Magyarország, 1905. február (12. évfolyam, 29-54. szám)
1905-02-01 / 29. szám
«f Budapest, 1905. szerda, február 1. MAGYARORSZÁG' Baloldali kabinet. .» . • r • • ' ' • Éppen ezért a politikai bürökben mindinkább tért hódít az a meggyőződés, hogy az új alakulásnál ki kell hagyni a, kombináczióból a megbukott szabadelvű pártot, és a baloldali pártokból kell többséget és kormányt alakítani. Nincs nevetségesebb állítás annál, amit most a Tisza-sajtó olyan nagy buzgalommal hangoztat, hogy t. i. az ellenzék megijedt a maga túlságos nagy győzelmétől. Ebből egy szó sem igaz. Az ellenzéket a legnagyobb mértékben föllelkesítette a várakozást túlhaladó győzelem, de az is bizonyos, hogy győzelmével éppen olyan okosan és körültekintően, mint amilyen határozottsággal élni akar. Azt ugyan hiába reményli a szabadelvű párt, hogy a győztes ellenzék a győzelem gyümölcseit neki fogja átengedni. Erre nézve egyik kiváló ellenzéki politikus tudósítónk előtt a következőleg nyilatkozott : — Hogy mi lesz most? Ez nagyon egyszerű. A baloldal győzött, tehát a baloldalnak kell a kormányra jutni Az auspiciumok erre nézve nagyon kedvezők, mert amint észrevettem, a választások meglepő eredménye a szövetkezett ellenzék soraiban semmiféle disszonancziát nm okozott. Alapos a reményem tehát, hogy disszonanczia ezentúl sem fog fölmerülni. Olyan programmot állíthatunk föl, melyben mindenki megegyezhetik s amelyet ujongva fogad majd az ország. Igaz, a 48-at egész terjedelmében, most meg nem valósíthatjuk, aminek az az egyszerű oka, , mert a 48-as pártnak nincs meg az abszolút többsége. De semmi sem állja útját annak, hogy a 48-at elő ne készítsük. Ha valaki tőlem azt kérdezné, hogy baloldali többség és baloldali kormány esetén mi lesz a 48-czal? — erre , egy szóval felelnék: csinálódik. Minden■ esetre a legnagyobb léhaság és élhetetlenség volna tőlünk és méltatlanok volnánk a nemzet bizalmára és páratlan lelkesedésére, ha most az alkalmat elmulasztanék új korszakot nyitni a nemzet történelmében. Igen, baloldali többséget és baloldali kabinetet kell alkotni. Már a személyi momentumok is erre utalnak. Ugyan kérem, nézzen végig az ellenzéki képvi- 5selők listáján és hasonlítsa össze a szav■badelvű párt listájával. Ami csak Magyarországon név, tehetség, jellem, tekintély, sőt még vagyon és rang dolgában is súlylyal bír, az mind ott található a baloldalon.Kossuth, Apponyi, Andrássy, Zichy, Bánffy, Eötvös, Polonyi, Tóth János, Gubnér, Justh, Thaly, Darányi, Wlassiss, a Károlyiak Zichyek és a többiek hosszú sora bizonyítja, hogy a baloldal nemcsak numerieze, de fajsúly dolgában is messze túlszárnyalja a kormánypárt züllött sorait. Kiket talál ott a kormánypárton ? Először is egy csomó oláh, szerb és szász nevet, azután egy pár bérirót, végül egy sereg konczleső, névtelen katonát. Alig-alig találunk egy-egy súlyosabb nevet, az is rendszerint valami kiélt, enervált, kiszolgált politikus neve. Lehetetlennek tartom, hogy az erők ilyen túlsúlya mellett a szabadelvű párt még egyszer fölülkerekedhetnek. Pedig erre törekszenek és éppen ezért kell résen lennünk ! Egyik néppárti politikus pedig úgy nyilatkozott tudósítónk előtt, hogy kizártnak kell tekinteni azt, hogy a néppárt a szabadelvű pártot támogathassa. Most hívogatnak minket — úgymond — azok, akik a legvadabb üldözést folytatták ellenünk, de mi nem állunk kötélnek. A mi programmunk most nem aktuális, ennélfogva nekünk most kötelességünk a nemzeti irányt és nemzeti eszmét támogatni. Ez pedig nem a szabadelvű pártra utal minket, hanem a többi ellenzéki pártokra. Tisza állásfoglalása. .. Tisza István gróf miniszterelnök elkészült a memorandummal, ma reggel Budapesre érkezett s nyomban minisztertanácsot tartott a kormány tagjaival. Ennek a minisztertanácsnak nem az volt a czélja, amit félhivatalosan híresztelnek, hogy a kabinet aláírja a lemondást, hanem az, hogy a kabinet — amely a történtek után szűkebb klikket képez a Tisza-klikkben — szolidaritást vállaljon a memorandummal és megállapítsa további magatartásának taktikáját. Ez ma mégis történt. A határozat az,hogy bárki vállalkozzék is hatvanhetes kormány alakítására, ők szorosan csatlakoznak hozzája és Tiszával együtt a trójai falu szerepét fogják játszani. , Tisza ma éjjel Bécsbe megy s holnap jelentkezik a királynál, ha Khuen-Héderváry grófnak sikerül akkorra kihallgatást eszközölni ki számára a Burgban. Az ügyek továbbvitelére nézve Tisza álláspontja az, hogy ő ideiglenesen se marad a hivatalában, hanem egyelőre a mostani miniszterek vagy Lukács, vagy Hieronymi vezetése alatt intézzék az ügyeket. Egyébként arra kérik a királyt, hogy már a jövő héten jöjjön Budapestre, itt intézze el a válságot, s ha lehet, még a parlament összeillése előtt. Minthogy azonban nincs kilátás, hogy a megoldás hamarosan megtörténjék, arra törekszenek, hogy pártközi megegyezéssel a parlament halaszsza el érdemleges üléseit az új kormány kinevezéséig, s házhatározattal mondja ki azt is, hogy addig a formaszerű megalakulást, vagyis a tisztikar és bizottságok megválasztását is függőben tartja. Wekerle-kabinet hire Bécsben. Bécsi tudósítónk jelenti, hogy a Reichsrath köreiben ma határozott alakban az a hir terjedt el, hogy a király Wekerlét fogja az új magyar kabinet megalakításával megbízni. Bementi Széll szerepléséről. A félhivatalos Bud. Tud. írja: • Kt év töltötte a kép előtt, amely ellenállhatatlan varázszsal bilincselte őt magához. Egy nap azonban — a kelő nap éppen megaranyozta a tájékot, — a király az ablakhoz lépett. Abdról éneklés hallatszott fel. Tiszta, csengő hang volt, vidám és kellemes, mint, a pacsirta dala. A király meg volt lepetve, néhány lépést tett, homlokát az ablaküveghez szorította és kitekintett. Alig tudta felkiáltását magába fojtani. Egy kis pásztorleány hajtotta ki juhait a legelőre. Hanem hozzá hasonló kedves teremtést már régen nem látott. Olyan szőke haja volt, hogy azt lehetett hinni, hogy a hajnak kisugárzása aranyozza meg a napot és nem megfordítva. Kissé alacsony homloka rózsás volt, szeme világos, tiszta, mint a mosolygó reggel, szája oly kicsiny, hogy mikor énekelt, akkor is alig lehetett négy-öt fehér fogacskát megpillantani. Bármilyen elragadó volt is azonban, a király nem nézte őt sokáig, bosszús lett önmagára, hogy kedves halottjáról egy pillanatra is megfeledkezett. Letérdelt a kép előtt, fájdalmában hangosan felzokogott és nem gondolt többé a kis pásztorleányra, aki juhait hajtotta el a palota ablaka alatt. , III. Másnap reggel, mikor a király az elhunyt képét megtekintette, kínos meglepetés érte őt. Pillanatig némán bámult a festményre, azután elgondolkozott: — Különös, különös ... Ez a terem mindenesetre nedves; a kép feltűnően sötétedik. Nem tévedhetek. Határozottan emlékszem, hogy a királynénak sohasem volt ilyen fekete haja. Hisz ez a haj valósággal ébenfekete, pedig én jól emlékezem, hogy aranyos szálak voltak benne. Olyan volt, mint a fénykirálynő és ezen a képen az éjkirálynőhöz hasonlít. Gyorsan ecsetet és palettát vett kezébe és kijavította, amit a nyirkos levegő elrontott. — Hála Istennek ! — sóhajtott föl azután. — Megint azt az aranyhajat látom, amelyet annyira szerettem és amelyet mindig szeretni fogok. Magában ismét megesküdött, erős fogadást tett, hogy örökké hű marad felesége emlékéhez, hacsak nem talál valakit, aki teljesen hasonlít a képhez, amely őt ábrázolja. Mintha azonban valami gonosz démon ingerkedett volna vele, három nap múlva megint kénytelen volt, hogy javítson a képen. — Ki tette ezt ? — kiáltott fel haraggal, — ki mert ehhez a képhez hozzányúlni ? Most egyszerre hófehér, magas a homloka, valaki bizonynyal szentségtörő kézzel változtatott rajta. Hála Istennek,, jó emlékező tehetségem van, tudom, hogy homloka alacsonyabb volt és rózsás, mint a mezők vadvirága. Ismét néhány ecsetvonással alantabb húzta az aranyszőke hajat és az így alacsonyabbá tett homlokot rózsásra festette. Meg volt elégedve azzal, amit cselekedett és valóságos áhítattal nézte órákon át a másodszor is kijavított képet. Hanem a harmadik nap még rosszabb volt számára. Kénytelenvolt meggyőződni róla, hogy valami gonosz varázsló űzte vele rosszindulatú játékait. Különben hogy történhetett volna, hogy most meg a száj és a szemek változtak meg egyszerre ? Nem, sohasem volt a királynénak ilyen szája és sohasem voltak ilyen sötét, mélytüzű szemei! Ellenkezőleg! Szeme világos és tiszta volt, mint a mosolygó reggel, szájacskája pedig oly kicsiny, oly parányi, hogy ha nevetett. „Illetékes helyről annak a kijelentésére hatalmaznak fel, hogy egy helyi kőnyomatosnak az a hire, mintha Széll Kálmánt szombaton ő felsége Bécsben magánkihallgatáson fogadta volna, minek folytán ő azonnal Budapestre utazott, valaha énekelt, ha csókra nyújtotta ajakát, akkor is alig lehetett négy-öt fogacskáját megpillantani. A fiatal királyt keserű harag fogta el a kép láttára, mely összes emlékeivel ily erős ellentétben állott. Ha csak hatalmába tudta volna keríteni a varázslót, aki ezt a gonosz játékot űzte vele ! . . . Bizonnyal irtózatos büntetést szabott volna ki reá. A varázslót azonban nem tudta elfogatni és így haragját a képen töltötte ki. Csepp Híjjá volt, hogy le nem tépte és nem tapodta össze a hazug festményt, amely megszentségtelenítette a legjobban szeretett asszony emlékét. Közben azonban megnyugodott és azon gondolkozott, hogy nem lehetne-e a bajt valamiképpen jóvá tenni. Csakugyan így is cselekedett. Gyorsan munkához látott és emlékezetből kijavította a képet. Munkája oly jól sikerült, hogy néhány óra múlva már egy rózsás, tiszta, áttetsző kékszemű, parányi szájacskájú női arca mosolygott rája, — éppen olyan, mint az elhunyt királyné volt. És a király szomorú elragadtatással nézte a képet és bánatosan mondogatta: — Igen, ilyen volt, éppen ilyen volt az én szeretett, feledhetetlen feleségem. . . . Kívül azonban a kamarás, akit a király egyszer tulajdon felséges kezeivel kihajított, a kulcslyukon át leselkedett. Mindent látott és még aznap azt a vakmerő ajánlatot tette a királynak, hogy emelje maga mellé a trónra a kis pásztorleányt, aki mindennap énekelve hajtja ki juhait a mezőre, hisz teljesen hasonlít az elhunyt királynéhoz, — talán szebb is nála. ... És csodálatosképpen a királynak nem . Hüilné azánlat ellen semmi kifogása. 3