Magyarország, 1908. november (15. évfolyam, 262-286. szám)

1908-11-04 / 264. szám

Budapest, 1908. szerda, november 4. " MAGYARORSZÁG azt oly sokan, oly gyakran hirdetik, Astorné a következőket mondotta: — Erről a dologról, mint aki alaposan ismerem a kérdést, azt hiszem elég szaktekintélylyel nyilatkozhatok, annál is inkább, mert mindig sokat foglalkoztam az ifjúsággal. A mi gyermekeink más korban nevelkedtek, mint mi magunk és így felfogásuk, gondolatviláguk is különbözik a miénktől és nézeteik sem oly konzemtívek, mint a miénk. De azért egészségesek és életerősek. Ezt a sportnak és a sportszerű játékoknak köszönhetik, amelyet olyan buzgón űznek. Fiatal férfi sarjaink azt a nagy munkát, amelyet vagyonuk kezelése megkíván, komolyan fogják fel és sokan még más hivatásnak is élnek. A sportot csak szórakozásképpen űzik. Leányaink megtanulják, hogyan kell vezetni egy nagy háztartást. Szüleik főleg arra fordítanak nagy figyelmet, hogy megtanítsák őket arra, hogy a gazdagokra a szegénysorsunkkal szemben nagy, fenséges kötelesség hárul. Nincsen olyan egy választóful a szegények és gazdagok között, mint a sajtó hirdeti úton-útfélen. Barátaim mind sokat tesznek a szegényekért és leányaiknak már korán szívükbe vésik, hogy a jótékonyság gyakorlása a gazdagok egyik legszebb életfeladata. Ha férjhez mennek leányaink, átveszik nagy háztartásuk vezetését és az ezzel együtt járó tengernyi apró-cseprő gondot. Lehet, sőt megengedem, hogy ifjúságunk egyik vagy másik irányban kissé túloz, de azért nem fajult el és egészséges teste és szelleme egyaránt. Sokat hallottam arról is, hogy fiatal asszonyaink és lányaink isznak, dohányoznak és más borzalmas dolgokat cselekesznek. Sokat ismerek, sőt mindegyiket ismerem. Nagy részük ott nőtt fel szemeim előtt, de sohasem vettem észre, hogy mértéktelenül innának, vagy dohányoznának. Ador asszony hírét és a társaságban elfoglalt pozícióját főleg azoknak a sikerült estélyeknek és ünnepélyeknek köszönheti, amelyeket évek hosszú során rendezett, s amelyek a newyorki társadalmi élet legjelentékenyebb eseményei voltak. Astorné bálja jelentőség tekintetében vetekedett bármilyen politikai eseménynyel. — Az ünnepélyek rendezésében is — mondá Astorné — nagy ideák vezettek és ha nem értem el azokat, vigasztal az a tudat, hogy ez csak kevés embernek adatott meg. Nem vagyok annyira hiú, hogy azt higyyem, hogy Newyork nem lehet el nélkülem. Mindenki pótolható. Az én helyembe 1s más asszonyok lépnek. .Reményem azonban, hogy befolyásom nem fog nyomtalanul eltűnni velem együtt és hogy az a méltatlan viselkedés, amely egynéhány newyorki asszonyt jellemez, nem fog soha tért hódítani. Ezek az asszonyok olyan ünnepélyeket rendeztek, amelyek nem egy hölgy szalonjába, hanem a czirkuszba valók. A czéljuk, hogy szenzícziósak legyenek, amit pedig előkelő, jóizlésű hölgy nemcsak nem keres, de félre kerül, kevés ilyen asszonyunk van, de azok sajnos, nagyon tevékenyek. Ezek szennyezték be flinlewyorki társaság jóhírét az idegenek előtt. Az idegen, aki hozzánk jön, ezek közé keveredik és egyenesen beleszédül a vigalmiak és ünnepélyek forgatagába. Ebből szűri le azután véleményét az egész newyorki társaságról. Az én házam küszöbét soha idegen át nem lépte, ha nem hozott magával ajánlólevelet. A newyorki társaság legelőkelőbb, legbefolyásosabb asszonyait szűk körükön kívül alig ismerik. Azok a hírek, amelyek «a mi dolgainkról» a lapokban napvilágot látnak, mulattatnak bennünket, mert azokból ismerjük meg azokat az asszonyokat, akik állítólag köziséénk tartoznak, anélkül, hogy mi ismernénk őket. Érdekes Astornénak az amerikai politikusokra és államfériakra vonatkozó nyilatkozata : — Nekünk itt Amerikában sok politikusunk és kevés államférfiunk van. Szenátoraink és kongreszszusi képviselőink nagy része oly módon akar népszerűvé lenni, hogy kimutatják, milyen modortalanok és bárdolatlanok. Mindig arra akarnak emlékeztetni bennünket, hogy egykor mezítláb futkároztak. Ha valamennyi olyan lenne, mint Roosevelt, akkor büszkék lehetnénk. Roosevelt valódi amerikai, aki azonban a legelőkelőbb európai udvaroknál is otthonosan érezné magát. FŐVÁROSI ÜGYEK. Az új hídról. Budapest, november 3. A II. kerület polgársága, az V. kerület polgárságával közös mozgalmat indított az iránt, hogy a Dunáin, a parlament északi oldala és a Batthyánytér között híd építtessék. A mozgalom helyes és minden izében indokolt. Az 1872. évi XXXVI. törvényczildó csakis akkor válik igazán valósággá, ha a Duna által kettészelt főváros ezen két része között, minél intenzívebb összeköttetés lesz. Kívánatos ez közegészségügyi, közgazdasági szempontokból, valamint Budapest jövendő nagyságának érdekében. A közegészségügynek teszünk szolgálatot, ha a közlekedési utak és eszközük gyarapításával előmozdítjuk és lehetővé teszszük, hogy a lakosság minél nagyobb tömege lakja a hegyek tövében fekvő jó levegőjű budai oldalt. E szempontból minden oly mozgalom, mely e czél eléréséhez csak egy lépéssel is közelebb visz bennünket, föltétlenül pártolandó. Mert hiszen ugyis igen sok mulasztást követtek el eddig fővárosunk fejlesztése körül, akár közegészségi, akár közgazdasági szempontból bíráljuk is azt. Mielőtt czikkem tulajdonképpeni ózdijára iitérnék, röviden rámutatok e hibákra. Nincs olyan víz partján fekvő város, amely ne igyekezne lehetőleg a víz partjának hossza mentén fejlődni. Nagy hitrée kis látókörre vall, hogy fővárosunk fejlesztése nem a Duna két partjának hosszában, hanem a rákosi homok felé történik. A víz mellett egészségesebb, tisztább a levegő, változatosabb az élet. A víz közelsége, a fürdés és a vízi sportok minden nemének intenzívebb gyakorlására serkent és szoktat. A víz mellett, a víz partján való élet különös gyönyörűségekre tanít. Példa rá az angolok vízi élete. Míg nálunk majdnem kivétel nélkül csakis az előkelő fiatalság űzi a vízi sportok különböző nemeit, addig Angliában minden épkézláb ember teszi ezt. Ha a Thomson Hampton-Court, Richmond, Kew mellett fölfelé haladunk, lépten-nyomon láthatjuk a vizen nyugvó, emeletes, erkélyes, virágos ablakú, ragyogó tisztaságú, bájos kis faházakat, melyekben egy-egy család olcsón és jól nyaral. Nálunk, inkább a sváb falvak szemétdombjai között gunnyaszt a főváros lakosságának nagy kontingense. Ezek csak a közegészségi szempontok Hogy micsoda közgazdasági előnyökkel jár a víz partjainak hosszában való elhelyezkedés, főként ha az észszerűen és előrelátással történik, az kiszámit hatatlan. A tömegáruk szállítására nagy olcsóságuknál fogva felette alkalmas vizi-utakat — ezen vizi-utak partjainak hoszszában való városfejlesztéssel — tesszük minél nagyobb terület számára hozzáférhetővé és kihasználhatóvá. A szén, fa, kő, kavics, homok, tégla, gabona, liszt, gyümölcs és főzelék, szóval az élelmezés minden czikke aránytalanul olcsóbban jut a fogyasztó közönség kezére, ha az vizen és nem drága fuvarbérrel, vasúton vagy kocsin érkezik, különösen, ha a város elhelyezkedése olyan, hogy az érkezett áru kirakása, kocsikra rakása, elfuvarozása, lerakása, a lehető legnagyobb fokig válik feleslegessé. Szerencsés tehát az a város, amelyiknek felesztésénél a közgazdaság ezen legelemibb igazságai tartatnak szem előtt. A czéltudatos elhelyezkedés és fejlesztés tehát nagy közgazdasági hasznot jelent, mely annál inkább fokozódik, minél inkább kihasználható a vízi utak fentvázolt előnye. Aki megfigyelte Londonban a Themse partját, bizonyára tapasztalta, hogy a partnak csak bizonyos szakaszai parádés partok, csakis ezen parádés partok vannak a díszes és pompás paloták és a sétáló közönség részére fentartva. A part legnagyobb részén azonban gyárak, raktárak az ú. n. wharffok vannak elhelyezve. Az érkező hajók közvetlenül a gyár, a raktár, a wharffok alá állanak és belőlük csigák, emelő daruk és a tömegáruk szállítására alkalmas eszközökkel (nálunk az Elevátoron látható egyetlen ily műtárgy) minden átrakodás, fuvarozás és jóformán költségmentesen kerül a gyárba, raktárba, árucsarnokba és jut vissza a hajókba minden áru, a proviantirozás minden czikke, így van ez Hamburgban, Ma r s e i 1l b an és a világ legtöbb kikötővárosában. Szentpétervárt keresztül-kasul ágaztak a Newarcól kiinduló és oda visszatérő hajózható csatornák, melyeken nagy uszály hajókat vontatnak a város belterületeibe és rakják ki a kocsin való fuvarozás nélkül — az árut. Napról-napra hírlik, hogy Parist, Rómát, tengeri kikötővé teszik, tengeri hajók által hajózhatóvá teszik a Szajnát, a Tiberist. Nálunk a hatalmas Duna partja — akár markföldekre — rendelkezésünkre áll, de ki nem használjuk, hanem megyünk a homokra. Peddig, hogy sokkal és igen lényegesen olcsóbb volna a fővárosnak élelmezése, ha a hajón érkező tömegárát a Duna partjának hosszában épült gyárak, malmok, vásárcsarnokok és áruraktárak közvetlenül vehetnék fel és adhatnák ki, azt hiszem mindenki előtt tisztában áll. Különösen nagy jelentőséget nyer a partok hoszszában való fejlődés és terjeszkedés az Európaszerte és nálunk is tervezett hajózható csatornák felépítésével, továbbá a majdan nálunk létesítendő kereskedelmi kikötő által. Ha — sajnos — van is, még nincs is tengerünk, használjuk ki a lehetőleg folyóvizeinket. Hogy a Dunát minél jobban kihasználhassuk, hogy a lakosság minél inkább érezze és tudatára ébredjen annak, hogy itt egy hatalmas folyam partján él, amelynek ezer hasznát veheti és gyönyörűségét élvezheti, az valóságos közérdek. Ezt elősegíti az, ha a város belterületét minél több egyenes, a nagy forgalom lebonyolítására alkalmas útvonal köti össze a Dunával, ha továbbá ezen útvonalak tengelyében és folytatásaként kötjük össze a partokat. E szempontokat hagyja figyelmen kívül a megindított mozgalom. A pesti oldalon parlament északi oldalához a város belterületéből nera vezet át. Aki a budai oldalról ezen egyelőre csak óhajtott hídon a pesti oldalra érkezik, egy nagy térre jut, amelyen keresnie kell, hogy hol bújhat be a város belterületébe. Sokkal czélirányosabb az, ha a híd a parlament déli oldalán épül meg. Ennek kiáltó előnyei a következők: A híd pesti feljárója a Báthory-utcza tengelyébe esik. A Báthory-utczának a parlamentből a Hold-utczáig terjedő szakasza, nagy forgalom lebonyolítására elegendő széles. Ha a Báthory-utczának, a Hold-utcza és Váczi-körút közötti szakasza megfelelően kiszélesítik, az esetben a Báthror-utcza egy kis töréssel a Podmaniczky-utcza folytatásává válik. Hogy ez a törés lehetőleg elimináltassék, kisajátítandó lenne aVáczi-körút, Hold-utcza, Báthory- és Kálmán-utczák közötti tetektömb, amelynek az úttest által elfoglalt területén kívül fenmaradó része parkírozandó lenne. Ez által a Városligettől a hídig, sőt a hídon át Budára gyönyörű perspektívát nyernénk. A Máv nyugati műhelyeinek kihelyezése által elsőrendű útvonallá fog formálódni a Podmaniczkyutcza. Mivel minden valószínűség szerint a központi pályaudvar az Angyalföldön fog felépülni, ez pedig a Podmaniczky utczának egyenes meghosszabbítása által lesz elérhető, máris evidens, hogy ezen módon egy oly remek útvonalhoz jut a főváros, amely szinte páratlan. A Vadász, Hold, Kálmán és Báthory-utczák által ölelt telektömb délnyugati sarkán levő bérházat szintén az új útvonalnak megfelelően kellene átalakítani és a délnyugati oldalon levő házak utczai részét a Báthoryutcza folytatásának szélességére kellene visszahelyezni, ezáltal a Szabadság-tér felé haladó Aulichutcza is (a Batthyány örök mécsessel) az új útvonalra nyer folytatást és remek perspektívát nyit a ma bezárt Szabadság-tér felé. A budai oldalon — szemben a parlamenttel — levő Hungária gőzmalom, amelyet onnét előbb-utóbb úgy is eltávolítanak, lebontandó és ennek északi oldalára — kapcsolatban a Batthyány-térrel — épülne a budai hídfő, így a híd budai tengelyébe esne a budai vásárcsarnok mellett máris meglévő tér. Miután a Halászbástyalépcsőzetet bevezetik a Corvin-térig, esetleg a Dunapartig, ezen művészi alkotás az új híd közvetlen szomszédságába jut és a Podmaniczky-utczának ugyancsak perspektívájába esik. Mindezek után azt hiszem, hogy sokkal szebb, sokkal czélirányosabb lenne, ha az új híd a parlamentnek nem északi, hanem déli oldalán nyerne elhelyezést. A kisajátítandó terület nem nagy, nem is igényel nagy költséget. Ha akarunk csinálni valamit, csináljuk meg azt egyszer úgy, hogy ne csak mi, de még a jövő nemzedék is örömét lelje benne." Bárczay Gyula dr. XI X Közvetlen villamos Kispestre. A városi villamos vasút közvetlen kocsiforgalom létesítése ezáljából mester-utczai vonalát a szentlőrinczi helyi érdekű vasúttal szerves összeköttetésbe hozta a Vágóhíd-utczában épített kettős vágányu vonallal. Ezzel közvetlen összeköttetés létesült Szent-Lőrincz, illetve Kispest és a főváros közötti irányban, mégpedig egyrészt a Népligetben és a Népszínházutczán át a Körútra, illetőleg, a Nyugati pályaudvarig, másrészt a Végóhíd utczán, Mester utczán és a rakparton áta város belejébe. Az új vonal mütanrendőri bejárását mára tűzte ki Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter és ma reggel volt a hivatalos eljárás a Központi városházán levő tanácsteremben. A tárgyakat Ilnivérh Manó vasúti és hajózási felügyelő vezette. Résztvettek benne: A posta- és távirtaigazgatóság részéről Bayer István, a közmunkatanács részéről Lipthay Ákos műszaki tanácsos; a székesfővárost képviselték Antal Gyula tanácsjegyző, Dever is Ferencz és Mihályfi József műszaki tanácsosok, dr. Kiss József bizottsági tag, dr. Köncs Boldizsár tiszti ügyész és Vajtényi József mérnök; a V orzsi villanyra vasút ^""dselete-