Magyarország, 1905. január (12. évfolyam, 1-28. szám)
1905-01-01 / 1. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1905 JANUÁR 1. VASÁRNAP. XII. ÉVFOLYAM I. SZÁM. Előfizetési ári negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal Teréz-körut 19. sz Egyes szám ára helyben 8 fillér vidéken 10 fillér. Holló Lajos: Hirdetések nonpareille atombasaar dit B Babaa szerint. ) Tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan sziveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fenakadást szenvedjen. 1848. Budapest, deczember 31. Mihelyt egy vár, nem oltalom, azonnal alkalmatlanság. Várnak tekintettük a 67-diki alkotást is. Nem tökéletesnek. Rések mutatkoztak falain és pinczéiben aknák. De legjobbjaink alkották és legjobbjaink hitték, hogy a réseket és aknákat betömi az idő. Méltán néztük tehát várnak. Korszellemünk idegenkedett ettől az erősségtől. A múlt évszáz második fele új államszervezeteket hozott létre. Románia, Szerbia, Bulgária függetlenséget nyertek. Megalakult a német és az olasz egység. Ezen alakulások alapgondolata az, hogy Németország a németeké, Olaszország az olaszoké, Szerbia a szerbeké. A mi 67-es alkotásunk nem illett bele ebbe a gondolatkörbe, mert a 67-iki szervezet értelmében Magyarország nemcsak a magyaroké, hanem az osztrákoké is. Kétségen kívül lehetett volna 67-et úgy kezelni, hogy az osztrák befolyás ne legyen durván érezhető. És legelején, az Andrássy-kormány idejében a nemzet nagy intelligenciája méltán hihette, hogy csonka államiságunk a 67-es keretben is kiépíthető. Ez a hit a Deákpárt összeomlása után évről-évre tért veszített. Nem haladtunk, hanem visszaestünk. Egyszer aztán arra ébredtünk föl, hogy a hatalom féltékenyen ápolja és izmosítja azokat a szerveket, melyek az összbirodalom szolgálatára felhasználhatók, ellenben azokat a szerveket, melyeket a kiegyezés a nemzeti élet fejlesztésére szánt, a hatalom mesterségesen összezsugorítja és életképtelenné teszi. Bizonyára jelentékeny alkotmánybiztosítékokat tartalmaz a 67-iki alkotás. Ilyen a parlamenti rendszer ; ilyen az a kikötés, hogy Ausztriában is teljes alkotmányosság legyen ; ilyen a kvótamegállapításnak tüzetes körülírása; ilyen a magyar hadsereg beállítása az összes véderőbe ; ilyen az a gondos részletezés, melylyel megszabatott a vám- és kereskedelmi szövetség megkötésének valamennyi feltétele. Ezen biztosítékok közül melyiket tartotta a hatalom tiszteletben? Egyiket sem. Parlamentünk az erőszakos és korrupt választások és az összezsugorított választási jog miatt valóságos szatírája egy törvényhozó testületnek, melyben a többség vak eszköz a hatalom kezében. Ausztria évek óta nem kormányoztanak alkotmányosan. Még költségvetéseit sem a törvényhozás készíti. A kvótát évek óta az uralkodó állapítja meg, holott a törvény értelmében a törvényhozó testületek jogköre a kvóta-megállapítás. Magyar hadsereg magyar nyelvvel és magyar zászlóval még mindig nincs. A vámszövetség jogilag megszűnt még 1897 végén és ennek daczára Ausztriával közös vámterületen élünk. Biztosítékaink tehát nem érvényesültek. Ellenben az összbirodalmi eszme tért hódított. Az udvar évről-évre kevesebb időt tölt Budapesten. A czivillista megnőtt. Mikor a nemzet lázasan követelte a magyar hadseregre vonatkozólag a törvény végrehajtását, éppen akkor jelent meg a chlopyi hadiparancs. Ez korbácsütés volt, mely most is ég a nemzet arczán. Betetőzésül nyakunkra küldték Tisza grófot, aki erőszakkal iparkodik letörni a parlament törvényes ellenállási jogát és nem irtózik attól a a végső eszköztől sem, hogy a királyt esküszegésre bírja s ezen az alapon törvénytelen feloszlatást csikarjon ki az aggastyán uralkodó kezéből. Mi tette mindezt lehetővé? Semmi egyéb, mint a nemzeti életszervek hiányossága. Az a körülmény, hogy Magyarország nem kizárólag a magyar nemzeté. A 67-es alkotás keresztülkasul van lyukasztva. Nem nyújt védelmet. A 67. évi X-dik törvény sarkalatos feltétele a király és a nemzet között létrejött békének. A feloszlatással ez a feltétel is keresztül lesz törve. Lehet-e ezek után 67-es alapon a nemzet hiányos intézményeit kiépíteni ? Nem lehet. Érdemes-e ezek után a 67-es alkotást védelmezni? Nem érdemes. Azok, kik a nemzet ügyét igazán szolgálják és csak a nemzet ügyét szolgálják, elmondhatják 67-ről, amit Andrássy gróf mondott a szabadelvű pártról: „minket a lelkiismeret űz ki onnan !“ A 67 romokban hever. Jelentőségét elvesztette, tekintélye szétmorzsolódott, feladatát betölteni nem tudta. Évek óta moduszszal táplálják. Ezt a romot nem lehet talpra állítani. Időpazarlás és erőveszteség volna vesződni a megrongált 67 javítási kísérletével. Oda kell tehát visszatérni, ahonnan 67 is kiindult. Ez a tiszta perszonális unió. Más névvel a mi kabalisztikus szent. számunk: 1848. A visszatéréshez Károlyi István gróf adott impulzust egy politikai lakomán. Jelen volt az ellenzék szine-java. Ezt az emlékezetes felköszöntőt tüzes lelkesedéssel fogadták. Még Andrássy gróf is csak annyit jegyzett meg, hogy „a ti hitvallásotok nem az enyém, de a ti sérelmetek az enyém is.” A társaság többi tagja szokatlan melegséggel éljenzett és a levegő megtelt azzal a hittel, hogy a nemzeti jövendő sorsát át kell helyezni a 48-as alapra. A november 18-iki erőszak óta Apponyi grófról szájról-szájra jár a hir,hogy az országgyűlés törvénytelen feloszlatása esetében 48-as alapra helyezi politikáját. Engem ez a hir nem lepett meg. Apponyi grófnak ez a szándéka nem egyéb, mint hazafiságának logikája. Aki megértette Apponyi grófot, annak tudni kellett, hogy ő nem hulló levél, melyet a viszonyok szele ide-oda sodor, hanem törzs, mely csak annyiban változékony, hogy uj lombokat, uj virágot, uj gyümölcsöt termel, de mindig megmarad a maga valóságában, mert gyökerei a nemzet őstalajában helyezkedtek el. Apponyi gróf egy nagy és tiszta életet szentelt 67 védelmének. Minél inkább ostromolta a hatalom a 67-ben rejlő alkotmány-biztosítékokat , annál jobban közeledett Apponyi gróf ahhoz a 48- hoz, amelyből Deák a 67-et kifejlesztette. Ennél következetesebb életpályát alig tud történelmünk felmutatni. Mikor aztán Tisza gróf úr döntő csapást mér 67-re, Apponyi gróf ugrás nélkül vonul be oda, ahol alkotmányvédő miszszióját erőteljesebben végezheti, mint eddig. A politikai újév megváltást hoz szegény hazánkra. Az ellenzék — kevés tagjának kivételével — teljesen össze fog forradni egy nagy történelmi eszmének oltárán. Zászlónkra lesz írva 1848. Ebben az eszmekörben veszszük föl a harczot az osztrák beolvasztási kísérletek ellen. Kossuth Ferencz lesz ennek a hatalmas pártnak a feje. Az ő tudását, tapasztalását, bölcseségét fogja kiegészíteni az Apponyi gróf varázsló egyénisége. Uj életnek, uj reménységnek csiráit rejti magában ez az alakulás. A bécsi törekvések meginognak és szárnyaszegetten dőlnek a semmiségbe. A nemzet föléled, megvigasztalódik, lendületet nyer. A magyar történelem géniusza fölemeli lobogó fáklyáját és bevilágít a magyar imperium szép és hatalmas jövendőjébe." Bartha BXdós: Lapunk mai száma 41 oldal Budapest, deczember 31. Fartértekezletek. A Szederkényi Nándor elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-as párt január 3-án, kedden délután 5 órakor értekezletet tart, Teréz körút 19. sz. a. A nemzeti párt — mint már említettük — szintén január 3-án délután 3 órakor tart értekezletet a Hungáriában lévő közhelyiségében. A Kossuth Ferencz elnöklete alatt álló függetlenségi párt ugyancsak január 3-án, délután 6 órakor tart értekezletet Erzsébet körút 35. sz. a. helyiségében.