Magyarország, 1914. április (21. évfolyam, 80-104. szám)
1914-04-15 / 91. szám
22 MAGYARORSZÁG ..piros volt, arany szegéllyel, sarkában himzett F. IV. betűkkel, mely V-ik Ferdinánd nevét jelentette ; e fölszerelés is azt bizonyítja, hogy a magyarok még ekkor is V-ik Ferdinándot tekintették királyuknak s eszükbe sem jutott a köztársaság megteremtése. Figyelmessy ekkor már 27 éves volt, eleven vérmérsékletű, izmos testalkatú, 5 láb és 10 hüvely magas, 162 font súlyú. Midőn először öltötte magára a világoskék Bocskay-uniiformist, mely szőke hajához, kék szemeihez és leányos arcszínéhez oly kitünően illett, mintha csak egy kacér nő találta volna ki ez összeállítást. Kasazp őrnagy, az ő nyers, katonás modorával igy kiáltott föl: „Figyelmessy! az úristen ha akarná, sem teremthetne szebb embert, mint te!». Mikor Győrt elhagyták, a sereg kétfelé vált Komáromnál, egyik rész Görgey alatt északnak fordult, a másik Perczel alatt a Duna jobboldalán maradt, hogy a kormányt és az országgyűlést védelmezze Debrecenben. Figyelmessy ez utóbbi csapatnál maradt, s január 1-én átvonulván Pesten, meglátogatta családját, hol fiatal feleségét útrakészen találta, hogy férjét kövesse. Az ezred hadiszállásául Hajdúböszörmény volt kijelölve. A hátrálás, úgy az észak felé fordult sereg számára a hegyeken keresztül, mint a másiknak az alföldi síkságokon át a Hortobágyig, a legcsípősebb hidegben, magában véve nevezetes hadi tény volt. Az újoncok egy része vékony vászonruhában volt, melynek tetejébe egy-egy juhbőrbekecset húztak, de azért fütyörésztek és tréfálództak a jó fiúk, amíg átvergődtek a nagy havon. A szervezés munkájában is igen deréknek mutatkozott Figyelmessy. Értett hozzá, miként kell az emberekkel bánni, a lovat úgy ismerte, mint saját magát s nem volt a fölszerelésnek oly apró része, mely gondos figyelmét elkerülte volna. Mikor készletek érkeztek a táborba, ő ugyan mindig jelen volt, de mint legfiatalabb hadnagy, utolsóként vette ki részét azokból. Ezenkívül volt gondja rá, hogy a szolgálattevő őrmester egy adagot mindig tegyen félre a csapat legkitűnőbb katonája számára. Huszárait hozzászoktatta ahhoz, hogy a szemle és lóraülés idejét hajszálnyi pontossággal tartsák meg. Egy asztalos mindig készen állott megrongált nyergek kiigazítására ; egy négya rétbe hajtott szürke gyapjupokróc, mely egyaránt hasznára vált a legénynek és a lónak, volt a nyereg alatt; a hevedert pontosan huzzák feszesre, a lótakaró éppen középre jutott s az egész készséget két végén egy-egy átfüzött spárga tartotta össze. Kengyelszijak, hám és gyeplő szükség szerint vétetett hosszabbra vagy rövidebbre, nyeregtarisznya a legény ruházata, élelme és a ló takarmánya számára, egészité ki a fölszerelést. A tarsolyban néhány erős cövek, a lónak éjjeli kipányvázására, továbbá balta, kés és néhány szerszám. Figyelmessy katonáinak figyelmét minden apró részletre ráirányozta, különösen lelkükre kötvén, hogy „a huszár legfőbb kötelessége, hogy lovára gondja legyen” s ezzel kezdte őket gyakorlatilag tanitgatni. Az uj egyenruhák nem mindegyik katonára illettek, egy-két szabó mindig kéznél volt, hogy a hiányokat pótolja. Egy alkalommal, midőn a csákók teljességgel nem pászoltak a legények fejére, Figyelmessy saját költségén csináltatott 45 uj csákót szakasza számára ; ezenkívül havonkint mindenkinek adatott pár garast fénymázra, a szerszámok pucorálására s a lovaglónadrágok kijavítására. Elve volt neki az, hogy „csak tiszta emberből lehet jó katona", amint hogy maga is egész életén át mintaképe volt a tisztaságnak. Miután egyidejűleg a fegyelem és a gyakorlat épp oly szigorral folytattatott, emberei, megértvén hadnagyuk szellemét, az egész ezredben mintacsapattá tették szakaszukat. Kiválóságukat a többiek már korán észrevették, s az ezredes mindig e csapatot állította mintaképül azok elé. — Ő megteheti, — mondotta a többi tiszt, — könnyű neki, mert ő teheti. — Már akár teheti, akár nem, az nem változtat a dolgon, hogy megtette, — mondotta az ezredes résre terjesztő föl,és Figyelmessyt előlépteEgy Keller nevű huszár, miután szolgálati ideje letelt, el akarta hagyni az ezredet, de Figyelmessy rábeszélésére megmaradt még, amiért tőle teljes fölszerelést,, lovat, egyenruhát, kardot s pisztolyokat kapott ajándékba.Nemsokára ezután ez ember szolgálatképtelenné válván, helyét más foglalta el, ki végigszolgálta a hadjáratot és hadnagyi rangra jutott. Az a vidék, ahol a sereg táborozott, aj hajdú-városok környéke volt, mellet a hajduk Bocskay fejedelemtől nyertek adományul 1605-ben. Szoboszló városa Bocskayi zászlaját, mely, alatt H. fejedelem az ős hajdúit a császár ellen vezette, gondosan őrizte. Ez körülbelül egy méter Hoszszuságu volt, négyszögletű, szövete ezüstrojtos kék selyem. A’ zászló közepén ezüsthímzésű alak áll, fölemelt meztelen karddal, a fejedelmet ábrázolva. A huszárezred, mely nevét tőle vette, főleg e vidékről került ki s a fejedelem színeit, a világoskéket és fehéret viselte. A régi zászlót újra elővették, hogy ez vezesse őket a győzelemre. szörményben A zászlószentelésre, mely Bötörtént meg, hol a Bocskay- huszárok első osztálya állomásozott, az egész ezred díszben vonult ki. A hat város főkapitánya és előkelői hozták magukkal a drága ereklyét. Midőn a zászlót hozó küldötteség megjelent, Szathmáry ezredes fényes tisztikara élén lovagolt eléje. Ezer meg ezer, torokból felhangzó harsány „Éljen! - tört ki, melyet a katonai zenekar muzsikája kisért. Beszédeket tartottak, a az ezred káplánja s a fehérruhás leányok átvették a zászlót, hogy fölszentelhessék. Végül, régi szokás szerint, szögeket vertek be a zászló rudjába, az előkelőségek s a tisztek rang szerinti söre bán, mindegyik egy-egy rövid jelszó kisérésében. Némelyik ezt mondotta: „Kossuth- nak !“, másik „Győzelemre !“, meg másik „A hazáért!" Mikor Figyelmessyre került a sor, hogy a szöget beverje, általános figyelem között e szavakat mondád «!Wnndi Schgraetznek!“ s halkabban tette Hozzá a körülállók nagy, derültségére „, akasztóiét!“ 4 (Folytatjuk.) most két bérkocsival megállt a ház előtt, amelyben sógornője lakást vett a számukra. Meglehetős rendetlenül öltözött cselédleány nyitott ajtót csengetésükre és a ház tulajdonosnője egy komor arckifejezésű hölgy, bizalmatlanul mustrálta végig újonnan férkezett vendégeit. Cardew grófné itt rendelt a számunkra szobákat, — szólalt meg mrs. Ierbert éles hangon. — Megkaptuk táviratát a pontos címmel mikor partra szálltunk. — Cardew, igen, azt hiszem ez a név volt, de ilyen előkelő címet nem említettek, — felelte a pensio-tulajdonosnő még egyszer végig nézve Herbertnen. — Cardew grófnő a sógornőm, — szólt ez fönhéjázóan és beszédmodorából meglátszott, hogy ezt a rokoni köteléket elég oknak tartja, hogy különös tisztelettel bánjanak vele.Miután még egy darabig a kocsisokkal veszekedett a járandóságuk fölött, végre kíséretével és holmijával együtt szerencsésen elérte a számára kijelölt szobákat. — Nyomorúságos lyukak, — morgott kedvetlenül, mikor a fiatal leányokkal vacsorához Ült. — Nem muszáj mindig olyan nagyon Hencegni mama, — förmedt rá Karolina leánya durván — ha téged beszélni hall az ember, azt képzelhetné, hogy kicsi korodban megvertek, ha nem laktál márvány palotában, pedig a valóságban ugyan randa kis padlásszobákban húztuk meg magunkat. — Könnyű neked Karó, téged holnaptól kezdve már a legnagyobb pompa fog körülvenni, — felelte kelletlenül az anyja — de én él Betty, nekünk továbbra is itt kell maradnunk.4* Az istenért, csak ne jajgass örökké mama. Magad is nagyon jól tudod, hogy sem neked, sem Bettynek nem kell sokáig itt kuksolnotok. Csak méltóztassál Sophie nénihez szeretetreméltónak lenni. Persze, sokszor kételkedem benne, hogy meg van-e benned hozzá a szükséges tapintat, — tette hozzá az elbizakodott leány meglehetős visszataszító mosollyal. — Ha csak tudnám, hogy voltaképpen mit kell tennem? — vetette közbe sóhajtva az anyja. — Én tudom mit kell tennem, iparkodjatok ti is segíteni magatokon, — felelte félvállról az önző teremtés. — Csak nem fogod cserben hagyni az anyádat? — rémüldözött szemrehányó hangon az idősebb nő. — Hová gondolsz! De ha nem sikerül Sophie nénit kellőképpen megzsarolnod, mégis csak magadnak kell valamihez hozzáfognod. Azt hiszem, hogy így, állnak a dolgok. Nem? — Talán legjobb lesz, ha egyáltalán nem gondolunk arra, hogy Sophie grófnét kihasználjuk, — szólalt meg egyszerre a harmadik jelenlévő Hölgy, akinek kellemes csengésű hangját most halljuk először a vacsora alatt. — Ha a grófné kész, Karóról teljesen gondoskodni, akkor azt hiszem, hogy ezzel eleget tett kötelességének és többet nem is várhatunk tőle. A fiatal Hölgynek ezeknél a szavaknál gyengéd pirosság öntötte el az arcát. — Akkor szíveskedjél te megmondani, hogy most mittévők legyünk, — fordult feléje a mostohaanyja bizonyos éllel a hangjában. — Arra talán mégsem vállalkozói, hogy mind a kettőnket eltarts, — tette hozzá gúnyos hangon. — Nagyon szívesen megtenném, ha képes volnék rá, — felelte a fiatal leány tekintetét tányérjáról fel sem emelve. — De több, mint bizonyos, hogy erre nem vagy képes, — hangzott mrs. Herbert gúnyos felelete. — Csak ne veszekedjetek, — szólt közre Karó — hiszen megmondtam, hogy minden lehetőt meg fogok tenni az érdeketekben Sophie néninél. Ebben a percben azonban sokkal fontosabb kérdés az, hogy milyen ruhában menjek holnap a nagynénihez. Lehetőleg előnyösen szeretnék kinézni. Kérdőleg nézett az anyjára és mostohatestvérére. Az előbbi szemei szokatlanul gyengéd tekintettel pihentek a leányán és simogató hangon szólt: — igazán azt hiszem, hogy te mindig csinos vagy, akármit veszel magadra Karó! — Ugyan ne beszélj mama! Különben is, amit mi csinosnak találtunk odaát, az itt a felső tízezer körében bizonyosan nagyon divatját múlt és közönséges benyomást tenne. Csak az a szerencse, hogy a hajón jól kinyitottam a szemeimet és megfigyeltem egyetmást, mikor tehettem, mert bizony majdnem egész idő alatt kínozott a tengeribetegség. Sajnos, az arcszínem már nem olyan kifogástalan, amilyen az utazás előtt volt, ez hosszú tengeri úttól és az éles levegőtől van. a A grófné azonban remélhetőleg minden modern szépségápolási eszközt használ is, így nekem is adhat majd értékes tanácsokat. A legnehezebben az fog menni, — tette hozzá sóhajtva — hogy a beszédemre nagyon kell majd vigyáznom és minden szót meg kell mérlegelnem, mielőtt kiejtem. De végre is, megvan mindehhez a velemszületett tapintatom és nem hiszem, hogy nehezemre fog esni, az előkelő hölgy, szerepébe beletalálni magamat. (Folytatása kilvetircik.)