Magyarország, 1911. április (18. évfolyam, 77-102. szám)
1911-04-01 / 77. szám
BUDAPEST, 1911. ÁPRILIS 1.__________SZOMBAT: XVI. ÉVFOLYAM 1 77. SZÁM. Előfizetési ári negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő: Ikesztőség és kiadóhivatal ■ Teréz-körut 19 SZ. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Holló Lajos: Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. Német cég. Irta: Lovaszy Márton. Budapest, márczius 31. Az a dicséretre méltó, reményt keltő kezdeményezés, amelyet sir Edward Grey az angol parlamentben a fegyverkezés korlátozása iránt megindított, ideg, gőgös visszautasításban részesült ethmann Hollweg német bizalmi kanczellár tegnapi beszédében, kanczellár nem riadt vissza attól az ősi felelősségtől, amely az angol ademényezés visszautasítása folytán zárul és teljes mértékben magára vállalta sák ódiumát, hogy a nemzeteknek a gyerkezési terhek csökkentése iránti tényei elhamvadtak. Európa művestüzeteinek tehát hordani kell ezután a hadi terhek súlyos igáját, mert Othmann Hollweg és az ő császári ura úgy akarja. Sőt attól kell tartanunk, hogy e nyilatkozat után még fokozottabb erővel tör ki az államok között a fegyverkezésben való őrült vetélkedés, még nagyobb veszedelemmel fenyegetve az európai népek jólétét, boldogulását, megélhetését. Kinek van erre szüksége? A nemzeteknek bizonyára nincs. Bethmann - Hollweg egyszerűen rágalmaz, amikor a háborúk okát a népek érzésvilágában és a sajtó „üzelmeiben“ keresi. Hogy a népekben él a nemzeti öntudat, az kétségtelen, és kell is, hogy éljen, de kik azok, akik ezzel a nemzeti öntudattal visszaélnek és azokat a veszedelmes hangulatokat előidézik, szítják, élesztik, hogy azután kihasználják ? Bátran állíthatjuk, hogy — talán az egyetlen Balkánt kivéve — Európa műveit nemzeteinek lelkében a hatalmi terjeszkedés vágya már nem él. Ezek a vágyak már csak a hatalmi pozícziójukat növelni kívánó fejedelmek és a becsvágyó, „érdemekre“ áhítozó diplomaták szívében lakoznak. Tőlük indul ki azután a legtöbb esetben a nemzeti féltékenység, irigység, hatalmi vágy felkeltése, sőt amikor a „sajtó üzelmeiről“ van szó, azok mögött is majd mindig megtalálhatnók azt a hatalmas kezet, amely ezeket az üzelmeket mozgatja. Végig tekinthetünk az utolsó félszázad háborúin, és úgy látjuk, hogy azoknak majd mindegyikét valamely nyílt vagy titkos dinasztikus érdek idézte elő. A német-franczia háborúról tudvalévő, hogy III. Napóleon azzal akarta elterelni a figyelmet a fejére nőtt belső állapotokról. Várjon a magyar katonákat a „nép érzésvilága“ hajtotta-e meghalni Boszniába és Herczegovinába, és nem azért kellett-e elfoglalni ezt a két tartományt, hogy pótolják az Itáliában elveszített provincziákat? Az orosz nép vájjon nem egy rettenetes forradalommal tüntetett-e a keletázsiai háború ellen, mely fiainak vérét patakokban ontotta olyan czél érdekében, amely az orosz nép lelkétől teljesen idegen volt? Tisztán dinasztikus érdek a háború is, a fegyverkezés is, mert a dinasztiák hatalma ma már pusztán a fegyelmezett, engedelmességre fölesketett hadseregea föld akkora volna, mint egy narancs vagy egy alma. A hozzá legközelebb eső ,úgynevezett álló csillag, a nap, ebben az arányban már akkora volna, mint egy jókora ház, melyben körülbelül 1V2 millió akkora narancs találna helyet, mint milyen a föld. E mellett még meggondolandó, hogy a mi mapánk az álló csillagok miriádjai között csak a kisebbek közül való. Jóllehet az állócsillagok nagyságát az óriás távolság miatt pontosan megmérni eddig még nem sikerült, bizonyos megfigyelések arra a feltevésre vezetnek, hogy egyes csillagok, mint például a déli égboltozaton tündöklő Canopus nevű csillag, milliószorta nagyobbak a napnál is. Valószínű azonban, hogy az égitestek kiterjedésének is megvan a maga határa és nem növekedhetik a végtelenbe. Egy szertelen nagyságú csillag bizonyára nem maradhatna meg állandóan, hanem az óriás nyomás következtében önmagától széjjelomlana. Ez alapon állíthatjuk, hogy például a Canopusnál lényegesen nagyobb csillagok nem igen létezhetnek. A kicsiny ember előtt azok a távolságok is, amelyek bennünket az égi testektől elvárasztanak, szinte megfoghatatlanok. Ha például azt mondom, hogy a nap távolsága a földtől a legújabb és legpontosabb meghatározás alapján 149,228.000 kilométerre rúg, ez egy oly szám, melyet leírni és kimondani ugyan tudunk, de elképzelni csak nehezen. A mi legjobb aviatikusaink gépeiben órán kint 100 kiloken nyugszik. Hiába igyekeznek a kormányférfiak a felelősséget a népekre és a sajtóra áthárítani: a felvilágosodott közvélemény napról-napra jobban átlátja azt, hogy a fegyverkezés folytonos fokozása a nemzetek érdekeivel mindig élesebb ellentétbe jut. Maga a növekvő békemozgalom ennek a tudatnak az erősbödéséből táplálkozik, és talán nincsen túlságosan messze az az idő, amikor ez a tudat annyira megerősödik, hogy gátat vet a fejedelmek és diplomaták féktelen pazarlásának és tobzódásainak. A minden mértéket túlhaladó fegyverkezési mánia éppen ennek az időnek az elkövetkeztét sietteti, és így a fejedelmek maguk alatt vágják a fát, amikor a nemzeteket ezekkel az őrületes haditerhekkel sanyargatják. Íme, itt van Németország példája, milyen botor, minden józan ész és okos számítás nélküli eljárás az, versenyre kelni a haditengerészet terén a világ leggazdagabb és első tengeri hatalmával! Mit ér vele Németország, ha anyagi erejének végső megfeszítésével akármilyen óriási flottát teremt magának? Biztos lehet benne, hogy minden hajóval szemben, amelylyel flottáját szaporítja, Nagybritannia legalább is két hasonló erejű hadihajóval erősíti a maga hajóhadát. A német birodalom tönkre teheti magát (előbb azonban minket tesz tönkre), de Nagybritannia tengeri hatalmát soha utol nem érheti, abból az egyszerű okból, mivel Anglia győzi a versenyt Németországgal, méternyi utat tesznek meg. Ha folytonosan ezzel a gyorsasággal repülve, a napba tudnánk utazni, csak mintegy 178 évi folytonos repülés után érkezhetnénk el oda, vagyis már 1733-ban kellett volna elutazni, hogy most oda érkezhessünk. . Ez a megfoghatatlan távolság is elenyészően csekély ugrássá zsugorodik össze, ha összehasonlítjuk az állócsillagok távolságával. Ez a távolság már akkora, hogy a csillagászok évszázadokon keresztül hiába igyekeztek nagyságát meghatározni. Csak a múlt században sikerült egy zseniális német csillagásznak, Besselnek, egy csillag távolságát mérés által meghatározni. A legtöbb csillag távolságát még ma sem ismerjük. Az a csillag, melyik hozzánk a legközelebb áll, a Centaurus csillagkép «Alpha» nevű csillaga, 40.000.000.000.000 kilométernyire van tőlünk. Ez a messzeség olyan nagy, hogy a fénysugár, mély másodpercenkint 300 millió métert halad, csak körülbelül négy és fél év múlva érkezik el onnan mihozzánk. És ez a legközelebbi csillag, úgyszólván a mi szomszédunk. A sarkcsillag fénye csak 50 esztendő múlva érkezik hozzánk, van azonban olyan csillag is, melynek fénye csak száz, ezer, sőt több ezer év múlva ér el hozzánk. A csillagok közt szétszórva láthatók az úgynevezett ködfoltok, amelyeknek egy része gáznemű anyagból álló égitest, míg a másik rész a csillagok egész halmazából áll, amely csillagok csak a nagy távolság miatt nem velte- Pillantás a végtelenségbe. Irta: Hoffmann Ottó. Al föld, a hiti nagyravágyás és torzsalkodások ez örökös (Szmhelye, igen nagy valami, ha tekintetbe vesszük az emberek és alkotásaik kicsinységét, viszont elenyészően kicsi, ha összehasonlítjuk azokkal a méretekkel, melyekhez a csillagászok hozzászoktattak bennünket. Nagyon, de nagyon kevés Halandó van tisztában azzal, hogy voltaképpen mi isaz a föld, amelyhez reményei, nagyravágyása és küzdelmei egész életén át fűzik. A legmélyebb akna, amit eddig a földbe képesek voltunk fúrni, nem haladja meg a három kilométert. Ez kevesebb, mint négyezred része a föld átmérőjének, vagyis csak annyi, mint picziny tűszulás valamely narancsnak a héjában. De még a legmagasabb hegyek is, amelyek örök hóval fedett ormára femper fia még nem jutott el, nem képeznek nagyobb egyenetlenséget a föld felületén, mint te azok a kidudorodások, amelyek a narancs héját egyenetlenné teszik. Másrészt azonban, Ha összehasonlítjuk a földet más hatalmasabb égitestekkel, annak a tudatára ébredünk. Hogy a föld voltaképpen nem más, mint egy elenyésző porszem a világűr végtelenjében. Tegyük fel, — hogyvisszatérjek az előbbi hasonlathoz — hogy lapunk mai Máma 24 oldal