Magyarország, 1900. december (7. évfolyam, 314-337. szám)

1900-12-04 / 316. szám

10 X A közúti vasút szolgálati szabályzata. A tanács felhívására a budapesti közúti vaspálya­társaság igazgatósága most terjesztette be forgalmi személyzetének szolgálati szabályzatát, mely min­denben megegyezik a városi villamos vasút szolgá­lati szabályzatával. A kocsivezetők és kalauzok szol­gálatát illetőleg kimondja a szabályzat, hogy miden alkalmazottnak hetenkint egy, évenkint 52 teljes szabadnapja legyen. Minden két szolgálati helyre három egyén áll rendelkezésre, hogy ekképp a napi szolgálat folyamán a kocsivezetőnek és kalauznak elég idejük legyen étkezésre, pihenésre és apróbb teendőik ellátására. A szolgálat tartama naponkint 6 óra és 11 óra 50 perc­ között váltakozik. Ki van mondva, hogy a­ki egy napon hosszabb szolgálatot teljesített a másik napon a rövidebb tartamú szol­gálati beosztásba jusson. A rendezők és ellenőrök csak fél napig vannak szolgálatba.­­ A szabad ipar kerékkötői. Talán egy ipar­társulattal sincs annyi baja a városnak, mint a zsib­­árusokéval. Ez ha kell, ha nem kell, mindig előáll oly követeléssel, a­mihez semmi joga sincs. Leg­utóbb valóságos támadást intéztek a szabad ipar gyakorlása ellen s a támadással önös czéljaikat próbálták szolgálni. S az a­z érdekes, hogy ebbe be­ugratták az elöljáróságot is s ez által hivatalosan juttatták érvényre jogtalanságukat. Az ipartársulat ugyanis, egész iparszerűen űzte a följelentéseket ama iparosok ellen, a­kik régi, újért becserélt bútorokat felújítva adtak el. Az elöljáróság az­tán ezen iparosokat sorra büntette, kit ötven, kit száz, kit kétszáz koronára. Végre is belátták az iparosok, hogy az elöljárósági büntetés mégsem járja s az elöljáróságot közönséges módon félre­vezették. Így jutott aztán ez a büntetési rendszer a tanács elé, mely aztán kimondta, hogy az iparosnak joga van ahhoz, hogy a szakmájába tartozó régi bútort­­elfogadja s azt árusítsa, a zsibárusokat pe­dig kioktatta arra, hogy mi az ő teendőjük, vagyis az iparos a régi tárgyak becserélésével nem zsib­­áruskodik, mert zsibárus az, a­ki különböző ipar­ágak körébe tartozó s leginkább ócska holmik és használt áruk iparszerű kereskedésével foglalkozik.­­ Tilos a kártyázás. A vendéglőkre és kávé­házakra alkotott szabályrendelet tárgyalásakor ki­mondta a jogügyi bizottság, hogy kávéházakban és vendéglőkben reggeli 5 órától déli 12 óráig tilos mindenféle kártyajáték. A bizottságot e paragrafus kimondásakor az az elv vezette, hogy különösen az ifjúság, mely ebben az időben tanulmányaival volna elfoglalva, ne hanyagolja azt el s ne töltse idejét könnyelmű és káros szórakozással.­­ A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt ülést tartott Matuska Alajos alpolgármester elnöklése mellett; előadó Baló László fogal­mazó volt. A budapesti református egyház azt a kérelmet terjesztette a főváros hatósága elé, hogy adjon se­gélyt a kőbányai református templom építésére. A tanács azt javasolta, hogy a főváros adjon az 1901 és 1902. években erre a czélra húsz-húszezer koro­nát. Ma a pénzügyi bizottság ülésében Virava József azt indítványozta, hogy adják ugyan meg a kért segélyt, hanem tiz-tizezer koronás részletekre osztva s az 1902. évtől kezdve, nehogy a már megállapított költségelőirányzat megzavartatást szenvedjen. A tárgyhoz hozzászóltak : Hűvös József, Preyer Hugó, Heltai Ferencz, Sigray Pál, Kurfürst Miksa, Fenyvessy Adolf, Ehrlich G. Gusztáv, Lampl Hugó főszámvevő, Hartenstein Zsigmond s azután a többség a tanács javaslatához járult hozzá, vagyis ahhoz, hogy a főváros az 1901. és 1902. években adjon husz-huszezer korona segélyt. Az istenhegyen szervezendő r. kath. kápláni állás javadalmazását a tanács 3000 korona fizetésben és 1000 korona lakáspénzben kívánja megállapítani. A pénzügyi és gazdasági bizottság, mielőtt érdemi­leg határozott volna, az ügyet — egyes adatok be­szerzése végett — levette a napirendről. Kimutatta a pénzügyi bizottság ma a pénzbeli fedezetet a III. ker. Zöldmáli-út czéljára szükséges ingatlan kisajátításánál fölmerülő 12.000 korona költségre, továbbá : a hivatalos helyiségek világítá­sánál mutatkozó 3000 korona tulkiadásra, — a hit­oktatási költségek 8000 koronára rugó tulkiadására, — a II. ker. Szalay­ utczai új iskola iskolaszereire kellő 1000 koronára,­­ a marhavásártéri vendéglő csatornáira szükséges 1270 koronára s az I. ker. Kelenföldön, az összekötő vasúti híd mellett levő házak vízzel való ellátása folytán fölmerülő 1400 korona költségre. Végül hozzájárult a bizottság ahhoz, hogy a III. ker. volt kórház épületét átengedje a főváros a ke­rületi bölcsőház czéljaira.­­ A kaffé-restaurantok. Eddig úgy volt, hogy egy iparigazolvány alapján nyithatott bárki kaffé­­restaurant­ot. A hatóság most kimondotta, hogy egy helyiségben kávéházra és vendéglőre külön ipar­engedélyt kell kérni.­­ Alakuló közgyűlés. A múlt hónapban meg­választott városatyákat szombaton tartott rendkívüli közgyűlésen avatták fel és iktatták őket jegyző­könyvbe. Az alakuló közgyűlést, mely teljesen ünne­pies volt, Márkus József főpolgármester nagyhatású programmbeszéddel nyitotta meg. A főpolgármester azzal kezdte beszédét, hogy fel­adatunk őrködni önkormányzati jogaink épsége fölött, e jogos helyes, czéltudatos gyakorlása útján híven gondozni az önkormányzat körébe utalt fontos ér­dekeket és gondoskodni arról, hogy ez érdekek mi­nél teljesebb kielégítést nyerjenek. Feladatunk foly­tatni a nagy munkát, a­melyet elődeink, a­kiknek emlékét hálás kegyelettel őrizzük, hazafias lelkese­déssel, önfeláldozó buzgósággal és hozzátehetük, fé­nyes eredményei, indítottak meg­ Budapest újjáte­­remtésének nehéz munkáját. Két kérdésre hívja fel a figyelmet: háztartásunk rendezésének és adminisz­­trác­iónk reformjának kérdésére. Az első kérdésben a helyzet ma kétségkívül komoly, de távolról sem válságos és semmiesetre sem teszi igazoltakká a vészkiáltásokat, a­melyek Budapest pénzügyi helyze­téről az utolsó hetekben elhangzottak. A másik kérdés: adminisztrác­iónk hiányosnak bizonyult volna. A hatáskörök helytelen megállapítása, az eljárásban életbe léptetett fölösleges formaságok, a bizottmányi rendszer túltengése, a­melynek útvesztőjében az egyéni felelősség nyomtalanul eltűnik, mindannyi kerékkötői közigazgatásunknak. Hiszi és reméli, hogy közigazgatásunk újjászervezésének kérdése, nemso­kára napirendre kerül s e hitét és reményét meríti a miniszterelnöknek a székesfőváros ügyei iránt ta­núsított érdeklődésén és jóindulatán kivül a kép­viselőház pénzügyi bizottságában a múlt hónap 12-én saját iniciativájából tett s a főváros polgárságának szivében élénk visszhangra talált ama kijelentéséből, hogy a főváros adminisztrácziójának hiányait, fogyat­kozásait ismeri és hogy szándéka e hiányokat a fő­városi törvény gyökeres reformja után szanálni. De hogy mindez teljesüljön, a kijelölt széles hatáskörök méltó betöltése megköveteli, hogy a törvényhatósági bizottságnak minden egyes tagja kivegye részét a munkából. E reménynyel üdvözli a közgyűlést újjá­alakulása alkalmából. x NőI kiszolgálás. Minden nagyobb külföldi városban a nők teljesítik a kiszolgálást a kávéhá­zakban és vendéglőkben. A vendéglők és kávéhá­zakra alkotott szabályrendelet tárgyalásakor a jog­ügyi bizottságban Wodianer Arthur felszólalt, hogy nálunk is nőket alkalmazzanak, vagyis engedje meg a hatóság azoknak az alkalmazását. A bizottság közerkölcsi szempontból nem fogadta el az indít­ványt. Wodianer erre különvéleményt jelentett be, mert szerinte éppen az alkalmazás által juttatják a nőket tisztességes keresethez, a­minek híján inkább lépnek az erkölcstelen életre.­­ Az adófizetés eredménye. A székesfőváros kerületi pénztárainál, az 1900. évi január 1-től no­vember végéig, 252.017 adózó fél a következő összegeket fizette be: állami adóban 24.488,806 ko­rona 93 fillért; községi adóban, házbér-krajcrárban stb. 10.459,753 korona 57 fillért; átadóban 432,984 korona 8 fillért; kereskedelmi és iparkamarai ille­tékben 121,920 korona 22 fillért; betegápolási pót­lékban 946,501 korona 9 fillért. Az összes befizetés tehát: 36.449,965 korona 89 fillér. Tavaly, ugyan­csak január 1-től november hónap végéig, az összes, hasonló czimeken történt befizetések eredménye 34.748,671 korona 46 fillér volt s ebben a befize­tésben tavaly 222,986 adózó fél vett részt, így tehát az idei január-novemberi adóbefizetés összege 1,701,294 korona 43 fillérrel múlja fölül a tavaly ugyanebben az időszakban mutatkozott eredményt.­­ Az üdvözlő­kártyák utczai árusítása el­len. A magyar papírkereskedők országos egyesüle­tének küldöttsége ma délelőtt tisztelgett Halmos Já­nos polgármesternél, kérve, támogassa azt a kíván­ságukat, hogy az újévi üdvözlő­kártyáknak az utczán való elárusítását tiltsák meg. A tanács mai ülésén tárgyalta az ügyet s a kérelmet elutasította, örömtől sugárzó arczc­al látja távozni a királytól Blahánét. Nem, Blaháné sírt, kényezik még most is, teljes egy órával az audienczia után. De hadd számoljak be rendre arról a nevezetes momentumról, amikor a legmagyarabb művésznő 3 magyar királynál járt. Egy órával a királyi kihallgatás után bejelenttet­­tem magam a Blaháné szalonjába. A művésznő kegyes volt azonnal elfogadni. Sírva jött elém és miközben maga mellett helylyel kinyit, a könyein keresztül mosolyogva szólt: — Nevessen ki, kérem. Most jövök a királytök, és igy jöttem el pityeregve. Aztán fehér keszkenőjével fölszántotta könyeit és az igaz boldogság bőbeszédűségével mondotta el, hogy s mint történt az ő látogatása a királynál. — Hát tudja, édes uram, ez az én életem leg­szebb, leggyönyörűbb napja. Ez az édes, kicsi kis kereszt, meg aztán az a kitüntető kegy, a melylyel felséges urunk fogadott. Jaj, dehogy tudom én azt úgy elmondani, ahogy történt. Csak azt tudom, hog­y negyediknek, vagy tán ötödiknek fogadott a király. Bizony, lelkem, úgy szepegtem én, ahogy a színpa­don soha. Hanem a mi jóságos királyunk egyszerre levette a lelkemről a nyomasztó félelmet, úgy­hogy ahogy beszélt, meg ahogy én beszéltem, hát a vége felé már úgy éreztem magamat, mintha itthon történt volna velem a nagy tisztesség. Tit­kon erre a nagy tisztességre vágytam én mindig,, kedves jó uram. Nem is annyira erre az édes kis keresztre, mint inkább arra, hogy egyszer életem­ben beszélhessek a mi jó királyunkkal. Hát betelt a vágyam, de nem álltam meg sírás nélkül. Úgy ültem be a kocsimba, hogy ha azt valaki látta, hát­­azt mondta magában, hogy : Nini! Blahánét meg­verte a király. Pedig dehogy is vert meg. Boldoggá tett, nagyon boldoggá. Nincs a világon boldogabb asszony, büszkébb szülésznő, mint én. Aztán hallj­a... csak, lelkem, mit mondott nekem a király! Hát mi­­kor én elmondtam a mondókámat, amiben az is benne volt, hogy négy esztendőt töltöttem a Nemzeti­ Színháznál és huszonöt évet a Népszínháznál, az mondta rá a mi gavallér királyunk, hogy: Es a nagy idő éppen nem látszik meg Méltóságodon. Aztán állja meg az ember ezt sirás nélkül. Hogy a­ jó Isten áldja meg minden áldásával a mi jó, öres’ királyunkat. Uj vendégeket jelentett a komoma a művésznő­nek és én néhány szóval tolmácsolván a Magyaror­szág szerkesztőségének szerencsekivánatait, búcsút vettem a nagy és boldog művésznőtől. Blaháné az ajtóig kisért és most már igazán sugárzt, arczczal mondá: : — Nem azzal veszek búcsút öntől, hogy «jó napot», hanem azzal, hogy­ éljen a király. Miközben a komorna fölsegítette a kabátomat, ki­hallatszott az előszobába, a mint uj vendégeinek ujjongott Blaháné: — Boldog vagyok! Végtelenül boldog vagyok uraim ! (u tal.) MAGYARORSZÁG Budapest, 1900. kedd, deczember 4. Blaháné a királynál. Budapest, decz. 3. Blaháné, akit a király népszínházi mű­ködésének huszonöt éves jubileuma emlé­kére a koronás arany érdemkereszttel tüntetett ki, ma volt a királynál a ki­tüntetést megköszönni. A nemzet csalo­gánya a Schneider-féle két szürkétől vont hintón repült föl a várba, hol a kabinetiroda figyelméből a tábornokokat is megelőzve feladta a király. Mintegy 10 perczig tartott a kihallgatás, a­mely után a művésznő sugárzó arczc­al hagyta el a királyi palotát. A magyar művészet templomából, B­lah­áné puha, meleg fészkéből jövet asztalomon találom azt a kő­­nyomatos jelentést, amelyet czikkem élén közlök. Sok a tévedés ebben a kőnyomatos hitben, amely — (Jászai Mari és a Nemzeti Színház.) A Magyarország hire után az O. É. is közölte azt , meglepő és örvendetes hit, hogy Jászai Mari , Nemzeti Színház örökös tagja lett. Erre vonatkozó­­lag a Nemzeti Színház a következő hivatalos érte-­ sítést adta ki: Beöthy László, a Nemzeti Szinház igazgatója ma hivatalos levélben értesítette Jászai Mari asszonyt, hogy Keglevich István gróf intendáns Széll Kálmán miniszterelnöknek előterjesztést tett Jászai Mari asz­­szonynak a Nemzeti Szinház örökös tagjává való kinevezése dolgában. A miniszterelnök, mint belügy­miniszter, ma érkezett leiratában az intendáns elő­terjesztéséhez annak minden pontjában hozzájárult s a kinevezést elvileg jóváhagyván, a Nemzeti Szín­ház igazgatója ma az esti órákban hivatalos átirat­ban azt a kérdést intézte a művésznőhöz, hogy a színház örökös tagjává való kinevezést hajlandó-e elfogadni. Jászai Mari asszony még az esti órákban tudatta Beöthy László igazgatóval, hogy a kineve­zést köszönettel fogadja. Ehhez képest ez forma sze­rint is haladéktalanul meg fog történni, még­pedig akként, hogy Jászai Mari, a­kit szerződése 1901 április­ 1-ig a Vígszínházhoz köt, ezen a napon tér vissza a Nemzeti Színház kötelékébe. Bővebb értesüléseink az érdekes művészeti ese­ményről a következők: Jászai Mari 6000 irtot kap

Next