Magyarország, 1918. június (25. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-29 / 149. szám

Budafest, 1918. szombat, június 29. MAGYARORSZÁG on"‘ 'Araikor nincsenek' újságok. Az emberek idegesen ,jártak-keltek, nézdegéltek, figyeltek, szimatoltak, füleltek. Ha valahol két ember beszélgetett, megálltak hallgatózni, úgy érezték, mintha sötétben járnának. Aludni nem tudtak, az étel nem ízlett, dolgozni nem volt kedvük. A bizonytalanság érzése vett erőt azembereken. Az az érzésük volt, mintha nem vigyázna rájuk senki. Hiányzott valaki, aki megóvná őket ismeretlen veszedelmektől. A szívekben szorongás, a szemekben tétova kérdés, a nagy tájékozatlanság gyámoltalanná tette az embereket. Mintha egyszerre elzárták volna előlük a világot, talán még a levegőt is. Pedig csak a mindennapi újságjuk maradt el. Az újság, amelyet annyiszor szidnak, amelyet annyiszor dobnak félre unottan és gőgösen, nincs benne semmi. Most de szívesen olvasták volna ezt a semmit, hogy szerettek volna informálva lenni, a kényesebb tárgyú közleményekben, hogy keresték volna a szavak rejtett értelmét! Mert az újságolvasó közönség szeret a sorok közt olvasni, sőt tud is. A cenzúra nehéz évei megtanították őket erre. De hiába. Az újság- amely mint jó barát, vagy mint valami kedves doktor bácsi, reggétenkint vagy esti eljött elbeszélgetni és elmondani, mi hít a városban, miről beszélnek az utcán és a kávéházakban, miről tárgyalnak a képviselő urak, mit játszanak a színházakban, az újság néhány napig nem jött el. A jó kényelmes újságok helyett az embereknek maguknak kellett mindenfelé utánajárni, hogy mi újság, maguknak kellett megszólíthatni az ismerősöket: mit tud"? nem hallott valamit? Tudni, nem tudtak semmit az emberek, de hallani, azt igen, azt hallottattak sok mindenfélét. Ezek voltak aztán az értesülések! Csupa fantasztikum, csupa kövér szenzáció, csupa ijesztő rémhír. És jellemzi az ilyen izgalmas, hir!jpnélküli, napokat, hogy ilyenkor minden szemenszedett ostobaság, minden hajmeresztő agyrém slletre talál. Istenem, miféle fantasztiks rémhírek terjengtek ismét a városban! Hogy keringtek ezek a képzelet és képzelődés szárnyán felröpített vészhírek a fejünk fölött! Hogy nőttek és dagadtak hirszörnyetegekké! De a vészmadarak már visszatérhetnek odvaikba. Nem károghatják többé- hogy azt hallottam, nem kell beleakadnia már senkinek a beteg fantáziák pókhálóiba. Itt van újra az újság, a megbízható barát, az emberek megnyugodhatnak. És megtanulhatták, hogy az újságot szeretni kell és meg kell becsülni. Pár napig kellett nélkülözni, hogy ismét bizonyossá váljék, mennyire nélkülözhetetlen. (fi. f.) — Kétféle élelmiszerjegy lesz. Az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter leiratot intézett a fővároshoz, amelyben arra való tekintettel, hogy a kisebb jövedelmű lakosság idejében juthasson hozzá az elsőrendű élelmicikkekhez, felhívja a tanácsot, hogy ezentúl kétféle élelmiszerjegyet bocsásson ki. A tanács a miniszter leirata folytán úgy határozott, hogy július 1-től barna- és vörös színű egyesített élelmiszerjegyet bocsát ki. A vörös szinti élelmezési jegyek mindenkor a szelvények esedékességének idején három napi elővételi jogot biztosítanak tulajdonosaiknak burgonyára és zsírra. — Gyászrovat. Kedden délután temették a kerepesi úti temető halottasházából a főváros által adományozott díszsírhelyre dr. Bodn Dezsőt, Budapestnek több éven át volt rendőrfőkapitányát. A temetésen a rendőrség díszszázada állt sorfalat Beniczky Tamás rendőrfőparancsnok vezetésével, a rendőrség tisztikara pedig Sándor László dr. főkapitány vezetésével jelent meg. A kormány tagjai közül Szterényi József kereskedelemügyi minisztervolt jelen, a főváros részéről megjelentek : Bárczy István dr. főpolgármester, Bódy Tivadar polgármester, Déry Ferenc, Folkusházy Lajos, Harrer Ferenc alpolgármesterek, Marker, Bérczel, Bazáth és Vita tanácsosok. Nagy részvét mellett temették vasárnap délután 5 órakor a váratlanul elhunyt Herczegh Bélát a kerepesi úti temető halottasházából. Az egyházi beszentelés után előbb Porzsolt Kálmán az Újságíró Egyesület és a Pesti Hírlap szerkesztősége nevében, utána Kiss Gyula a sporthírlapírók és a sportegyesületek nevében búcsúztatta a korán elhunyt kollégák,akinek?grászterségén nagy slámban jelentek meg sporttársai és jóbarátai, továbbá a Pesti Hírlap szerkesztősége testületileg. Kohner Jenő báró, a magyar közgazdasági élet egyik becsült alakja, a pesti társaság ismert és kedves tagja, szerdán este szívszélhűdés következtében váratlanul meghalt 42 éves korában. Az elhunyt igazgatósági tagja volt a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknak, és mint ilyen tevékeny részt vett a közgazdasági életben. Egyike volt az ország legkitűnőbb gazdáinak, gyönyörű mintagazdaságot tartott fenn. Kedvelt tagja volt a társaságnak és a művészvilágnak; áldozatkészségével különösen a képzőművészeteknek lett mecénása. Halálát édesanyján, özvegy Kohler Ágostonnén kívül nagy rokonság gyászolja. Temetése pénteken délután négy órakor lesz a Fürdő utca 8. számi házból. Lengyel Pált, „Az Est“-nek hirtelenséggel elhunyt munkatársát, csütörtökön délután temették el a rákoskeresztúri izraelita temető halottasházából. A temetésen „Az Est“ szerkesztőségének és kiadóhivatalának személyzete teljes számban jelent meg, élén Miklós Andor főszerkesztővel és Sebestyén Arnold kiadóhivatali igazgatóval. A Budapesti Újságíró Egyesületet Habár Mihály, az Újságírók Nyugdíjintézetét Iray Dezső képviselte. Azonkívül számos hírlapíró jött el a végtisztességre. A sírnál Halász Lajos dr. volt országgyűlési képviselő. „Az Est szerkesztője mondott megindító búcsúztatót. — Rosegger meghalt. Rosegger Péter, a híres osztrák-stájer költő, szerdán Krieglachben 75 éves korában hosszas betegeskedés után meghalt. Az elhunyt, aki könyveinek egy részét felsősájerországi dialektusban írta meg, rendkívüli népszerűségnek örvendett nemcsak szűkebb hazájában, Stájerországban, hanem egész Ausztriában és Németorszgban is. Könyveinek hosszú sorozata számos kiadást ért meg és néhány esztendővel ezelőtt Rosegger Pétert óhajtották mindenáron a Nobel-díj nyertesének jelölni. Az ősz költő utolsó éveit azonban nem aranyozhatta be ennek a dicsőségnek a fénye, mert a Nobel -díjat nem neki adták. Rosegger Krieglach mellett született Felső-Stájerországban szegény paraszt szülőktől és csak a legszükségesebb oktatást nyerte. Miután pedig gyönge testalkatú volt és nem tudta volna elviselni az alpesi paraszt nehéz munkáját, 17 esztendős korában szabóinas lett belőle, egy vándorszabó oldalán. Évek során át majorról majorra járt foltozgatni, ruhákat varrogatni. A vándor szabólegényben a könyvek iránti szomjúság e prózai mesterség mellett sem tudott kihalni; kalendáriumokat olvasott, amelyeknek népies történetei és szelíd hangulatú költeményei arra indították, hogy ő maga is írjon. Különben is vándorlásai során tökéletesen megismerte a stájer parasztot és mindazokat az alakokat, akikkel útján találkozott. Ennek a népies világnak nem volt és nem is lesz egyhamar hasonló tehetségű és jeles költője, mint Rosseg- Iger. A szabólegény költeményeket és apró tör- téneteket írogatott pályája kezdetén és ezeket a próbákozásokat elküldte a gráci Tagespost szerkesztőjének. Ennek a lapnak a szerkesztője felfedezte z írásművében Röseger költői tehetségét és nem nyugodott addig, mig a szabólegényt be nem juttatta a gráci kereskedelmi akadémiába. Utóbb a stájer tartományi bizottság ösztöndíjt adott, neki három esztendőre. Ismereteit és látókörét gyarapítva, most már teljes erejével az írás mesterségének szentelte minden igyekezetét. Első könyve a ,,Zither és flackbrett" címmel jelent meg és stájer tájszólásban irt költeményeket foglalt magában. Második kötete ,,Tannenhart und Frchtennadein“, ugyancsak a dialektusban készült és történetekett és tréfákat foglalt magában. Ettől kezdve évről-évre jelentek meg kötetei, amelyek nevét egyre ismertebbé tették. Évtizedeken át szerkesztette ,,Brr Heimgarten“ című havi folyóiratát, amelyben műveinek nagy része látott napvilágot. Témaköre egész hosszú ivói pályáján át a stájer paraszt és a stájer falu világában mozgott. Alakjait nagyrészt parasztok vagy a falu jellegzetes figurái közül valók. Előadásmodora rendkívül egyszerű, sokszor vidám és aranyos humortól ragyog. A formai készség tekintetében soha nem ért el különösebb tökéletességet, de ezt megbocsájtoták neki hívei, mert igazi költő volt. Annyi bizonyos, hogy népies történeteiben, tréfáiban, költeményeiben tanúságot tett amellett, hogy primitív vonásokkal a legteljesebb egyszerűséggel, sőt kevesek által ismert és kifejezésre nem mindig alkalmas dialektussal is vissza elhet tükröztetni az örök emberit. Stájeországban valóban a legnagyobb férfinak tartotta mindenki és népe példás, Magyarországon ismeretlen rajongással fordult a költő felé, aki világhíressé tette szülőföldje népéletét és tájszólását is. Az utóbbi időben Krieglachban lakott, ahol villát ériztetett neje „szülőfaluja ” . Az árdrágító szabók megbüntetését elhalasztották. A kereskedelemügyi minisztérium és a rendőrség együttes akciót indított az árdrágítók letörésére. Eddig csak a cipészete ellen hajtották végre a közös offenzívájukat, a gyufa drágítók ügye azonban már megakadt. Kiderült, hogy az egyes kapitányságokon különféle elvek uralkodnak és egyremásra hozták meg az egymásnak a teljesen ellentmondó ítéleteket. Az Országos Árvizsgáló Bizottság erre mozgalmat indított, hogy a rendőrök ambicionálják az igazi árdrágítók kikutatását és az árdrágítók megbüntetése minden kerületben egyöntetű legyen. Az árvizsgáló bizottság több értekezletet tartott, amelyen valamennyi kerületben dolgozó kihágási rendőrségő részt vett. A tárgyalásokon megvitatták a szempontokat és úgy volt, hogy a múlt hét péntekén a megbeszélteket összefoglalják. Ezt az értekezletet azonban a közbejött akadályok miatt nem tarthatták meg és így a jövő hétre marad a teendők megbeszélése". A kereskedők és az iparosok is szervezkedtek, küldöttséget menesztettek Szterényi József kereskedelemügyi miniszterhez, valamint jártak Sándor László főkapitánynál is. Kifejtették, hogy sokhelyütt kereskedőellenes tendencia lépett fel és megbüntették a kereskedőket, mert néhány fillért kerestek, holott bebizonyították, hogy legális uton nem juthattak az áruhoz. A kereskedelmi miniszter és a főkapitány igen helyesen ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy az árdrágítókat minden rendelkezésére álló eszközzel le fogja törni, de egyúttal kijelentették, hogy:nem akarják a kereskedőket tönkretenni. A kereskedelemügyi minisztériumban tárgyalások indultak meg, a munkabérek és az anyagárak megállapítására vonatkozólag és csak az irányárak létesítése után kerülhet sor az árdrágító ügyekre. A rendőrség most az árdrágító szabók ügyét akarta sorra venni, az első tárgyalásnak ma kellettt volna lefolynia, a VI. kerületi kapitányságon, Vincze rendőrbíró előtt. A tárgyaláson a szabók nem jelentek meg, hanem helyettük a védőik kopogtattak be a rendőrbiztoshoz, és a tárgyalás elhalasztását kérték, addig, amíg az irányárakat a kereskedelmi minisztérium tudatja a rendőrséggel. A rendőrbíró ennek a kérelemnek helyet adott a Wekerle a községi közigazgatás reformjáról. Az Országos Jegyzőegyesület csütörtökön délelőtt küldöttségileg tisztelgett Wekerle Sándor miniszterelnöknél A küldöttséget Moráísy János vezette, aki a közigazgatás sürgős rendezését kérte a jegyzőknek a községi közigazgatás élére állításával. Kérte továbbá azt, hogy a jegyzők vagyoni és személyi biztonságának megóvására a megfelelő preventív intézkedések megtétessenek és hogy a községi közigazgatási irodák elviselhetetlen munkaterhének végzéséhez a frontszolgálatot teljesítő jegyzők, segédjegyzők és más községi alkalmazottak felmentése által megfelelő segédmunkaerőt adjanak. Wekerle Sándor miniszterelnök válaszában kifejtette, hogy a községi közigazgatás reformját olyképp óhajtja megvalósítani, hogy a községek hatásköre kiterjed és a község elöljárója a jegyző lesz. Ez pedig mindenekelőtt szükségessé teszi, hogy megfelelő segédszemélyzet álljon rendelkezésre. - -4 J 13 JSzt: ORIENT SK-37: Izabella- és Aradi-utca sarok Péntek, szombat, vasárnap, június 28, 29: 30. Dráma 5 felvonásban. Főszereplők: Hollay Saminla, Dán Norbert és Lolli Eta. Mitt Dráma 4 felvonásban. Főszereplők: Mario Pomarti és Lettagus. Előadások kezdete hétköznapokon 5, egynegyed 8 és fél 10 órakor.