a gazdasági munkás- és cselédpénztárról szóló törvényjavaslatot. Szily Pongrácz előadó tüzetesen ismerteti a törvényjavaslat czélját és főbb intézkedéseit, nevezetesen azon szempontokat, melyek a belépés kötelezővé tétele ellen szólanak. A törvényjavaslatot, mely kitűzött nemes feladatának minden irányban megfelel, általánosságban elfogadásra ajánlja. Darányi Ignácz miniszter utal arra, hogy a kormány a szóban forgó intézmény létesítésére a munkásokkal szemben annak idején kötelezettséget vállalt, amelynek beváltására a mostani nyugalmas időpontot tartja a legalkalmasabbnak. Köszönetet mond a bizottságnak azért, hogy még a mostani szünetek alatt összeülvén, lehetővé tette, hogy a javaslat már a jövő hó folyamán letárgyaltassék, amire a kormány különös súlyt fektet. Kiemeli azután, hogy a számítások, amelyekre a törvényjavaslat fektetve van, a lehető legreálisabbak. Ha az intézmény akként fog fejlődni, amint a szóló reméli, előreláthatólag maguk a munkások fogják ki-Mígnem tele telt a két hosszú asztal. A zsandárok ide a két kisbirót állították, — azok meg rég a szénatartóban álmodtak már az angyaloki búcsú angyalai felől, úgy, hogy mikor éjféltájt a kocsmárosné elsivalkodta magát az udvaron, miszerint: — Jézus, Mária, József ... — azok még mind arvalók voltak álmukban, hogy naposak a faluházán s a harangot verik félre, holott a miatt lehet még aludni, hiszen lehet az vaklárma is . . . Pedig akkor már a legények egymást ölték. Hallomás szerint Károly fiam ütötte le a lámpást, az én papnak szánt Károly fiam, Zanócz Károly —s ő kiáltotta: — No most, a ki magyar! Az volt az első bálja, kién ki is ütötték a sötétben a két középső fogát, vánni a belépés kötelezővé tételét, azonban mindjárt kezdetben egygyel jönni, nézete szerint nem lett volna czélszerű. Szólónak az a reménysége, hogy e javaslat intézkedései úgy a munkaadóknak, mint a munkásoknak megelégedésével fognak találkozni. A javaslat bizonyos nemét az autonómiának állapítja meg, amelynek értelmében először fognak együtt tanácskozni a munkaadók és munkások. Szociális szempontból nem lehet kicsinyelni ennek erkölcsi hatását. Az intézmény fejlődésével előreláthatólag tetemes összegek fognak összegyűlni, amelyekben a szövetkezeti intézmény eléggé meg nem becsülhető új tőkeforrást kap. Az összegyűlő pénzek ezen az úton is a szegény emberek sorsának javítására fognak szolgálni. A bizottság ezek után általánosságban egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot. A részletes tárgyalás során, amelyben a miniszteren, a minisztérium képviselőjén, az elnökön és az előadón kívül Vass Béla gróf, Gyárfás Endre, Farkas József, Papp Elek, Leidenfrost László és Örley Kálmán bizottsági tagok és a házszabályok által biztosított felszólalási jog alapján Nagy Gyula képviselő vett részt, aki nem tagja a bizottságnak. A következő módosításokkal fogadta el a bizottság a törvényjavaslat szakaszait: A 11. §-ból töröltetetett azon rendelkezés, amely szerint a pénztár nem köteles a segélyt kiszolgáltatni, ha a baleset a tag részegsége kövekeztében történt. Ugyanazon szakasz ama rendelkezésében, amely szerint a pénztár nem köteles a segélyt kiszolgáltatni, ha a baleset katonai szolgálat közben történt, a «katonai szolgálat» kifejezés «tényleges katonai szolgálat »-tal cseréltetett fel. A 20. §. azon rendelkezésében, amely szerint, ha a tag legalább öt évi tagság után házastárs vagy leszármazók hátrahagyása nélkül hal meg, a pénztár az elhalt tag temetési költsége fejében összesen 200 korona temetési segélyt ad, a 200 korona helyett 100 korona állapíttatik meg. A 28. §. azon rendelkezése, amely szerint a helyi bizottságba négy tagot, a községi adófizetők közül a képviselőtestület választ, megtoldatott avval, hogy «törvényhatósági joggal bíró városokban, Budapesten és Fiuméban a tanács jelöl ki.» A 34. §. azon rendelkezése, mely szerint a pénz-t tárt illető befizetések a magyar postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalma útján fizetendők be, ekként módosíttatott: A pénztárt illető befizetések s a pénztár által történt kifüzetések a magyar királyi postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalma útján és ennek közvetítésével is eszközölhetők. A törvényjavaslat többi szakaszainak érdemleges módosítás nélkül való elfogadásával az ülés véget ért. A delegáczió zárülései. — A Magyarország tudósítójától. — Budapest, május 31. Mindkét delegáczió ma befejezte tanácskozásait. Miután a két országos bizottság határozatainak egybehagzása konstatáltatott, a szokásos kölcsönös köszönő- és elismerő nyilatkozatok után a tisztelt delegátus urak — mint akik jól elvégezték a dolgukat — hazamehettek. Most már a polgárságon a sor, hogy — fizessen! Az utolsó ülésekről szóló tudósításaink a következők : A magyar delegáczió ülései. A magyar delegáczió délben 12 órakor Szilágyi Dezső elnöklete alatt rövid ülést tartott, melyben az osztrák delegáczió tegnapi ülésében hozott határozatok közöltettek és tudomásul vétettek. Délután négy órakor ismét tartott a magyar delegáczió ülést, melyben a határozatok egyöntetűsége konstatáltatott. Erre Kállay Béni közös pénzügyminiszter köszönte meg az uralkodó nevében a delegáczió áldozatkészségét. Szilágyi Dezső szép szavakban méltatja a delegáczió működését, melylyel igazolta a monarchia fontos érdekei iránti fogékonyságát. Szavait ő is a király éltetésével fejezi be, kinek erényeiről mély szavakban emlékezik meg. "