Magyarország, 1904. november (11. évfolyam, 261-287. szám)

1904-11-01 / 261. szám

r Budapest, 1904. kedd, november 1. MAGYARORSZÁG Posadowszky gróffal, aki minden szükséges meghatalmazással felruházva érkezik Bécsbe, esetleg már szerdán megkezdhessék. Azt tervezik, hogy az összes irányadó kérdéseket a miniszterek maguk közt rendezik, a részletekre vonatkozó tárgyalásokat pedig a meghatalmazotaknak engedik át, akik a miniszteri tanácskozá­sok befejezése után valószínűleg Berlinbe fog­nak utazni és ott fognak ülésezni. A közös minisztertanács, melyen Bucquoy gróf és közel dr új osztrák miniszterek is résztvettek, a szombaton befejezett vám- és kereskedelmi konferenczia megállapodásait is elfogadta, úgy hogy a monarchia két államának a kormányai közt arra nézve, hogy a Németországgal kötendő szerződésben milyen czélok elérésére töreked­jenek teljes egyetértés van. Azok a nehézségek, melyek a kereskedelmi szerződés megkötésének útjában állanak, lé­nyegükben ismeretesek. Főleg csak az árpa és a maláta­ vámra és az állatkivitelre vonatkozó eljárási szabályok okoznak nehézségeket. A monarchia részéről az árpa és a maláta minimális vám­ának mérséklésére törekszenek. Az állategészségügyi egyezményt illetőleg Ausztria és Magyarország teljesen egyetért és remélik, hogy az egyezmény kedvezőbb lesz, mint az, amelyet Németország Oroszországgal kötött, mert az osztrák és a magyar marha egészségi állapotánál fogva az ellenőrzés köny­­nyebb, mint az orosz marhánál. Tisza miniszterelnök és Hieronymi kereske­delmi miniszter tegnap reggel fél hét órakor Bécsbe érkezett, ahova Lukács és Tallián miniszterek még szombaton este felutaztak. Tisza, Lukács és Tallián tegnap délután visszautazott Budapestre, Hieronymi azonban Bécsben maradt, hogy Call báró osztrák keres­kedelmi miniszterrel értekezzék. A magyar miniszterek csütörtökön ismét Bécsbe érkeznek. A N. Fr. Fr. mai estilapjában magyar rész­ről szerzett értesülés alapján azt írja, hogy Posadowsky gróf már holnap Bécsbe érkezik, a konferencziákat azonban, minthogy a magyar kormány tagjai holnap nem lesznek Bécsben, csak csütörtökön fogják megkezdeni. Bécsi tudósítónk illetékes helyen tudakozó­dott Posadow­ky megérkezéséről és ott is meg­erősítették, hogy a német államminiszter már holnap Bécsben lesz. Posadowsky holnap csak Goluchovszki külügyminiszterrel fog értekezni, a többi miniszterrel pedig szerdán tanács­ megakadályozott finnországi felkelés. Budapest, október 31. Egy­ Szent Pétervárról érkező hivatalos táv­irat azt a meglepő hírt hozza, hogy a Schau­­man szenátor, Bobrikov kormányzó gyilkosá­nak apja ellen indított per kapcsán egy orszá­gos összeesküvésnek jöttek a nyomára, amelynek az volt a czélja, hogy Finnországot fegyverei után szakítsa el Oroszországtól. A hivatalos távirat szó szerint így hangzik: Pétervár, október 31. Hivatalosan jelentik, hogy Sc­aiman volt finnországi szenátor és orosz tábor­nok, Bobrikov főkormányzó gyilkosának apja ellen indított felségsértési per, mely e napokban kezdődött Helsingforsban, fényes világot fog vetni a finnor­szági szrekoman agitáczióra. Az aboi finn állami bíróság első ülésén felhozott dolgok teljesen meg­­c­áfolják a finnországi agitátoroktól elterjesztett ama véleményt, hogy igazságtalan elnyomatás áldozatai­­ról volna szó. A vád főképp az idősb Schauman iratai közt talált íráson alapszik. Ez a titkos lö­vésztársulatok szervezésének terve, melyeknek nyíltan bevallott czélja Finnországban fegyveres felkelést előkészíteni. E szerint minden fegyverhordó ké­pezze ki magát a lövésben, úgy tervezték, hogy minden községben alapítanak egyesületeket, ame­lyeknek finn ezredek kiszolgált katonái lettek volna tanítói. A gyanú elkerülése végett az egy­letek egymással való érintkezését a községek hiva­talnokai tartották volna fenn. Az elnök minden csoport két kiválasztottjával állott volna érintkezés­ben, míg az összes szervezet vezetése öt tagú köz­ponti bizottságra — élén az elnökkel — volna bízva. A tervezetben azzal a kérdéssel is foglalkoz­nak, hogy mily módon lehetne Mauser-fegyvereket beszerezni. A finn állami bíróság főügyésze vádira­tában azt állítja, hogy az idősb Schauman-féle terv már a megvalósulás stádiumában volt. Lulu dr. 1903-ban Berlinben főbelőtte magát, amidőn meg­tudta, hogy a rendőrség iratait Viborgban lefoglalta. A Lulu dr. által kibocsátott körirat és adott utasí­tásai szerint a vidéken a néptanítóknak kellett volna a férfiakat és nőket a fegyver kezelésében oktatni, mindenkinek külön-külön adva utasítást. Ami különös világot vet Bobrikov főkormányzó megöletésére, az az a körülmény, hogy Schauman fia, apja eszméi szerint szervezett lövésztársasághoz, tartozott és egy egységes alakú ismétlőfegyver szere­­kesztésén dolgozott, amely a titkos lövészegyesüle­­teknek lett volna­ szánva. E czélból többekkel leve­­lezésben állott. A vádlott másik, Pál nevű fiánál lefoglalt iratokban sokszor van szó egy finnországi felkelés szervezéséről. Kihallgatásakor Schauman volt szenátor azt vallotta, hogy a kérdéses darab valóban az ő kezeírása és az abban kifejtett eszmék bűnös jellegűek. Azoknak följegyzésével csak az időt akarta tölteni, anélkül, hogy valaha azoknak gyakorlati megvalósítására gondolt volna. Az állami bíróság előzetes vizsgálatában szereplő tényeknek magas kormánykörökben nem adnak különös fontosságot, miért is mértékadó orosz körökben nem okozna meglepetést, ha idősb Schaumant felmentenék, mert a törvény szerint maga a szándék nem büntetendő, ha a vádlott még semmit végre nem hajtott abból. Felmentés esetére semmiesetre sem szabad a finn bírók jóhiszeműségében kételkedni. Ez a per czélra vezet, mert megsemmisítő vád a szvekoman agitátorok ellen. Ha az orosz kormány a rend fenn­tartására a fő bujtogatók Finnországból való kitil­tására nézve komoly intézkedéseket nem tett volna, az egész finn nép szenvedett volna. vonalak ama káosza, amelyet csatornarend­szernek sejtünk s amelyek, ha csakugyan azok, a legnagyobb fokú értelmiség és együttes munka bizonyítékai. El kell fogadnunk, hogy azok, mert építé­sük annyi rendszert és hatalmas eszközökkel felfegyverezett mérnöki tudást árul el, hogy nem lehetnek a szeszélyes véletlen alkotásai. Az egyik például pontosan követi a Mars 240. délkörét, mások tíz-húsz parallelt metszenek át ugyanazon szög alatt. Azt is tudjuk, hogy a Mars­nak levegő-ege van, mely a napsugarak 27 százalékát elnyeli, vize is van, hullámzó, partot ostromló sós tengerei, amelyekkel örö­kös harczot kell vívnia a Mars lakosságának. Ezideig sok csillagász foglalkozott már azzal a gondolattal, hogy a Mars lakóival összekötte­tésbe kellene valahogy lépni. De hogyan?! Ez volt a máig megoldatlan fogas kérdés. Mikor a XVIII. században az emberek még azt gon­dolták, hogy a Holdon emberek laknak, egy matematikus azt ajánlotta, hogy a földön óriási világító mértani alakokat kellene csinálni, amelyeket a Holdról igen jól kivehetné­nek s ha földünk hű kísérőjének lakói sszes lények, bizonyára hasonló jelekkel fognak felelni. A lángeszű Gauss maga is pár­tolta ezt az ideát, de az ügy ebben a stádium­ban elaludt, míg csak fel nem rázta 1900-ban a művelt világot az az amerikai hír, hogy Arizona­ állam Flagstoff nevű városában egy Donglass nevű csillagász éjjel a Mars északi részében, ahol a tudósok véleménye szerint tenger van, egy fény­jelenséget figyelt meg, amely 70 perc­ig tartott. Douglass­e megfigye­léséről távirati után figyelmeztette a cambrid­­gei csillagvizsgáló igazgatóját, aki viszont a többi intézetek figyelmét is felhívta erre a szokatlan jelenségre. Donglass jelentése szerint a fényjelenség egy több száz kilométernyi k­osz­­lozú fényes vonal volt, amely hirtelen tűnt fel és aludt ki. Akkor tudományosan úgy magya­rázták a dolgot, hogy a fényesség valamely magasan járó felhőtől eredt, mely a Mars al­konyatában hirtelen felvillant a napfényen, aztán belesülyedt a Mars árnyékába és azért enyészett el. Ez a magyarázat minden valószínűsége da­czára sem nyugtatta meg a világ felizgatott kedé­lyét, ezt bizonyítja Guzman pályadíja, amely most, négy év múltával feleleveníti emlékeze­tünkben az alig elszunnyadt izgatottságot. S hogy a franczia tudományos akadémia a pá­lyadíjat a kitűzött czélra elfogadta, ez azt bi­zonyítja, hogy immár a legkomolyabb fők is foglalkoznak az eszmével, amelyet eddig úgy bélyegeztek, mint az együgyű álmodozók hó­bortját. Mit kell azonban a czél elérésére tenni? Az összeköttetés módjainak kutatói mely irányban kell, hogy a kitalálás szellemi tomnáját elkezdjék ? Erre a kérdésre nagyon könnyű megfelelni. Tudjuk ugyanis, hogy egyet­len közege van csupán a világűrnek, amelynek szárnyán jeleinket útnak indíthatjuk és ez az éter. Ennek a közvetítésével fényt és villamos im­pulzusokat küldhetünk szét a térben. Meglehet te­hát, hogy dróttalan távíróval, vagy a közeljövő mé­lyében rejlő dróttalan telefonnal és telektroszkóppal hozzuk létre a keresett összeköttetést. Igaz, hogy ma még a villamos hullámokat alig 5000 kilo­méterre tudjuk küldeni és mi ez a távolság ama 64 millió kilométerhez, amelyben a Mars kering tőlünk ! Az ember esze előtt azonban leomlik minden akadály, ha makacsul törek­szik valamit megvalósítani,s ha sikerült igánkba hajtani a földet, vizet, a villámot, ki fogjuk eszelni azt is, nem lehetne-e az űrön át való érintkezésre felhasználni oly óriási energia­­tömeget, mint amilyen például az afrikai Viktória-vízesés harminc­millió lóereje . Nincs hát többé reménytelen messzeségben az a naptáraidé­n elküldheti ak első jeladó­ Budapest, október 31. Az angol-orosz konfliktus elsimult. A hágai szerződés alapján összeült békebíróság ítélni fog a hulli halászok ügyében, addig azonban az orosz hajók Vigoban és Tangerben marad­nak és nem folytatják útjukat. A kellemet­len ügyet az orosz kormány elég hidegvérűen fogadja és azt mondja, hogy úgyis szüksége volt erre a tartózkodásra hajóinak kijavítására. A balti flotta tehát elindulása után néhány nappal már javításra szorul. Ennek alapján joggal fel lehet tenni a kérdést, hogy milyen lesz ez a flotta, ha Kelet-Ázsiába megérkezik. — Rendkívül érdekes, de majdnem komikusan sunkat a térbe és megkapjuk arra az első fe­leletet. Annak az írógépnek, vagy telefon­membránnak első rezdülése, amelyet egy más bolygóból hozzánk érkező villámos hullám okozni fog, egy új korszak küszöbét fogja je­lenteni, egy korszakét, amelyben az emberi lélek végre szabad szárnyalásra lelhet, beka­landozhatja az egész világűrt, tanít és tanul. Milyen kilátások! Az emberiség iskolába fog járni más, haladottabb világok lakosaihoz, el­lesheti amazok találmányait, eszméit, a mó­dot, melylyel boldoggá és kényelmessé lehet tenni a földi életet. Hány redős homlok fog kisimulni, hány töprengő lélek megujhodni és felfrissülni! Hány! Hogy ime idáig eljutottunk, egyszerre mintha az emberiség ama rózsaszínü álmaiból költö­­getni kezdene rideg dajkánk, a sors és hirtelen visszarántaná a gyeplőt ama pillanatban, amidőn a fantázia szilaj csikói épp elragadni készül­tek ... Életünk folyásának ez a kérlelhetetlen intézője mintha azt mondaná: Éhség és sze­relem által kormányozott emberek, hiú dolog tinéktek az űrön át való érintkezés módját kutatni és azt remélni, hogy egykoron szellemi és lelki kötelékeket szövögethettek a kilomé­terek ezrein és millióin túl. Mert ti még gyer­mekkorotokat élitek s egy fejlettebb kultúra áldásai épp úgy átokká válnának a ti avatat­lan kezetekben, mint a gyermekében a tűz... Ugrásnak nincsen helye a fejlődés menetében, tehát mindenre meg kell érni előbb. Mert mi lett volna, ha Schwartz Bertold a népvándorlás korában születik? Micsoda elképzelhetetlen csapássá lett volna a lövőfegyver egy nomád nép kezében! Egész embercsoportokat hajtott volna vissza a félelem az őserdei élethez s a hellén kultúra elmúlt volna nyom és hatás nélkül, mint egy szép álom. o­kozik. Azt hiszik, hogy e tanácskozásokat még e héten befejezik. Posadowskyt Bécsben a király is kihallgatáson fogadja. A bábom. 3

Next