Magyarország, 1908. december (15. évfolyam, 287-312. szám)
1908-12-01 / 287. szám
'- den!“ — ezt a biztatást olvassuk folytonosan azokban az orgánumokban, melyek közel állanak a külügyi hivatalhoz és informálva vannak az ottani felfogásokról. De hogy hogyan forduljon jóra minden, arról egy ötletet, egy egészséges tervet, egyetlen gondolatot nem képes produkálni. Szó sincs róla, a diplomácziában a flegma, a nyugalom igen értékes tulajdonság, de csak akkor, ha ügyességgel, előrelátással és gondossággal párosul. Csakhogy ebben az egész bonyodalomban ezekkel a tulajdonságokkal a mi diplomácziánk vezetőségét a legjobb akarat mellett sem lehet megvádolni. Abban a módban, ahogyan Bosznia és Herczegovina annexióját előkészítették, az előrelátásnak és a köteles gondosságnak még csak a nyomait sem lehet fölfedezni. Csodálatos dolog, de úgy van, hogy olyan férfiaknak, akik évtizedeken át a diplomáciai pályán működtek, fogalmuk sem volt a jelenlegi európai konstellácziókról. Mintha csak a holdból csöppentek volna ide, anynyira tájékozatlanok voltak az iránt, hogy milyen hatást kelthet az annexió a szomszéd népeknél, a közvetlenül érdekelt Törökországnál és az európai nagyhatalmaknál. Kezdjük hinni, hogy nem tréfa, hanem becsületes, naiv őszinteség volt az, amikor Aehrenthal báró azt kérdezte a függetlenségi körben : — Wo ist Belgrád? Magyar miniszterek Bécsben. Bécsből jelentik nekünk, hogy a magyar kormány tagjai vasárnap délelőtt 11 órakor Wekerle Sándor miniszterelnök vezetésével testületileg tisztelegtek a királynál, hogy uralkodói jubileuma alkalmával üdvözöljék. A miniszterek közül Zichy Aladár gróf már pénteken este Bécsbe érkezett. Szombaton délután, a hét órakor érkező vonattal jött meg Jekefalussy Lajos honvédelmi miniszter, este kilencz órakor Andrássy Gyula gróf belügyminiszter,Wekerle Sándor dr miniszterelnök, Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, Darányi Ignácz földmervelésügyi miniszter,Günther Antal igazságügyminiszter és Josipovich Géza horvát miniszter társaságában vasárnap reggel érkezett Bécsbe. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter betegsége miatt maradt távol a tisztelgéstől. Délelőtt tizenegy órakor hajtattak le a kormány tagjai Schönbrunnba, ahol a király együttesen fogadta őket. Az üdvözlés után a király egyen kint hosszasabban elbeszélgetett a kabinet minden egyes tagjával. A miniszterek ezután visszatértek a bankgassei magyar házba, ahol Vértessy Géza államtitkár tett rövid látogatást Wekerle Sándor miniszterelnöknél. A kormány tagjai ezután együtt ebédeltek a Sacherben s Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter a két óra 40 perczkor induló gyorsvonattal, Wekerle Sándor miniszterelnök és a kabinet tagjai pedig négy óra 40 percskor visszatértek Budapestre. Schönbrunnból távíratozzák a «Bud. ind.xnak. A magyar minisztereknek a királynál való fogadtatása rendkívül szívélyes volt. A király láthatóan megörült, hogy a pia gyar miniszterek megragadták az alkalmat szerencsetdvánataik tolmácsolására. Ez az öröm az uralkodónak rögtönzött válaszában is kifejezésre jutott, amelylyel a gratulációért köszönetet mondott. A király a kabinet minden egyes tagját szíves szavakkal szólította meg. Élénken tudakozódott a magyar ügyek felől. Ez alkalommal azt is közölték a királylyal, hogy Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minisztert makacs betegsége még mindig ágyhoz köti. A király élénken érdeklődött a kereskedelmi miniszter hogyléte iránt Az egész fogadást rendkívüli szívélyesség jellemezte. A király, mint nekünk Bécsből jelentik, vasárnap délelőtt egynegyed tizenkét órakor magánkihallgatásora fogadta Andrássy Gyula gróf belügyminisztert. A kihallgatás közel egy óra hosszat tartott, kell zárnia. Milyen jó is lesz! — biztatta magát. Kölcsönös megbocsátás szenteli meg frigyüket, igazság és megbocsátás. De felmerült a kisértés is. Talán mégsem kellene elmondania? Hogy is fogjon hozzá.? Könnyű a férfiúnak elmondani, hogy más- mást is szeretett. Könnyű még azt is, hogy már gyermeke is volt. Kivált, ha már mind a ketten halottak. De leánynak! Hiszen a leány egészen más. Elgondolta aztán a Sándor ragyogó műveltségét. Az ilyen lélek a legnagyobb botlásban is meglátja a nemes mozzanatokat és megbocsát. Igen. Sándor neki meg fog bocsátani. Bízott benne. De hogyan fogja neki elmondani? Talán így. Ülnek egymás mellett a pamlagon. Egymáshoz simulva, egymást átkarolva. Ő majd elkezdi : — Sándor, szeret-e engem? Ő nem fog felelni, csak mélyen ránéz, s mosolyog. — De mindenestől, úgy, ahogy vagyok? — fogja ő folytatni. — Mindenestől — lesz a felelet. — Úgy, ahogy vagyok ? — Úgy! — A múltammal együtt? — Persze. De mi közöm nekem a múlthoz? Igen, ez az, — Így szól majd. — Én a jelent és a jövőt akarom magával élni. Múlt! Mi az a múlt? Hol van? Micsoda? Csak jelen és jövő van. Elgondolta hát ilyenképpen. Máskor aztán másmiképpen. S amikor találkoztak, mégsem volt ereje elmondani. Pedig beszéltek róla. ő maga hozta elő. Andrássy Gyula gróf egyelőre Bécsben ma-racít és a mai nap folyamán több személyiségnél látogatást tett. Wekerle Sándor miniszterelnök vasárnap délben 12 órakor látogatást tett Aehrenthal-Lexa Alajos közös külügyminiszternél. A két államférfi tanácskozása mintegy háromnegyed óra hosszat tartott. Bécsből táviratozzák, hogy Zichy Aladár gróf a király személye körüli miniszter egyelőre Bécsben maradt, hogy a deczember 2-án tartandó ünnepségeken mint a magyar kormány képviselője jelen legyen. Zichy Aladár gróf a svéd királyi pár tiszteletére deczember 5-én rendezendő udvari ünnepségeken is képviselni fogja a magyar kormányt A horvát bán a királynál. Bécsből táviratoztak, hogy Rauch Pál báró horvát bán szombaton több, mint félóra hosszat tartó kihallgatáson jelen® meg a Sirálynál. Rauch báró a királynak a horvátországi helyzetről és hangulatról tett jelentést s egyúttalugy a saját, mint a horvát országos kormány kitüntetett horvát főispán. A hivatalos lap mai száma közli, hogy Hideghéthy Imre Szerénái főispánnak a király a Lipóti-rend lovagkeresztjét adományozta. A kitüntetett egyike azon keveseknek Horvátországban, akik évtizedeken keresztül törhetetlen hűséggel a magyar államcszme iránt, mindig a horvát-magyar barátság istápolásán munkálkodtak. A királyi kirat így hangzik: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére Hideghéthy Imrének, Szprém vármegye és Zimony város főispánjának, kitűnő szolgálatai elismeréséül, Lipót-rendem lovagkeresztjét díjmentesen adományozom. * Kelt Bécsben, 1908. évi november 18-án. Budapest, november 30. A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart, melyen folytatja az 1909. évi költségvetés tárgyalását. Laterényi államtitkár beszámolója. Szterényi József államtitkár, a brassói II. választókerület képviselője táviratilag tudatta, hogy rövidesen Brassóba érkezik, hogy beszámolót mondjon, hát elmondom azt is, hogy szép volt. Vagy féltékeny ? — Oh, dehogy! — felelt Milike. ! — Nem is volna rá ok. Már nem is él, régen meghalt. A gyermekével együtt. A leány nagy, kérdésre nyilt szemmel nézett Sándorra. — Igen, — folytatta. — A gyermekemmel együtt. Lássa, Milikém, van a múltamban bűn. Ez az. Ma már senkinek sem tartozom róla számadással, csak magának. Bűnös voltam, vétkeztem. — De megbünhődött érte, — vágott szavába a leány. A férfiút nagyon meglepte a várat!,?.* fordulat. — Azzal, hog’ meghalt a gyermeke, — magyarázta a leány szavait. — Képzelem, hogy fájt az magának, hogy megsiratta! Ugye? Aztán tovább faggatta, tovább kérdezősködött. Milyen volt a gyermek? Finom, szöszke volt-e a haja, vagy bodor, fekete? Hasonlított-e hozzá? Kövér volt-e, vagy sovány? Mitől volt a betegsége? Hogyan temették? Milyen virágot tett a kis koporsóra? Kifogyhatatlan volt az ilyen kérdésekben. Sándornak nagyon jól esett, kiérezte belőle a megbocsátást. Hiszen szinte öröm hangzott a sok apró kérdésben. • Szerelmüknek legszebb' estéjét élték' akkor. Mikor elváltak, Milike így szólt: — Legközelebb én gyónom meg a múltamat. — Oh, a maga múltja, édes! — lelkendezett a férfiú. — Mi van a maga múltjában gyónni való? Legfölebb csak rózsaszínű futó indulat színezi a fehér álmokat Tudja, úgy, mint az alma virágot Miikének azonban gyötrelmet okozott a múlt. Akárhogyan lelkesítette is magát, hogy fel ! A magyarság győzelme Sopronban. Sopronból jelenti tudósítónk : Tegnap folytak le Sopronban a városi képviselőválasztások. A függetlenségi párt, amely most reformpárt czím alatt foglal helyet a városházán, a városi pártnak, amely a régi rendszert képviseli, minden jelöltjével szemben a maga pártjából is jelöltet állított, valamint jelölteket állított a radikális párt ellen is, amelynek élén Zsombor Géza áll. Eddig már négy kerületben ejtették meg a választást és ebből három kerületben a reformpárt (függetlenségi párt) győzött nagy — Hát nem kiváncsi a gyónásomra? Sándor felelete meglepte. • — Nem. Magam el tudnám mondani Ismerem az ilyen leánynak a múltját. Hallgassa, elmondom. S dévaj hangon mesélgetett ártatlan, dobó kislányos szerelemről. A leánynak nevetnie kellett, olyan jóízűen mesélte. Pedig sirt, reszketett a lelke, mert nagyon fehérek, nagyon ártatlanok voltak a bűnök. — Lássa, Milike, — szólt a férfiú — maga csak ilyen bűnöket mondana el. Nem, kiváncsi nem vagyok rájuk. De azért majd mondja el. Olyan szép az, ha egy finom női lélek ilyen bohóságok miatt bűnösnek vallja magát. Tudja, majd ha lesznek szürke napjaink, akkor elmeséli. S a lególmosabb őszi hangulatba is, tudom, friss, tavaszi illat csapódik. — Előbb el fogom mondani, — felelt a leány — de csak egyszer. Azontúl többet sohasem. Azzal el is temetjük. Csak akkor lesz olyan múlttá, amely már nincsen, csak volt. A férfiút mégis gondolkodóba ejtették a komoly, majdnem szomorú szavak. A leány meg készülődött a vallomásra. S mennél gyorsabban készülődött, annál inkább érezte, hogy nem tudja elmondani, amit elhallgatnia nem szabad. Elhatározta, hogy majd írásban mondja el. Tollal, papiroson könynyeseb lesz a szó. Nem hangzik. De bizony nagyon reszketett kezében a toll, amikor megpróbálta. Arczán meg tüzes szégyen égett. Nem is csak egyszer írta. Sokszor újra, meg újra kezdte. Sehogy sem tudta a kellő szavakat megtalálni. Végre mégis csak megírta. És akkor olyan emelkedést érzett magában, hogy szinte új világba ragadtatott. Boldogság, béke, nyugalom KAQYAEORSZAG Budapesti 1908. kedd, deczemberIV FERENCZ JÓZSEF s. k. , Zichy Aladár gróf s. fc. jij -------- ij