Magyarország, 1919. november (26. évfolyam, 142-167. szám)
1919-11-19 / 157. szám
*•% / cqit, hanem a hatalom birtokosának, a minisztertanácsnak is a keresztény blokknak, mint Mikiket' egyedit! illetékednek tart arra, hogy belátásuk és bölcseségük szerint döntsenek. , Ezután ,ídi'di-kh níóé jíf.. sseraélyének , békéivel Joglajke/Tih, és pitiig Esősorban az Apponyi-féle kombináció lehetőj .. sejtével, Apssonyi ellen ez a értekezlet határozottan állást foglalt és kimondotta, f t " fedy az ő rtt miliszterelökségébe nem mennek bele és nem fogadják el megem elásnak. Apponyi ellen elsősorban az a kifogást hogy nem tagja a keresztény blokk egy pártjának sem, nem ismeri az itthoni viszonyokat teljesen és tökéletesen, mert az ország területéről való távolléte alatt nem volt alkalma közvetlenül látni az eseményeket és kizárólag bécsi és prágai hírforrásokból informálódhatott. De ezen felül kétségbe vonjákApponyi posszibilitását az antant szempontjából is. Ezt az álláspontjukat azzal igazolják, hogy Apponyi már csak azért sem lehet miniszterelnök, mert az antant nem ismer el olyan politikust a magyar kormány élén, aki a múlt háborús kurzusában részt vett. Voltak olyan hangok is, akik Apponyi mágnása voltát firtatták s a demokrácia elleni merényletnek tekintenék, hogyha Apponyi vagy más „gróf” kerülne a miniszterelnöki székbe, ami a keresztény blokk demokratikus kurzusát „veszélyeztetné. “ A megoldás egyedüli módjául azt tartják tehetőnek, hogy az miniszterelnök kizárólag a keresztény, blokk tagjai sorából kerüljön ki, s erre a legmegfelelőbbnek Huszár Károly, vallás- és közoktatásügyi minisztert találták. .Az értekezlet megállapodott ebben és úgy a minisztertanács, mint a keresztény blokk Huszár Károly intobaielnöklégéhez ragaszkodik és ezt fogja ".tisogoztaatni a mai értekezleten. Huszár helyét az új kabinetben Friedrich István miniszterelnök foglalná el,"aki ilyenformán mindössze tárcát cserélne. A kiegoldásnak ezt a módját aZ' értekez- It* átmeneti természetűnek találja, mert szerintük a választások Friedrich politikájának igazolását fogják eredményezni és a választások után nem lesz semmi akadálya atnak, hogy Friedrich újból visszatérjen a miniszterelnöki helyre. A válság ügyét ezzel és így tartja a keresztény biok! vezetősége megoldottnak. Mindenütt, ahol a ma délelőtti órákban ennek az esemténynek a híre elterjedt, megelégedéssel vették tudomásul Friedrich István lemondását. A megoldásnak az a módja azonban, amelyet Huszár Károly dezignálásával, illetve a miniszteri tárca elfoglalásávalmár megállapították,vegyes hangulatot váltott ki az ellenzéki oldalon. A béke kérdése, a választások tisztasága nem a keresztény kurzus megszüntetésén nyugszik, mint ahogy az ellenzéki pártok távolról sem célozzák ezt. Az ellenzék azonban miniszterelnökül Apponyi Albertet azért kívánja látni, mert személyében látják annak a garanciáját, hogy a nemzetgyűlési választásokigaz ország ügyeit pártatlanul intézik. A Huszár-féle kombináció sok bonyodalommal járhat még és e percben az a felfogás, hogy nem hozza mert az igazi megoldást. Ez a kérdésegyébként a mai folytatólagos pártközi konferencián kerül megbeszélésre. Apponyi miniszterelnökségét tartják ma baloldalon a legalkalmasabbnak, annál is inkább, mert tudják, hogy az antant részéről nemcsak hajlandóság van arra, hogy Appohyzt a kormány- elnöki székben lássák, hanem határozott megnyilvánulás fogja mindazokat a feltevéseket Intomradönteni, amelyekkel ma vele szentben keresztény oldalon élnek. Pártközi választási bizottság alakul Akormány választási rendelete élénk mozgalmat váltott ki a ellenzék soraiban. A választásokról Szó esett a pártközi konferencián is, aholl megállapításra került, hogy a választások tisztaságának ellenőrzésére pártközi bizottságot kell megalakítani. Ezt egyébként maga a kormány is szinesen látja és ilyen formán alakulása ellen nem történt egyrészről ,sem kifogás. A pártközi választási bizottság — értesülésünk szerint — még ezen az héten megalakul és megkezdi működését. Tíz antant jegyzéke a kormány aválság ügyében Az antant jegyzék, amelyet Sír George Clerk a pártközi értekezleten felolvasóit, teljes szövegében még nem került nyilvánosságra.. Információnk szerint azonban a következőket tartalmazza: ■ A bevezető rész hangoztatja, hogy nemcsak az antantnak, hanem Magyarországnak is egyaránt szüksége van a békére két, főleg olyan békére, amelynek tartósságát feltétlenül garantálják bizonyos körülmények és tények. Tartós békét csak olyan kormány köthet, amely biztosítja a választások pártatlanságát és amelyben a kisebbségi pártok képviselői is részt vesznek. Az "Wiant" nem szándékozik a jelenlegi keresztény irányzat ellen állást foglalni, mert az antant változatlanul kitart amellett az álláspontja mellett, hogy :az ország belügyibe nem avatkozik. De a keresztényi irányzat mai vezérének, Friedrich Istvánnal, személyében a Habsburg- és frohenzollern-házak visszautítására törekvő politika exponensét látja, ez az egyedüli oka annak, hogy sem őt, sem kormányát az antant nem ismerheti el. Magyarország iránt érzett jóindulatának és jóakaratának az antant tanújelétkívánja adni és ezért a jegyzék kiemeli, hogy mihelyt az új koncentrációs kormány megalakul, rögtön kiírhatja a választásokat, az antant pedig megkezdi vele a béketárgyalásokat. A koncentrációs kormány választásait az egész világ el fogja ismerni és annak határozatában és állásfoglalásában az antantmegbízil. 2EJ[B.GYARÍ5IIS£AG 'Sudapest, 1919 szerda, november 19. Budapesten marad Troubridges lesz a Nesjcethfei Duna-bizottság ,ehgyike Budapest, november 18. (A Magyarország tudósítójától.) A napokban az a hír terjedt el a fővárosban, hogy, a Fruna-bizottság elhagyni készül Budapestet. Ez a fűr annyival is inkább feltűnő volt, mert hiszen Troubridge, admirális nemrégiben nyilatkozott arról, hogy mi lesz jövőben a Dunával s milyen nagy szerepe lesz Budapestneka dunai hajózási forgalomban. Troubridge szavaiból Budapest iránt érzett meleg szeretete m áradt ki és lehetetlen volt fel nem ismerni bennük azt a jóindulatot, amelylyel Troubridge admirális a dunai hajózás ügyét a magyarság érdekeinek nézőpontjából tárgyalta. Érthető volt tehát Trolubridge és a dunai bizottság távozásának hírére támadt nyugtalanság. Munkatársunk a legilletékesebb helyen tudakozódott, ennek a hírnek valóságáról s azt a megnyugtató választ kapta, hogy a Duna-bizottság nem költözik el Budapestről. A Duna-bizottság Budapesten marad és nem teszi át székhelyét máshová, sőt jelenlegi helyiségeiből kiköltözve, a Hungária szállodában nagyszabású lakosztályt fog elfoglalni. Troubridge admirális a napokban hoszszabb szabadságra utazik, szabadságának leteltével visszajön Budapestre, de már nem mint az angol fennhatóság alatt, álló dunai bizottság vezetője, hanem mint a Nemzetközi Duna-bizottság elnöke. Ebből önként érthetődik az is, hogy a Duna-bizottság széleskörű teendőit Budapestről fogják intézni és bizonyára nagy megnyugvására szolgál az ország közgazdasági köreinek az ,hogy Troudridge lesz az elnöke a Nemzetközi Duna-bizottsának. Romáphnséga magyaró mazeumokban El akarták vinni az erdélyi vonatkozású régiségeket — Teherautók a Nemzeti Múzeum udvarán — !!. ntkolt táborrunk közbelépése ihntopesí, ■ November 18. t'-A Magyarország tudósítójától.) A fővárosunkat negyedtél hónapig a Segsdova tartó román csapatok körültekintése , múzeumainkra is kiterjedt. Mindjárt bevonulásuk után hírek keringtek arról, hogy a románok igényt tartanak műkincseink egy részére. Köztudomású volt, hogy a múzeumokat mindenütt román őrség szóllotta meg, a poszoknak szigorú parancsuk volt, hogy a múzeumokból semmit sem szabadkivinni. A magyar mátrarátók és a hazafias, közönség érthető izgalommal" vádó műtárgyaink sorsát, s aggódva gondolt arra az eshetőségre, hogy a magyarság értékes s nagyi gonddal megszervezett kultúrintézeteinek jelentékeny kárt fog okozni az idegen halálom. A románok távozása után érdeklődhetik a Szépművészeti és a Nemzeti Múzeum igazgatóságánál, hogy mi történt a múzeumokban a román megszállás alatt. Az elmondottak mindenben itt*** toltak ti fővárosban keringő híreket. A Szépművészeti Múzeumban mér a megszabás első napjában megjelent a román őrség. Nemi sokára bizottság kereste föl Petrodiás Elek igaz-1 gálát, és a múzeum leltárát kérte. Petrovits kijelentette, hogy átvizsgálás céljából rendelkezésinkre bocsátja a leltárt, de ragis-zkodok hozzá, hogy a vizsgálat az ő jelenlétében a múzeum helyiségeiben történjék meg és semmiképpen sem engedte meg a bizottságnak, hogy a leltárt magukkal vigyék- Ez a kategorikus álláspont úgy látszik meg-, tette jótékony hatását, mert a románok megetetjedtek a helyszíni vizsgálattal, s utána ők maguk készítettek néhány hevenyészek jegyzetet a múzeum műtárgyairól. Ezenkívül a Szépművészet Muzum semmilyen zaklatásnak nem volt kitéve, a megszállás alatt, csupán az idegen őrséggel járó kellemetlenséget kellett ellussálnie. A Nemzeti Múzeum már nem volt olyen szerencsés helyzetben. A románok különösen az áltasuk megszállt, főleg az erdélyi, területekre vonatkozó régiségekkel szemben áhítottak fel követeléseket. Egy napon, már Indákat is szállítottak aNemzeti Múzeum udvarára és felszólították Fejérpataky László igazgatót, hogy az általuk kijelölt régiségeket és műemlékeket adják át nekik. Különösképpen a Nemzeti Múzeumban őrz.'sréhelyezett ..'letéteket'' követelték. A románok elsil erdélyi betörésekor ugyanis az erdélyi múzeumok műkincseiket felküldték a Nemzeti Múzeumnak, ahol elismervény ellenében elhelyezték. Ezeknek a vidéki múzeumoknak legnagyobb része magánvagy egyházi tulajdonban van, s a múzeum igazigatóságanekik felelős a műtárgyak sorsáért. A románok azt ígérték, hogy ezeket a tárgyakat ők visszaadják a megillető tulajdonosnak, de mind-ezek ellenére az igazgatóság nem volt hajlandó ki-adni őket Mint értesülünk, Pekár Gyula miniszter akkori kijelentette a románoknak, hogy ha akarják, akkor törjék fel a raktárakat, de a Nemzeti Múzeum nem hajlandó semmit sem önként átadni. Ekkor már Serbescu tábornok egy egész teherautó osztaggal volt itt a Múzeumban, Pekár Gyula erélyes kijelentésére azonban gondolkodóba esett. A minisztert ekkor értesítette az antant-missziókat a románc". eltárásáról. Az antant-missziók aznapi elnöke Bandholz amerikai tábornok erre rögtön a helyszínére sietett, a raktárakat, melyekben az erdélyi múzeumok műkincseiket elhelyezték, lepecsételtette és a kulcsokat magához vette. Örömmel jelenthetjük tehát, hogy múzeuma, inkát a megszállás alatt semmi kár nem érte, ifi