Magyarország, 1919. december (26. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-19 / 183. szám
s SZÍNHÁZ ÉS ZENE —• (A Nerozol Zenede válsága.) A főváros zenei köreit már régebb idő óta foglalkoztatja a Nemzeti Zenede ügye. Ezt a kulturintézetet, amely nyolcvanegy esztendeje működik, válság fenyegeti. Csodálatos, hogy ezt a bajt egy olyan férfiú akarja az intézetre rászabadítani, aki régebben sok érdemet szerzett körülötte, de az utóbbi években már nem volt alkalmas arra, hogy ő és gárdája továbbra is az intézet élén álljon. Ez a férfiú Zichy Géza gróf, akit a régi vezetőséggel együtt még taaly felfüggesztettek. Azóta egy három tagból álló vezetőség —Kern Aurél, Haraszthy Emil dr. és Ijészi Béla dr. — intézi közmegelégedésre a Nemzeti Zenede ügyeit és már a rövid idő alatt is a Szendy Árpád és Dohnányi Ernő által is jónak elismert program alapján valósággal megreformálta a züllésnek induló intézetet, amelynek fellendülését legutóbb lezajlott hangversenyei bizonyítják a legjobban. Ezek a hangversenyek valóságos ünnepszámiba mentek a régiekhez képest Az új vezetőség azt óhajtja, hogy a Nemzeti Zenede ne legyen többé egy elhanyagolt magánjellegű intézet, hanem nagy vagyonát, amely mellesleg megjegyezve, teljesen érintetten, — vegye át az állam és így az intézet mintegy előkészítő iskolája legyen a Zeneakadémiának. Igazgatónak Szendy Árpádot, a kitűnő zongoraműsvészt, Liszt Ferenc tanitányát szemelték ki, aki hajlandó is otthagyni tanári székét a Zeneakadémián, hogy élére álljon az intézetnek. ■ Ezt a tervet a kultuszminisztérium teljes erővel pártolja és hogy még minősig nem vittek dülőre, s az annak tulajdonitható, hogy Zichy gróf és gárdája minden áron újra kezébe akarja kaparitani a vezetést. Nem szabad tehát a belügyminisztériumban tovább tétovázni, hanem haladéktalanul rá kell tenni kezüket az alapítványra, a kultuszminisztérium pedig vegye szárnyai alá a zeneiskolát. Ha ez meg nem történik és Zichyék diaidal imádkodnak, akkor a Nemzeti Zenede nem végkigyengülőben, hanem hirtelen IhaMHail fog kimúlni, mert az intézet nyolcvanhat tagból álló tanári testülete közül nyolcvanhárman kijelentették, hogy Zichy Géza gróf alatt nem működnek tovább és erre írásban is kötelezték magukat. — (1.000.000.000.) A Madách Színház bemutatója. Az úgynevezett igaz szerelem diadala zajlott le tegnap a Madách Színház főpróbáján, Újhelyi Nándor darabjában. A győzelmes érzés, melynek megténíthatatlan tradíciók szerint szeplőtlenüg kell kiemelt telnie a miliárdok aranyremgieréből, Újhelyi vígjátékéban is pontosan működött és a fiatalok a végén visszívonhatatlanuul egymáséi lettek. A szerző tehát, amint látjuk, aggódva ügyelt arra, hogy témájában még tévedésből se adjon valami meglepőt és újszerűt, viszont el kell ismerninnk, hogy ez ammerikai bohózatok és különböző vidám, finnek házasságából született mesét kellemesen bonyolítja le. Ami a darab megírását illeti, Újhelyi jól tudja, hogy a túlzottan szellemes ember ijesztően és kellemetlenül hat a jó társaságban, s mint comme rt fáid színpadi szerző minden tőle telhetőt megtett, hogy alakjai semmi körülmények között ne emelkedjenek túl a szellem egy bizonyos színvonalán. Ha a dialógusban néha elszólja magát egy afforizma erejéig, úgy a következő percben egy a gyöngébbek számára készült viccel bocsánatot kér. A darabban Pécsi Blanka, Nagy Adorján, Kabók Győző, Magas Béla, Fái Flóra, Bereznai Erzsi, továbbá a színpadi együttes többi tagjai művészetük legjavát nyújtották. (f. L) A pénteki előadások Nemzeti Opezaház: A troubaacmr (6) Nemzeti Színház: Fekete lovas (6) Vígszínház: Vensserkárk (6) Király-színház: János vitéz (fés 7) Magyar Színház: Sasfiók (6) Városi Színház: Traviata (6) Belvárosi Színház: Rózsa, (fél 7) Madách Színház: 1.CCO.OOO.OOO (6) Domoszlay László — Regény — írta: BURÁNYI MIKLÓS 29 Ezért gyűlöli ő a gliciniákat, a virítókat, a tubarózsát, a buja illatút, a mályvát, a kacérat, a rózsát, az érzékiségre csábítót, a pálmát a fenhéjázót, az orchideát, a szemérmetlent és önmagát, az igénytelent, a szemérmest, a fakót, az unalmast, az idegest, a tisztát, a hűségest, a meguntat. Most ott él a verandán, fázik, várja a prémeket, a meleg teát, nem tudja, egyedül vacsorázzék-e, vagy a kislányával, temetkezzék-e el a maga bánatos elhagyatottságába, vagy utazzék Pestre meglátogatni Lászlót.— Istenem, hol lehet most László, mit csinál, gondol-e rá, csalja-e, elfelejtette-e ... a szive majd kiugrik a száján, ha arra gondol, hogy asszonyok között van, udvarol, kacag, csábít, igér, kér, találkát beszél meg, reménykedik, reszket, boldog . . . — Teréz —sikolt csaknem magánkívül el hagyja a vacsorát, hozza be a teát a hálószobába. Hiába fut be a kastélyba, a rémek követik, a rémeknek ragyogó biborajkuk, ibolyaszemük, orchidea-arcuk van, szőkék, vörösek, erősek, ruganyosak, fiatalok, kacérak, bűnösek, buják, perverzek és az ő urát ölelgetik. A szobaleány félénk mozdulattal közeledett. — — Sürgöny Budapestről. Hedvig arcából minden vér az agyára futott. Istenem, ha tőle jönne a sürgöny! — Adja ide, kérem, — kiáltotta a félszegen várakozó leányra. — Kimehet, — tettehozzá hirtelen, mert restelte túl erős felindultságát. — Istenem, ha valami baja van szegénynek! Ilyenkor érezte, hogy mennyire szereti az urát. A saját gyenge kis életének apró, pislogó lámpása is kizárólag László imádott egyéniségéből s a magamagából kiáradó emberfeletti szerelem olajából táplálkozik s ha egyszer elveszítené őt, akkor ez a kis mécses is nyomban kialszik abban a pillanatban. Össze-vissza tépte a távirat blankettáját, ahogy remegő kezével felszaggatta a papirost. Szeméből kristályos könycseppek potyogtak a sorokra, alig tudta kibetűzni a szavakat László kocsit kér az állomáshoz, özért estére érkezik. Néhány percig lélegzetelakadva pinlegett s kezében gyufaszálnyi vékonyságra sodorta a papirost. Olyan izgalmas, kínzó, lángoló szerelmet érzett a szivében, hogy belepirult. —■ László! — sóhajtotta maga elé és majdnem megcsókolta a sürgöny durva, piszkos papírlapját. Boldog izgalma csak néhány pillanatig tartott. Nyomban eszébe jutott, hogy László mindig fáradtan, kimerülten, boldogtalanul szokotthazatérni. Miért? Iszonyú ütést érzett a szívébe erre a gyilkos kérdésre. Csak pihenni, gyógyulni jön haza, új szenvedésekre és uj gyönyörűségekre új erőt gyűjteni, . . . szörnyűség, milyen megalázó, bűnös és undorító a feleségnek ez a pszichológiai értelemben vett ápolónői szerepe . . . Hedvig olyan felháborodást érzett erre a gondolatra, hogy minden átmenet nélkül feneketlen gyülölség szállt föl a lelkéből és elborította azt az embert, aki őt így megalázta. Az arca hideg, kemény, ellenséges lett, de izgatottan nézte az órát . Nyolc óra. Kilenckor jön a vonat. Még hatvan perc. Gyorsan kiadta a rendeleteket kocsisnak, inasnak, szakácsnénak. Vilmácskát összecsúsolta, megengedte, hogy egy órával később feküdjék le, hátha addig megérkezik apuka. A kisleány szinte beteges ragaszkodással csüngött a szülein; anyját földöntúli, szent és megközelíthetetlen eszménynek látta, a jó és rossz fölött való szelíd, de kérlelhetetlen, bírónak, a ház királynőjének minden elevenek között a legnagyobb tekintélynek, a legfőbb hatalomnak, a jó Isten földi helyettesének, az apját ellenben legkedvesebb pajtásának és legmulatságosabb játszótársának, minden pajkosságok megbocsátójának, protektornak és mentornak, az összes emberi gyengédségek, becézgetések és kényeztetések ionforrásának, a maga öreg, kedves, hatalmas bűntársának tekintette és úgy kezelte, mint a legdrágább bábuját, vagy legszebb játékszerét. Most, ahogy apját várta, egészen elváltozott ujjongójó kedvében. Jobbra-balra futkosott, szüntelen csacsogott különös affektált izgatott hanglejtéssel, hosszú, összefüggéstelen mondatokban, mint egy megittasult kis madár. Hedviget idegessé tette a háznak szinte természetellenesen kilobbant jó kedve és ujjongásai ilyenkor észrevette, hogy itt mindenki Lászlót imádja azzal a meleg, szívből jött közvetlen, elfogulatlan és vidám szeretettel, amit minden félelem nélkül a gyermek, a művészek, vagy az aggastyánok iránt érez az ember. Őt, a gyenge beteg asszonyt mindenki respektálja, ápolja, félti, tiszteli, de senki sem szereti szívből, csak kötelességből, csodálatból, szánalomból, vagy félelemből. (Folytatása következik.) MAGYAR ORSZAG Budapest, 1919 péntek, december 19. Fetelős szerkesztő: MAGYAR ELEK Felelős kiadó: SÜMEGI VILMOS Szerkesztőség és kiadóhivatal: VH. ker. Erzsébet körüt 9. (New-York-palota). KIADda A MAGYARORSZÁG NAPILAP R.-T. U J K R Ú D V-K Ö T E T A BETYÁR ÁLMA RLEOFÁNNÉ KAKASA ÉS KOYÉIJ .« 3€SZÉLÉ5CK, IRTA KRÚDY GYULA. AZ ATHENAEUM KIADÁSA. ÁRA 16 KORONA. » BRILLIÁNST fL LATIRÁT aranyat, ezüstöt, használt DA ?J W ékszeékszereket, hagyatékokatmin- ret 1 •11 rész, (Senkinél magasabb árban veszek Wesselényi-utca 6. ezaui formum matandó SíliS retért a teg. Adtot- ékszerész, Király-utca 44. magassbij ári ! -----------1ö ---------—■ Brikett tÁ-13 ta ni wni megren(kockaj ískű£3» BfcjCCÉa Süti’ to.u dolncin: Faragó, Népszini,az utca 16. száz... Szénporból brikettet készítünk. — Telefon: József 28-53 $$B*§S£iéms®f£iz$ aranyat, platinát minden- ff''If* V/. Királyidnál magasabb áron veszek! a ti&S&Liir utca 42. sz. Centrifugáló gép teljesen uj, eladó Bed., Tisza Kálmán-tér l.sz. iRplIlififüPf I ml vgszek I KERTÉSZ étet&z, §5, Dr. Fresc!.-.c!c ,$35 fek ^i^zünteti’!? IfiP '-a' KÉNÖCS ÚJBÓL KAPHATÓ S WIS3KSVEQSÉGP1?* SÖSéÖ Nem piszkit, szag- K.'jótvaist, haszniliató. fljjlw S, 10 és 23 kor. dobozokban. Kapható minden gyógyírban. ?*s F&attár: ’FISzölj J, Budapesten, Király-utca 12. 43 L3| -------------------------NA ELADÓ------—------------------mium jS MI Mm Impgriai-szálló és^FSQttésgia,é £ggfrgazolatajegofotxat______ fi Oialfestményeiet, műtárgyakat kiárusítjuk . Karácsonyi ajándékok legolcsóbb forrása : „CICERÓNK11 mikereskedés, Budapest, Csergéry utca 29. fr .|© adta itéSmmvét míg meg nem mutatta TopolártSZky ékszerésznek, rém V., Szabadság-téré. Bálvány-utca sarkán. Brilliáns, arany, ezüst, platina és gyöngyökért a legmagasabb árat fizetem. N«*wK9tt » & wsbjtsrrf* KMsrgSsépjLB BMrpísL Rökk Szilárd-utca fi.