Magyarország, 1900. december (7. évfolyam, 314-337. szám)
1900-12-04 / 316. szám
10 X A közúti vasút szolgálati szabályzata. A tanács felhívására a budapesti közúti vaspályatársaság igazgatósága most terjesztette be forgalmi személyzetének szolgálati szabályzatát, mely mindenben megegyezik a városi villamos vasút szolgálati szabályzatával. A kocsivezetők és kalauzok szolgálatát illetőleg kimondja a szabályzat, hogy miden alkalmazottnak hetenkint egy, évenkint 52 teljes szabadnapja legyen. Minden két szolgálati helyre három egyén áll rendelkezésre, hogy ekképp a napi szolgálat folyamán a kocsivezetőnek és kalauznak elég idejük legyen étkezésre, pihenésre és apróbb teendőik ellátására. A szolgálat tartama naponkint 6 óra és 11 óra 50 perc között váltakozik. Ki van mondva, hogy aki egy napon hosszabb szolgálatot teljesített a másik napon a rövidebb tartamú szolgálati beosztásba jusson. A rendezők és ellenőrök csak fél napig vannak szolgálatba. A szabad ipar kerékkötői. Talán egy ipartársulattal sincs annyi baja a városnak, mint a zsibárusokéval. Ez ha kell, ha nem kell, mindig előáll oly követeléssel, amihez semmi joga sincs. Legutóbb valóságos támadást intéztek a szabad ipar gyakorlása ellen s a támadással önös czéljaikat próbálták szolgálni. S az az érdekes, hogy ebbe beugratták az elöljáróságot is s ez által hivatalosan juttatták érvényre jogtalanságukat. Az ipartársulat ugyanis, egész iparszerűen űzte a följelentéseket ama iparosok ellen, akik régi, újért becserélt bútorokat felújítva adtak el. Az elöljáróság aztán ezen iparosokat sorra büntette, kit ötven, kit száz, kit kétszáz koronára. Végre is belátták az iparosok, hogy az elöljárósági büntetés mégsem járja s az elöljáróságot közönséges módon félrevezették. Így jutott aztán ez a büntetési rendszer a tanács elé, mely aztán kimondta, hogy az iparosnak joga van ahhoz, hogy a szakmájába tartozó régi bútortelfogadja s azt árusítsa, a zsibárusokat pedig kioktatta arra, hogy mi az ő teendőjük, vagyis az iparos a régi tárgyak becserélésével nem zsibáruskodik, mert zsibárus az, aki különböző iparágak körébe tartozó s leginkább ócska holmik és használt áruk iparszerű kereskedésével foglalkozik. Tilos a kártyázás. A vendéglőkre és kávéházakra alkotott szabályrendelet tárgyalásakor kimondta a jogügyi bizottság, hogy kávéházakban és vendéglőkben reggeli 5 órától déli 12 óráig tilos mindenféle kártyajáték. A bizottságot e paragrafus kimondásakor az az elv vezette, hogy különösen az ifjúság, mely ebben az időben tanulmányaival volna elfoglalva, ne hanyagolja azt el s ne töltse idejét könnyelmű és káros szórakozással. A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt ülést tartott Matuska Alajos alpolgármester elnöklése mellett; előadó Baló László fogalmazó volt. A budapesti református egyház azt a kérelmet terjesztette a főváros hatósága elé, hogy adjon segélyt a kőbányai református templom építésére. A tanács azt javasolta, hogy a főváros adjon az 1901 és 1902. években erre a czélra húsz-húszezer koronát. Ma a pénzügyi bizottság ülésében Virava József azt indítványozta, hogy adják ugyan meg a kért segélyt, hanem tiz-tizezer koronás részletekre osztva s az 1902. évtől kezdve, nehogy a már megállapított költségelőirányzat megzavartatást szenvedjen. A tárgyhoz hozzászóltak : Hűvös József, Preyer Hugó, Heltai Ferencz, Sigray Pál, Kurfürst Miksa, Fenyvessy Adolf, Ehrlich G. Gusztáv, Lampl Hugó főszámvevő, Hartenstein Zsigmond s azután a többség a tanács javaslatához járult hozzá, vagyis ahhoz, hogy a főváros az 1901. és 1902. években adjon husz-huszezer korona segélyt. Az istenhegyen szervezendő r. kath. kápláni állás javadalmazását a tanács 3000 korona fizetésben és 1000 korona lakáspénzben kívánja megállapítani. A pénzügyi és gazdasági bizottság, mielőtt érdemileg határozott volna, az ügyet — egyes adatok beszerzése végett — levette a napirendről. Kimutatta a pénzügyi bizottság ma a pénzbeli fedezetet a III. ker. Zöldmáli-út czéljára szükséges ingatlan kisajátításánál fölmerülő 12.000 korona költségre, továbbá : a hivatalos helyiségek világításánál mutatkozó 3000 korona tulkiadásra, — a hitoktatási költségek 8000 koronára rugó tulkiadására, — a II. ker. Szalay utczai új iskola iskolaszereire kellő 1000 koronára, a marhavásártéri vendéglő csatornáira szükséges 1270 koronára s az I. ker. Kelenföldön, az összekötő vasúti híd mellett levő házak vízzel való ellátása folytán fölmerülő 1400 korona költségre. Végül hozzájárult a bizottság ahhoz, hogy a III. ker. volt kórház épületét átengedje a főváros a kerületi bölcsőház czéljaira. A kaffé-restaurantok. Eddig úgy volt, hogy egy iparigazolvány alapján nyithatott bárki kafférestaurantot. A hatóság most kimondotta, hogy egy helyiségben kávéházra és vendéglőre külön iparengedélyt kell kérni. Alakuló közgyűlés. A múlt hónapban megválasztott városatyákat szombaton tartott rendkívüli közgyűlésen avatták fel és iktatták őket jegyzőkönyvbe. Az alakuló közgyűlést, mely teljesen ünnepies volt, Márkus József főpolgármester nagyhatású programmbeszéddel nyitotta meg. A főpolgármester azzal kezdte beszédét, hogy feladatunk őrködni önkormányzati jogaink épsége fölött, e jogos helyes, czéltudatos gyakorlása útján híven gondozni az önkormányzat körébe utalt fontos érdekeket és gondoskodni arról, hogy ez érdekek minél teljesebb kielégítést nyerjenek. Feladatunk folytatni a nagy munkát, amelyet elődeink, akiknek emlékét hálás kegyelettel őrizzük, hazafias lelkesedéssel, önfeláldozó buzgósággal és hozzátehetük, fényes eredményei, indítottak meg Budapest újjáteremtésének nehéz munkáját. Két kérdésre hívja fel a figyelmet: háztartásunk rendezésének és adminisztrációnk reformjának kérdésére. Az első kérdésben a helyzet ma kétségkívül komoly, de távolról sem válságos és semmiesetre sem teszi igazoltakká a vészkiáltásokat, amelyek Budapest pénzügyi helyzetéről az utolsó hetekben elhangzottak. A másik kérdés: adminisztrációnk hiányosnak bizonyult volna. A hatáskörök helytelen megállapítása, az eljárásban életbe léptetett fölösleges formaságok, a bizottmányi rendszer túltengése, amelynek útvesztőjében az egyéni felelősség nyomtalanul eltűnik, mindannyi kerékkötői közigazgatásunknak. Hiszi és reméli, hogy közigazgatásunk újjászervezésének kérdése, nemsokára napirendre kerül s e hitét és reményét meríti a miniszterelnöknek a székesfőváros ügyei iránt tanúsított érdeklődésén és jóindulatán kivül a képviselőház pénzügyi bizottságában a múlt hónap 12-én saját iniciativájából tett s a főváros polgárságának szivében élénk visszhangra talált ama kijelentéséből, hogy a főváros adminisztrácziójának hiányait, fogyatkozásait ismeri és hogy szándéka e hiányokat a fővárosi törvény gyökeres reformja után szanálni. De hogy mindez teljesüljön, a kijelölt széles hatáskörök méltó betöltése megköveteli, hogy a törvényhatósági bizottságnak minden egyes tagja kivegye részét a munkából. E reménynyel üdvözli a közgyűlést újjáalakulása alkalmából. x NőI kiszolgálás. Minden nagyobb külföldi városban a nők teljesítik a kiszolgálást a kávéházakban és vendéglőkben. A vendéglők és kávéházakra alkotott szabályrendelet tárgyalásakor a jogügyi bizottságban Wodianer Arthur felszólalt, hogy nálunk is nőket alkalmazzanak, vagyis engedje meg a hatóság azoknak az alkalmazását. A bizottság közerkölcsi szempontból nem fogadta el az indítványt. Wodianer erre különvéleményt jelentett be, mert szerinte éppen az alkalmazás által juttatják a nőket tisztességes keresethez, aminek híján inkább lépnek az erkölcstelen életre. Az adófizetés eredménye. A székesfőváros kerületi pénztárainál, az 1900. évi január 1-től november végéig, 252.017 adózó fél a következő összegeket fizette be: állami adóban 24.488,806 korona 93 fillért; községi adóban, házbér-krajcrárban stb. 10.459,753 korona 57 fillért; átadóban 432,984 korona 8 fillért; kereskedelmi és iparkamarai illetékben 121,920 korona 22 fillért; betegápolási pótlékban 946,501 korona 9 fillért. Az összes befizetés tehát: 36.449,965 korona 89 fillér. Tavaly, ugyancsak január 1-től november hónap végéig, az összes, hasonló czimeken történt befizetések eredménye 34.748,671 korona 46 fillér volt s ebben a befizetésben tavaly 222,986 adózó fél vett részt, így tehát az idei január-novemberi adóbefizetés összege 1,701,294 korona 43 fillérrel múlja fölül a tavaly ugyanebben az időszakban mutatkozott eredményt. Az üdvözlőkártyák utczai árusítása ellen. A magyar papírkereskedők országos egyesületének küldöttsége ma délelőtt tisztelgett Halmos János polgármesternél, kérve, támogassa azt a kívánságukat, hogy az újévi üdvözlőkártyáknak az utczán való elárusítását tiltsák meg. A tanács mai ülésén tárgyalta az ügyet s a kérelmet elutasította, örömtől sugárzó arczcal látja távozni a királytól Blahánét. Nem, Blaháné sírt, kényezik még most is, teljes egy órával az audienczia után. De hadd számoljak be rendre arról a nevezetes momentumról, amikor a legmagyarabb művésznő 3 magyar királynál járt. Egy órával a királyi kihallgatás után bejelenttettem magam a Blaháné szalonjába. A művésznő kegyes volt azonnal elfogadni. Sírva jött elém és miközben maga mellett helylyel kinyit, a könyein keresztül mosolyogva szólt: — Nevessen ki, kérem. Most jövök a királytök, és igy jöttem el pityeregve. Aztán fehér keszkenőjével fölszántotta könyeit és az igaz boldogság bőbeszédűségével mondotta el, hogy s mint történt az ő látogatása a királynál. — Hát tudja, édes uram, ez az én életem legszebb, leggyönyörűbb napja. Ez az édes, kicsi kis kereszt, meg aztán az a kitüntető kegy, a melylyel felséges urunk fogadott. Jaj, dehogy tudom én azt úgy elmondani, ahogy történt. Csak azt tudom, hogy negyediknek, vagy tán ötödiknek fogadott a király. Bizony, lelkem, úgy szepegtem én, ahogy a színpadon soha. Hanem a mi jóságos királyunk egyszerre levette a lelkemről a nyomasztó félelmet, úgyhogy ahogy beszélt, meg ahogy én beszéltem, hát a vége felé már úgy éreztem magamat, mintha itthon történt volna velem a nagy tisztesség. Titkon erre a nagy tisztességre vágytam én mindig,, kedves jó uram. Nem is annyira erre az édes kis keresztre, mint inkább arra, hogy egyszer életemben beszélhessek a mi jó királyunkkal. Hát betelt a vágyam, de nem álltam meg sírás nélkül. Úgy ültem be a kocsimba, hogy ha azt valaki látta, hátazt mondta magában, hogy : Nini! Blahánét megverte a király. Pedig dehogy is vert meg. Boldoggá tett, nagyon boldoggá. Nincs a világon boldogabb asszony, büszkébb szülésznő, mint én. Aztán hallja... csak, lelkem, mit mondott nekem a király! Hát mikor én elmondtam a mondókámat, amiben az is benne volt, hogy négy esztendőt töltöttem a Nemzeti Színháznál és huszonöt évet a Népszínháznál, az mondta rá a mi gavallér királyunk, hogy: Es a nagy idő éppen nem látszik meg Méltóságodon. Aztán állja meg az ember ezt sirás nélkül. Hogy a jó Isten áldja meg minden áldásával a mi jó, öres’ királyunkat. Uj vendégeket jelentett a komoma a művésznőnek és én néhány szóval tolmácsolván a Magyarország szerkesztőségének szerencsekivánatait, búcsút vettem a nagy és boldog művésznőtől. Blaháné az ajtóig kisért és most már igazán sugárzt, arczczal mondá: : — Nem azzal veszek búcsút öntől, hogy «jó napot», hanem azzal, hogy éljen a király. Miközben a komorna fölsegítette a kabátomat, kihallatszott az előszobába, a mint uj vendégeinek ujjongott Blaháné: — Boldog vagyok! Végtelenül boldog vagyok uraim ! (u tal.) MAGYARORSZÁG Budapest, 1900. kedd, deczember 4. Blaháné a királynál. Budapest, decz. 3. Blaháné, akit a király népszínházi működésének huszonöt éves jubileuma emlékére a koronás arany érdemkereszttel tüntetett ki, ma volt a királynál a kitüntetést megköszönni. A nemzet csalogánya a Schneider-féle két szürkétől vont hintón repült föl a várba, hol a kabinetiroda figyelméből a tábornokokat is megelőzve feladta a király. Mintegy 10 perczig tartott a kihallgatás, amely után a művésznő sugárzó arczcal hagyta el a királyi palotát. A magyar művészet templomából, Blaháné puha, meleg fészkéből jövet asztalomon találom azt a kőnyomatos jelentést, amelyet czikkem élén közlök. Sok a tévedés ebben a kőnyomatos hitben, amely — (Jászai Mari és a Nemzeti Színház.) A Magyarország hire után az O. É. is közölte azt , meglepő és örvendetes hit, hogy Jászai Mari , Nemzeti Színház örökös tagja lett. Erre vonatkozólag a Nemzeti Színház a következő hivatalos érte- sítést adta ki: Beöthy László, a Nemzeti Szinház igazgatója ma hivatalos levélben értesítette Jászai Mari asszonyt, hogy Keglevich István gróf intendáns Széll Kálmán miniszterelnöknek előterjesztést tett Jászai Mari aszszonynak a Nemzeti Szinház örökös tagjává való kinevezése dolgában. A miniszterelnök, mint belügyminiszter, ma érkezett leiratában az intendáns előterjesztéséhez annak minden pontjában hozzájárult s a kinevezést elvileg jóváhagyván, a Nemzeti Színház igazgatója ma az esti órákban hivatalos átiratban azt a kérdést intézte a művésznőhöz, hogy a színház örökös tagjává való kinevezést hajlandó-e elfogadni. Jászai Mari asszony még az esti órákban tudatta Beöthy László igazgatóval, hogy a kinevezést köszönettel fogadja. Ehhez képest ez forma szerint is haladéktalanul meg fog történni, mégpedig akként, hogy Jászai Mari, akit szerződése 1901 április 1-ig a Vígszínházhoz köt, ezen a napon tér vissza a Nemzeti Színház kötelékébe. Bővebb értesüléseink az érdekes művészeti eseményről a következők: Jászai Mari 6000 irtot kap