Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)
1919-10-11 / 124. szám
lenem. Minthogy most minden komoly politikusnak az ország igazi bajaival kell foglalkozni és ennek orvoslására kell szentelni minden erejét és idejét, ki kell jelentenem, hogy ezekkel a kicsinyes, alaptalan és rosszindulatú hazugságokkal és rágalmakkal nem foglalkozom. A Nemzeti Függetlenségi Párt csalódása Ismeretes, hogy Balla Aladár vezetésével a negyvennyolcas függetlenségi párt szélső irányzatot képviselő csoportja a párt szeptember huszonegyediki közgyűlésének határozata után kilépett és „Nemzeti függetlenségi negyvennyolcas párt“ néven új pártot alakítottak. Az új párt a keresztény-blokkhoz jelentette be csatlakozását, ahol azonban — úgy látszik, ~~ nem találtak kedvező fogadtatásra. Emellett szól, hogy a keresztény-blokk végrehajtó bizottságába e kis párt ócska egyetlen képviselője sem került be. Az elnökségnek sehot lett tagja közülök senki, úgy, hogy szerepük a blokkban a lehető legminimálisabbra redukálódott. A blokknak ugyanis velük szemben az volt a felfogása, hogy a nemzeti fügetlenségi párt — mint ilyen — jóformán semmit sem jelent, részvételüket nagyonszívesen látják egyénenként akármelyik pártban is, de a pártot a maga összeségében csak valódi jelentősége szerint hajlandók értékelni. Most aztán az a terv merült fel, hogy a párt a Bethlen-féle alakulásnál keres újra elhelyezkedést. J1 „Magyar Királyság Pártja" szervezkedése Néhány nappal ezelőttjelentek meg először a főváros utcáin a ..magyar rosrdista párt*' plakátjai. Azóta egyre szélesebb körben, folyik a párt szervezkedése, mely az ország nehéz helyzetéből a •Ivivozé'5 utat ?. királyság visszavulásával véli meg talá!hat®i. Köpitalokat adnak ki, híveket toboroznak. A párisik egyelőre még nincs, politikai vezéré, sem liftulihemyisége. Az Eszterhásy-utca 25. szám alatti házban Sajtjaik, összejöveteleik.., de rövidesen a pártélitet is lehetővéakarják tenni nyilvános pár likőr feláll ihlaival. A rasslista párt progranmját a 'kövekne-’okben ’követnalazta munkatár.c uxok előtt az uj politikai alakulat egyik zzszxme Inyjs: Kiindulási pontjunk az, hogy Károly király lemondása és a magyar-osztrák monarchia fölbomlása következtében. Magyarország, visszanyerte szabad királyválasztási jogát. Ezzel a jogunkkal élnünk is kell, ha hazánkat meg akarjuk menteni a teljes zülléstől. A királyság bukása óta történt események igazolják a legjobban, hogy Magyarországon központi erőre van szükség, hogy a politikai nyugalom, a közbiztonság és a zavartalan munka fenntartható legyen. Pártunk liberális alapon áll, programunk a monarchikus formát összeegyezteti a demokratikus fejlődés törvényeivel. A legkülönbözőbb politikai és társadalmi rétegek támogatják a pártot, mely egyelőre még a szervezkedés stádiumában van. A belpolitikai szempontokon kívül meggyőződésünk az, hogy külpolitikai érdekeink is azt kívánják, hogy Magyarország a királyság államformáját válassza. Foghúzás irta: ILLY JANOS Benke a fogorvostól jött. Kéthetikínlódás után végre megszabadult ez átkos csolúdarabtól, mely tüzes, hasító fájdalmával kegyetlenül markolt bele apróéletörömeibe, megmérgezte munkakedvét, tehetetlen, nyöszörgő bábbá aljasítatta benne a lobogó akaraterőt. De most végre megszabadult tőle! Az utcán édes, bizsergő melegséggel terült el a déli nap, mint egy lusta, heverő szép leányzó és Benke úgy érezte, hogy az emberek tulajdonképen bolondok, ha komor arcdal, a megszokottság szürke, unalmas fintorával veszik tudomásul a napsugarat, a pattanó rügyeket, az egész gyönyörű életet. Hát egy ilyen kínzó fog kell ahhoz, hogy észrevegye az ember ezt a ragyogó száp tavaszi napot, melynek minden csöpp öröme szédületes mámorral nehezedett most Benke agyára, megfojtotta benne a józanságot . . . részeggé tette ... és mindezt a gyönyörűséget egy kihúzott fognak köszönhette . . . Oh, milyen jó volt most örülni az életnek! Sohasem hitte volna, hogy minden apró, jelentéktelen dolognak így lehessen örvendeni. Egy kirakat előtt megállót!. Bámulta a kitett csecsebecséket, női raanikürszerszámokat, parfümös üvegcséket, a női hiúság ezernyi csalafinta, kendőző szerszámát. És ekkor eszébe jutott a felesége. Fehér-finom, selymes bőrű asszonyka; olyan, mint egy kényeztetett házi c. ’u. Az ura minden kívánságát teljesítette. Az asszony pedig minden örömet hízelkedő duruzsolással fogadott. Benke hirtelen megállóit! Hm! Lássuk csak! Mióta bekötözött fejjel, nyöszörögve járkált a lakásban, azóta, mintha már el is felejtette volna az asszonyka hozzásimulásának, meg csókjának izét . . . Mintha idegenekké váltak volna egymás számára ez alatt a két hét alatt úgy érezte, mintha hosszú, fáradt útról csókra éhesen térne meg és már az után maga elé idézné az asszony puha, rózsás száját, . . . mély a fáraz nő, hosszú út jutalmai*';) az övé lesz nemsokára. A hasitó kegyetlen fájdalom mintha kiölt volna belőle minden gyengédséget, mely azelőtt úgy olvadt belőle, mint a birs vizű rejtett erdei patakocska íszelib csobogása . . . Hirtelen megtorpant! Igen, most már tisztán emlékszik rá, hogy egy délutánon, mikor nyöszörögve hánykolódott,a pamlagok, az asszony finom, diszkrét parfümillatával odabújt melléje és azt susogta a fülébe: —- A belvárosba megyek drágám! Valami dolgom van! . . . A hangja melegen csapódott hozzá, ő rosszkedvűen legyintett a kezével, mintha azt akarná mondani: Bánom is én, akárhova megy is, csak a fogam ne fájna! . . . Igen! Csak a fogam ne fájára! Ebben az egyetlen sajtos mondatban volt összezsúfolva akkor minden életfunkciója! Semmi egyét nem érdekelte az életből, ami körülötte történt. . . . A lélek tikos, finom húrjait vastag szürke pókháló bontotta be ez alatt a két hét alatt, csak a test kínzó fájdalma tombolt minden csöpp életremegésében! . . . Egy másik alkalommal pedig mintha az asszony nagyon soká, nagyon is kacéran próbálta volna a kalapját a tükör előtt! Benke kelletlen ajkbigyesztéssel igyekezett szabadulni ezektől a kínzó képzetektől titkos, elfojtott haraggal lobbant, fel benne a keserűség. Hát már semmink sem léttel igazán, zavartalanul örülni ebben az életben? Még e mögött a csöpp öröm mögött, egy kínzott fog édes, zsibbasztó kéje mögött is ott lapul, ha nem is valami pozitív nagy fájdalom, de a gyanú, a kétkedés kaján ördöge, mely nem hagyja nyugodni az embert és leront minden szépen felépített örömet! . . . Benke kiment a zajos belvárosi utcákból a korzóra. Mosolygó, pirosára!, szép fehérre vasalt kötényes gyermekleányok ízléses kis kocsikban tolták a babákat ... a csöpp kezek •belemarkoltak az édes, mákonyos tavaszi levegőbe ... és Benke egy pillanatra megint elfelejtette a felesége melegen lihegő, furcsa suttogását, a kacér kalappróbát ott a tükör előtt ... és csak a kihozott fognak, meg a tavasznak örült! . . . Egy fordulónál Bánóéival találkozott. Cifrálkodó, léha fráter volt, aki egy jól szabott ruhánál, egy szenzációs színű nyakkendőnél, meg néhány rckegő nevetésnél egyebet nem tudott nyújtani az embereknek. — A szervusz ... szervusz, . . . heváhova . . . he-he-he ... Benke néhány színtelen, udvarias szó után szabadulni igyekezett ettől a kellemetlen frátertől. De az még egy kérdést szegzett Beniének: — Hát önagysága hogy van? . . . Benkében hirtelen jéggé fogyott minden csöpp, gyönyörűen feltámadt öröme. Igen, tisztán látta, hogy Bánóci arcán kaján, titkos sajnálkozás móly motoszkál, mint lefüggönyözött ablak mögött a rejtett lámpafény ... — Köszönöm... — dadogta — köszönöm jól. .. Isten veled! — és már rohant egy újabb kérdés, egy újabb sokatmondó, rejtett mosoly elől. Kipabfu odaért a röczskávéi háza elé. Az MAGYARORSZÁG 2 Budapest 1919 szombat, október 11. Az igazi út * Majna-Frankfurtban októbr elején megnyílt a nemzetközi vásár. A világháború előtt ez a vásár volt a nagy nemzetközi kereskedelem találkozó helye. Most újra megnyílt. És részt vesznek rajta az ellenséges országok is. Jelentékenyen képviselve van Belgium is. Irigységet, haragot és elkeseredést érzünk, amikor erről olvasunk német újságokban, íme, Németország már megkezdhette a munkát. Németország már érintkezésben van a világgal s a kereskedelem révén már rajta van a nagy gyűlöleteket, szilaj elfogultságokat kiegyelgető nemzetközi érintkezések piacán. Mikor jutunk mi el oda? Hol vagyunk mi meg mindig? Elszigetelve, elhagyatva tengünk, lengünk. Hangulataink, érzéseink és gondolataink kétségbeesés meg reménykedés közt hullámzanak. Attól nem tudunk szabadulni, erről meg nem akarunk lemondani. Mert a mostani rettenetesen szomorú helyzetből ki kell menekülnünk. Bárhogyan is, de kell. Ez a ,,kell“ nemzeti életünket, jövendő sorsunkat jelenti. És bármilyen gyöngék, bármilyen elhagyatottak legyünk is, mégis csak saját magjónknak kell a bajok és veszedelmek leküzdésável jövőnket megalapoztunk. Szinte elképzelhetetlenül nehéz ez a feladat. Elvégzéséhez minden jóravaló magyar ember erejének egyesítésére van szükség. De a mi politikai és társadalmi életünk még mindig a széthúzás képét mutatja. Szomorú helyzetünkben a nagy megpróbáltatások és veszedelmek által megedzett kitartásról, egységes határozottságról, a jövendő nemzeti hivatottság megértéséről kellene a világ előtt bizonyságot tennünk. Ehelyett egész belső életünk merő civakodás, hatalmi féltékenykedés, aprócseprő kérdéseken tülekedő versenygés. Általános és szent kézfogás helyett a közélet terén sárral dobálóznak az emberek. Mindenki a polgári erők tömörítésének szükségét hangoztatja. Csernoch hercegprímástól kezdve Andrássy Gyulán át mindenki. És tíz hosszú hét után a gombamódra keletkezett pártok még mindig csak tárgyalnak. Mintha bizony nem maga az egyesülés lenne a legégetőbb, a legfontosabb nemzetirrgy. Emellett el kell törpülnie minden egyébnek. Hirtelen támadt tűzvész idején a rémült emberek leghaszontalanabb dolgaikat kapkodják össze. Az értékeseket veszni hagyják. Ez a jelenség észlelhető most nálunk, mikor ránkszakadt rettenetes zuhanással az irtó veszedelem. Csakhogy ez a veszedelem rájm hirtelen jött és nem csak órák óta tart. Már észhez kaphattunk volna. Maga a bolsevizmus, ez a szörnyűséges átok, ez a véres gonoszság egymagában elegendő lehetett volna, hogy összeforrassza a lelkeket és elméket, az akaratokat és kötelességeket szerencsétlen országunk megmentésére. A magyar társadalom azonban a bolsevizmus után is a turáni átok Végzetszerű súlya alatt marcangolja saját testét. Budapest, október 10. Az árterületek megvédése. A Tisza május havában rendkívül megáradt és óriási területeket öntött el vízzel. Az áradat megrongálta a töltéseket, de a vörös hadsereg hadműveletei is jelentékeny károkat okoztak. Kétségtelen, hogy a védtöltések ilyen állapotban nem igen alkalmasak arra, hogy az árterületeket megvédjék, márpedig az ország gazdasági érdekei megkívánják, hogy ezek a védtöltések rendeltetésüknek megfelelő állapotban tegyenek. Ezért is határozták el az ármentesítő társulatok, hogy a megrongált töltéseket a tavaszig rendbehozzák. Csakhogy erre sok pénz kell. Miután ők nem rendelkeznek a szükséges anyagi eszközökkel, a kormánytól kérik a szükséges pénzt.