Magyarország, 1920. január (27. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
*____ Angol hang a kard békéje ellen Gjelleres változás az angol közvéleményben Lloyd öédíjfe térvesztése — Hogyan csinálódott a béke? Budapest, január 13. Pomanhárruigöl 'liberális jollikus a „P. U“ ma kómáiban érdekes cikkben fejtegeti azt a változást, mely az angol közvéleményben az 1918-is kisválasztások óta végbeíllént.. Nagy tévedés setítte, azt mondja, — ha ezt histnék, Hogy Nagybritanniában a központihfttalbakra ráérőszakott békeszerződések az általános büszkeség és megelégedés érzésétkeltették. Igaz, hogy Lloyd George ez időszerűit még nagy többség felett rendelkezik az akóházban. De ezt a többséget még az 1918-iki választásokon szerezte, amikor a háborús hangulat volt az uralkodó. Azt azonban a külföldön nem tudják, hogy az utóbbi tizenkét hónap alatt meglepő átalakulás ment végbe a brit közvéleményben. Ez különféle jelenségben nyilvánul. Az időszaki választások a közvéleménynek ezt a változását olyan módon juttatták érvényre, Műhely szinte példátlan Nagybritannia politikai történetében. Ezekben az időszaki választásokban Lloyd George kormánya vereségeket szenvedett. A munkáspárt, mely teljesen elszakadt a kormánytól, az ország minden részében megerősíti pozícióit, s a legutóbbi községi választásoknál valamennyi nagy ipari városban hódításai egyenesen szenzációsak. De a mérsékelt irány is ellenségessé vált a kormánynyal szemben. Sőt az instellekciesek is kezdik észrevenni azokat a veszedelmeket, amelyek az országot fenyegetik. Előkelő férfiak, mint Loreburn lord és G. M. Keyne, könyveket adtak ki, amelyekben alaposan kimutatják, milyen végzetes következményekkel járhat a nagyhatalmak által létrehozott ügyfélélét béke. Az angolok felocsúdtak a háborús mámorból. Most látják, hogy e katonai győzelem nem hozott nekik hasznot. Most megértik, hogy ez a „nemzetközi igazságért" folyatott hál-:rr. hajszálnyira hasonlít a régi bíborukhoz. És bizonyos s.végyelerzettel ismerték fel szövetségeseik agresszív szándékait, mikor solt államférfii oly módon rácsatlak a győelem martalékaira. Tudják azt, hogy a saját boldogulásuk nem más népek romlásától, hanem valamennyi nemzet üdvétől függ. Nekti látják megnyugtató megoldását egyetlen európaiproblémának sem, ellenkezőleg, úgy látják, hogy a jövő háború magvait vetették el. Azt is észreveszik, hogy mialatt a legyőzött ellenség levetette magáról a régi, diszkreditált kormányformák jármait, maga Nagybritannia továbbra is a régi militarisztikus, kapitalisztikus és agresszív rezsim alatt él, amely tovább folytatja önző terveit, a titkos diplomácia metódusa szerint. A sajtó hazudhatik és eltitkolhatja a brit nép előtt a legfontosabb dolgokat, Lloyd George az ő rendkívüli képességeivel még egy ideig tévúton tarthatja a briteket. Az angol nép azonban, ha nehezen mozdul is meg, de ha egyszer megismeri az igazságot és megismeri teljes egészében a békeszerződések igazságtalanságát, megismeri akiismeretlen államférfiak machinációit, nem fog nyugodni addig, amíg az elkövetett igazságtalanságot jóvá nem teszi. Tényleg min ok arra a reményre, hogy Nagybritannia fel fog emelkedni a maga hatalmi áldásának magas felelősségére és hogy megtalálja az igaz utat arra, hogy megelégedést és békességet teremtsen azoknak a drasztikus szerződéseknek alapos megváltoztatásával, amelyeket Párisban oly férfiak csináltak, akiknek kizárólag a dac, bosszú és győzelem rugói voltak a vezető eszméik.* Az angol közvéleménynek a békeszerződésekre vonatkozó felfogását jellemzi Wilson Harris „Hogyan csinálódott a béke“ című könyve is. Harris, aki érintkezésben volt a béketárgyalásokon részt vett vezető férfiakkal, azt magyarázza könyvében, hogy miért lett ez a béke, amelytől olyan sok jót reméltek, rossz békévé. A szerencsétlenségnek, amely az emberiséget élte, az ítélt a kezdete Harris szerint, hogy közvetlenül a fegyverszünet után nem kötöttek prelimináris békét. A bekértek ilyetén, egyelőre való helyreállítása egy hét alatt megtörténhetett volna. De Clémenceau és Lloyd George, tekintettel a maguk politikai céljaira, minél távolabbra akarták kitolni a békekötést. Az is végzetes volt, hogy a konferencia színhelyéül Parist választották. Azt a helyet, melynek lakossága oly rendkívül sokat szenvedett a háború alatt, s amely ennélfogva a legkevésebbé volt engesztelékeky hangulattal eltelve, így már kezdetben kedvezőtlen atmoszférát teremtettek a jó lökó számára. Nyomon követték azután egymást azoknak a vereségei, akik az igazi kiengesztelődésre törekedtek. Harris igen élesen támadja meg azokat a tanácskozásokat, amelyekben a „nagy öt“ Sokszor úgy viselkedtek, mintha egyáltalában nem is volnának érdekelve. A teljes üléseken Wilson, Clemenceau és Lloyd George egymásnak anekdotákat mondtak, amelyeket azután tovább adogattak a résztvevőknek. Később Mután a „nagy öt“ száma redukálódott háromra, s ezek közül egyik sem volt elkészülve a nagy és szilyos nemzetközi vitás kérdések megoldására. Wilson kész volt minden áldozatot meghozni a népszövetség ügyéért, de európai kollegáit neki tudta meggyőzni arról, hogy a tizennégy pont elfogadása fontosabb minden egyébnél. Harris rámutat arra a könynyelműségre, amellyel a tárgyalások rendjén a legfontosabb határozatokat, hozták. A helyzetet jellemzi egy diplomatának a mondása, aki az egyre nagyobb arányokban emlegetett kártalanítási összegekhallatára így szólt egy kollegájához : „Eggyel tisztában kell lennie: vagy pénzt, vagy bosszút kell követelnie, de egyszerre mind a kettőt nem“. A könyv egyáltalában igen erős vád a béketárgyalások ellen és lényege kifejezésrejut Smuts tábornok következő szavaiban : „AZ isten fog majd szerződést írni, amely egészen más lesz, atíttt ez a szerződés. “ MAGYARORSZÁG Budapest, 1920. szerda, január 14. A politika Mi. Van-e választási paktum ? Budapest, január 13. (A Magyarország tudósítójától.) A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában a napokban mint befejezett tényről beszéltek az Országos Kisgazdapárttal tervbe vett választási paktum meghiúsulásáról. Ez a hír meglepte a kisgazdapártot, ahol úgy tudják, sőt ezt állítják, még ma is, hogy a tárgyalások nem szűntek meg, ez időszerint csak szüneteinek és a maguk részéről a már kötött megállapodásokon kívül további megállapodásokat kívánnak. A paktum meghiúsulásáról kiadott kommüniké beszámol arról is, hogy hány kerületben történt egyezség. Az abban közölt Számot a kisgazdapártban nem tartják valónak s azt hangoztatják, hogy több kerületre nézve történt egyezség. Hogy mi rejlik ezek mögött az ellentétes kijelentések és megállapítások mögött, azt igen kevesen tudják. Végleges egyezség a két párt között, bizonyos, hogy nincsen. Viszont a tárgyalásokat a kisgazdapárt a blokk egységének dokumentálása miatt tovább akarja folytatni. Emellett a választások ideje mindjobban közéig, a vidéken a korteskedések javában folynak,akár folytatják a tárgyalásokat, akár nem, a két párt között sokhelyütt igen elkeseredett választási harcra van kilátás. Elhalasztották a minisztertanácsot A ma délutánra kitűzött minisztertanácsot, minthogy a miniszterek a pártügyekkel vannak elfoglalva, elhalasztották. A miniszterelnök három kortesbeszéde Huszár Károly miniszterelnek ma délután a főváros három választókerületében tart beszédet. Fél ötkor a Fehérvári út 25. szám alatt Bénárd Ágoston dr. mellett, hat órakor a Dohány utcai elemi iskola tornatermében Barkóczy Sándor báró választói előtt, aki a napokban lépett fel Bárczy Istvánnal szemben, miután az eddigi kereszténypárti jelölt visszalépett. Végülfél hét órakor a Mester utca 19. számd alatt Háttér József dr. érdekében. Visszaélések a választási igazolványokkal Az utóbbi időben többször előfordult, hogy a házakban ismeretlen egyének jelentek meg és különböző ürügyek alatt választóktól elkérték a választási igazolványokat, amelyeket azután nem adtak többé vissza. Minthogy a választási igazolványokat jogos tulajdonosuktól elvenni senkinek sem szabad, a polgármester figyelmeitől a Választópolgárságot, a háztulajdonosokat és házfelügyelőket, hogy a most kiosztott választóiigazolványokat tartsák maguknál és azt semmi körülmények között másoknak át ne adják, mert beérkezett jelentések szerint bizonyos egyének a házakat sorba járják, a szavazó igazolványokat elkérikés ismeretlen célokra feljegyzéseket kész kettek, sőt a szavazó-igazolványokat magutta is viszik. A közönség saját érdekében erelékszik, ha az ilyen egyéneket átadja a legközelebbi rendőrnek vagy karhatalmi közegnek. Válásitási sihózgalmak Rubinék Ovién filkművelésügri miniszter fiotnap Vál és Bicske községben, csütörtökön Keszthelyen, 17-ént Nagykörösön és 18-án Kecskeméten jelenek E ffieg és az ottani választói értekezleteken felszólal Az enyingi kerületben Festetics Sándor gróf, a Károlyi-kormány volt hadügyminisztere fellépett kisgazdapárti programmal Lovászy a Sümegi-párt gyűlésén A Terézváros X. választókörük tértek függetlenségi és 48-as Sümegi Vilmos pártja tegnap este az Újságkiadók Otthonának nagytermében választógyűlést tartott, melyen rendkívül nagyaláblú közönség jelent meg, különösen sok ízó volt ott. Hajós Jenő dr. telkes, szép szavakkal nyitotta meg az ülést, majd Lovászy Márton tartott beszédet, melyben a kerület választóinak figyelmébe átjáhlotta Sümegi Vilmost, azt a férfit it, ki vele együtt több mint negyedszázadon át rendhülhetetlenül kitartott a politikai küzdelemben és mindig telkes harcosa volt a függetlenségi 48-as párt zászlajának. A konjunktúra politika sohasem térhette őt el egyenes és intralizilgiens hájától. Vázolta a függetlenségi párt jelen helyzetét és megvilágította a párt magasztos feladatát, mely abban áll, hogy a jobb- és baloldali szélsőségek között a régi, hagyományos nemzeti és szalaidéivű politikának önzetlen képviselője, legyem. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Sümegi Vilmos a X. választókerület képviselőjelöltje emelkedett szólásra, beszédét Huszár Károly miniszterelnök szavaival htzította meg: „Aki most széthúzást idéz elő, az hazaáruló Ezt a súlyos és megbélyegző szót elsősorban azok szívethetnék meg, kik a miniszterelnök pártjában szítják a gyűlölködés lángját és a nemzeti erők egyesítése helyett legreakcionáriusabb politikát folytatják. Ezek az urak, akik egész más hangon beszéltek a szabadkőműves páholyokban, s mint az októberi forradalom vezetői, ' ' '* ’ • * • a~. Fogjon össze minden becsüldés, hazafiasán gotótorkodó mi gyar, hogy, megmenthessük azt, ami még megmenthető. A szónokot a zsúfolásig megtelt terem közönsége viharos ovációiban részesítette. Utána Balás Elek dr. a székolyság üdvözletét adta át Sümegi Vilmosnak, ki a Székelyföldnek négy ciktuson Át képviselője volt. Szivhezszóló szavai könnyekig meghatotta a hallgatóságot. Jambrik Gyula dr. a megjelent honleányokhoz intézett lelkesítő szavakat. Szűcs Ernő dr. és Révész Sándor* beszéde után Bartha József lelkes szavakkal zárta be az ütést és a közönség a Himnusz eléneklése közben lövő* nyít a teremből. Schnetzer tábornok visszalépett a képviselőjelöltségtől Szekszárdról jelentik: Schnetzer Ferenc tábornok, volt hadügyminiszter, akit a tolna megyei gyünk választókerület polgárainak egy része felkerd a képviselőjelöltség elfogadására, most visszalépett, mert a kerület választópolgárainak jelentékeny része ragaszkodott Jeszenszky György báró jelöléséhez, aki Zámbén az EgyesültKeresztény Nemzeti Kisgazda- és Földműves Párt programjával lépett fel. A magyarbarát tótok gyűlése A „Magyarbarát tóti néppárt", mely a magiat és a tót nép közötti érzelmi kapcsolatot minél bensőbbé kiépíteni, a két nemzetiség közötti jó viszonyt pedig állandósítani törekszik, e hó 15-én, csütörtökön délután 5 órakor a Gólyavárban (Mmn Szenni-körúti gyűlést, tart, melyen a párt a felvidékieket és az ügy iránt érdeklődőket szívesen látja.